Görög katolikus szemle, 1930. január-december (2. évfolyam, 1-25. szám)

1930-06-15 / 12. szám

A GÖRÖG-KATOLIKUS SZEMLE 1930 június 15. ő festette. Hasonlóképen házilag készültek az összes jelmezek is , s annál nagyobb az érdem, hogy a korszerűség és hűség oly nagy hatást tu­dott kelteni az eddigi előadások messze földről összesereglett közönségében. Ezek az előadások voltaképen csak bevezetői a nagyszabású tervnek, mely e játékoknak az oberammergauiak mintájára való kifejlesztését célozza. A jelek erre eddig elég biztatók: nem­csak Nyírcsaholyban, hanem Mátészalkán és Nagyecseden is bemutatásra került eddig a pas­sió s máris oly eredményt ért el, amely egyedül­állónak mondható. Közönség és helyi sajtó a leg­nagyobb elismerés hangján emlékezett meg ró­luk. A mátészalkai előadásról az ottani «Szatmár és Bereg» a leghízelgőbb kritikát adja s az a kö­rülmény, hogy a virágvasárnapi előadás meg­ismétlését állandóan sürgeti az ottani közönség, maga is nagyjelentőségű tény. Nem is szólva arról, hogy Vásárosnamény, Mérk, Vállaj, Fá­­biánháza és Porcsalma szintén kérik annak be­mutatását. Ebben a fényes eredményben természetesen legnagyobb része van a szereplőknek, kik közül — a fent már említetteken kívül — a helyi kri­tika nagy elismeréssel emlékezik meg Paszternák Andorról (Kaifás), vitéz Madarassy Györgyről (Nikodémus), Paszternák László és Mihályról (római százados és Judás), Kosztyu Mihályról (hamis tanú), a nők közül pedig Hornyák Mik­­lósnéról (Mária), Sváb Rózsiról (Mária Magdolna), Marinyák Margitról (Gábor arkangyal), Stefán Erzsébetről (Veronika). Különösen kiemeli még a tudósítás a minden zökkenő nélküli, egyöntetű előadást s a nagy erkölcsi és anyagi sikert. Nem lehet eléggé helyeselni a vezetőknek azt a tartózkodását, melyet újabb előadások rende­zése tárgyában mutatnak, tekintettel a szerep­lők kimerültségére, valamint azt a további ter­vüket, hogy a passió bemutatását lehetőleg egybekapcsolják a Máriapócson évenként végbe­menő búcsúkkal. Hisz nem az első kezdeménye­zés ez Magyarországon, amely a földmíves nép lelki művelődésére hasonló eszközöket próbál fölhasználni. Justh­ Zsigmond szenttornyai szín­házától egészen a múlt években rendezett mátra­­vidéki passióig el sem lehet sorolni az összes kí­sérleteket, amelyek egy dologban mindig meg­egyeznek : kezdeti szép siker után lassú ellany­­hulás és a végén csöndes kimúlás. Hogy ennek oka a szereplők alkalmatlansága lett volna, azt nem lehet állítani, mert ennek ellentmond az összes kísérletezések általánosan megállapított kezdeti sikere. Hanem inkább ott a baj, hogy a kísérletek tisztára egyes személyekre voltak építve, akiket a viszonyok változása el­sodorván, semmivé lett az egész eredmény is. Az a történelminek mondható tradíció, mely Oberammergauban megvan, itt hiányzott : ott egy egész község fogadalma kötelez a fenntar­tásra , az idegenforgalmi, a haszonmomentum másodrangú. Nálunk azonban ilyen fogadalom nincs: ezt kell tehát valamivel pótolni,­­ ha van ilyen valami. S ilyen valaminek egyesegyedül a pócsi búcsú válhatnék be nálunk. A kezdeményezés sikere ezen fog megfordulni s a pócsi szerzetház kezébe van letéve. Ha a rendház méltányolni fogja a jelentőséget, mellyel a búcsúk alkalmával meg­ismétlődő passió, hitélet és a búcsú bensősé­gesebbé tétele, mély vallásos élménnyé alakítása szempontjából bírhat, a siker véleményünk szerint nem fog elmaradni. De csak ebben az esetben. Időjárás. Enyhe időjárás, gyakori zivatarok, esetleg jéggel valószínűek. OBERBAUER A. UTÓDA Magyarország legrégibb mise­­ruhák, egyházi szerek, zászlók, oltárépitő és templomberendező vállalata BUDAPEST, IV., VÁCI UTCA 41. SZ. Alapítási év: 1863. Telefon: Aut. 833—44. Felonok, Plascsenicák, kelyhek stb. stb. nagy választékban. Vállalom mennyezetes oltárok, ikonosztázok stb. építését és javítását. EGYHÁZMEGYEI ÉLET A Szent Imre-jubileum. Az Apostoli Adminisztratura Szent Imre-ü­nnepe. A miskolci Apostoli Adminisztratura június elsején ünnepelte­ Szent Imre herceg halála 900 éves fordulóját. D. e. 9 órakor ünnepélyes főpapi mise volt, amelyet Papp Antal c. érsek, apostoli kormányzó végzett nagy papi segédlet­tel. A szentmise alatt Hóka Imre dr., a budapesti szent Gellérthegyi sziklakápolna plébánosa mon­dott Szent Imrét történelmi és magyar nemzet­nevelési szempontból igen alaposan és költői lendülettel megvilágító szent beszédet.A Mise után a közönség a városi zeneiskola dísztermébe vonult az ünnepségre, amely délelőtt 11 órakor a már ismertetett műsorral folyt le. Papp Antal c. érsek megnyitó beszédében rámutatott, hogy Szent Imre herceg halálának évfordulója nem­csak egyházi ünnep, hanem elsősorban nemzeti ünnep. — A magyar nemzet csak hálás lehet a katolikus egyháznak, hogy Szent Imrét az oltár magasságába emelte — s ezzel az egész világ elé állította egy magyar herceg tündöklő példáját,­­ amelynek a jubileumi esztendőben nemcsak képben és szoborban, hanem főképen a magyar lélekben kell életre kelnie. Érthetetlen és szinte végzetes tévedés lenne, ha a magyar közélet tényezői csak a kát. egy­ház ünnepét látnák Szent Imre jubileumában, mert ez annyit jelentene, hogy a mai nemzedék nem tudja kellően értékelni és megérteni első szent királyunknak nemzetünk életére sorsdöntően fontos intézkedéseit, amelyekkel a magyar nem­zet életét a kereszténységen át a nyugati kul­túra közösségébe kapcsolta be. — Ez annyit jelentene, mintha az illetők nem fognák fel a keresztény és nemzeti gondolat összeforrásának egyetemes átfogó erejét! Szent Imre élete igazolja azt a magyar tör­ténelmi igazságot, hogy a kard szerezte, — de a kereszt tartotta fenn ezer éven át ezt a magyar hazát — és következésképen csak a tiszta erkölcs fogja megmenteni s újabb évezredig éltetni a magyar nemzetet. Szent Imre élete a szeretettel, az erényekkel hódító élet; akkor győz, amikor már a fegyver kihullott kezéből. A közönség zúgó tapssal kísérte a főpásztor mélyen szántó beszédét. Ezután Hollósy Kornél orgonaművész adta elő Liszt Ferenc : Funerail­­les (1849) című művét, majd a központi főren­dezőbizottság képviselője, Andor Endre dr. ny. államtitkár mondott beszédet. Gyulai Gábor szavalata, Máday Lajosné felszólalása után Zapo­toczky I. Konstantin pápai kamarás, kanonok előadása következett Szent István-kori emlé­keinkről, ezt követte Erney Valéria szavalata. Végül Szémán István dr. pápai prelátus, vica­­rius generalis, az egyházmegyei Szent Imre­­ünnepségek bizottságának elnöke mondott záró­szót. Rámutatott arra, hogy bár Szent István bölcsessége megértette a történelmi szükségessé­get s Magyarországot nyugathoz kapcsolta a nyu­gati kereszténység révén s mi ezredéven át Nyu­gatot védtük Kelettel szemben, mégis Nyugat lett hozzánk hűtlen, Nyugat feledkezett meg rólunk s tette hazánkat azzá, ami ma. Majd kiegészítette a felszólalásokat azzal, hogy a görög szertartás­nak 1000 éves léte bizonyítja hivatását, hogy tör­ténelmileg bizonyítható áthasonító nemzeti erejével álljon őrt továbbra is a magyar határon. A közönség lelkes tapsa után a vegyeskar az «Imádkozzunk a hazáért» című lelkes és poé­­tikus irredenta dalt énekelte, amelyet az egész közönség állva hallgatott végig. A miskolci Apostoli Administratura Szent Imre-ünnepe ma­gas nívójával és külső kereteiben is méltó volt ahhoz a nagy keresztény magyar gondolathoz, amely a Szent Imre-jubileum hatalmas kereteit megtervezte s azt minden jóérzésű magyar lélek szent zarándoklásává avatta a szentjeiben meg­­dicsőült Árpádkor, de különösen a liliomos királyfi, Szent Imre herceg emlékéhez. (M. J.) Nyirparasznyán a gör.-kat. elemi iskola növen­dékei május 25-én délután hódoltak Szent Imre emlékének. A műsoron Szent Imre életéből szava­latok és beszéd szerepeltek. A középiskolások Szent Imre estéjén a követ­kező felülfizetések történtek, melyeket a ren­dezőség hálás köszönettel nyugtáz. 5 P: Iván János, Melles Tivadar, Papp Emil, Wenter Gyu­­láné. 4 P: Dr. Bukovszky György, dr. Medvigy Gábor, dr. Vargha Gyuláné. 1 P: Melles Emil, dr. Krajnyák Gábor, Prodán János, Sereghy Mi­­hályné, Zombory Emil. Rossz vásár. Irta: Gulovics Andor. Faragó Mihályéknál a tanács, de csak olyan házi tanács végez megbeszéléseket. Tagjai Mihály gazda, a falu jómódú, tekintélyes embere és a felesége. Itt van a nagyvásár. Az állatok közül egyet-most be kellene hajtani. Jó áron elkelne, meg aztán pénzre is szükség van. — így hát holnap megyek a vásárra — zárja le a beszélgetést a ház ura. — Eladom az egyik tehenet és a pákosz disznót. Készítsd ki az új kalapomat, ruhámat, de a tarisznyáról se feled­kezzél meg. Felesége meg volt elégedve a végső döntéssel, mert szó nélkül ment dolga után, beleegyezve ura akaratába. A gazda is elindult a község­házára, hogy a szükséges iratokat megszerezze. Útközben latolgatta-méregette a dolgokat. A disz­nót eladom , sok a baj vele , nem jár haza, kó­borol. A napokban is a szomszéd kertjét gyom­lálta végig. El kell vinni a tehenet is, minek álljon itt, csak etessem hiába? — mert tejet nem ad. Gondolkodás közben el is ért a bíró házához, hol ott találta Kerekes János komáját. — Te is itt vagy János komám — szólította meg. — Csak nem a vásárra megy? — Oda én. Egynéhány malacot hajtatok. Kell az adóra egy kis pénz. Mindjárt itt meg is állapodtak, hogy a János koma elhajtatja malacai közt Mihály gazda öreg disznaját s ezért a jómódú gazda elviszi szekéren a komáját. Hazamentek és útnak is indították az állatokat így már előző nap. Messze van a város. Lassan legelészgetve majd beérnek a vásár idejére. Nem is jó, ha fáradtan állítják a vevő elé az állatot, keveset mutat. Készülődés közben apja körül forgott a fia, a Miska gyerek. Még nem volt a falu határán túl és most igen örült, mert megígérte édesapja, hogy elviszi a vásárra. — Kis­fiam, holnap elviszlek a városba a vásárra. Míg dolgomat végzem, vigyázol a lóra, szekérre.* Alig pirkadt, mikor Mihály gazda új szekere megállt Kerekes János háza előtt. A koma nem váratott magára , felugrott a szekérre s az ülésen egymás mellé ültek. A kis Miskának csak két villogó szeme pislákolt ki a kasból, hová édes­anyja szerető gondossága befektette. Zörgött, döcögött a szekér. A vidékre csend borult. Néha váltotta fel a korán ébredő madárkák hajnal­köszöntését a gazda szava, mellyel a lógó fejű lovakat biztatta : Gyerünk már! . .. Még most is alszol... Kocogjunk csak kicsit. Haladtak is lassan. Mikor az út mentén fekvő urasági tanyához értek, találkoztak a birka­nyájjal. Középen haladt lusta léptekkel s nagy fülekkel a vezér : a szamár. Áttörtek a nyájon és amint a szamárhoz érnek, Mihály gazda elkezd csak nagyokat köszönni: —Jó reggelt, jó reggelt, ismételgeti. Szomszédja felüti fejét és csodálkozva keresi a köszöntések irányát, de senkit sem lát. Csodálkozva nézett a gazdára, mire az meg­magyarázta : — Az úgy van, hogyha az ember vásárra megy, lehet máskor is, köszönjön a szamárnak jó nagyot, de háromszor s akkor nagy szerencsé­vel fog járni. János koma nem értette a dolgot elég világo­ * * * Megyéspüspök urunk Sátoralja­újhelyben. Nagy ünnepnap köszöntött sátoraljaújhelyi hittestvéreinkre. A háborúban elvitt régi nagy harang helyébe a főpásztori kegy két új nagy haranggal látta el az ódon tornyot. Május 24-én nagy ünnepélyességgel történt a két — 1015 és az 540 kg súlyú — harang behozatala, melyeket a Nőegylet rendkívül agilis tagjai gyönyörűen felvirágoztak. Elől mentek az iskolások, majd az önkéntes tűzoltó­ság, azután a magyarruhás koszorúsleányok fog­ták közre a négy ökörrel vontatott impozánsan

Next