Görög katolikus szemle, 1942. január-június (1. (14.) évfolyam, 1-21. szám)
1942-01-01 / 1-2. szám
1942. január. XIV. évfolyam, 1—2. szám A MAGYAR GÖRÖG KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Kender-u. 39 FŐSZERKESZTŐ, FELELŐS SZERKESZTŐ: dávidházi MEDVIGY ISTVÁN | DR. GRÓH ISTVÁN Előfizetési díj egy évre 5 P Postatakarékpénztári csekkszám: 44981 Isten országa felé! A hagyományos görögkatolikusok bálja helyett — a mai időkre való tekintettel — műsoros családi estet rendez február 1-én a Központi Katolikus Körben (IV., Molnár u. 11) a Vasvári Pál Kör. A történelem egyik legnagyobb küzdelmének vagyunk tanúi. Az események torlódó sodrában a honnan, hová, miért történelmi kérdései eleven időszerűséggel merednek az ember elé. Ha az ész világánál keresünk megoldást, sok megfejthetetlen dolgot találunk. A véges emberi elme nem deríti fel sem a hódítás, a felvirágzás valódi okát, célját, sem pedig a romlás, bukás igazi értelmét. Bármennyire is próbáljuk magyarázni a történeti eseményeket természetes emberi módon, ha a megoldás velejére tekintünk, érezzük, hogy nem kaptunk maradéknélküli feleletet, nem találtunk teljes megoldást. • Igen, az ember bármilyen kitérőt is tesz a természetfölötti világtól: körüljárja a világtörténelmet, keresi a szálakat, összefüggéseket, hogy az eseményeket megérthesse, az út végeztével a titkok kulcsát végül is a hit fényénél „Isten Országában" találja meg. Valóban helyes megoldást, kielégítő feleletet csak a Szentírás egyetemes és örökértékű tanításának világánál találunk.A kibontakozást, a történelem értelmét keresőknek egészséges történelemszemléletet az ószövetségi próféták isteneszméje adhat. Szemükben ugyanis a történések romvilágában az összevisszaság és sokféleség ellenére egység és cél uralkodik. Gondolatvilágukban a történet nem más, mint Isten működése az emberiség felett, Isten útja a történelemben, Isten Országa felé. Habár az ember Isten világtervét rém is ismeri és nem tudja elgondolni, váljon ebbe a nagy világgondolatba mikép illeszkedik bele az egyes emberek és népei szellemi erőinek kibontakozása, mégis biztos az, hogy az isteni világtervben minden népnek és egyénnek megvan a maga történeti célja és feladata Isten Országa megvalósításáért. Isten a teremtett világ feletti tökéletes uralmát eléri a történelmi gonoszságokon, a tragikum útvesztőin és rommezőin keresztül is. Világtervében helyük van a bajoknak, a katasztrófáknak is: „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok és nem a ti utaitok az én uraim .. .“ (Iz. 55, 8—9.) Izaiás próféta a maga egyetemességében fogja fel Istennek a tragikumon keresztül való diadalát. Az asszír hódítónép államszervezetének összetiprásában helyesen látja meg Isten távolra tekintő építőtervét, aki a népeket az isteni világuralom atyai házához akarja vezetni. Isten az itélőviharban is mint építőúr jelenik meg, aki fenséges szegletkövet helyez el Sionon (1z. 28, 16). Ebben a nagy távlatban szemlélik az Iratást követő próféták is az isteni történetirányítást. Szemükben a gőgös istenellenes hatalmak nem tesznek egyebet vállalkozásaik által, mint Isten Országának ügyét mozdítják elő. Jeremiás szerint Nabukodonozor és hadserege anélkül, hogy sejtené, a büntető isteni ítéletnek végrehajtója: „Pörölgöm vagy te nekem, hadi fegyvernem, nemzeteket zúztam össze veled és országokat pusztítottam el veled." (Jer. 51, 20.) Isten Babilonnak haragja borával teli serleget nyújt: „Vedd el kezemből e harag borának poharát és itted meg vele mindama nemzeteket, akikhez én küldlek téged" (Jer. 25, 15.) A világhatalmak Isten nélkül semmit sem tehetnek: „Szőjetek csak tervet, meghiúsul! Beszéljetek csak meg nem valósul!" (Jz. 8, 10.) A próféták egyetemes történetszemlélete megvilágítja a történet végső értelméhez vezető utat, rámutat a helyes történetszemlélet végállomására, amely csak egy lehet: Isten Országa. (Jz. 14, 5; Mik. 2, 13; 4,7; Szof. 3, 15.) Ehhez közeledik akarva, nem akarva, tudatosan vagy öntudatlan az egész világtörténet! A hit szemüvegén néző ember tántoríthatatlan nyugalommal szemléli a történet tekervényes, szövevényes útját és végső szava a Jelenések könyvének zárószava: „Amen! Jöjj el, Uram Jézus!“ (22: 20). Dr. Roskovich István Az áruló boríték „A hajdúdorogi egyházmegye területváltozásai“ címen igen érdekes tanulmány jelent meg a napokban Papp György dr. tollából. Az értekezés szemléltető képét adja azoknak a területváltozásoknak, melyek az országcsonkítás következtében érték a hajdúdorogi egyházmegyét. Nagy idők lázas napjaiban, az országcsonkítás borzalmas emlékű idejében közvéleményünk fáradt lethargiával vette tudomásul az új rendelkezéseket, anélkül hogy beláthatott volna az új elrendezés kulisszatitkaiba. Papp György dr. tanulmánya voltaképen csupán a hajdúdorogi egyházmegye területváltozásaira vonatkozó rendelkezések szövegét közli s csak azok összefüggésére mutat rá, ezek a rendelkezések azonban minden tendenciózus beállítás nélkül is önmagukról beszélnek és páratlanul érdekes dolgokat mondanak el a figyelmes olvasó számára. Megtudjuk ezekből a rendelkezésekből, hogy amikor a román hadsereg a fegyverszüneti feltételek megszegésével bevonult arra a területre, amelyen a hajdúdorogegyházmegyének ama paróchiái feküsznek, melyek valamikor az ú. n. „román" püspökségekhez tartoztak (de 1912-ben épen azért csatoltattak a hajdúdorogi egyházmegyéhez, mert lakosságuk teljes egészében vagy túlnyomó részében magyar volt), a román egyházpolitika intézői — a háború utáni forgalmi nehézségek között is — azonnal módot találtak arra, hogy érintkezésbe lépjenek Valfré di Bonzo bécsi ap. nunciussal s ma még ismeretlen diplomáciai akcióval kivitték, hogy az 1919. áprilisában történt román bevonulás után alig két héttel, 1919. május 10 én már megjelent az Ap. Nuncius rendelete, mely azt a 42 paróchiát (melyek azelőtt a nagyváradi és szamosújvári püspökségekhez tartoztak) a nagyváradi püspöknek, mint az Apostoli Szentszék delegátusának joghatósága alá rendelte, miként a kísérő irat mondja ,ideiglenes adminisztrálás" céljából. Valamivel később (június 29 én) a bécsi nuncius újabb rendeletet