Határszéli Ujság, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-05 / 1. szám
1. szám. VI. évfolyam. Ungvár, 1913. január 5. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve: Egész évre ............. 8 K Negyedévre ..... 2 K. Félévre .................... 4 K Egyes szám .... 10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. FELELŐS SZERKESZTŐ : LAPKIADÓTULAJDONOS : ZOMBORY DEZSŐ dr. FÖLDESI GYULA. TELEFON 37. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, TELEKY UTCA 2. SZ. telefon 37 SZILÁNKOK, ÚJÉVI KALENDVOSZKÓP. Az újév szomorú, sőt kétségbeejtő közállapotokat talál ebben a szerencsétlen országban. Az év legutolsó napján, karhatalom oltalma alatt terjesztette be Lukács László a munkapárti képviselőháznak az úgynevezett választójogi reformot, ami a valóságban nem egyéb a legkörmönfontabb jogfosztásnál. Talán egyetlen egy ember él ebben az országban, aki örvend ennek a „jogkiterjsztésnek“ és ez az egy ember: gróf Tisza István. Ő örvend, de milliók és milliók lázadozva háborognak a gyalázatos merénylettel szemben, amelyet a nemzet szabad polgárai ellen elkövettek. A javaslat, amelyet a kormány beterjesztett, sem nem egyenlő, sem nem általános választói jog. A korhatárt felemeli 24 évről 30-ra, a vagyoni cenzust 40 koronára, noha a régi alapon sok helyen már 7 korona is elegendő volt; külön értelmi cenzust hoz be, amit az eddigi törvény nem ismert. Minden országnak joga volna a választóktól megkövetelni az írás és olvasás tudását, csak nekünk nem. A magyar községek egy harmadrészében nincs iskola; ahol iskola van, ott nincs tanító; ahol tanító van, ott oly rozoga az épület, hogy abban nem lehet tanítani; vagy ha lehetne is, nincs fa és szén s a tanítás szünetelni kénytelen, nehogy a gyermekek megfagyjanak, vagy megbetegedjenek. Évtizedek óta hangos a panasz e miatt, de a kormányok nem segítettek a bajon. S most tulajdonképpen a saját mulasztásukért és a saját bűnükért akar a polgárságon Lukács és Tisza megtorlást alkalmazni. Nálunk az analfabetizmus nem társadalmi betegség, nem a nemzet kultúrképtelenségének kifolyása, hanem a kormányok lelkiismeretlenségének kiáltó bizonyítéka. Addig, míg nálunk a tankötelezettség csak a papíron van meg, de ennek első feltétele, az iskola és a tanító hiányzik, az írni és olvasni tudást sem lehet a politikai jogok előfeltételéül szabni. De az a vagyoni cenzus is, amelyet az új választói törvény kontemplál, tarthatatlan. Nemcsak azért, mert Lukács László is 1910. február 27-én, amikor tehát már tagja volt a Khuen-kormánynak s amikor már elhangzott a Khuen-kormány programmja az általános egyenlő választói jogról, azt mondta: „A magam részéről nem helyeslem az adócenzushoz kötött választójogot, mégpedig főképen a magyarság szempontjából nem helyeslem. Nem szívesen beszélek erről a témáról, de mégis meg kell mondanom, hogy a magyarságnak főképp alsó rétegei a nemzetiségiekkel szemben meglehetősen depossedáltak s igy bármely csekély adócenzus is inkább a magyarság rovására és a nemzetiségek javára szolgál.“ A vagyoni cenzus pedig még igazságtalanabb, mint a régi volt. Végig az egész vonalon brutális jogfosztás. Itt csak egy dolog segíthet: ha a munkapárt jobb elemei visszarettennek ,e a jogfosztás előtt és ott hagyják a veszendőbe induló kormányt. A bomlás már megindult. Csak legyen folytatása .. . * A VÁROSI ÁRVASZÉK. Az életbe lépett új városi törvény számos intézkedése között megszüntette az egyes városoknál rendszeresítve volt tiszteletbeli tanácsülnöki állásokat. E sza■kasz alapján városunk új szabályrendelete január elsejével megszüntette a három tiszteletbeli árvaszéki ülnöki állást s helyettük az árvaszéki ülnöki teendők elvégzésére a városi főjegyzőt rendelte az árvaszéki ülésekbe. Azt hisszük ez intézkedés sem nem célszerű, sem nem törvényszerű. A törvény a tiszteletbeli tanácsülnöki állások beszüntetéséről szól és sehol nem emlékezik meg az árvaszéki ülnökökről. De még az árvaszék ügyei egyike a legfontosabb közigazgatási ágazatnak, hol vagyoni felelőséggel tartozó szavazó ülnökök határoznak s igy ezen anyagi dolgok feletti intézkedésnek független állású emberek kezéből való kivételes tisztviselők kezébe való utalása nem is célszerű. A városnál az ügy le van tárgyalva, ajánljuk a törvényhatósági bizottság figyelmébe s kérjük vegye a dolgot megfontolóra az előtte fekvő szabályrendelet tárgyalásánál. * A VÁROSI GYORSÍRÓKÖR megalakítása iránt lapunkban fölvetett eszmét az ügy iránt érdeklődők meleg rokonszenvvel fogadták. A kezdeményező lépései: megtörténtek s mégis az ügy újabban újra stagnál. Igazán kár a nemes eszméért, mely hivatva lenne arra, hogy az iskolák padjaiból az életbe kikerült egyének számára a gyorsirásbani továbbképzést az állandó gyakorolhatás jegyében ébren tartsa. Hisszük, hogy a mozgalom élére állt egyének a szervezkedésnek újra erőt adnak s a gyorsírók hires városában rövidesen végleg megalakul s működésbe fog az ungvári városi gyorsirókör. Lejtőn a munkapárt. (P. H.) A munkapárt elérkezett dicstelen életének utolsó epochájához. Ha végigtekintünk a munkapárt rövid életén, megállapítjuk, hogy más sorsa nem is lehet, mint a pusztulás, a megsemmisülés. Már alakulásakor magában hordta a pusztulás csíráit. Minek köszönhette létét? Annak, hogy a bécsi udvarnak szüksége volt egy magyar pártra, amelylyel a nemzeti törekvéseket letörni sikerült. Rájöttek Bécsben, hogy az alkotmányosság leple alatt könnyebben boldogulnak, mint a nyílt absolutizmussal. A burkolt absolutizmusnál a jóhiszeműekkel és naivakkal el lehet hitetni, hogy itt alkotmányosság van. Az eszközök, amelyekkel harcba mentek, megfeleltek a dicstelen célnak. Mindenki tudja, hogy az ország hangulata a legutolsó választás idején, mint már hosszú évek óta ellenzéki volt. Jött azonban a sok pénz, amelyről Désy Zoltán már megmondotta nézetét, honnét eredt, és ahol a töméntelen pénz nem segített, ott volt az erőszak, a presszió, a megdolgozás sokféle neme. Ahol mindezek nem segítettek, ott érvényesült a választási elnökök machinatiója, akik valósággal zsenialitást fejtettek ki abban, hogyan lehet kijátszani, megkerülni a törvényeket. Ezeknek az eredője lett egy párt, melyből az önnállóságnak és függetlenségnek még a szikrája is hiányzik. Vakon követi vezéreit. Semmi közük eszmékhez, meggyőződéshez, zsoldosok a tagjai, kik a mandátumokat szolgálják meg szavazataikkal. Az egész parlamenti élet, a többségi elv csak fictió, nem a többség akarata, hanem egy oligarcha akarata érvényesül. Ép oly vakon követi most Lukácsot, mint Khuent. Oly lelkesedéssel esküszik, Tiszára, mint ahogy fog esküdni X-re, a ki ezek után jön. E párt élete csak szánalmas vergődés volt; a bécsi udvarral szemben sorsa csak megalázkodás. — Hetvenkedve követeli a készfizetések felvételét, hogy az első szóra megjuhászodjék. — A rezoluciónál az Istennek sem engednek és elég volt, hogy a parókás Auffennberg szembeszáljon velük. A véderő vitánál még az álarcot is eldobták és a legbrutálisabb, bevallottan is törvénytelen eszközökkel, fegyveres erővel keresztülhajszolták a véderőjavaslatot. Megszavaztak nem is milliókat, de milliárdokat anélkül, hogy a nemzet jogairól még csak beszélni is mertek volna. Rombadöntötték a parlamentarizmust, tönkremagyarázták legerősebb alkotmánybiztosító törvényeinket. Most azonban elérkezett életük utolsó korszaka. Saját hazugságaik fojtják meg őket. A választások alkalmával a kevésbbé emberismerők és jóhiszeműek között azzal értek el némi szimpátiát, hogy kijelentették a miniszterek, élükön az akkori miniszterelnökkel, hogy a kibontakozás csak az általános választójog alapján képzelhető. Elérkezett az idő, hogy ígéretüknek helyt állanak. Ekkor a frázisok hangoztatása mellett, — leteszik a javaslat megalkotásának sorsát, a népjogok kiterjesztésének legádázabb ellensége kezébe, Tisza István kezébe. A legjobb ut ez arra, hogy eltemettesék a nemzett ügye. — Beterjesztettek egy javaslatot, amely nem kiterjeszti a népjogokat, amely nem a függetlenségét biztosítja a választóknak, hanem elenkezőleg mindent elkövet a választói jogosultság megnyirbálására. — Hogy mily rész e tervezet, legjobban mutatja, hogy még a munkapárt egynéhány tagjában is felébredt a mélyen alvó lelkiismeret. Még ezek a tág lelkiismeretű politikusok sem tudják aláírni, amit a kormány Lapunk mai száma 8 oldal.