Görög katolikus szemle, 1929. március-december (1. évfolyam, 1-19. szám)
1929-03-31 / 1. szám
2 A Görög Katolikus Szemle keletkezése. Huszadik százada annak, hogy a távol keleten egy sorsüldözött családnak gyermeke született, akinek életéhez a csodák egész láncolata fűződik s akinek azért, mert megváltani jött az emberiséget, mert Isten volt, a legborzasztóbb halált, a kereszthalált kellett elszenvedni. A ma feltámadt Krisztus Golgota-útjának első stációja annál a betlehemi jászolnál kezdődik, ahol született s utolsó állomása azon a Kálvária-hegyen végződik, ahol meghal. A halálba induló Krisztust megcsúfolják, megköpdösik, véresre korbácsolják, keresztre feszítik s amikor már kiszenvedett, lándzsát döfnek oldalába. S hogy az írások szerint fel ne támadjon, vele együtt eszméi is sírba szánjanak, holttestét sziklasírba zárják, a sírt lepecsételik és őröket állítanak mellé. De harmadnapra a pecsét kettétörik, a sziklasír megnyilik s vele feltámadnak az eszmék is, melyeket hirdetett. S íme ! A meggyalázott Krisztusnak bitója alatt ma az emberiség milliói térdelnek, fájdalmaikra s szenvedéseikre írt keresve és a vértanuknak vérével megpecsételt krisztusi eszmék élnek s élni fognak örökké. A krisztusi sorsban, a krisztusi nagy tragédiában mi sorsüldözött, meggyalázott bús magyarok saját sorsunkat látjuk. A mi Golgota-útunk első stációja is már születésünknél kezdődik és Sajó, Mohács, Nagymajtény, Világos állomásain keresztül Trianonban végződik, ahol keresztre feszítenek s ezeréves hazánkat, mint Krisztus palástját, felosztják. Meggyaláztak, megöltek minket, mert azokhoz az eszmékhez, melyekhez több mint ezer év fűződik, hűek maradtunk. Mikor mi magyar görögkatolikusok a trianoni gyászos temetésnél szívünkben mélységes fájdalmunkkal álltunk s véres könnyeinket rásirtuk a trianoni sírkeresztre, elsírtuk külön könnyeinket azokért a hittestvérekért is, akik tőlünk elszakítva a szomorú rabságba indultak csak azért, mert az ezeréves magyar nemzeti szent eszmékhez, melyekért Vasvári Pál, Jaczkovits Mihály, Slepkovszky János, Csath Sándor s annyi névtelen hittestvérünk vértanúhalált szenvedett, hűek maradtak. A szomorú trianoni temetés után elszakított hittestvéreink megkezdték a rabság szenvedéseit, mi pedig árván maradt s megfogyatkozott, de szabad magyarok sirva tallóztunk e megcsonkított hazában. Társadalmi életünk nem volt s azt sem tudtuk, hányan vagyunk s kik vagyunk? Hogy seregszemlét tartsunk, egymást megismerjük s összeköttetést és görög-katolikus társadalmi életet teremtsünk, szinte lehetetlen volt, mert a nagy világégés s az azt követő forradalmak nem engedték meg a szervezkedést s a görög-katolikus sajtót. Amikor az emberek felocsúdtak a letargiából, 1919—20-ban megindultak a társadalmi szervezkedések, hogy a romokat eltakarítsák s hozzáfogjanak az újraépítés nagy munkájához. Eme mozgalmak és szervezkedések hatása alatt mi is hozzáfogtunk egy egységes és erős görögkatolikus társadalmi élet megteremtéshez, így alakult meg a Magyar Görög-katolikusok Országos Szövetsége. A görög-katolikusok felismerve annak szükségességét, tömegesen léptek be a szövetségbe. A MAGOSz, látván a nagy felbuzdulást, hogy a kapocs a hittestvérek között szorosabbra fűződjék, lapot indított Görög- Katolikus Tudósító címmel és egyben megvetette alapját a Görög-katolikus Sajtóvállalatnak is. A sajtóvállalat arról is gondoskodott, hogy a hittestvérek évi naptárhoz jussanak. A görögkatolikus társadalom felbuzdulása azonban csak szalmaláng volt, mert a MAGOSz.-nak minden fáradozása dacára, az eredményesen induló mozgalom néhány év múlva nem annyira erkölcsi, mint inkább anyagi támogatás híján ellanyhul, a MAGOSz. működése szünetel és sajtóterméke, a Görög-katolikus Tudósító is megszűnik. A lap megszűntével természetesen a görög-katolikus társadalmi élet is pangásnak indul. Most már csak néhány lelkes hittestvér áldozatkészsége és buzgalma tudta úgy, ahogy biztosítani társadalmi életünket. Különösen a budapesti Szent Miklós Társaság tagjai foglaltak az alapékon azzal a gondolattal és kérdel, mikép lehetne a MAGOSz-t új életre leni, görög-katolikus sajtóalapot teremteni n ennél sürgősebben lapot indítani? Először szóval, majd írásbeli felhívásokkal csináltak f elvetett eszmének propagandát s felhívták a városban és vidéken élő hittestvéreket, hogy svezkedjenek. szóbeli, de különösen írásbeli agitálásoknak és hamar nem remélt eredménye mutatkozott. Jndult a társadalmi tömörülés s amikor már együtt voltunk, 1928. év május 3-án a lgyminisztérium által jóváhagyott új alapstálvek szerint a MAGOSz újra megkezdi máját. A tagok 1929. évben 2 pengő évi táj ellenében megkapják a MAGOSz szerkezében megjelent évi naptárt. Annak tásban azonban, hogy az újjászületett görögkaikus társadalmi élet csak akként biztosíthata sajtóorgánumot teremtünk, most már min erővel arra törekedtünk, hogy sajtóalat teremtsünk s rövidesen lapot adjunk ki. A beli agitálásnak, de különösen az írásbeli felrásoknak meglett az eredménye, mert sok siettek filléreikkel a sajtóalaphoz hozzájárt, hogy a lap mennél előbb megjelenhessék. Fiívást intézünk amerikai testvéreinkhez is, ők — megértve nemes ambíciónkat — any képességeikhez mérten 530 pengővel járult a sajtóalaphoz. Hálás köszönet illeti Korczky Viktor kanonok urat, aki odaadó hurommal és szeretettel karolta fel ügyünket s ha mily eredményes munkát végzett, bizonyít az is, hogy ez évi naptárunkból 1000 darabot idett amerikai hívei részére. Hogy tanubizótágot tegyek az újvilágba kivándorolt hitteréreink áldozatkészségéről, ime közbeszúre egy amerikai hittestvérünk megható s könnkre fakasztó sorait: «A örög-katolikus Sajtó-Előkészítő Bizottsága Budapest. A görög-katolikus magyar sajtó megteremtése érdekében kiküldött felhívási egyikét én is megkaptam. Mondhatom, nagy ímömre volt az a tudat, hogy immár a görögitolikus magyar társadalom is megindul azért, hogy szavának hangot s azáltal _ TÁRCA Föltámadt! Diadalmas jön az igazság, az élet, A bűnnek hatalma rommá, semmivé lett! Nem volt vészüvöltés, tomboló harci zaj, A béke Urához szegült a diadal. Szent vidámság hangja árad szerteszéjjel Enyhe napsugárral, suttogó szellővel. Fásult szív mélyéről elröppen az álom, Kedv danája hangzik az epetongicum. Félre most sötétség! félre komor bána A világosság, az udv Ura föltámadt! Tűnj örökre sóhaj! örök csapást mére Az élet bajnoka a halál fejére. Földre szállt az Ige, testet vett magára, Új derűt hozott le mennyei sugár a Merre jár-kel, mindütt üdv és boldogság van, Ezer áldás hangzik isteni nyomában. A bűnös telkekhez olyan szelíd, oly jól Irgalma végtelen, szeretete forró. Szent szeretetének teljessége végett Vérével várta meg az emberiséget. Patakként hullt a vér keresztje tövéhez: Bűnök gyermekének, ó, mily gyászos kép ez! Majd szentélyét hagyja az isteni lélek, S a szent test átadva sírja éjjelének. Mindenható erő, mely így tovaszállott, Önmagára hagyván a bűnös világot. .. S amely, ah! felettünk soká el volt zárva: Megnyitá az eget mindenhatósága. Csend honol a sírban .. nyugalmas helyére A lélek harmadnap újra visszatére; A dermedt tagokon életerő támad... Nincs halál, nincs többé! 6 csoda, csodálat! S nem is pirkadott föl még a piros hajnal, Lepecsételt sírhoz jő egy égi angyal; Őrség rémül, ámul, sírüreg kitárul, Élet hőse lép ki a halál honából. Megsemmisült hát az irigy gőg hatalma, Győzedelmes Égnek lángtűzébe fúlva ! Ragyogó fény hatol a sötét elmékbe, Forrása Jézusnak szép, isteni képe. Cherubok, szeráfok örömdalra kelnek Gyönyörűségére a hívő kebelnek; Karuk zengedezve az Úr elé térdel A megdicsőültek fényes seregével. I X F()?panton a mélye '■ I i cJt¥°ztest’ ünnepeljen Véle ! I .az ajkon szent diadalének, zengjj'győzedelmét ég, föld Istenének ! GÖRÖG-KATOLIKUS SZEMLE 1929 március 31. Petrisovszky Leó: Múlt és jelen. Még ott lógnak, ha hervadtan is, a március tizenötödiki koszorúk Vasvári Pál bronzképén, a Nemzeti Múzeum lépcsőfalán. Várjon tudják-e az arra járók, hogy ez az ember görög-katolikus pap fia volt? Hárman szóltak onnan: Petőfi, aki csodálatos versekkel tette dúsgazdaggá a magyar literaturát mielőtt elesett; Jókai, aki egy könyvtárra való meseremeket irt meg és Vasvári Pál, a legszerényebb. Ez csak az életét adta hazájáért. És elgyászolták a kis nyíri parókián, siratták, amíg a könnyből tellett. Kicsiny zug jutott nevének a magyar históriában s talán el is felejtették volna azok utódai, akikhez szólott, ha a főváros áldozatkészsége a reliefhez nem juttatja. Fővárosunk emléket állít múltúnknak és parókiát épít nekünk. Az Isten jutalmazza meg érette. * Egy kis veszprémi gótikus templom omladékai fölött folyik a vita, amely (vagy az ez előtt való) a hagyomány szerint azoké a görög apácáké volt, akik Gizella királynővel Szent István palástját hímezte. Engem — e sorok íróját — a sors abban kegyelemben részesített, hogy láthassam és tapihassam ezt a palástot. III. Béla király könyvszámára festettem le a szent ereklyét, hátam mgött Szlávy koronaőr és Romy miniszterelnöki tanácsos állott, ahogy a korona őrzéséről szó törvény rendeli, meg Czobor Béla, az archeoló is. Elköltöztek már mind a hárman. Hanem , a napot éhen töltötték volna — nem lévén keghatűr meg ételféle az egész királyi palotába —, ha Ybl várkapitány nem hozat valami sapnivalót egy budai kiskocsmából. Én meg olgoztam, siettettek is, és megfestettem Imre heng meg Gizella (a hímzett írás szerint Gisla) képét. Bizony rom most mind a két arckép, de ha kilenc esztendő múlt el készítésük óta. Azokna az iparművész apácáknak, akik a magyarságiak legdrágább, legszentebb kézimunkáján dolgoztak, kutatta a kolostorát és templomát Krajnyák Gábor tudós papunk és megállapította, hogy a most is álló gótikus templomromok hevén emelkedett. Nekünk, grékusoknak kétszeresen kedvesek e romok, hogyne kívánnak, szívből, bár konzerváltatnának és mentetnének meg az enyészettől.* Odaát a trianoni határon túl két veszedelemmel küzködnek testvéreink, egyik a schizma, másik a kommunizmus. Moszkva szabadította rájuk mind a kettőt. A schizma, amely el akarja őket szakítani a katolicizmustól, cseh protekcióval indult lenyűgözésükre, a kommunizmust egyenesen Moszkva küldte rájuk. Az Úristen ellen való harcba tüzeli őket és hogy ez is kedves a cseh kormánynak, amely egyik ellenszerét látja benne a magyar nemzeti eszmének, az természetes. Vigyázzatok, testvérek! Tíz év épen századrésze annak az ezer esztendőnek, amit velünk töltöttetek. A ti orcátok könnyes fenségben él a mi emlékezetünkben a válás órája óta. Nehogy elváltozzék orcátok. Az ezer esztendő ereje el fogja fújni ezt a néhány évet s mi tiszta, szűzi képpel akarunk viszontlátni benneteket újra. Gróh István.