Határszéli Ujság, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-27. szám)
1911-01-02 / 1. szám
4. oldal. Vármegyei közgyűlés, Ungvár, 1910 dec. 30. Ungvármegye törvényhatósági bizottsága december hó 30-án tartotta IV. rendes közgyűlését, melyen mintegy 150 tag jelent meg. Bár a tárgysorozat semmi érdekesebb pontot nem tartalmazott, a bizottságok újjáalakítása hozta össze ily nagy számban a bizottsági tagokat. A vármegye képviselői közül ott volt Kende Péter, Csuha István és Rónay Antal. Igen élénk hangulat uralkodott a teremben. Itt is, ott is üdvözölték az „újakat“, akik viszont vágyakozva irigyelték a régieket, kiknek oly sok alkalmuk volt a szavazásra, míg ők nem élhettek e szép joggal, csak nézhették a szavazást. Nem baj ! Eljön még az ő idejök is, szavazhatnak eleget . . . Különösebb vitát csak az alispáni jelentés idézett elő, a többi tárgyat egy-kettőre lemorzsolták. A vitára anyagot „Halálos csend“ című egyik vezércikkünk szolgáltatott s a vita befejezéseként lapunk említése nélkül kritikát is gyakoroltak felettünk. Urunk, teremtőnk! mikor fognak már komoly emberek egy kissé különböztetni tudni ? Az októberi közgyűlésen indítványt tettek, hogy az alispáni jelentés emlékezzék meg arról, hogy a képviselőválasztáson rendbontás nélkül folytak le, ellenök se panasz, se petíció nem érkezett be. Mi ez indítványt s a nyomon keletkező hangulatot megírtuk. Vezércikket s nem tudósítást írtunk. Vezércikkben nem tények, de gondolatok, következtetések vannak. S ha a tény az, hogy örömmel emlékeznek meg egy megyegyűlésen a múlt választásairól, nem jogosult egy vezécikknek a következtetése, hogy a választásokat ideálisnak tartják?. . . De a mostani gyűlés nagy diadallal megállapítja, hogy ez a szó „ideális“ nincs benne a jegyzőkönyvben s bennünket alaptalan tudósítással vádol meg. Jaj! mert olyan nehéz különböztetni tudni. Részletes tudósításunk a következő: Sztáray Gábor gróf főispán d. e. 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést. A napirend első pontja az alispán évnegyedes jelentése, melyhez elsőnek Kende Péter szólalt fel. Kérdést intézett az alispánhoz aziránt, hogy a nagykaposi járásban az új kéményseprési szabályrendeletet alkalmazzák, holott még a régi van érvényben. Lörinczy Jenő alispán válasza után Tóth Lajos emelkedett szólásra, ki a következőket mondotta: T. Törvényhatósági Bizottság! Bár jól tudom, hogy az alispáni jelentés egy évnegyed történetét öleli fel, mégis, miután nem az én dolgom az esztendőt elparentálni, úgy gondolom, helyes lett volna, ha a jelentés az egész évnek bizonyos rövid történetét tartalmazná. Bizonyos jogom is van rá, hogy ilyesmit kívánjak, mert a legközelebb elmúlt, csendes közgyűlésen is történt oly dolog, amely nem abban az évnegyedben folyt le, melyben szóvá tétetett. Sajnálom, hogy akkor nem voltam jelen ssel nem szólalhattam, és azért engedelmet kérek, hogy most térjek arra a kérdésre. Arról van szó, hogy azon a gyűlésen interpelláció intéztetett az alispánhoz aziránt, mert a jelentés nem tartalmazta, hogy választásaink „ideálisan“ folytak le. Ha ilyen kérdőre vonás előfordulhat, ez nem ideális állapot. (Helyeslés) Erről egyénenként lehet beszélni, mert kinek-kinek különféle ideálja lehet és én nem is kételkedem az interpelláló Popovics biz. tag úr jóhiszeműségében, hogy t. i. az ő felfogása szerint ideális volt a választás. De az már kétségbevonható, hogy — mondjuk — az én szempontomból a képviselőválasztás ideálisan folyt volna le. Csuha István : A jóízlés szempontjából! Tóth Lajos: Ha tehát egy interpelláció alapján bekerült a jegyzőkönyvbe, hogy Ungmegyében ideálisan folytak le a választások, kérdést intézek a főjegyző úrhoz, így van-e benne, miután csak a megtörténtek alapján alakulhat reális vélemény. Nehogy talán helytelen vélemény fejlődjék e kérdésben, annak reklifikálását kell kérnem . . . Én én oly kérdéssel állok elő és ép oly alapon kérem azt, mint Popovics biz. tag úr tette. Ha az ő „ideáljának“ megfelelően a jegyzőkönyv helyesbítetett, miért legyen a vármegye jegyzőkönyvéből az ellenpártiak ideálja kizárva? (Helyeslés) Én előttem más ideál lebeg a választásoknál. Anyagi haszon és érdeknélküli, hivatalos kényszertől mentes választás, midőn a nép lelkesedve, tarisnyával a hátán megy szavazni, ez az én ideálom! (Zajos helyeslés és éljenzés) Önöknél ideális lehet, ha csendőrfedezet mellett szavaznak, de nem ideális az ellenzék szempontjából. Minthogy pedig ezen választások így folytak le, azok nem ideálisak, mert nem elégítettek ki mindenkit. Én tehát most azt kérem, hogy vétessék jegyzőkönyvbe, miszerint nálunk is abban a formában folytak le a választások, mint az egész országban. Felkiáltások: Nem lehet! Nem volt felvéve! Tóth Lajos! Köszönöm! Mint pap jól tudom, hogy a gyermeket nem lehet megkeresztelni, míg meg nem születik. (Zajos derültség.) Tudom, hogy nem volt felvéve, de nem jöttem be a múltkor, pedig ha tudtam volna félholtan is ideállítottam volna, így most vagyok kénytelen szólani. Itt a főispán figyelmeztette a szólót, hogy eltér a tárgytól, mire Tóth Lajos így folytatta: Bocsánatot kérek, de én akarattal nem jelentettem be interpellácómat, mivel én ugyanazon alapon szólalok fel, mint a múlt ülésen interpelláló Popovics bizottság tag úr és látni akartam meg fog-e nyilatkozni velem szemben is a főispán úr méltányossága? (Zajos helyeslés). Én tehát most a méltóságos főispán úr méltányosságára hivatkozva, megismétlem kérésemet. (Élénk helyeslés). ■ Bánóczy Béla főjegyző kéri, hogy válaszát máskor mondja el, miután azon ülésen nem volt jelen. Az alispán szavai után Tóth Lajos megjegyzi, hogy nem tartja megengedhetőnek miszerint a jegyzőkönyvbe az „ideális“ kifejezés legyen, mert az csak általános kívánságára mondható. Csuha István nem lát okot az ügy elhalasztására, miután a főjegyzőnek helyettese volt és így az adhat felvilágosítást. Ezután Sallay Gyula kérte az alispánt, intézkedjék aziránt, hogy a szénapiacot a közlekedésre veszélyes Füzesből a Kossuth térre visszahelyezzék. Lörinczy Jenő alispán kijelenti, hogy ezt nem teheti, legfeljebb felhívhatja Ungvár városát, hogy a füzesi utat rendezze. Zhuránszky Tivadar csatlakozik Sallay véleményéhez. Utána Gaal Iván szólalt fel s oda nyilatkozott, hogy a városi szabályrendelet ellenére helyezték a piacot a Füzesbe, pedig ez csak a szabályrendelet megváltoztatásával lett volna eszközölhető, így tehát szabálysértéssel állunk szembe. Lörinczy Jenő tudomásul veszi a felvilágosítást és ígéri, hogy ehhez képest jár el. Berzeviczy István rendőrfőkapitány erre megvilágította a kérdés állását. Szabályrendelet a szénapiacot a Kossuth-tére helyezi, de a koleraveszély idején a járványbizottság azt a Füzesbe helyezte ki. (Helyeslés) Most, mikor a veszély elmúlt, a vidékiek érdekében a rossz közlekedés miatt visszahelyezték a Kosuth térre, így tehát a felszólalók nyitott ajtót döngetnek. (Zajos helyeslés). Ezután Bánóczy Béla főjegyző bemutatja a Tóth Lajos által kifogásolt jegyzőkönyvi módosítást, mely az ideális szót nem tartalmazza, csupán azt, hogy a választások ellen sem petíciót, sem panaszt be nem adtak. Szerinte Tóth bizonyára a lapok tudósításai alapján szólalt fel itt — hiába. Tóth Lajos: Nem hiába, mert így legalább megtudtuk, mi áll a jegyzőkönyvben. Bánóczy Béla: Itt az ideális szó nincs! Csuha István: Tehát a választás nem volt ideális! (Zajos derültség). A napirend következő pontja a földmivelésügyi minister leirata, melyben tudatja, hogy a tiszai árvizmentesitő és belvizlevezető társulat miniszteri biztosává Vay Tibor grófot nevezte ki. Ezután az alispán tett jelentést a törvényszék visszaállítása tárgyában, melyre Rónay Antal tett megnyugtató kijelentéseket. Az árvapénzek és egyéb vármegyei öszszegek elhelyezésére nézve úgy határozott a közgyűlés, hogy az eddigi pénzintézeteken kívül a Szerednyevidéki Takarékpénztárnál és az Ungmegyei Gazdasági Banknál is fog betéteket eszközölni 42 % mellett. Az igazoló választmány jelentése következett, mely szerint a megyebizottsági választásokat megejtették. Felebbezést az ungvári I., a őrdalmai, szürtei, korláthelmeczi választások ellen nyújtattak be. Az ungvárit jóváhagyták, a többiben vizsgálatot rendeltek el. Ezután a választmányok és bizottságok megalakítása felett szavaztak. A hivatalos lista természetesen átment. Ezután a tagok legnagyobb része eltávozott. Jóváhagyta a közgyűlés Ungvár város azon határozatát, mellyel Mérő Vilmost 1910 január 1-től visszamenőleg adóhivatali főnöki tiszttel és illetménnyel ruházza föl. Pártolóan fogadta a közgyűlés az ungvári ipartestület és kereskedelmi csarnok kérvényét kereskedelmi iskola felállítása iránt. Ezután jelentéktelen tárgyak következtek, melyeknek tömegéből csak az keltett érdeklődést, hogy Ungvárt, a Rákóczi után Rosenbaum Adolf mándoki lakos zálogházat nyit. A közgyűlés végén a főispán Sajó Elek dr., Preusz Jenő dr., Preusz Elemér dr., Kiss László dr., Szabó József dr., és Korláth Endre dr. ügyvédeket tb. főügyészekké, Sziklai Béla dr.-t pedig tb. aljegyzővé nevezte ki, majd boldog újesztendőt kívánt a tb. bizottságnak, amit Fejér Emánuel visszonzott szép szavakkal. A közgyűlés 3/1 1 órakor véget ért. Í0H1 helyein tudósítókat keres. Ajánlkozáshoz elég egy levelezőlap. A szerkesztő címére: HATÁRSZÉLI ÚJSÁG. ÚJDONSÁGOK. Boldog újévet kívánunk a „Határszéli Újság“ olvasóinak. 1. szám. Ünnepély az Ipartestületben. Siposs A. Gyula arcképének leleplezése. Meleg ünnepség színhelye volt tegnap az ungvári ipartestület székháza. Mint lapunk múlt számában említettük, Siposs A. Gyula a kassai kereskedelmi és iparkamara elnöke, ipartestületünk iránti szeretete kifejezéséül a karácsonyi ünnepek alkalmából díszarcképével ajándékozta meg az új székházat. Az ünnepség tegnap d. u. 4 órakor folyt le, melyen az iparosság és városunk polgárságának nagy része megjelent. Az ünnepi ülést Flach Jakab elnök nyitotta meg, lelkes szavakban emlékezve meg az ungvári iparosság és kereskedők igaz barátjáról, Siposs A. Gyuláról. Ezután Pap János, az agyagipar szakiskola igazgatója mondott ünnepi beszédet, mely alatt az arcképről lehullott a lepel. Emlékbeszédében meleg hangon szólott a kassai kamara kiváló elnökéről s vázolva életpályáját az iparosság és a kereskedelem szolgálatában kifejtett működését, beszédét így fejezte be: Ha ezentúl polgártársaink közül bárki e helyiségbe lép, első tekintete erre a képre fog esni. Ezek a jóságos, biztató vonások új hitet váltanak ki a tévelygőből, új erőt kölcsönöznek fáradt tagjainknak, új reményt nyújtanak a csüggedőknek, mert előtte látja a buzdító példát, a kitartó munkásság megtestesítőjét és a tiszteséges iparnak a jutalmát! Ezentúl napról-napra fogunk érintkezni vele. Elmondhatjuk neki bajainkat, kudarcainkat és sikereinket egyaránt. Uj vezetőnk lesz e kép! Uj vezető a régi szellemben, a régi