Határszéli Ujság, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-27. szám)

1911-01-02 / 1. szám

4. oldal. Vármegyei közgyűlés, Ungvár, 1910 dec. 30. Ungvármegye törvényhatósági bizottsága december hó 30-án tartotta IV. rendes közgyűlését, melyen mintegy 150 tag jelent meg. Bár a tárgy­­sorozat semmi érdekesebb pontot nem tartalma­zott, a bizottságok újjáalakítása hozta össze ily nagy számban a bizottsági tagokat. A vármegye képviselői közül ott volt Kende Péter, Csuha István és Rónay Antal. Igen élénk hangulat ural­kodott a teremben. Itt is, ott is üdvözölték az „újakat“, akik viszont vágyakozva irigyelték a régieket, kiknek oly sok alkalmuk volt a szava­zásra, míg ők nem élhettek e szép joggal, csak nézhették a szavazást. Nem baj ! Eljön még az ő idejök is, szavazhatnak eleget . . . Különösebb vitát csak az alispáni jelentés idézett elő, a többi tárgyat egy-kettőre lemorzsolták. A vitára anya­got „Halálos csend“ című egyik vezércikkünk szol­gáltatott s a vita befejezéseként lapunk említése nélkül kritikát is gyakoroltak felettünk. Urunk, teremtőnk! mikor fognak már komoly emberek egy kissé különböztetni tudni ? Az októberi köz­gyűlésen indítványt tettek, hogy az alispáni je­lentés emlékezzék meg arról, hogy a képviselő­­választáson rendbontás nélkül folytak le, ellenök se panasz, se petíció nem érkezett be. Mi ez indítványt s a nyomon keletkező hangulatot meg­írtuk. Vezércikket s nem tudósítást írtunk. Vezér­cikkben nem tények, de gondolatok, következ­tetések vannak. S ha a tény az, hogy örömmel emlékeznek meg egy megyegyűlésen a múlt vá­lasztásairól, nem jogosult egy vezécikknek a kö­vetkeztetése, hogy a választásokat ideálisnak tartják?. . . De a mostani gyűlés nagy diadallal megállapítja, hogy ez a szó „ideális“ nincs benne a jegyzőkönyvben s bennünket alaptalan tudó­sítással vádol meg. Jaj! mert olyan nehéz kü­lönböztetni tudni. Részletes tudósításunk a következő: Sztáray Gábor gróf főispán d. e. 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést. A napirend első pontja az alispán évnegye­­des jelentése, melyhez elsőnek Kende Péter szó­lalt fel. Kérdést intézett az alispánhoz aziránt, hogy a nagykaposi járásban az új kéményseprési szabályrendeletet alkalmazzák, holott még a régi van érvényben. Lörinczy Jenő alispán válasza után Tóth Lajos emelkedett szólásra, ki a következőket mondotta: T. Törvényhatósági Bizottság! Bár jól tudom, hogy az alispáni jelentés egy évnegyed történetét öleli fel, mégis, miután nem az én dolgom az esztendőt elparentálni, úgy gondolom, helyes lett volna, ha a jelentés az egész évnek bizonyos rövid történetét tartalmazná. Bizonyos jogom is van rá, hogy ilyesmit kívánjak, mert a legköze­lebb elmúlt, csendes közgyűlésen is történt oly dolog, amely nem abban az évnegyedben folyt le, melyben szóvá tétetett. Sajnálom, hogy akkor nem voltam jelen ssel nem szólalhattam, és azért engedelmet kérek, hogy most térjek arra a kérdésre. Arról van szó, hogy azon a gyűlésen inter­pelláció intéztetett az alispánhoz aziránt, mert a jelentés nem tartalmazta, hogy választásaink „ideálisan“ folytak le. Ha ilyen kérdőre vonás előfordulhat, ez nem ideális állapot. (Helyeslés) Erről egyénenként lehet beszélni, mert kinek-kinek különféle ideálja lehet és én nem is kételkedem az interpelláló Popovics biz. tag úr jóhiszemű­ségében, hogy t. i. az ő felfogása szerint ideális volt a választás. De az már kétségbevonható, hogy — mondjuk — az én szempontomból a képviselőválasztás ideálisan folyt volna le. Csuha István : A jóízlés szempontjából! Tóth Lajos: Ha tehát egy interpelláció alapján bekerült a jegyzőkönyvbe, hogy Ung­­megyében ideálisan folytak le a választások, kér­dést intézek a főjegyző úrhoz, így van-e benne, miután csak a megtörténtek alapján alakulhat reális vélemény. Nehogy talán helytelen vélemény fejlődjék e kérdésben, annak reklifikálását kell kérnem . . . Én én oly kérdéssel állok elő és ép oly alapon kérem azt, mint Popovics biz. tag úr tette. Ha az ő „ideáljának“ megfelelően a jegyző­könyv helyesbítetett, miért legyen a vármegye jegyzőkönyvéből az ellenpártiak ideálja kizárva? (Helyeslés) Én előttem más ideál lebeg a válasz­tásoknál. Anyagi haszon és érdeknélküli, hivatalos kényszertől mentes választás, midőn a nép lelkesedve, tarisnyával a hátán megy szavazni, ez az én ideálom! (Zajos helyeslés és éljenzés) Önöknél ideális lehet, ha csendőrfedezet mellett szavaznak, de nem ideális az ellenzék szempont­jából. Minthogy pedig ezen választások így foly­tak le, azok nem ideálisak, mert nem elégítettek ki mindenkit. Én tehát most azt kérem, hogy vétessék jegyzőkönyvbe, miszerint nálunk is abban a formában folytak le a választások, mint az egész országban. Felkiáltások: Nem lehet! Nem volt felvéve! Tóth Lajos! Köszönöm! Mint pap jól tu­dom, hogy a gyermeket nem lehet megkeresztelni, míg meg nem születik. (Zajos derültség.) Tudom, hogy nem volt felvéve, de nem jöttem be a múlt­kor,­­ pedig ha tudtam volna félholtan is ide­­állítottam volna, így most vagyok kénytelen szólani. Itt a főispán figyelmeztette a szólót, hogy eltér a tárgytól, mire Tóth Lajos így folytatta: Bocsánatot kérek, de én akarattal nem je­lentettem be interpellácómat, mivel én ugyana­zon alapon szólalok fel, mint a múlt ülésen interpelláló Popovics bizottság tag úr és látni akartam meg fog-e nyilatkozni velem szemben is a főispán úr méltányossága? (Zajos helyeslés). Én tehát most a méltóságos főispán úr méltányos­ságára hivatkozva, megismétlem kérésemet. (Élénk helyeslés). ■ Bánóczy Béla főjegyző kéri, hogy válaszát máskor mondja el, miután azon ülésen nem volt jelen. Az alispán szavai után Tóth Lajos meg­jegyzi, hogy nem tartja megengedhetőnek misze­rint a jegyzőkönyvbe az „ideális“ kifejezés legyen, mert az csak általános kívánságára mondható. Csuha István nem lát okot az ügy elhalasz­tására, miután a­ főjegyzőnek helyettese volt és így az adhat felvilágosítást. Ezután Sallay Gyula kérte az alispánt, intézkedjék aziránt, hogy a szénapiacot a közle­kedésre veszélyes Füzesből a Kossuth­ térre vissza­helyezzék. Lörinczy Jenő alispán kijelenti, hogy ezt nem teheti, legfeljebb felhívhatja Ungvár városát, hogy a füzesi utat rendezze. Zhuránszky Tivadar csatlakozik Sallay véle­ményéhez. Utána Gaal Iván szólalt fel s oda nyilatkozott, hogy a városi szabályrendelet elle­nére helyezték a piacot a Füzesbe, pedig ez csak a szabályrendelet megváltoztatásával lett volna eszközölhető, így tehát szabálysértéssel állunk szembe. Lörinczy Jenő tudomásul veszi a felvilágo­sítást és ígéri, hogy ehhez képest jár el. Berzeviczy­ István rendőrfőkapitány erre megvilágította a kérdés állását. Szabályrendelet a szénapiacot a Kossuth-tére helyezi, de a ko­leraveszély idején a járványbizottság azt a Fü­zesbe helyezte ki. (Helyeslés) Most, mikor a veszély elmúlt, a vidékiek érdekében a rossz közlekedés miatt visszahelyezték a Kosuth­ térre, így tehát a felszólalók nyitott ajtót döngetnek. (Zajos helyeslés). Ezután Bánóczy Béla főjegyző bemutatja a Tóth Lajos által kifogásolt jegyzőkönyvi módo­sítást, mely az ideális szót nem tartalmazza, csu­pán azt, hogy a választások ellen sem petíciót, sem panaszt be nem adtak. Szerinte Tóth bizo­nyára a lapok tudósításai alapján szólalt fel itt — hiába. Tóth Lajos: Nem hiába, mert így legalább megtudtuk, mi áll a jegyzőkönyvben. Bánóczy Béla: Itt az ideális szó nincs! Csuha István: Tehát a választás nem volt ideális! (Zajos derültség). A napirend következő pontja a földmivelés­­ügyi minister leirata, melyben tudatja, hogy a tiszai árvizmentesitő és belvizlevezető társulat miniszteri biztosává Vay Tibor grófot nevezte ki. Ezután az alispán tett jelentést a törvény­szék visszaállítása tárgyában, melyre Rónay An­tal tett megnyugtató kijelentéseket. Az árvapénzek és egyéb vármegyei ösz­­szegek elhelyezésére nézve úgy határozott a köz­gyűlés, hogy az eddigi pénzintézeteken kívül a Szerednyevidéki Takarékpénztárnál és az Ung­­megyei Gazdasági Banknál is fog betéteket esz­közölni 4­2 % mellett. Az igazoló választmány jelentése követke­zett, mely szerint a megyebizottsági választáso­kat megejtették. Felebbezést az ungvári I., a őr­­dalmai, szürtei, korláthelmeczi választások ellen nyújtattak be. Az ungvárit jóváhagyták, a többi­ben vizsgálatot rendeltek el. Ezután a választ­mányok és bizottságok megalakítása felett sza­vaztak. A hivatalos lista természetesen átment. Ezután a tagok legnagyobb része eltávozott. Jóváhagyta a közgyűlés Ungvár város azon határozatát, mellyel Mérő Vilmost 1910 január 1-től visszamenőleg adóhivatali főnöki tiszttel és­­ illetménnyel ruházza föl. Pártolóan fogadta a köz­gyűlés az ungvári ipartestület és kereskedelmi csarnok kérvényét kereskedelmi iskola felállítása iránt. Ezután jelentéktelen tárgyak következtek, melyeknek tömegéből csak az keltett érdeklő­dést, hogy Ungvárt, a Rákóczi után Rosenbaum Adolf mándoki lakos zálogházat nyit. A közgyűlés végén a főispán Sajó Elek dr., Preusz Jenő dr., Preusz Elemér dr., Kiss László dr., Szabó József dr., és Korláth Endre dr. ügy­védeket tb. főügyészekké, Sziklai Béla dr.-t pe­dig tb. aljegyzővé nevezte ki, majd boldog új­­esztendőt kívánt a tb. bizottságnak, amit Fejér Emánuel visszonzott szép szavakkal. A közgyűlés 3/1 1 órakor véget ért. Í­0H1 helyein tudósítókat keres. Ajánlkozáshoz elég egy levelezőlap. A szerkesztő címére: HATÁRSZÉLI ÚJSÁG. ÚJDONSÁGOK. Boldog újévet kívánunk a „Határszéli Újság“ olvasóinak. 1. szám. Ünnepély az Ipartestületben. Siposs A. Gyula arcképének leleplezése. Meleg ünnepség színhelye volt tegnap az ungvári ipartestület székháza. Mint lapunk múlt számában említettük, Siposs A. Gyula a kassai kereskedelmi és iparkamara elnöke, ipartestületünk iránti szeretete kifejezéséül a karácsonyi ünnepek alkalmából díszarcképével ajándékozta meg az új székházat. Az ünnepség tegnap d. u. 4 órakor folyt le, melyen az iparosság és városunk polgár­ságának nagy része megjelent. Az ünnepi ülést Flach Jakab elnök nyitotta meg, lelkes szavakban emlékezve meg az ungvári iparosság és kereske­dők igaz barátjáról, Siposs A. Gyuláról. Ezután Pap János, az agyagipar szakiskola igazgatója mondott ünnepi beszédet, mely alatt az arckép­ről lehullott a lepel. Emlékbeszédében meleg hangon szólott a kassai kamara kiváló elnökéről s vázolva életpályáját az iparosság és a keres­kedelem szolgálatában kifejtett működését, beszé­dét így fejezte be: Ha ezentúl polgártársaink közül bárki e helyiségbe lép, első tekintete erre a képre fog esni. Ezek a jóságos, biztató vonások új hitet váltanak ki a tévelygőből, új erőt köl­csönöznek fáradt tagjainknak, új reményt nyújtanak a csüggedőknek, mert előtte látja a buzdító példát, a kitartó munkásság meg­testesítőjét és a tiszteséges iparnak a jutalmát! Ezentúl napról-n­apra fogunk érintkezni vele. Elmondhatjuk neki bajainkat, kudar­cainkat és sikereinket egyaránt. Uj vezetőnk lesz e kép! Uj vezető a régi szellemben, a régi

Next