Határszéli Ujság, 1910. július-december (3. évfolyam, 28-53. szám)

1910-07-04 / 28. szám

4. oldal, gató is ál-igazgató. Ha igazi volna, nem lehetne szabadjegye. — Miért? — Ez a természet titka, mely vörös fonálként vonul végig a világ összes vasutain, melyeket telerak ál-utasokkal. — Ál-szabadjegy nincs ? — Dehogy nincs. Én mindig a pirosfedelű noteszemmel utazom a nagybereznain. — És ha rajtacsipik ? — Váltok egy III. osztályút. — A noteszt elkobozzák ? — Ne hallja ! Jogállamban élünk. Senkinek sem áll jogában elkobozni egy noteszt. Szabadjegyet, azt el lehet kobozni. Noteszt azt nem. — De nem értem a dán minisztereket. Nincs szabadjegyük? — Miniszternek nálunk sincs szabadjegye, ott sincs. Szalonkocsija van. Abba nem kell szabadjegy. De a dán miniszternek az volt a végzete, hogy ő nem ingyen akart utazni, hanem szabadjegygyel. Pénzt is adott érte, kilencszáz koronát. — Most már éppen nem értem. — Dehogynem. Vegyen példát egy budapesti emberről, ha színházba készül, egy hétig vadászik szabadjegy után. Gummirádáson nyargal ide-oda, ami belekerül 40 koronába; elkölt 10 koronát kávéházakban; elkölt 10 koronát hordárokra, míg végre megismerkedik a kávéházban Herczeg Izsóval, a nagy íróval, aki 20 koronát kap magától kölcsön, és kieszközöl egy szabadjegyet Feldnél, de azért is percentet kell fizetnie. De maga nem sajnálja a pénzt. Fődolog a potyajegy. Koszt, vasz koszt. Hát így van a dán miniszter is. Ingyen szalonkocsi nem elég neki, drága szabadjegy kell neki.* — ... A gyorsvonat elhagyta a nyugati pályaudvart és Vác felé robogott. Az első osztályú fülke utasai unottan temetkeztek újságjaikba, mire belépett a kalauz. „Kérem a jegyeket! — mondta. És az utasok zsebükbe nyúltak és előkotorták sárgaszínü jegyeiket, melyeket a kalauz a csiptetővel egyenként átlyukasztgatott. A kalauz gyanakodva nézte az utasokat, de nem szólt semmit, hanem a legközelebbi állomásról telefonált a budapesti rendőrségre, és a következő jelentést tette: „Sürgős intézkedést kérek. A bécsi gyorsvonat egyik elsőosztályú fülkéjében hat utas, készpénzen vett, nem fél, hanem egész elsőosztályú jegyekkel utazik. Harminc éve vagyok kalauz, de ez még nem fordult elő praxisomban. Attól tartok, hogy ezek az utasok sikkasztók, vagy más gazemberek lehetnek. Rendes ember ma már nem fizet a vonat első osztályán. Legalább is féljegyre jogosító igazolványa van.“ * A gyorsvonat vígan vágtatott Fiume felé. Az elsőosztályú fülkében egy hölgy és egy ur volt. Belépett a kalauz. A jegyeket kérte. Az ur felmutatta szabadjegyét. A kalauz szalutált. A hölgy féljegyigazolványt és féljegyet nyújtott át. A kalauz nem szalutált és elment. Az úr visszatette tárcájába elsőosztályú szabadjegyét, és a hölgygyel Dombóvár és Zágráb közt aláíratta a Magyar Remekírók megrendelési ívét. * Körülbelől ezek a reflexiók váltódtak ki lelkem zálogházából, a dán szabadjegypanamára gondolván. Most azonban sietek, szabadjegyet kérni a fogaskerekű vasútra. Egy színész halála. Írta: Doktor János. Nagyon szép temetés volt itt a napokban. Meghalt egy színész. Vári Jenő volt a neve. Szegény peches volt egész életén keresztül. 26 éves korában is „pechből“ halt meg, mérges pattanástól. Mikor a színiakadémiára iratkozott ezelőtt vagy 9 évvel hát, az első napokban ártatlan huncutság miatt kitessékelték az intézetből. Mint színész se kedvelte őt a szerencse. Mindig küzdött. S ha a kollegáit kérdezte az ember, hogy tehetséges fiú-e, hát a hallott vélemények után nem juthatott volna épen a Nemzeti színházba. De a koporsója körül minden megváltozott. Mindenki egekig dicsérte szegény Vári Jenőt. Egyik azt mondta, hogy nagy tehetség volt, a másik inteligenciáját nem győzte magasztalni, kisütötték róla, hogy sok nyelven is beszélt — szóval a szegény halott egyszerre nagy lett. S mindezt ilyen későn állapították meg róla. Pedig, ha életében kolportálták volna ezeket a híreket, talán nem jut el Vári Jenő ahhoz a napi megélhetésért is nehezen küzdő színtársulathoz, abba a kis faluba, ahol az orvos nem tudott rajta segíteni, akkor esetleg Vári Jenőt Pesten valami híres tanár menti meg az életnek. Aztán, ha 80 esztendős korában halt volna meg, elengedhették volna neki a fényes temetést, még a művészetét is lebecsülhették volna. Mit! Aki már meghalt. De aki él, azt hagyjátok élni! — Új ügyvéd. Zombory Dezső dr. a jogi és államtudományok tudora, lapunk felelős szerkesztője, július 1-én a budapesti ügyvédvizsgálóbizottság előtt egyhangú elismeréssel tette le az ügyvédi vizsgát. Zombory Dezső dr. e napokban érkezik Ungvárra, hogy újult erővel folytassa lapunknál eddigi munkálkodását, melytől tanulmányai végett kénytelen volt visszavonulni. — Halálozások. Molnár Józsefné, szül. Mandula Borbála, Molnár Józsefnek, az Unió nyomda vezetőjének neje, június 29-én elhunyt. Temetése július 1-én ment végbe nagy részvét mellett. — Répay Mihály nyug.tanító folyó hó 1-én élete 84-ik évében Alsóbaskócon elhunyt. — Adomány. Az ungvári kir. kath. főgimnáziumban ezidén érettségi vizsgálatot tett ifjak a bankettjükre egybegyült összeg maradványát, 8 K-t adtak át szerkesztőségünkben a Bercsényiszobor javára. Rendeltetési helyére juttatjuk. — Lewandowszki István-ünnepély. A király Ő Felsége május hó folyamán, Budapesten történt legfelsőbb elhatározásával Lewandowszki Istvánt, mint az ungvári államilag segélyezett iparos- és kereskedő tanulók iskolájának igazgatóját az arany érdemkereszttel tüntette ki. Érdemesebb, szorgalmasabb és több téren munkálkodóbb embert aligha érhetett volna ezen kitüntetés, mint Lewandowszki Istvánt. Nagyon is fogyófélben vannak ebben az országban, de másutt is a mi korunkban az olyan, egész életen át erősen dolgos és munkás férfiak, mint amilyen a kitüntetett igazgató. Csendesen, hivalkodás nélkül, jutalmat és elismerést nem várva, fárad ez az ember immár hatvan esztendeje. Zúgolódás nélkül tartotta el nagyszámú családját, felnevelte gyermekeit, mint elemi iskolai tanító, első rangú munkása volt közel félszázadon át a népnevelés ügyének s mint az ungvári iparos- és kereskedő tanulók iskolájának 26 esztendős tanítója és 17 éves igazgatója — szervezte, ápolta, fejlesztette ezt az intézetet, ezt a kevesek által ismert iskolát, melynek ma is egyik legerősebb támasza, fentartó oszlopa és dísze. Mindenesetre az igazság, az erkölcs, a hit nyer általa, ha ilyen emberek felé fordul a király figyelme. Az érdemkereszt junius 23-án érkezett vármegyénk főispánjának kezéhez, melyet junius 29-én nyújtott át ünnepély keretében a kitüntetett igazgatónak. Délelőtt a felügyelőbizottság gyűlésén a bizottság elnöke emlékezett meg ezen örvendetes eseményről s a kitüntetett érdemeiről. Kár, hogy ezen alkalommal ízléstelen és ildomtalan mozzanat megzavarta az ünnepi hangulatot, szinte restelni való, hogy egyes emberek csak indulatoskodni tudnak s óhajaikat erőszakkal elérni. Délután volt az átadás. Az ünnepélyen megjelent a vármegye főispánja, Benkő József, Hidasi Sándor, több tanférfit, a római katholikus egyháztanács több tagja, az ünnepeknek több ismerőse, hive és volt tanítványai, nők, a felügyelő bizottság tagjai s a tantestület. Az ünnepélyt Blanár Ödön nyitotta meg, üdvözölve egyúttal a megjelent főispánt, Benkő Józsefet, mint a r. kath. iskolaszék elnökét, vármegyénk tevékeny tanfelügyelőjét — Hidasi Sándort. Erre a főispán úr szép szavak kíséretében az ünnepelt mellére tűzte az érdemkeresztet. Utána I Benkő József, majd Hidasi Sándor érzelemteljes szavak-kal köszöntötték a kitüntetett igazgatót. Közben az iparos és kereskedő tanulók énnekkara elénekelte a Hymnust s a Szózatot Göndy Ede vezetése mellett. Folytatólag a jutalmak kiosztásánál Takács László intézett meleg üdvözlő szavakat Lewandowszki István igazgatóhoz, az ifjúsághoz még a felügyelő-bizottság elnöke és a bizottság egyik legrégibb tagja Hevesi Mihály intéztek buzdító szavakat. (B. Ö ) — Ziegler Alfréd lovag kassai hadtestparancsnok Lipót Szalvátor kir. herceg, tüzérségi főfelügyelő fogadására e hó 7-én Miskolcra utazik. — Ungmegyei képviselők a bizottságokban. A képviselőház a kivándorlási bizottságba Csuha Istvánt és Kende Pétert, a közigazgatási bizottságba Nehrebeczky György úrt és a zárszámadási bizottságba Rónay Antalt beválasztotta. — Az államépítészeti hivatal új főnöke. Mint értesülünk, Faur Kornél nagybecskereki műszaki tanácsosnak, az ungvári államépítészeti hivatal főnökévé való kinevezése, befejezett ténynyé vált. Zala József továbbra is megmarad eddigi működési körében. — Törvényhatósági közgyűlés. Ungvármegye törvényhatósági bizottsága június hó 28-án, kedden d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melyre mintegy 40 tag gyűlt össze. A rendkívüli gyűlést a napirend első pontja, a városoknak kiosztandó segély tárgyalása tette szükségessé. Ismeretes az a határozat, melyet e tárgyban Ungvár város képviselőtestülete hozott. A belügyminiszteri körrendelet szellemével ellentétesen Gulácsy Ignác a VIII. fizetési osztály 3. fokozatába, Mérő Vilmos pedig XI. fizetési osztály helyett a IX. fizetési osztály 1. fokozatába került volna. A törvényhatósági bizottság Gaal Iván, Blanár Ödön és Bánóczy Béla felszólalásai után Gulácsy Ignácot hosszú szolgálati idejére és nagy felelősséggel járó munkakörére való tekintettel a javasolt fizetési osztályban meghagyta, Mérő Vilmost azonban tartalmas indokolás alapján a X. fizetési osztály 2. fokozatába helyezte, így is kedvezést nyújtva neki. A kiutalványozott 14.000 korona segéllyel meg lehet elégedve mindenki. Azok t. i., akik akartak belőle, mert mellőzés történt, csúnya mellőzés. Míg ugyanis az irodai kezelő személyzet az ő szűk munkakörében tetemes segélyt kapott, addig a terhes szolgálatot teljesítő rendőrlegénységről, mely ha kis hibát követ el, mindenkinek eszében van, most, mikor kell, mindenki megfeledkezett. De különben HATÁRSZÉLI ÚJSÁG. Fogorvosnak adtam ki magam, mert úgy tudom, a fogorvosokat hivatalból megilleti ez a kedvezmény. 28. szám elyek részére nélkülözhetetlen sír a Mittelman-féle Agata-Créme Pár nap alatt biztosan eltávolít szeplőt, májfoltot, pattanást, bőratkát, és minden más bőrbajt, kisimítja a ráncokat és az arcot fehérré és simává varázsolja. Üdít és fiatalít. Nem zsíros és egy nappal is használható. Tégelye 1 korona. ======== A valódi LILIOM ARCKENŐCS az „Arany Oroszlán“ gyógyszertárban kapható.