Határszéli Ujság, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-27. szám)

1910-01-03 / 1. szám

111. évfolyam. Ungvár, 1910. január 3. 1. szám. Egész évre.............. 8 K Félévre .................... 4 K ELŐFIZETÉSI ÁR . helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve. Negyedévre.............. 2 K Egyes szám..............10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 40 fillér. A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. FELELŐS SZERKESZTŐ , LAPKIADÓTULAJ­DONOS : ZOMBORY DEZSŐ dr. FÖLDESI GYULA. TELEFON 37. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: TELEKY­ UTCA 2. SZ. telefon 37. SZILÁNKOK. A PÉNZINTÉZETEK JÓTÉKONYSÁGA. Az ungvári pénzintézetek üzletéveik lezárása után a nyeremények felosztása alkalmával, bizonyos összegeket szánnak jótékony célokra is és tagad­hatatlan, hogy ezek a jelentékeny adományok mindenesetre elősegítik szép és nemes hivatást teljesítő jótékony intézményeinknek gyarapodá­sát. Csak köszönet és hála illetheti őket ezekért a járulékokért, melyek egy nagy jótékonysági tőke rendes évi kamataiul is beválnak. Ha azon­ban mélyebben kutatjuk a dolgokat és az ered­mények szempontjából is megvizsgáljuk a pénz­intézetek ez üdvös támogatásának jelentőségét, okvetlenül arra a fölfedezésre kell jutnunk, hogy a különböző egyesületek és testületek között szétosztott adományok, ha nyújtanak is némi anyagi segélyt, nagy célok elérésére semmi esetre sem alkalmasak, ötven korona egyik egyesület­nek, száz korona a másiknak, harminc korona a harmadiknak, tíz koronák, húsz koronák a negye­diknek, ötödiknek, ez ado­mányuk, amint látjuk, szétforgácsolódnak anélkül, hogy a momentán segítség eszközlésén kívül használhatók volnának nagyobb szabású jótékonysági intézmények kiépí­tésére. Egységes cél szolgálatába kell állítani jótékonysági erőinket, ha kézzelfogható eredmé­nyeket akarunk fölmutatni, melyek igazán javára váljanak a nagy közérdeknek. Ennek a megvaló­sítása végett rendkívül üdvös dolog volna, ha az ungi pénzintézetek — a vidékieket is beleértve — összes különböző testületeknek szánt évi ado­mányaikat minden évben közös megegyezéssel egy jótékonysági intézmény fejlesztésére fordíta­nák, míg az olyan szilárd bázisra tenne szert, hogy önmagában is, minden külső támasz nélkül is be tudná tölteni hivatását. Azután jöhetne a másik testületnek, a harmadiknak támogatása — egyenként. Ez a magasabb szempont szemre talán nem elég tetszetős, de eredményeiben annál hasz­nosabb és ha a statisztika adataiból megtudjuk, hogy a vidéki pénzintézetek nyereményeikből évenként egymillió kétszázezer koronát fordítanak közcélokra, megítélhetjük, hogy egységes és cél­szerű tervek szerint, tudatosan felhasznált össze­gekkel a köznyomor és kulturátlanság átkát in­kább tudnók elhárítani városunkról, mint amennyit segítünk különböző testületek között szétosztott kisebb adományok által. * A VÁRAKOZÓK. . . . Mély csend honol az ormokon s a különben száraz lombokon nincs semmi nesz .... mondhatta volna valaki szabadon Goethe után, aki a politikai helyzetnek hirtelen változása után megfigyelte az ungvári kedélyek elcsöndesedését. Azok a politikus csizmadia és nem csizmadia urak, akik a legvéresebb szavakkal agitáltak Justh Gyula és törekvései ellen és bír­ták hanggal, dühhel, szenvedélylyel, ha a „ban­kosok" politikájának leintéséről volt szó, egyszerre lecsillapodtak, elhallgattak, mitöbb megnémultak abban a pillanatban, mikor a budapesti szellő a harcos függetlenségiek esetleges kormányrajutá­­sáról kezdett regélni. A jó urak szimatot fogtak és a jól idomított nyelvek, melyek eddig a leg­fürgébbek voltak a forgásban, egyszerre beállítot­ták működésüket. Élvezet volt látni azokat a „szilárd" politikai elveket hangoztató, úgyneve­zett „hatalompárti“ férfiakat, akik Kossuthot és Apponyit szidták, míg a Tisza napja volt felke­lőben s akik később Kossuth kooperációs társa­ságának győzelmében bizakodva, Kossuth Feren­cet rehabilitálva, Justh Gyulára és vele együtt a becsületes, elvhű függetlenségiekre vetették ma­gukat egyesült erővel, mint változtattak megint frontot és fújtak takaródót Lukács-Justh kilátás­ban lévő megegyezésének hírére. És mikor e kilátások ismét csökkentek, a rajongás hogy in­dult meg ismét, hogy Justh csütörtöki audenciá­­jának hírére újra elhallgasson. Akik azért szidták a „bankosokat", mert az 1911-es terminushoz ragaszkodnak, és akik most előre megkondították a vészharangot abbeli ijedtségükben, hogy a ban­kosok nem fognak az 1911-es terminushoz ragasz­kodni, a kecsegtető politikai siker napjaiban „bölcs politikusokhoz" méltóan a csöndes várakozók álláspontjára helyezkedtek. Tisza Kálmán egyik mamelukjának azt az elvét vallván, hogy szeret­­, h­án én azt a kormányt látni, mélyít én szavoga­­tommal nem támogatnék. És az emberi gyönge­­ségek láttára, már haragudni sem érdemes. Ha a toll meg is remeg a kezünkben egy pillanatra a szégyentől és kétségbeeséstől, a másik pillanat­ban szomorú mosolylyal tesszük magunkat túl a dolgok ez állásán: nem lehet segíteni e sivár állapotokon. Ide új nemzedék kell, lelkesebb, ide­­álisabb, becsületesebb, ki a haza érdekeit jobban szívén tudja viselni és aki az ország jövendőjé­ért minden pillanatban kész a ma nyugalmát fel­áldozni. És a hatalomért várakozók szomorú seregét a szabadságért várakozók új csapata fogja fölváltani. Elmélkedések. A „Határszéli Újság" számára írta: Nagy József dr. Közéleti sikerek. Igazán érdemes erről elmélkedni. Min­denki a sikert hajszolja, kegy, cím, kitün­tetés, a bálványok, amelyek elé járul egy élet törekvése. Magasra emelkedni a köz­élet terén! A magasságnak pedig az a fokmérője, mennyi címet és szallagot ra­gaszthat öregsége végcéljánál egyszerű nevéhez: Igazi bolondok háza. Kopár sziklafalat mászni verejtékkel, kínnal, énmegtagadással, hogy erői fogy­tán végre magasról lenézhessen s mást ne lásson maga alatt, csak a kopár, kiet­len sivár sziklafalat. Ezek a ma emberei. Az ő­ pálya­futásuk. Egy életet áthazudnak, megtagadják lelkük, szivük legszebb érzéseit, alakos­kodnak, sápadoznak, hajlonganak a föld poráig, tűrik a megaláztatásokat, a fenn lévők hideg gyanúját, dölyfét, mosolyog­nak a felülről jött arculcsapásoknak, mo­solyognak a korbácsütések alatt, alázato­sak, mosolygók, készségesek,­­ fölfelé mindenkinek. Miért? Mondják meg a ma emberei, miért? Hogy akár „kegyelmes úr“ címet kap­janak szomorú angoltapaszul arra a sok megaláztatásra és folytonosan adott se­bekre, melyet egy hazugul eltöltött élet ejtett rajtuk! Vagy egy olcsó rongyért, érdemrend játékszerért, melylyel a nagy műveit Európa felnőttjei, nagy gyerekei játszadoznak. Ugyan nézzenek meg egy sok minden játékszerrel dúsan megrakott férfimellet, nem gerjeszti mosolyra a meglett, komoly férfi e hiúsága a gondol­kodót ? Érdemes ezért élni ? /k Érdemes ?­­ No mondjuk meg jön-se magunkba szállva mindannyian. Egy ron­­gyos, vagy kincset érő életet ad nekünk a Mindenható. Mi élhetünk, mint emberek, magas szellemű lények, erkölcsökben, esz­ményekkel, igazán, becsületesen, hazát szeretve, Istent imádva, tisztelve ember­társainkat és általuk is tisztelve, őszinte élet után nyugodt lelkiismereti boldogság­gal, öntudattal nézhetünk folttatlan múl­túnkon végig és környékezve a hazafiak, az embertársak tisztelete és odaadása által, így élhetünk és az élet folytonos jutalmat, boldogságot nyújt nekünk. Kell ehez méltóságos cím ? Avagy kitüntetés ? ! A mi rövid és egy életünk, ezt nem a szív és vér, a lélek hajlamai szerint kell igazán leélnünk? Ezt a mi rövid és egy életünket ér­demes folytonos önmegtagadással, furdaló lelkiismerettel, elhibázottan leélni csak azért, hogy fenn kegymosolyt kapjunk! Lent kell keresni a „kegymosolyt“. Az emberek, a nép között. A tömegek elismerését kell kiérdemelni értük élve és dolgozva, az ő jutalmuk és kitüntetésük­h ez ékesítse a férfiúi öntudatot. A különbség. Az egyik hazug nehéz élet, melyre csak a végén jut egy kis hi­deg fénysugár: az agynak és a lázongó lelkiismeret a kiérdemesültnek, kinek már úgy sem kell más, mint nyugalom. A másik nyugalmas, avagy szépen küzdelmes örömöket hozó élet, melyre állandó derűt és fényt szór az öntudat és elismerés, a végén: a boldog megelégedés. Lapunk mai száma 8 oldal.

Next