Görög katholikus szemle, 1918. július-december (19. évfolyam, 27-51. szám)

1918-07-07 / 27. szám

Ungvár, 1918. július hó 7. XIX. évfolyam. 27. szám. Szerkesztőségi iroda: Ungvár (vár). Kiadóhivatal: Unió Könyvnyomda Részvény-Társaság Ungvár, Széchenyi-tér 10. szám. Hirdetési és előfizetési dijak a kiadóhivatal címére küldendők. ££#£££ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Főszerkesztő: KAMINSZKY GÉZA. Felelős szerkesztő: DULISKOVICH ELEK. Könyvnyomda és lapkiadótulajdonos az „Unió Könyvnyomda Részvény-Társaság” nevében: KAMINSZKY GÉZA. Előfizetési árak: Egész évre 20 K, félévre 10 K, negyed­évre 5 K, Amerikába 24 korona. Egyes szám ára 20 fillér. A lap elfogadása előfizetésre kötelez. Kiadóhivatali telefonszám 101. Kaminszky Géza * Az 1916—17. iskolai év befejezése után intézetünk eddigi igazgatója, Kaminszky Géza pápai kamarás, tanári pályájának 40-ik, igazgatói működésének 25-ik évében nyugdíjaztatását kérte. Ezzel hazai tanítóképzésünk arcvonalából ennek egyik legérdemesebb munkása vonult el a jól reászolgált nyugalomba. Nagy munkabírás, szinte túltengő önállóság és erős kitartás jellemzi az ő hosszú tanári pá­lyáját. Energiáját és a nevelésügyhöz tanúsított erős vonzódását megőrizte mindvégig, míg a világháború súlyos megpróbáltatásai következté­ben egészségi állapota el nem szólította a munka teréről. Hosszú működésének ideje alatt intézetünk rohamos léptekkel haladt a fejlődés útján. A könyvnyomás háborús akadályai miatt csak rövid vonásokban mutatják be tevékenykedésé­nek nevezetesebb eseményeit. Kaminszky Géza 1854-ben született az ung­­megyei Őrdalma községben, hol atyja gör. kath. lelkész volt. A középiskolát Ungvári, a theolo­­giai tanulmányokat Budapesten végezte. 1877-ben szentelték pappá. Tanári működését 1878-ban kezdte meg. Nagyobbára a magyar nyelvet, a tör­ténetföldrajzi és neveléstani tárgyakat tanította. Már tanári működése kezdetén, 1879. no­vember 30-án megalakította intézetünkben a Da­­masc. sz. Jánosról elnevezett ifjúsági önképző­. Az ungvári gkath. ktan.-képzőintézet ez idei értesítőjéből vettük ki ezt a vezető cikket. kört, melynek 12 éven át vezetője volt s mely 1910. évi február hó 8-án 30 éves jubileumát is megünnepelte. Igazgatói működésének kezdetén, 1894-ben intézetünk fennállásának 100 éves jubileumát tar­totta, mely alkalomra Kaminszky Géza megírta az intézet történetét. 1879-ben az ő közreműködése folytán nyílt meg a tanítóképzővel kapcsolatos két osztályú előkészítő tanfolyam, mint felsőnépiskola, mely egyrészt polgári iskola hiányában, jobb növendék­anyagot szállított tanítóképzőnknek, mint azelőtt, amidőn a népiskola VI. osztályának elvégzése után felvételi vizsgálat alapján vétettek fel nö­vendékeink, másrészt tanulóink számát is meg­növelte annyira, hogy a világháború előtt inté­zetünk volt hazánk legnépesebb tanítóképzője. 1899—900. iskolai évben akkor még 3 évfolyamú tanítóképzőnk 4 évfolyamúvá fejlesztetett. 1903. nov. 23-án ünnepeltük Kaminszky Géza tanári működésének negyedszázados jubi­leumát, mely alkalommal egyházmegyénk főható­sága és papsága, úgy nemkülönben városunk intelligenciája meleg ünneplésben részesítette őt, hálás tanítványai pedig 400­0 alaptőkével róla elnevezett jutalom-alapítványt tettek le. 1906. nov. 25-én alakult meg intézetünk Mária Kongregációja, mely növendékeink vallás­­erkölcsi nevelésének nagyfontosságú intézmé­nyévé fejlődött. Az 1907 — 8. iskolai év óta egyházmegyei főhatóságunk elhatározása folytán intézetünk a nagym. vallás- és közoktatásügyi miniszter által kiadott tantervet alkalmazza, mely a tanítóképző szakiskolai jellegét domborítja ki s mely főkép az 1911-ben kiadott »Tantervi Utasítás« segé­lyével jelentékenyen felemelte tanítóképzésünk színvonalát. 1909. május 20 án szentelte föl Firczák Gyula püspök intézetünk ifjúsági zászlaját, melyet Roskovics Ignác festőművész tervezése szerint Rét­y és Benedek budapesti cég művészi kivi­telben készített el. Intézetünk fejlődésének e tényei Kaminszky Gézának a nevelés és tanítóképzés iránti­ értékét és kitartó buzgólkodását hirdetik. Egyébként ő hivatali tevékenysége mellett kivette részét a társadalmi munkából is. Éveken át tagja volt Ungvármegye és Ungvár város törvényhatóságának, főszerkesztője az általa ala­pított »Gör. kath. Szemle« c. hetilapnak, elnöke s egyik alapítója az ungvári »Unió Könyvnyomda Részvénytársaság«-nak és az Ungvári Fillér­banknak. A világháború kitörése súlyos megpróbál­tatásokat hozott reá. Az intézetünkbe beszállá­solt átvonuló katonaság tönkretette bútorainkat, felszerelésünket és udvarunk kerítését. A tan­évek megrövidítése és a háborús tanfolyamok a nevelés és tanítás rendes menetét zavarták meg. Az élelmi­szerek folytonos drágulása és a be­szerzés akadályai pedig az internátus fenntartását állították szinte leküzdhetetlen nehézségek elé. Hozzájárult mindezekhez az a körülmény, hogy mindkét fia és egyik leányának vőlegénye még a háború kezdetén hadba vonultak s közülök A GÖRÖG KATH. SZEMLE TÁRCÁJA. on 0000 nex­t poop hood pood noon pood noon pood oc Járok az erdőn . . . Járok az erdőn Hallom a fáknak Bolyongva — némán.. Lassú zenéjét, Járok az álmok A néma csend csak Szőnyegén.. Int felém ! Bár merre nézek, Ejt az igézet, Bolyongok busán, Egyedül... Bánatommal . . . Bánatommal — busulgatok Egymagam. . Bubánatom, mindenütt csak Velem van.. Ha hallom a fülemüle bus Dalát, Szivszaggató méla bánat A szivemet járja át. Hogyha látom a csillagos Kék Eget, Fájó könyök telitik meg Szememet, Nem tudom én, hogy lelkemet Mi lelte? Napról-napra bánatosabb Szomorúbb a keserve ! Szerettem én Szerettem én is valaha Igazán.. De hűtlen lett hozzám az a Barna lány, Ez az élet borús Én nekem Azért szól oly szivettépőn Énekem ! Azótától szomorú az Életem.. Mért is van a világon a Szerelem ? Mit vesztettünk, vissza lehet Szerezni ! Hej, de téged, barna kislány ! Sohse tudlak fejedni ! ifj. Radványi Sándor­ Álom. Ünnep szombatján jött ki a stellungból a Maday önkéntes káplár ur. Azaz nem jött, hanem hozták. Két szanitész cipelte a földtrogon, pedig akkor is csúnyán lőttek átellenből. De a Nagy főhadnagy ur nagyon sze­rette a Maday-gyereket s minden áron meg akarta menteni, pedig azt mondták, hogy nagyon kevés élet lehet már benne. Levelet irt épen, — amint tudja az Ég honnan? — de csak zzz ! és a kis Maday önkéntes ur szó nélkül hátra esett s kihullott kezéből a félig kész levél és a tintaceruza. Épen ünnep szombatján, mondta az egyik sza­nitész, amint egy percre megálltak a hordággyal a futóárokban. Nem érhette meg a pünköstöt szegény! Az árok széléről tarka mezei virágok kandikáltak be az árokba s az önkéntes ur egy percre felnyitotta a szemét, aláfutotta már azt is a vér majdnem teljesen s a szája mosolyra fordult mikor meglátta a virágokat. Lassan megszólalt: Öreg! Az egyik szanitész hátrafordult. Őszülő, bajuszos népfölkelő: Hát még él az önkénes ur? Letették a hordágyat s hozzá mentek megigazítani a fejét. — Öreg szakítson nekem abból a virágból, ha tud, szólt gyenge fátyolozott hangon. Az öreg baka meg­csóválta a fejét. — Nagyon jár errefelé a golyó, önkéntes úr. Tegnap is erre halt meg valahol a Szabó Péter, de azért megpróbálom. Emelj meg csak Miska! A másik baka fiatal fiú, lassan felemelte az öreget derekánál fogva. — Tyúk, a kutya árgyilását, hogy jár a golyó mor­dult fel az öreg. Feljebb ne emelj te fiú, mert mindjárt bele vágom a fejemet valami szamár golyóba, így ni, hopp! És már lent is volt az öreg egy ugrással. A markában egy csomó tarka virágot szorongatott s odatette a sebesült mellé a hordágyra. — Van elég itt önkéntes ur, mulasson velük, amig beérünk 3 segélyhelyre, de mifelénk otthon a mezei virág is sokkal szebb ugy­e ? A két baka újra felnyalábolta a hordágyat s lassan, óvatosan vitték tovább a futó árok labirintjeiben. Cél lehetett, mikor beértek a segélyhelyre. Az önkéntes megint nem volt eszméletén, amikor levitték a fő­orvoshoz. Haslövés mondta a főorvos, ezen már bajosan lehet segíteni. Este már kórházvonatban feküdt Maday önkéntes káplár úr. Amikor bevitték a vonatba magához, tért s kérte, hogy a virágjait ne vegyék el. Szép május végi este volt s a kórházvonat lassan siklott az éjszakában. Az ablakok nyitva voltak s hűs levegő áramlott be. Egy kis állomáson orgonaillat jött be s az önkéntes mohó lélegzettel szívta az illatot. A nővér ott ült az ágya mellett s aggódva figyelte minden mozdulatát. A vonat némán, halkan haladt előre a holdvilágos éjben s csak bent vonatban sikoltott fel gyakran egy sebesült vagy egy haldokló. A nővérek, orvosok lassú léptekkel jártak ide-oda a betegek között. Maday önkéntes káplár csen­desen feküdt az ágyán. A virágokat, amit a vén baka szedett neki, görcsösen szorongatta a kezében s fehér arca el-eltorzult. De nem szólt, nem jajgatott. Bámult kifele az ablakon a fehér májusi éjszakába. Egészen

Next