Görög katolikus szemle, 1942. január-június (1. (14.) évfolyam, 1-21. szám)
1942-01-01 / 1-2. szám
1942. január Kalola értekezlet A szentmise végeztével a főesperes úrnál találkozunk az esperesi kerület papságával és tanítóságával és egy kupa lélekerősítő után átvonulunk a görögkatolikus iskola tanácstermébe, ahol kezdetét veszi az espereskerületi Kálóz-értekezlet, amelyen megjelenik az egyházmegyei igazgató-kanonok is. Figyelmesen hallgatom a magasszárnyalású beszédeket, a felszólalásokat és az a megfigyelésem, hogy az esperesi kerület annyi gyakorlati hozzáértéssel folytatja a legényegyletek szervezését és vezetését, hogy rövidesen igen nagy eredményekről fogunk hallani a hajdúdorogi esperesi kerületben működő legényegyletekről még gazdasági téren is. Hiszen a megbeszélés egyik fő témája az „életerős nép" célkitűzése s ennek elérése a legsűrősebben a szegény görögkatolikus népnél hasznot hajtó téli háziipari tevékenység megszervezése és bevezetése. A tanácskozás d. u. 1 órakor a görögkatolikusok gyönyörű imaénekével zárul be. Utána közebéden vagyunk a nagyvendéglőben. A bojtos ebéd nagyon ízlik mindenkinek, meg is állapítjuk, hogy a vendéglős nem sajnálta az ebédtől „a belevalót." a felismerés, hogy az értelmiségi embereknél, akár papnál, akár tanítónál, akár ügyvédnél vagyunk, mindenütt a nép érdekeivel teljesen összhangban lévő felfogásra találunk és nem nehéz kitalálnom ennek a magyarázatát sem, mert mindnyájan a földművelő népből származnak, akik saját boldogulásukat csak fajtájuk boldogulásán keresztül kívánják. A közgyűlés előtt még látogatást teszünk a község vármegyeszerte elismert vezető jegyzőjénél s tőle is azt a megnyugtatást kapjuk, hogy a hajdudorogi népfőiskola ügye jó úton halad, a hivatalos vezetőség is feltétlenül meg akarja valósítani a nép kulturális és gazdasági felemelkedésének célját szolgáló eme nemes intézményt, sőt szükség esetén a hivatalos vezetőség további jóindulatát is biztosítja az érdekelteknek. Dése után a képviselőtestület egyik tanító tagja szól a tárgyhoz megkapó rövidséggel és javasolja, hogy adjon a Népfőiskola céljára a község örökhaszonélvezetként 24 hold földet és a Népfőiskola épületének megszerzésére vagy megépítésére adja oda a község a hősi alap majdnem 25 ezer pengős pénzét, azzal a kötelezettséggel, hogy az épületben Hajdúdorog hősi halált halt világháborús halottainak neve márványtáblán megörökítendő. A főesperes mint képviselőtestületi tag azzal tudja meg a javaslatot, hogy a képviselőtestület helyezze kilátásba további jóakaratát is a népfőiskola javára. A község hivatalos vezetősége is örömmel teszi magáévá az elhangzott javslatokat és megindul a név szerinti szavazás. A megjelent határozatképes közgyűlés minden egyes tagja igennel szavaz és így Hajdúdorog minden felelős vezetője és képviselője egybehangzóan egyet akar: a fiatalságot világnézetben, kultúrában és szaktudásban minél magasabbra emelni és ezért hajlandó minden áldozatot meghozni. Lesz népi iskola, tünedeznek Budapest lámpái, önkénytelenül is visszagondolok Hajdúdorogra, mert ott már ég a magyar nép hivatásrendi lámpája, maga gyújtotta meg az a nép, amelyik arra vágyik, hogy minél előbb megérhesse a Kálóz négyes célkitűzésének bekövetkeztét és ezáltal saját boldogulását. Bárcsak minél több Hajdudorog lenne ebben az országban! Dr. B. I. Ebéd után látogatást teszünk afalu egyes szellemi vezetőinél, mert délutánra vn kitűzve a politikai község közgyűlése, ahol dönteni fognak a felállítandó görögkatolkus népfőiskola felállításáról és az e célra megszavazandó adományokról. Le sem lehet írni, hogy milyen boldogsággal tölt el bennünket az terült el. — Mi jót hozott nekem? — Hogy mit hoztam? Hát ugyan mit is hozhattam volna — kivánkozott a szó ajkára — de aztán fordított egyet mondanivalóján: Ezt az almácskát hoztam ki, hátha jót tenne a főtisztelendő atyának. A beteg szemében felcsillant az öröm sugara és szinte gyermekesen mondotta: — Jaj de szép alma! Honnan szerezte? — Hát csak úgy kaptam. De, tetszik tudni, nem ilyen öreg embernek van már ez a csemege; gondoltam, inkább odaadnám, ha nem sérteném meg vele . .. Method atya sápadt, vértelen kezekkel s nagy-nagy lelki megilletődéssel vette át az ajándékot. Nemrég még az örökkévalóság tornácán érezte magát. S igazán nem fájdíotta meg szívét a búcsúzás a földiektől. De most, hogy a Gondviselés visszaadta az életnek, mégis jóleső érzéssel állapította meg: -Szép az élet, jók az emberek. Pedig nemrég is még — betegségében — türelmetlen volt mindenkivel szemben. Az öreg pirtás pedig zavart köhécseléssel köszönt s ment az ártó fele Lelkében két érzés versengett egymással. Az öröm, hogy Theodosios atya ajándékával tisztelte meg őt, aki pedig már hasznavehetetlen öregembernek, a mások nyakán elő nyűgnek érezte magát, és a boldogság, hogy örömet okozhatott annak, aki csepp híja, hogy nem az üdvözültek boldogságát élvezi. Csakhamar megkezdődik a képviselőtestületi közgyűlés is, amelyen meghívott vendégként én is részt veszek. A szavazás név szerint történik, mert a képviselőtestület előtt fekvő kérdésben ajándékozásról van szó. Amikor a névsort olvassák, gyönyörűséggel hallgatom az ősmagyar neveket és még nagyobb gyönyörűséggel szemlélem az öntudatos magyar arcokat; elképzelem magamban, hogy ha ezek az öntudatos magyarok fiaikat még öntudatosabbá akarják tenni, akkor bizonyosan megtalálják a módját annak, hogy a Kálói Népfőiskola megkapja a politikai községtől is azt a támogatást, ami felállításához szükséges. A kérvény és a meleg pártfogást tartalmazó püspöki átirat ismerte-Halkan nyitottt az ajtó s Péter lépett be rajta. — Nincs szüksége valamire, Method atya? — Köszönöm fiam, semmire sincs szükségem. — Akkor megyek, de félóra múlva ismét itt leszek. — Adjon meg az Isten érte, kedves fiam, hogy gondját viseled a betegnek. — Ugyan, főtisztelendő atyám, szót sem érdemel az egész. Péter még csak jelölt volt, finom lelkű ifjú. Bár sok dolga volt és sokat kellett tanulnia is, gyakran felkereste a beteget. Hozott mindent, amire szüksége volt s ágya szélére ülve felolvasgatott neki kedves könyveiből. Már az ajtóban volt, amikor a beteg erőtlen hangja szólt hozzá: — Péter fiam, jöjj csak egy percre! Péter az ágyhoz lépett . — Parancsoljon, főtisztelendő atyám. — Nézd csak ezt az almácskát. Egy jó embertől kaptam. De nem az ilyen beteg embernek való az. Fogyaszd el jó étvággyal. Péter ugyan úgy gondolta, hogy nem volna szabad elfogadni azt az almát, de nem akarta megszomorítani a beteget. Zsebrevágta. S nemcsak a szája, a szeme is mondta, hogy „köszönöm". A beteg arcára pedig kiült az öröm: — Nemcsak élek, hanem már örömet is okoztam másnak. Kint a folyosón már majdnem A határozat meghozatala után a közelgő vonatindulás miatt megilletődve búcsúzom és a ritka összetartású képviselőtestülethez csak annyit mondok: „nagyon köszönöm ezt a nemes elhatározást a Kálóz nevében is." Valóban nagy köszönet illeti Hajdúdorog nemes népét annak a mozgalomnak a részéről is, amelyik elsősorban tűzte zászlajára ebben az országban, hogy „Krisztusibb embert, műveltebb falut, életerős népet, önérzetes magyart". S amikor késő éjjel zakatolva rohan velem a gyorsvonat és felbeleharapott Péter az almába, amikor megütötte orrát a finom almaillat. — Kár volna most rögtön megenni — gondolta. Inkább odateszem az asztalomra, hadd élvezzem még kissé az illatot. S az alma az egyik nyitott könyvre került. Annak a könyvnek lapjaira, mely olyan sok gyötrődést okozott Péternek. Hiszen akármilyen nagy is benne a tudományszomj, mégis csak nehéz az a tanulás. Ha András nem segítene néhanapján ... Péter szinte felugrott a székről: — András! Hát persze, hogy persze! Olyan sokszor vette már igénybe segítségét és még soha sem viszonozta semmivel. Most rögtön odaadja neki azt a gyönyörű álmát. Jelentéktelen ajándék ugyan, de hiszen András úgysem azt fogja nézni, hanem a szándékot. A következő pillanatban már át is nyújtotta az almát. András kissé szabódva fogadta el: — Talán inkább felezzük meg. Péter tiltakozott: — Szó se lehet róla. Én már jóllaktam almával. (Tavaly nyáron — gondolta magában — nem is egyszer !) — Hát jó — válaszolta András — köszönöm kedves figyelmedet. S még örült is, hogy azt a pompás csemegét nem kell felvágni. Mert így, egészben, odajándékozhatja Nikephor atyának, kedves tanárának, aki órákhosszat foghat.* A pici piros alma pedig folytatta útját. Nikephor atya jutalmul adta egyik tanítványának, ki délelőtt olyan meglepően jól felelt, pedig még nem is lett volna köteles tudni azt, amit kérdezett tőle. A tanítvány odaadta a könyvtárosnak, aki egy nagyszerű könyv soron kívül való kiadásával lehetővé tette, hogy ilyen jól feleljen. A könyvtárostól ahhoz az atyához vándorolt, aki segített összeállítani a katalógust. És így vándorolt egyik embertől a másikhoz, míg végül az egyik atyához került, akinek holnap kell volna prédikálnia, de mert rosszul érezte magát, Theodosios atyát kérte fel a helyettesítésre. Amint meglátta a gyönyörű almát, rögtön erre a szívességre gondolt s a következő pillanatban már kopogtatott is Theodosios atya ajtaján s incselkedve kérdezne: — Nem bántad meg a szívességet? — Nem! Sőt nagyon örülök, hogy elvállaltam. — Aztán jönnek-e azok a nagyszerű gondolatok? — Soha életemben ilyen nagyszerűen nem rajzottak körülöttem a szebbnél szebb gondolatok. Nahát annak igazán örülök. Hanem hoztam is neked valamit. Egy almácskát. Az imént kaptam. Görögkatolikus Szemle Igennel szavazunk Köszönjük! 3 Látogatás a falu vezetőinél A budapesti görögkatolikus egyházközség tea-délutánja Dec. 7-én a Központi Katolikus Körben rendezte a budapesti gör. kat. egyházközség A. C. Hölgybizottságának közreműködésével műsoros tea-délutánját az országgyarapodás örömére. A tea délutánon valóban testvéri találkozót adott egymásnak Budapest egész görögkatolikus társadalma, mely ez alkalommal zsúfoásig megtöltötte a Kör fehértermet. A pompás rendezésért köszönet és elismerés az A. C. Hölgybizottság lelkes tagjait illeti. A tartalmas műsor felerésze egyházi, másik fele hazafias számokból állott és a következő pontok szerepelek rajta: Magyar Himnusz, énekelte a közönség, Dr. Krajnyák Gábor tb. kanonok, parochus megnyitó beszédjében a gör. kát. magyarság kettős szerepére mutatott rá. Ez a kettős szerep, vagyis a magyar nemzeti és az aranyhid a kát. egyház és elszakadt kelet között, végigvonul magyar ország történetében évszázadokon keresztül és mélyre eresztette gyökereit a magyar haza talajába. A Központi Papnevelő Intézet gör. kát. növendékeinek ének és zenekara Bubnó László vezénylésével kitalálkozik vele külön s mindent megmagyaráz neki, amit tudni szeretne. Péter szemében csillog az öröm, hogy adott, — András lelkében mosolyog a derű, hogy ad