Határszéli Ujság, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-05 / 1. szám

1. szám. VI. évfolyam. Ungvár, 1913. január 5. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve: Egész évre ............. 8 K Negyedévre ..... 2 K. Félévre .................... 4 K Egyes szám .... 10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. FELELŐS SZERKESZTŐ : LAPKIADÓTULAJDONOS : ZOMBORY DEZSŐ dr. FÖLDESI GYULA. TELEFON 37. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, TELEKY­ UTCA 2. SZ. telefon 37 SZILÁNKOK, ÚJÉVI KALENDVOSZKÓP. Az újév szomorú, sőt kétségbeejtő közállapotokat talál ebben a szerencsétlen országban. Az év legutolsó napján, karhatalom oltalma alatt terjesztette be Lukács László a munkapárti képviselőháznak az úgyne­vezett választójogi reformot, ami a valóságban nem egyéb a legkörmönfontabb jogfosztásnál. Talán egyetlen egy ember él ebben az ország­ban, aki örvend ennek a „jogkiterjsztésnek“ és ez az egy ember: gróf Tisza István. Ő örvend, de milliók és milliók lázadozva háborognak a gyalázatos merénylettel szemben, amelyet a nem­zet szabad polgárai ellen elkövettek. A javaslat, amelyet a kormány beterjesztett, sem nem egyenlő, sem nem általános választói jog. A korhatárt felemeli 24 évről 30-ra, a vagyoni cenzust 40 koronára, noha a régi alapon sok helyen már 7 korona is elegendő volt; külön értelmi cen­zust hoz be, amit az eddigi törvény nem ismert. Minden országnak joga volna a választóktól megkövetelni az írás és olvasás tudását, csak nekünk nem. A magyar községek egy harmadré­szében nincs iskola; ahol iskola van, ott nincs tanító; ahol tanító van, ott oly rozoga az épület, hogy abban nem lehet tanítani; vagy ha lehetne is, nincs fa és szén s a tanítás szünetelni kény­telen, nehogy a gyermekek megfagyjanak, vagy megbetegedjenek. Évtizedek óta hangos a panasz e miatt, de a kormányok nem segítettek a bajon. S most tulajdonképpen a saját mulasztásukért és a saját bűnükért akar a polgárságon Lukács és Tisza megtorlást alkalmazni. Nálunk az anal­fabetizmus nem társadalmi betegség, nem a nem­zet kultúrképtelenségének kifolyása, hanem a kor­mányok lelkiismeretlenségének kiáltó bizonyítéka. Addig, míg nálunk a tankötelezettség csak a pa­píron van meg, de ennek első feltétele, az iskola és a tanító hiányzik, az írni és olvasni tudást sem lehet a politikai jogok előfeltételéül szabni. De az a vagyoni cenzus is, a­melyet az új vá­lasztói törvény kontemplál, tarthatatlan. Nemcsak azért, mert Lukács László is 1910. február 27-én, amikor tehát már tagja volt a Khuen-kormánynak s amikor már elhangzott a Khuen-kormány prog­­rammja az általános egyenlő választói jogról, azt mondta: „A magam részéről nem helyeslem az adócenzushoz kötött választójogot, még­pedig fő­­képen a magyarság szempontjából nem helyeslem. Nem szívesen beszélek erről a témáról, de mégis meg kell mondanom, hogy a magyarságnak fő­képp alsó rétegei a nemzetiségiekkel szemben meglehetősen depossedáltak s igy bármely cse­kély adócenzus is inkább a magyarság rovására és a nemzetiségek javára szolgál.“ A vagyoni cenzus pedig még igazságtalanabb, mint a régi volt. Végig az egész vonalon brutális jogfosztás. Itt csak egy dolog segíthet: ha a munkapárt jobb elemei visszarettennek ,e a jogfosztás előtt és ott hagyják a veszendőbe induló kormányt. A bom­lás már megindult. Csak legyen folytatása .. . * A VÁROSI ÁRVASZÉK. Az életbe lépett új városi törvény számos intézkedése között megszüntette az egyes városoknál rendszeresítve volt tiszteletbeli tanácsülnöki állásokat. E sza­■kasz alapján városunk új szabályrendelete január elsejével megszüntette a három tiszteletbeli árva­széki ülnöki állást s helyettük az árvaszéki ül­nöki teendők elvégzésére a városi főjegyzőt ren­delte az árvaszéki ülésekbe. Azt hisszük ez in­tézkedés sem nem célszerű, sem nem törvény­szerű. A törvény a tiszteletbeli tanácsülnöki állá­sok beszüntetéséről szól és sehol nem emlékezik meg az árvaszéki ülnökökről. De még az árva­szék ügyei egyike a­ legfontosabb közigazgatási ága­zatnak, hol vagyoni felelőséggel tartozó szavazó ülnökök határoznak s igy ezen anyagi dolgok feletti intézkedésnek független állású emberek kezéből való kivételes­­ tisztviselők kezébe való utalása nem is célszerű. A városnál az ügy le van tárgyalva, ajánljuk a törvényhatósági bizott­ság figyelmébe s kérjük vegye a dolgot megfon­­tolóra az előtte fekvő szabályrendelet tárgyalásánál. * A VÁROSI GYORSÍRÓKÖR megalakítása iránt lapunkban fölvetett eszmét az ügy iránt érdeklődők meleg rokonszenvvel fogadták. A kezdeményező lépései: m­egtörténtek s mégis az ügy újabban újra stagnál. Igazán kár a nemes eszméért, mely hivatva lenne arra, hogy az is­kolák padjaiból az életbe kikerült egyének szá­mára a gyorsirásbani továbbképzést az állandó gyakorolhatás jegyében ébren tartsa. Hisszük, hogy a mozgalom élére állt egyének a szervez­kedésnek újra erőt adnak s a gyorsírók hires vá­rosában rövidesen végleg megalakul s működésbe fog az ungvári városi gyorsirókör. Lejtőn a munkapárt. (P. H.) A munkapárt elérkezett dicste­len életének utolsó epochájához. Ha végig­tekintünk a munkapárt rövid életén, meg­állapítjuk, hogy más sorsa nem is lehet, mint a pusztulás, a megsemmisülés. Már alakulásakor magában hordta a pusztulás csíráit. Minek köszönhette létét? Annak, hogy a bécsi udvarnak szüksége volt egy magyar pártra, a­melylyel a nemzeti törekvéseket letörni sikerült. Rájöttek Bécsben, hogy az alkotmányosság leple alatt könnyebben bol­dogulnak, mint a nyílt absolutizmussal. A burkolt absolutizmusnál a jóhiszeműekkel és naivakkal el lehet hitetni, hogy itt alkot­mányosság van. Az eszközök, a­melyekkel harcba men­tek, megfeleltek a dicstelen célnak. Mindenki tudja, hogy az ország hangulata a legutolsó választás idején, mint már hosszú évek óta ellenzéki volt. Jött azonban a sok pénz, a­melyről Désy Zoltán már megmondotta né­zetét, honnét eredt, és a­hol a töméntelen pénz nem segített, ott volt az erőszak, a presszió, a megdolgozás sokféle neme. A­hol mind­ezek nem segítettek, ott érvénye­sült a választási elnökök machinatiója, a­kik valósággal zsenialitást fejtettek ki abban, hogyan lehet kijátszani, megkerülni a tör­vényeket. Ezeknek az eredője lett egy párt, mely­ből az önnállóságnak és függetlenségnek még a szikrája is hiányzik. Vakon követi vezéreit. Semmi közük eszmékhez, meggyő­ződéshez, zsoldosok a tagjai, kik a mandá­tumokat szolgálják meg szavazataikkal. Az egész parlamenti élet, a többségi elv csak fictió, nem a többség akarata, hanem egy oligarcha akarata érvényesül. Ép oly vakon követi most Lukácsot, mint Khuent. Oly lelkesedéssel esküszik, Tiszára, mint a­hogy fog esküdni X-re, a ki ezek után jön. E párt élete csak szánalmas vergő­dés volt; a bécsi udvarral szemben sorsa csak megalázkodás. — Hetvenkedve köve­teli a készfizetések felvételét, hogy az első szóra megjuhászodjék. — A rezoluciónál az Istennek sem engednek és elég volt, hogy a parókás Auffennberg szembeszáljon velük. A véderő vitánál még az álarcot is el­dobták és a legbrutálisabb, bevallottan is törvénytelen eszközökkel, feg­yveres erővel keresztülhajszolták a véderőjavaslatot. Meg­szavaztak nem is milliókat, de milliárdokat a­nélkül, hogy­ a nemzet jogairól még csak beszélni is mertek volna. Rombadöntötték a parlamentarizmust, tönkremagyarázták leg­erősebb alkotmánybiztosító törvényeinket. Most azonban elérkezett életük utolsó korszaka. Saját hazugságaik fojtják meg őket. A választások alkalmával a kevésbbé emberismerők és jóhiszeműek között azzal értek el némi szimpátiát, hogy kijelentették a miniszterek, élükön az akkori miniszter­­elnökkel, hogy a kibontakozás csak az álta­lános választójog alapján képzelhető. Elér­kezett az idő, hogy ígéretüknek helyt álla­nak. Ekkor a frázisok hangoztatása mellett, — leteszik a javaslat megalkotásának sor­sát, a nép­jogok kiterjesztésének legádázabb ellensége kezébe, Tisza István kezébe. A legjobb ut ez arra, hogy eltemettesék a nemzett ügye. — Beterjesztettek egy ja­vaslatot, a­mely nem kiterjeszti a népjogo­kat, amely nem a függetlenségét biztosítja a választóknak, hanem elenkezőleg mindent elkövet a választói jogosultság megnyirbá­lására. — Hogy mily rész e tervezet, legjobban mutatja, hogy még a munkapárt egynéhány tagjában is felébredt a mélyen alvó lelkiis­meret. Még ezek a tág lelkiismeretű politi­kusok sem tudják aláírni, a­mit a kormány Lapunk mai száma 8 oldal.

Next