Határszéli Ujság, 1911. július-december (4. évfolyam, 28-54. szám)
1911-07-03 / 28. szám
IV. évfolyam. Ungvár, 1911. julius 3. 28. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve. Egész évre.............. 8 K Negyedévre............... 2 K Félévre .................... 4 K Egyes szám................sof. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. FELELŐS SZERKESZTŐ , LAPKIADÓTULAJDONOS : ZOMBORY DEZSŐ dr. FÖLDESI GYULA. TELEFON 37. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. TELEKY UTCA 2. SZ. telefon 37. SZILÁNKOK. KÉPVISELŐI LELKIISMERET. A véderővita közeledtével, a kemény parlamenti harcra elszánt függetlenségi képviselők készülődéseinek láttára, a nemzeti munkapártnak is kezd inába szállani a bátorsága. Az a büszke hányavetiség és fenhéjázó modor, melylyel eddig az ellenzék dolgait kezelni szokták, kezd lassanként átvedleni a fejetlenség és kapkodás siralmas állapotába. Már nem olyan elhizottak a jó urak, tudják, hogy most jön a fekete leves és valahol lelkük mélyén már érzik a lélekharang komoran zengő ütéseit. Az elmúlás hangja ez, mely napfényes virradatot jelent a nemzet számára. Ami nekik a halál és feledés gyászdala, az nekünk a feltámadás ujjongó himnusza ! Egy kis kitartás, az ország érdekeinek komoly felismerése, mely a csüggedetlen harccal egyértelmű és a parlamenti győzelem biztosítva van számunkra. Ez pedig meghozza az ország diadalát is. Öreg Percel Dezső már gyűjti a zülleni készülő tábor elkedvetlenedett katonáit és igyekszik beléjük lelket önteni: hiába! Ahol a lelkesedés hiányzik és a tiszta ideálokért való rajongás: ott a kötelességérzetet nem ismerheti senki, mert nincs lelkiismeret, mely annak teljesítésére buzdíthatná őket. Lám a Ház sovány arculata is erről tanúskodik. Minden áldott nap kínos, keserves verejtékébe kerül a munkapártnak, hogy a határozatképes Házat összetoborozza. Unják már a munkapárti hősök az ügyeket, aztán minek erőltessék meg magukat ? Náluk különben is a kormány a fő, a parlamenti munka szava, mely egyúttal a nemzet megbecsülését jelenti, hiányzik az ő szótárukból. Mint érdekes szimptómát jegyezzük föl, hogy a múltkori határozatképtelen Házban, katalógusolvasáskor az ungi képviselők közül egyedül Csuha István, 48-as függetlenségi, Justh-párti képviselő volt a parlamentben. Az ellenzék szóval a helyén van s ami a fő, a helyén lesz, a kánikulában is, hogy nemes kötelességéhez híven teljesítse a feladatot, amit a nemzet reábízott. Jöjjenek tehát a harcok, a függetlenségi pártok becsülettel fogják megvívni a nehéz küzdelmet.* A TÖRTETŐK. Heves csaták dúlnak a városi képviseleti tagságokért. Az urnák előtt tolonganak a polgárszavazók, hogy gyakorolják szavazati jogukat s ez boldog megnyugvással töltene el bennünket, ha .... De itt van a ha! Ha a város iránti kötelesség és a közügyekért való lelkesedés irányítaná őket vagy legalább is nagyrészét azoknak, akik ma meleget és fáradtságot nem ismerve izzadnak az urnák előtt, hogy a választást a város érdekében megejtsék! A város érdekében! De ki beszél erről ? A vokssal bírók szavaznak, szavaznak, szavaznak a végkimerülésig, nem azért, mert erény a polgárjogok gyakorlása, hanem mert a jelöltek hada megfogta őket a frakkjuk szárnyánál fogva. Jörtek, szavazzatok, urak, fiúk, reám, reá! Én városatya akarok lenni, ő városatya akar lenni ! Jogosan vagy jogosulatlanul, a közélet iránt való nemes lelkesedésből, vagy magánérdekeim istápolása miatt — mindegy! Akarok! Nem elég ez? És a szavazók tolongnak, az akarók, a törtetők pedig, akiket pedig senki sem hívott a fórumra, a polgárbizalom vagy népszerűség legkevésbé, bejutnak a közgyűlési terembe. A zöld asztal mellé, ahova pedig, ha közérdekű ügyekről van szó, el sem mennek. De mennek akkor, ha valami magánügynek lehet szolgálatot tenni. Ha borsot kell törni valakinek az orra alá, ha mulatni lehet, vagy a nemes törekvéseket elbuktatni ! Ma még kívül vannak, de holnap bent lesznek s akkor majd megkezdődik a kétségbeesett küzdelem az érvényesülés felé. Nyitva áll az út a bizottságok felé, nem hogy komolyan munkálkodjanak, hanem hogy bizonyos tekintélyt és pozíciót szerezzenek maguknak. Hogy megnöveljék szarvaikat! Én a pénzügyi, én a kórházi, én a színügyi, gazdasági, jogügyi vagy tudj’ az Isten milyen ügyi bizottság tagja leszek ! Én ... én ... én .. . ez a főszempont, amely dominálja nem túlságosan altruista gondolkodásukat ... én ... én ... én 1 S boldogulnak, mert boldogulni akarnak 1 Akar nak 1 Ha ezt a sok akaratot össze lehetne gyűjteni és a város javára értékesíteni 1 Milyen boldog megnyugvással és megértő szeretettel néznék ezt a sűrű vándorlást az urnák elé. De így ? Beszélgetés a drága dohányról. Irta: Búza Barna. Mennyit kaptál a szavazatodért a kormánytól, tisztelt magyar polgártársam ? Ötven koronát? Jó, mondjuk, ötven koronát. Örültél neki, ugye? Gondoltad: ez tiszta haszon, ingyen jött pénz. Egyebet sem kell tenni érte, mint egy nevet kimondani a szavazatszedő küldöttség előtt. Ez csak nem nagy munka! Bár minden nap kereshetne a szegény magyar ember ilyen könnyen ötven koronát! Szóval, azt hitted, magyarom, hogy jó üzletet csináltál. Hogy ötven korona tiszta nyereséged volt az alkun. Mert amit te adtál, az semmi. Egy szó, egy lehellet. Amit pedig kaptál, az készpénz, ropogós bankó. No hát csináljunk csak egy kis mérleget arról a te „jó üzletedről“. Egyebet ne is vegyünk most, csak éppen amit mindennapi mellékes kiadásodnak tekintesz, de amit megszoktál s nem akarsz elszokni tőle a dohányt. Mondjuk, cigarettához vagy szokva. Persze a legolcsóbb cigarettát szívod, mert nem vagy inkompatibilista munkapárti képviselő, akinek törvény ellenére szedett nagy jövedelmeiből minden drágaságra telik. Tehát „magyarkát“ szívsz, aminek darabja ma még 1 fillér. Elszívsz naponta, mondjuk, csak tíz darabot. Kerül neked ez a kis élvezeted minden nap tíz fillérbe. Az a kormány, amely a te szavazatod és a hozzád hasonlók szavazata által nyert jogot arra, hogy a dohány árát megszabhassa, most egyszerűen közhírré tette, hogy a magyar cigaretta ára július 1-étől kezdve 1 fillér helyett fillér lesz. S miután te, magyar polgártársam, nem tudsz most már lemondani a te mindennapi tíz cigarettádról, ennélfogva fogsz fizetni ezután dohányért naponta 10 fillér helyett 20 fillért. Vagyis július 1-étől a dohányra való napi kiadásod megduplázódik, s a napi költséged 10 fillérrel emelkedik. Ez egy esztendőre 36 korona 50 fillér, öt esztendő alatt, amennyire a tavaly leadott szavazatod szólt, 182 korona 50 fillér. Íme tehát csak a dohányban így fizeted vissza öt év alatt azt az ötven koronát, amit a szavazatért kaptál. Várjon ki tudod-e számítani, hogy hány percentet fizetsz csak dohányban is az után az ötven korona „kölcsön“ után ? Nem is szólva a többiről. Például a pénzügyminiszternek arról a javaslatáról, amely szerint ahol eddig örökség után 10 forint százalékot fizettél, ott ezután 13 forintot fogsz fizetni. Meg a petróleumról, a gyufáról, a vasúti jegyről, aminek a megdrágulása mind következni fog. A nyers dohány ára nem ment föl egy fillérrel se. A cigaretta ma se kerül az államnak egy századrész fillérrel sem többe, mint tavaly került. Az az egy fillér, amivel azután egy cigarettáért többet fogsz fizetni, semmi egyéb, mint új adó, amit a cigarettavételnél szed be rajtad a kormány. És új adót szed a kapadohánytól, meg mindenféle dohánytól és szivartól is, mert mindeniknek fölemelte az árát. Persze te úgy gondolkoztál, mikor a szavazatodat eladtad, hogy ez úgyis csak egy szavazat, ez magában semmit se ronthat az ország sorsán. Az ám, de így gondolkozott Péter is, Pál is, János is, és mindazok a Péterek, Pálok és Jánosok, akik a szavazatukat eladták, s akiknek egy-egy szavazata okozta azt mégis igy együttvéve, hogy a Bécset szolgáló Khuenkormány megmaradhatott, s duplára emelheti a te cigarettád árát. Tudom, vállat vonsz erre a beszédre s patópálosan azt mondod: mindegy az úgyis. Ha a függetlenségi párt győzött Lapunk mai száma 8 oldal.