Görög katolikus szemle, 1930. január-december (2. évfolyam, 1-25. szám)
1930-06-15 / 12. szám
A GÖRÖG-KATOLIKUS SZEMLE 1930 június 15. ő festette. Hasonlóképen házilag készültek az összes jelmezek is , s annál nagyobb az érdem, hogy a korszerűség és hűség oly nagy hatást tudott kelteni az eddigi előadások messze földről összesereglett közönségében. Ezek az előadások voltaképen csak bevezetői a nagyszabású tervnek, mely e játékoknak az oberammergauiak mintájára való kifejlesztését célozza. A jelek erre eddig elég biztatók: nemcsak Nyírcsaholyban, hanem Mátészalkán és Nagyecseden is bemutatásra került eddig a passió s máris oly eredményt ért el, amely egyedülállónak mondható. Közönség és helyi sajtó a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg róluk. A mátészalkai előadásról az ottani «Szatmár és Bereg» a leghízelgőbb kritikát adja s az a körülmény, hogy a virágvasárnapi előadás megismétlését állandóan sürgeti az ottani közönség, maga is nagyjelentőségű tény. Nem is szólva arról, hogy Vásárosnamény, Mérk, Vállaj, Fábiánháza és Porcsalma szintén kérik annak bemutatását. Ebben a fényes eredményben természetesen legnagyobb része van a szereplőknek, kik közül — a fent már említetteken kívül — a helyi kritika nagy elismeréssel emlékezik meg Paszternák Andorról (Kaifás), vitéz Madarassy Györgyről (Nikodémus), Paszternák László és Mihályról (római százados és Judás), Kosztyu Mihályról (hamis tanú), a nők közül pedig Hornyák Miklósnéról (Mária), Sváb Rózsiról (Mária Magdolna), Marinyák Margitról (Gábor arkangyal), Stefán Erzsébetről (Veronika). Különösen kiemeli még a tudósítás a minden zökkenő nélküli, egyöntetű előadást s a nagy erkölcsi és anyagi sikert. Nem lehet eléggé helyeselni a vezetőknek azt a tartózkodását, melyet újabb előadások rendezése tárgyában mutatnak, tekintettel a szereplők kimerültségére, valamint azt a további tervüket, hogy a passió bemutatását lehetőleg egybekapcsolják a Máriapócson évenként végbemenő búcsúkkal. Hisz nem az első kezdeményezés ez Magyarországon, amely a földmíves nép lelki művelődésére hasonló eszközöket próbál fölhasználni. Justh Zsigmond szenttornyai színházától egészen a múlt években rendezett mátravidéki passióig el sem lehet sorolni az összes kísérleteket, amelyek egy dologban mindig megegyeznek : kezdeti szép siker után lassú ellanyhulás és a végén csöndes kimúlás. Hogy ennek oka a szereplők alkalmatlansága lett volna, azt nem lehet állítani, mert ennek ellentmond az összes kísérletezések általánosan megállapított kezdeti sikere. Hanem inkább ott a baj, hogy a kísérletek tisztára egyes személyekre voltak építve, akiket a viszonyok változása elsodorván, semmivé lett az egész eredmény is. Az a történelminek mondható tradíció, mely Oberammergauban megvan, itt hiányzott : ott egy egész község fogadalma kötelez a fenntartásra , az idegenforgalmi, a haszonmomentum másodrangú. Nálunk azonban ilyen fogadalom nincs: ezt kell tehát valamivel pótolni, ha van ilyen valami. S ilyen valaminek egyesegyedül a pócsi búcsú válhatnék be nálunk. A kezdeményezés sikere ezen fog megfordulni s a pócsi szerzetház kezébe van letéve. Ha a rendház méltányolni fogja a jelentőséget, mellyel a búcsúk alkalmával megismétlődő passió, hitélet és a búcsú bensőségesebbé tétele, mély vallásos élménnyé alakítása szempontjából bírhat, a siker véleményünk szerint nem fog elmaradni. De csak ebben az esetben. Időjárás. Enyhe időjárás, gyakori zivatarok, esetleg jéggel valószínűek. OBERBAUER A. UTÓDA Magyarország legrégibb miseruhák, egyházi szerek, zászlók, oltárépitő és templomberendező vállalata BUDAPEST, IV., VÁCI UTCA 41. SZ. Alapítási év: 1863. Telefon: Aut. 833—44. Felonok, Plascsenicák, kelyhek stb. stb. nagy választékban. Vállalom mennyezetes oltárok, ikonosztázok stb. építését és javítását. EGYHÁZMEGYEI ÉLET A Szent Imre-jubileum. Az Apostoli Adminisztratura Szent Imre-ünnepe. A miskolci Apostoli Adminisztratura június elsején ünnepelte Szent Imre herceg halála 900 éves fordulóját. D. e. 9 órakor ünnepélyes főpapi mise volt, amelyet Papp Antal c. érsek, apostoli kormányzó végzett nagy papi segédlettel. A szentmise alatt Hóka Imre dr., a budapesti szent Gellérthegyi sziklakápolna plébánosa mondott Szent Imrét történelmi és magyar nemzetnevelési szempontból igen alaposan és költői lendülettel megvilágító szent beszédet.A Mise után a közönség a városi zeneiskola dísztermébe vonult az ünnepségre, amely délelőtt 11 órakor a már ismertetett műsorral folyt le. Papp Antal c. érsek megnyitó beszédében rámutatott, hogy Szent Imre herceg halálának évfordulója nemcsak egyházi ünnep, hanem elsősorban nemzeti ünnep. — A magyar nemzet csak hálás lehet a katolikus egyháznak, hogy Szent Imrét az oltár magasságába emelte — s ezzel az egész világ elé állította egy magyar herceg tündöklő példáját, amelynek a jubileumi esztendőben nemcsak képben és szoborban, hanem főképen a magyar lélekben kell életre kelnie. Érthetetlen és szinte végzetes tévedés lenne, ha a magyar közélet tényezői csak a kát. egyház ünnepét látnák Szent Imre jubileumában, mert ez annyit jelentene, hogy a mai nemzedék nem tudja kellően értékelni és megérteni első szent királyunknak nemzetünk életére sorsdöntően fontos intézkedéseit, amelyekkel a magyar nemzet életét a kereszténységen át a nyugati kultúra közösségébe kapcsolta be. — Ez annyit jelentene, mintha az illetők nem fognák fel a keresztény és nemzeti gondolat összeforrásának egyetemes átfogó erejét! Szent Imre élete igazolja azt a magyar történelmi igazságot, hogy a kard szerezte, — de a kereszt tartotta fenn ezer éven át ezt a magyar hazát — és következésképen csak a tiszta erkölcs fogja megmenteni s újabb évezredig éltetni a magyar nemzetet. Szent Imre élete a szeretettel, az erényekkel hódító élet; akkor győz, amikor már a fegyver kihullott kezéből. A közönség zúgó tapssal kísérte a főpásztor mélyen szántó beszédét. Ezután Hollósy Kornél orgonaművész adta elő Liszt Ferenc : Funerailles (1849) című művét, majd a központi főrendezőbizottság képviselője, Andor Endre dr. ny. államtitkár mondott beszédet. Gyulai Gábor szavalata, Máday Lajosné felszólalása után Zapotoczky I. Konstantin pápai kamarás, kanonok előadása következett Szent István-kori emlékeinkről, ezt követte Erney Valéria szavalata. Végül Szémán István dr. pápai prelátus, vicarius generalis, az egyházmegyei Szent Imreünnepségek bizottságának elnöke mondott zárószót. Rámutatott arra, hogy bár Szent István bölcsessége megértette a történelmi szükségességet s Magyarországot nyugathoz kapcsolta a nyugati kereszténység révén s mi ezredéven át Nyugatot védtük Kelettel szemben, mégis Nyugat lett hozzánk hűtlen, Nyugat feledkezett meg rólunk s tette hazánkat azzá, ami ma. Majd kiegészítette a felszólalásokat azzal, hogy a görög szertartásnak 1000 éves léte bizonyítja hivatását, hogy történelmileg bizonyítható áthasonító nemzeti erejével álljon őrt továbbra is a magyar határon. A közönség lelkes tapsa után a vegyeskar az «Imádkozzunk a hazáért» című lelkes és poétikus irredenta dalt énekelte, amelyet az egész közönség állva hallgatott végig. A miskolci Apostoli Administratura Szent Imre-ünnepe magas nívójával és külső kereteiben is méltó volt ahhoz a nagy keresztény magyar gondolathoz, amely a Szent Imre-jubileum hatalmas kereteit megtervezte s azt minden jóérzésű magyar lélek szent zarándoklásává avatta a szentjeiben megdicsőült Árpádkor, de különösen a liliomos királyfi, Szent Imre herceg emlékéhez. (M. J.) Nyirparasznyán a gör.-kat. elemi iskola növendékei május 25-én délután hódoltak Szent Imre emlékének. A műsoron Szent Imre életéből szavalatok és beszéd szerepeltek. A középiskolások Szent Imre estéjén a következő felülfizetések történtek, melyeket a rendezőség hálás köszönettel nyugtáz. 5 P: Iván János, Melles Tivadar, Papp Emil, Wenter Gyuláné. 4 P: Dr. Bukovszky György, dr. Medvigy Gábor, dr. Vargha Gyuláné. 1 P: Melles Emil, dr. Krajnyák Gábor, Prodán János, Sereghy Mihályné, Zombory Emil. Rossz vásár. Irta: Gulovics Andor. Faragó Mihályéknál a tanács, de csak olyan házi tanács végez megbeszéléseket. Tagjai Mihály gazda, a falu jómódú, tekintélyes embere és a felesége. Itt van a nagyvásár. Az állatok közül egyet-most be kellene hajtani. Jó áron elkelne, meg aztán pénzre is szükség van. — így hát holnap megyek a vásárra — zárja le a beszélgetést a ház ura. — Eladom az egyik tehenet és a pákosz disznót. Készítsd ki az új kalapomat, ruhámat, de a tarisznyáról se feledkezzél meg. Felesége meg volt elégedve a végső döntéssel, mert szó nélkül ment dolga után, beleegyezve ura akaratába. A gazda is elindult a községházára, hogy a szükséges iratokat megszerezze. Útközben latolgatta-méregette a dolgokat. A disznót eladom , sok a baj vele , nem jár haza, kóborol. A napokban is a szomszéd kertjét gyomlálta végig. El kell vinni a tehenet is, minek álljon itt, csak etessem hiába? — mert tejet nem ad. Gondolkodás közben el is ért a bíró házához, hol ott találta Kerekes János komáját. — Te is itt vagy János komám — szólította meg. — Csak nem a vásárra megy? — Oda én. Egynéhány malacot hajtatok. Kell az adóra egy kis pénz. Mindjárt itt meg is állapodtak, hogy a János koma elhajtatja malacai közt Mihály gazda öreg disznaját s ezért a jómódú gazda elviszi szekéren a komáját. Hazamentek és útnak is indították az állatokat így már előző nap. Messze van a város. Lassan legelészgetve majd beérnek a vásár idejére. Nem is jó, ha fáradtan állítják a vevő elé az állatot, keveset mutat. Készülődés közben apja körül forgott a fia, a Miska gyerek. Még nem volt a falu határán túl és most igen örült, mert megígérte édesapja, hogy elviszi a vásárra. — Kisfiam, holnap elviszlek a városba a vásárra. Míg dolgomat végzem, vigyázol a lóra, szekérre.* Alig pirkadt, mikor Mihály gazda új szekere megállt Kerekes János háza előtt. A koma nem váratott magára , felugrott a szekérre s az ülésen egymás mellé ültek. A kis Miskának csak két villogó szeme pislákolt ki a kasból, hová édesanyja szerető gondossága befektette. Zörgött, döcögött a szekér. A vidékre csend borult. Néha váltotta fel a korán ébredő madárkák hajnalköszöntését a gazda szava, mellyel a lógó fejű lovakat biztatta : Gyerünk már! . .. Még most is alszol... Kocogjunk csak kicsit. Haladtak is lassan. Mikor az út mentén fekvő urasági tanyához értek, találkoztak a birkanyájjal. Középen haladt lusta léptekkel s nagy fülekkel a vezér : a szamár. Áttörtek a nyájon és amint a szamárhoz érnek, Mihály gazda elkezd csak nagyokat köszönni: —Jó reggelt, jó reggelt, ismételgeti. Szomszédja felüti fejét és csodálkozva keresi a köszöntések irányát, de senkit sem lát. Csodálkozva nézett a gazdára, mire az megmagyarázta : — Az úgy van, hogyha az ember vásárra megy, lehet máskor is, köszönjön a szamárnak jó nagyot, de háromszor s akkor nagy szerencsével fog járni. János koma nem értette a dolgot elég világo * * * Megyéspüspök urunk Sátoraljaújhelyben. Nagy ünnepnap köszöntött sátoraljaújhelyi hittestvéreinkre. A háborúban elvitt régi nagy harang helyébe a főpásztori kegy két új nagy haranggal látta el az ódon tornyot. Május 24-én nagy ünnepélyességgel történt a két — 1015 és az 540 kg súlyú — harang behozatala, melyeket a Nőegylet rendkívül agilis tagjai gyönyörűen felvirágoztak. Elől mentek az iskolások, majd az önkéntes tűzoltóság, azután a magyarruhás koszorúsleányok fogták közre a négy ökörrel vontatott impozánsan