Görög katolikus szemle, 1931. január-december (3. évfolyam, 1-24. szám)
1931-01-18 / 1. szám
2 GÖRÖG-KATOLIKUS SZEMLE 1931 január 18. A reflexióit után... Jelige: Ma... jó, Holnap rossz! Gyermek voltam még, amikor az iskolában egy bűvész bácsi szemfényvesztő mutatványaival bűvölt el minket. Csodával volt határos a mutatvány ... mily nagyot nőtt szemünkben a bűvész úr! De a gyermeki kíváncsiság megfejté a bűvészet nyitját... Istenem ! mily nagy volt a csalódásunk. Az idő repül a fejünk felett, szárnyai nagyokat suhannak, egy-egy suhanás — egy-egy darab történet életünkből. Mennyi csalódás ért minket is... A bűvész urak mutatványai hatással vannak reánk, de mihelyt belelátunk a bűvészet titkaiba, szívünk-lelkünk megtelik szomorúsággal, keserűséggel. Újra csak csalódtunk. * 1920-at írtak akkor ... Téli zimankós időben indult útnak* egy pár lelkes görög-katolikus tanító tarisznyázni Nyíregyházára, hogy ott előkészítse útját annak a munkának, amely később a Görögkatolikus Tanítók Országos Szövetségének megalakulását eredményezte. Ez az egy pár ember volt akkor mindene a görögkatolikus tanítóságnak. Életre hozták a Görögkatolikus Tanítót. Önzetlenül dolgoztunk tanítói s görög-katolikus érdekekért. S nemcsak dolgoztunk, hanem sokszor, igen sokszor családunk, gyermekeink szájából vontuk el a filléreket s áldoztuk a köz oltárán. Minden görög-katolikus megmozdulásnál ott voltunk. Gyűjtöttünk a Tiszavidéki Bankra, a Vasvári Pál-szoborra, toboroztunk tagokat a MAGOSz-nak, előfizetőket a Tudósítónak, naptárakat árultunk, kis lapunk hasábjain és számottevő gyűléseinken iskoláinknak, intézményeinknek, a görög-katolikus gyermeki léleknek éltünk, ébresztgettük a szíveket-lelkeket, hogy van még, és még a görög-katolikus öntudat. Sok meg-nem-értéssel találkoztunk, s volt akkor is gáncsvető kritikus elég. Ott sírtunk együtt a többi nemesen érző grékus lélekkel a Tudósító ravatalánál. S amidőn megszűnt társadalmunk egyetlen szócsöve, felajánlottuk kis lapunkat a köznek. S hosszú időn át e kis lap töltötte be azt az űrt, mely a Tudósító halála s a Szemle születése között tátongott. S mi volt a köszönet érte?... a nagy közöny, a lekicsinylés ... Pedig jó nagy uraink közül nem egy hátralékban van még ma is az előfizetési díjakkal... Budapesten pedig, az országos katolikus nagygyűlésen, amikor sajtónk szükségességéről volt szó, rólunk, a kis Görögkatolikus Tanítóról meg sem emlékeztek. Aztán megszületett a várva-várt Messiás, a Görögkatolikus Szemle. Mindenkihez volt egyegy nyájas szava, csak minket került. Beszélt sokat jószívű, derék papjainkról, a kúriákról, a magyaros vendégszeretetről, csak a nádfedelű tanítólakásokat hagyta ki, csak a szegényes iskolaépületeket nem vette észre... Fájt ez nekünk nagyon! * Hej pedig! — de jól esett volna egy kis megemlékezés azoknak az egyszerű munkásoknak, — hiszen más bért sem kaptak önzetlen munkájukért.* Ma már 1931-et írunk... Jézuska-várás idején kopogtatott be hozzám a Görög-katolikus Szemle. Rég nem látott vendég... örömmel fogadtam. A lap meg — nagy jóakarattal — két példányban jött egyszerre, nekem címezve. A karácsonyi reflexiók szeretetteljes szavai nekem s nekünk szólnak. Komoly elhatározásom volt, hogy tollat nem veszek a kezembe többet. De a cikk kényszerít reá. Hogy nem tudjuk az összes görög-katolikus tankönyveket egyszerre bevezetni, nem mi vagyunk az okai, de szegény népünk szerencsétlen gazdasági helyzete. Emlékezzünk vissza: csak nemrég adta ki rendeletben Püspök Urunkméltósága a Szent István-tankönyvek bevezetését. Amit mi meg is tettünk. Ezek 3—5 pengős könyvek ; egy V—VI. osztályos gyerek könyvei 26 pengőbe is kerültek. Mikor megszülettek a görög-katolikus tankönyvek, egy évre rá újra rendelet jött Öméltóságától, hogy ezeket kell bevezetnünk. Ezt lassan meg lehet valósítani, de egyszerre képtelenség. Ezzel tisztában van Öméltósága is s akkor, amikor kiadta rendeletét, papjaira, tanítóira bízta annak megvalósítását, bölcsen tudva, hogy a tankönyveknek márólholnapra való változtatása nagy anyagi megrázkódtatással jár s épen ezért erre vonatkozólag rendeletét nem is kötötte megállapított határidőhöz. Egyik iskola hamarább, a másik később jut hozzá. A cikk kívánsága a lehetetlenséggel határos. Lassan megyünk messzire! Lám, én is csak ez évben tudtam behozni a görög-katolikus Olvasókönyveket és jövőre, ha Isten segít, behozom a többit is, mindenkiét, nem azért, mert X. vagy Y. írta, hanem, mert görögkatolikus (akár jó, akár rossz). * Nézzünk csak szét a bűvészkonyha körül. A tankönyvkérdéssel kapcsolatban gáncsról, komoly felkészültség hiányáról, esztelenül beszuggerált lepipázottságról, az író, a szerkesztő személyének lefumigálásáról van szó. Ezek mind gyönyörűen összeszedett, kenetteljes szavak, de csak arra valók, hogy a valóságot eltakarják. Nálam buzgóbb propagálója nem volt tankönyveinknek ; aki olvasta a Tudósítót, a Tanítót, nem egyszer, nem is kétszer találkozott velem, beszélgetve tankönyveinkről. Emlékezetébe hozom tanító-testvéreimnek hajdúdorogi nagygyűlésünk határozatát, mely egy héttagú tankönyvszerkesztő bizottságot választott ez akció sikeres megoldása érdekében. Megállapodásunk volt, hogy önzetlenül fogunk dolgozni, a munkáért járó minden díjazást s a későbbi hasznot is egyesületünk pénztárába adjuk és szegény, haldokló lapunk, a Görögkatolikus Tanító életrekeltésére fordítjuk. S hogy személyi kérdés ne legyen közöttünk, úgy határoztunk, hogy szerkesztőként a könyveken a Görögkatolikus Tankönyvszerkesztő Bizottság lesz feltüntetve. S mi történt? — Se pénz, se posztó ! A tankönyvszerkesztő bizottság sutba lett dobva s ezzel minket befejezett tények elé állítottak. Mindenkivel tárgyaltak, Miskolccal, Budapesttel, — csak épen velünk nem, kik dédelgetői, propagálói voltunk az eszmének, mely immár közel volt a megtestesüléshez. Tessék-lássék, meghívtak engem is, a többi tanítótestvéreket is, de nem vették ezt komolyan. Az elnökség egy birtokomban levő s 1928 február 12-ről keltezett levelezőlapon egy olvasmány megírására kért fel ; ezt én 14-én kaptam kézhez s határidőül 16-a volt kitűzve! Tehát egy nap alatt meg kellett volna írnom az olvasmányt. Ez képtelenség, persze. S így voltak vele a többiek is. Átláttunk a szitán és szerényen félreálltunk. Nem gáncsoltuk senki munkáját, nem irigykedtünk senkire, nem is bíráljuk a tankönyveket, sőt szívvellélekkel igyekszünk terjeszteni iskoláinkban. A tankönyvírók úttörő munkát végeztek, de még ez a munka sem jogosít fel arra, hogy megfeledkezzünk a valóságról és igaztalanul tanítótestvérei ellen forduljon akkor, mikor azoknak is a szívük magyaros és lelkük tele van tiszta, szent görög-katolikus érzésekkel. És sok keserűséggel. Grékus. A szerkesztőség megjegyzése: A cikken szerkesztői jogunkkal élve enyhítettünk kifejezéseiben. Az „ügyre” vonatkozó eszmei tartalmat azonban óvtuk legjobb tudásunk szerint. Hogy a Szemle elzárkóznék tanítóságunktól, annak ellene mond munkatársaink névsora a mai vezércikkben. Kxmmxmmmmmmmmx EGYHÁZMEGYEI ÉLET Enciklika a házasságról. Őszentséges Casti Connabili kezdettel enciklikát bocsátott ki a modern házasság legfontosabb kérdéseiről. Állást foglal a «pajtásházasság» és más hasonló jelenségek ellen és minden házasságon kívüli viszonyt elvben elítél. A születések korlátozását és a csírázó élet megsemmisítését visszautasítja, nem fogadva el mentségül az egészséggel vagy gazdagsági viszonyokkal összefüggő körülményeket sem. Szembefordul a házasság elvilágiasításával, a vegyesházasságok jogosulatlan és könnyelmű kötésével különösen pedig a válás megkönnyítésével. Végül szól az orvoslás módszereiről, nyomatékosan utalva a visszás gazdasági viszonyokra, amelyek nem utolsó sorban okolhatók a házasélet elfajulásáért és különböző eszközöket javasol azok megjavítására. Ezek során felhívja a figyelmet arra, hogy milyen nagy mértékben szükséges és jelentőségteljes az egyház és az állam együttműködése abból a célból, hogy a házassági közösség további romlását és teljes pusztulását megakadályozzák. Schirilla Szolon Andor jubileuma. Miskolci egyházközségünk s a város és a megye közönsége m. év november 30-án ünnepelte szeretett kanonok-esperesének negyedszázados lelkészi jubileumát s egyben ottani egyházközségünk huszonötéves fennállását. A társadalom s a hatóságok képviselői, az elsők között Mikszáth Kálmán dr. főispán és Hodobay Sándor polgármester tolmácsolták a szeretetet, mely az ünnepelt lelkész személyét vallás- és osztálykülönbség nélkül körülveszi. Méltán , mert ismeretes, hogy miskolci egyházközségünk létesülése és felvirágzása körül nem hervadó érdemei vannak Schirilla Szolon Andor kanonok-esperesnek. Csak az ő határtalan kötelességtudása, minden nemes társadalmi,, jótékonysági és kulturális célkitűzés iránt mély megértéssel viseltető egyénisége szerezhette meg miskolci egyházunknak azt az általános elismerést és tiszteletet, melyben ma áll. Ha későn értesülvén, megkésve is, de őszinte szívvel csatlakozunk a bőségesen kiérdemelt ünnepléshez, melyben bizonyára eggyéforr egész társadalmunk is. Isten tartsa meg soká egyházunk s a görögkatolikus társadalom szolgálatában ! Volosin János nyírbélteki esperest jan. 6-án este, nevenapja alkalmából a görög-katolikus egyházi énekkar lampionos szerenáddal lepte meg. A jelenlévő vendégek tetszései hallgatták a nép egyszerű leányai és legényei ajkáról a művésziesen betanult gyönyörű magyar nótákat, melyeket Hriskó István kántortanító, az énekkar vezetője nagy fáradsággal és kiváló művészi érzékkel tanított be. A kedves ünnepséget melegebbé tették Murvai Miklós gk. tanító üdvözlő szavai, melyekre az ünnepelt meghatva mondott köszönetét a külsőségeiben is impozáns meleg ünneplésért. A budapesti görögkeleti görög és macedoromán egyházközség december 30-án tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a Görögkeleti Magyar Egyházközség nevet veszi fel. Állást foglalt továbbá a Gergely-naptár bevezetése mellett s elhatározta, hogy addig is, míg approbált magyar szerkönyvek rendelkezésre állanának, a mise nyelve a görög legyen, de a mise egyes részeiben máris alkalmazásba lépjen a magyar nyelv. — Örömmel adunk hírt erről a döntésről, mint amelyhez az elindító lépést épen lapunk tette meg, de nem hisszük, hogy ezzel a kérdés végleges megoldást érhetne el. A nagyobb nehézség, a lelkészhiány és főleg a hívőhiány ezzel még kiküszöbölve nincsen. Mindenesetre örömmel üdvözöljük hozzánk egy lépéssel máris közelebb jött magyar testvéreinket. «Máramarosi egyházmegye.» Hírt adtunk annak idején a tervről, hogy a román megszállt területen új görög-katolikus püspökség létesítése van tervbe véve. Most már a terv megvalósulásáról érkezik hír : az új egyházmegye Nagybánya székhellyel megalakult s a minket közelebbről érdeklő területekről abba kebeleztettek a hajdúdorogi egyházmegyéből Kökényesd, Nagykároly, Nagypeleske, Nagyváradolaszi, Scsedreg, Sárközújlak, Szatmárnémeti, Szárazberek és Túrterebes; a munkácsiból Bisztra, Felsőróna, Gyökeres, Hosszúmező, Havasmező, Lonka, Máramarossziget, Oroszkő, Rónaszék, Tiszakarácsonfalva és Visóoroszi. Primicia. Dec. hó 21-én tartotta első szentmise-áldozatát szülővárosában Sátoraljaújhelyben Bodnár Béla kisvárdai hitoktató. A manuduktori tisztet Damjanovich Ágoston tb. kanonok, főesperes lelkész viselte. Primiciai szent beszédet pedig dr. Szász László s. lelkész mondotta szívhez ható ékes szólással az öntudatos görög-katolikus papi hivatásról. A szokásos éltetések és a primiciai áldás után az újmisés szülei házánál bankett volt. Tanügyi hirek. Kinevezések. Vallás- és közoktatási miniszter úr őexcellenciája Papp Gyula oki. elemi iskolai tanítót a nyíregyháza—jakusbokori községi, Szabados Sándor oki. elemi iskolai tanítót pedig a hajdúböszörmény—dedőháti g.-k. elemi iskolához rendes tanítókká nevezte ki. Áthelyezés. Katrics Vilmos hittestvérünk a csepeli áll. elemi iskolától a pesterzsébeti hasonló intézethez rendes tanítóvá áthelyeztetett.