Határszéli Ujság, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-23 / 25. szám
1913. június 23. illesztessék be egy szakasz, amely intézkedik a szinügyi bizottság megalakításáról. A szakasz kifejezi azt is, hogy a bizottság hatáskörét külön ügyrend állapítja meg. Protestánsok a lelkészi törvényjavaslat ellen. A tuszai ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület espereseinek Geduly Henrik püspök elnöklete alatt 1913. évi június hó 12-én Kakaslomnicon tartott értekezlete megütközéssel tárgyalta az egyházakra és lelkészekre sérelmes új törvényjavaslatot. Elhatározták, hogy feliratban a képviselőháztól annak megváltoztatását kérik és tiltakozásra szólítják fel a többi protestáns egyházkerületeket is. Kanyaró járvány. Demecser községben az iskolás gyermekek között a kanyaró betegség járvnyászerűen lépett fel. Az elemi iskolát és óvodát egyelőre 14 napra bezárták. 1911. évi római nemzetközi kiállításon nagy Grad Premio aranyéremmel, érdemjelel és díszoklevéllel kitüntetve Hirsch és Stark bátornagyraktára . UNGVÁR. ÚJDONSÁGOK. Gyermekünnepély a Gizellaházban. Folyó évi június 22-én d. u. 4 órakor a Gizellaház udvarán szülőkkel, tanügybarátokkal és számos vendéggel volt tele. Az óvodások vidám napja, kedves és rendkívül épületes ünnepélye megható jelenetekben, nagy tanulságokban bővelkedett. De kár, hogy ilyen ünnepélyekre el nem jönnek azok, akiknek hivatásuk a nevelés és mégis, ha személyüknek nem tömjénez valaki, ha gyarlóságuk mellett nem dicsőíti őket a fél világ, úgy az igazsággal szemben is a gőg leplébe burkolózva éles bosszúra készülnek, megtorlásra gondolnak, ámbár mindez csak őket alacsonyítja le. Istenem, de nagynak, lelkileg emelkedettnek, mély tiszteletre érdemesnek tűnt föl az előbb említettekkel szemben egy egyszerű apáca, minő önfeláldozó hős paedagógusnak; türelmével, leleményességével, a kicsinyek iránti páratlan szeretetével keresztényi érzületével igazi magvetőnek mutatta magát: Paulina nővér. Minden világi örömről lemondva és egyedül az imának és a kisdedek között apostoli munkának szentelve magát, ez talán a legáldásosabb élet itt a földön. Micsoda nagy vezér Paulina nővér az ő kicsinyei között? Lehetne-e ilyet puszta pénzzel előteremteni? Nem! Ehhez vallásos nagy lélek, példás kitartás, erős akarat és a mi fő, romlatlan meggyőződés kell. A szülők, a vendégek nem bánták meg, hogy eljöttek erre a gyermekünnepélyre. Menynyi nagy tanulságot merített a nyitott szemű ember ezen az óvodás vizsgán, a gyermeki léleknek micsoda sejtelmes nagysága tárult föl, amelyből a Paulina nővérek csodás képességeket tudnak elővarázsolni? Az ünnepélyes óvodás vizsga imával kezdődött. Seiler Ottilia ügyesen mondta el megnyitóul üdvözlő beszédjét és csokrot adott Tahy Ábrahámnak. A gyermekek szavaltak, énekeltek, társalogtak a hittan köréből, hasznos dolgokat mondtak el a beszéd és értelemgyakorlatoknál. Kedvesen mulattató volt a Kenyérsütés, Gazdasszonyok, az Árva című jelenetek előadása. A kicsinyek nagy örömmel adták elő azt a sok szép és hasznos dolgot, amire a türelmes Paulina nővér őket igazán nagy fáradsággal megtanította. Seiler Ottilia, Nécsey Mariska, Tóth Palika, Ács Manci, Kozár Lajoska, Hámos Gyuri, Hámos Ferike, Blanár Magda, Roleszek Zoli, Fundanics Aranka, Lőrinczy Gyula, Boross Katinka, Földesi Anna, Hajtó Margit mind ügyes gyerekek. A záró beszédet Roleszek Zoli mondta, aki valóban búcsúzott az óvodától és csokrot nyújtott át az intézet egyik jótevőjének dr. Fibiger Sándor hittantanárnak. Paulina nővérnek azt óhajtjuk, hogy a jó Isten erőben sokáig éltesse, hogy még sokat tehessen a nemzet legnagyobb kincsének, a gyermekeknek javára. (B. Ö.) hulása, a meggyőződés változása, az elvek kicserélődése együtt jár az öregedéssel, az ifjúkor elmúlásával. Az ifjú szenvedélyei lecsillapodnak, a fényes illusiok, melyek az ifjúban felkorbácsolják a vért, elhalványodnak, eltörpülnek, kihalnak; a tomboló, izzó indulatokat bizonyos eltompult józanság váltja fel, a vérmes mohóságot bizonyos mértékletesség, a szilajságot bizonyos indifferens egykedvűség és hideg unottság. És hogy az évek érettsége nemcsak az ember politikai felfogását szabályozza, hanem gyakran irodalmi hitvallását is, arra jellegzetes példa Francois de Chateaubriand vikomt, aki férfikorában ugyanama eszközökkel küzd a kereszténység mellett, amelyekkel ifjúkorában Voltaire hatása alatt küzdött ellene. És ebből kiindulva és ebből a szempontból vizsgálva Petőfi további életét és jövőjét, semmiesetre sem állíthatjuk, hogy Petőfi Sándor megmaradt volna állhatatosan, rendületlenül, kiirtva minden fogyatékosságot, átgázolva az emberi gyarlóságokon az ő agresszív, a társadalmi maradiságot és individuális előjogokat kegyetlenül eltipró, ultrademokratikus, a köztársasági államformáért lelkesedő hitvallása mellett. A növekvő évek Petőfiben is ellensúlyozták volna a fiatalos remények égő szövétnekét s az öregedő Petőfi nem lehetett volna a fiatal, forradalmár, gigászi akaratú Petőfinek méltó követője. Ha ő erős, megtörhetetlen, lenyűgözhetetlen is marad, be kellett volna látni, hogy a vonagló, sebektől fetrengő, megtört ország nem képes tovább küzdeni, nem képes tovább harcolni, nem képes tovább vérezni a költő álmaiért; be kellett volna látnia, hogy a szomorú, gyászbaborult ország többé incapabilis határozott és nagyszerű és csodálatos tettekre, hogy képtelen erősakaratú forradalmárok megszülésére, a minden akadállyal szembeszálló, minden nyomort, csapást, könnyt, viszontagságot elfeledő, az elfojtott szabadságot mámorosan visszakívánó férfiak teremtésére, akik vele együtt újra és újra harcolnának a szabadságért. És miként a szabadságharc idejének többi nagy férfiai, Petőfi is belenyugodott volna a megváltozhatatlanba. A csalódás, az illusiók szétfoszlása, a hit elernyedése még érzéketlenebbé tette volna lelkét s nem lehetetlen, hogy Petőfit, mint számos kortársait, később a politikai pályán, a szürke országát porában találjuk, talán az ellenzéknél — és talán a kormány háta mögött. Nem lehetetlen, hogy aki vérezve esett el a csatatéren — ha tovább él, megvigasztalódik a körülményekkel, mandátumajánló küldöttségeket fogad, bejut a parlamentbe, képviselőházi karcolatokat ír, parolázik a miniszterekkel, tagja lesz a nemzeti kaszinónak és talán valós. HATÁRSZÉLI ÚJSÁG. Egy katona tragédiája. F. hó 18-án este fél 10 órakor a már elcsendesülő Kispiacon véres katonadráma történt. Két szerelmes közkatona egy cselédleány miatt összetűzött s ennek eredményeképen az egyik földre teperte fegyvertelen társát, kihúzta a saját bajonettjét s azzal kétszer testébe szúrt, azután mint aki jól végezte dolgát — nyugodtan a kaszárnyába ment, otthagyta a vérében fetrengő áldozatát, ki a sérülések következtében kiszenvedett. Az összesereglett szemtanuk egyike értesítette a Bercsényi-kávéházban akkor tartózkodó katonatiszteket, kik közül hárman — köztük a szolgáját vesztett őrnagy is — megjelentek a helyszínen jegyzőkönyvet vettek fel s a holttest elvitele iránt intézkedtek. A letartóztatásra kirendelt katonai készültség, az időközben hazaérkezett gyilkos katonát már ágyban fekve találta. Még aznap a katonai fogdába kisérték. Másnap a sürgönyileg értesített kassai hadbíróság leküldötte dr. Licht Antal hadbíró századost, ki széleskörű nyomozást tartott. A gyilkost f. hó 21-én szállitották Kassára, hol cselekedetéért számolni kell. Mizsik a meggyilkolt ezelőtt három évvel Amerikában nősült meg, onnan hazajött s Bánócon szülőfalujában telepedett le. A katonai szolgálat Ungvárra a távollévő feleségét Fedor Mária cselédleánnyal akarta helyettesittetni, aki miatt Zselezsnyák Mihály leszúrta. A meggyilkolt hült tetemeit f. hó 20-án temették el katonai pompával. A temetésre megérkeztek a szülei, felesége hét hónapos gyermekével. Megrázó volt a férjet vesztett feleség és a csecsemő gyermek együttes sírása — vájjon az az ártatlan gyermek tudta-e, hogy édesapját kisérte utolsó útjára? . . . — Személyi hír. Dr. Bloch Henrik kórházi alorvos Boszniából, ahol katonai fegyvergyakorlaton volt, hazatért és orvosi rendeléseit ismét megkezdette. — Kinevezés: Papp Antal munkácsi püspök, Hajdudorog egyh. m. apostoli adminisztrátora Miklóssy István utódjául sátoraljaújhelyi g. k. lelkésszé Karcul Géza tb. esperest, magyarizsépi lelkészt nevezte ki. — Kurách Viktor kenézpataki k.tanitó Bereznára Máramaros m. k.tanitónak. — Zseltvay Aladár zalaborfalvai s. lelkész Lasztócza h. lelkészül neveztetett ki. — Áthelyezés. Wenzel Engelbert 66. gyalogezredbeli százados, ki a néhai dr. Brujman Béla kórházi főorvos leányát bírja, nőül Bécsbe lett áthelyezve. A tisztikar kedden a Korona éttermében a rokonszenves és közszeretetben álló százados tiszteletére házi estélyt rendezett, melyen búcsút vettek szeretett kartársuktól és kedves nejétől. — Házasságok. Ifj. Gyulai Endre, a mándoki takarékpénztár könyvelője e hó 18-án tartotta esküvőjét Mándokon Kázsmér Ellával, Kázsmér László, gróf Forgách urad, méhész leányával. — Győry Jenő ungvári erdőmérnök holnap esküszik örök hűséget Ágoston Etelkának Debrecenben. — Dr. Sándorfi Kamil budapesti VI. kerületi kir. járásbirósági albiró f. hó 29-én 1/a 12 órakor tartja esküvőjét az ungvári neolog. izr. templomban Fényes Piroskával, Dr Fényes Vilmos ügyvéd leányával. — Halálozás. Özv. Csics Józsefné született Taraczközy Mária f. hó 16-án éjjel élete 70. évében elhunyt. Földi maradványát folyó hó 18-án d. u. 4 órakor a róm. kat. egyház szertartása szerint helyezték örök nyugalomra a Kaposi-utcai sírkertben. Halálát gyermekei, Csics Sándor, ungvári pénzügyi számtanácsos, számvevőségi főnök, Csics László ungvári rendőrségi fogalmazó és nagy kiterjedésű rokonság gyászolja. Férje holttestét — akit 8 évvel ezelőtt temettek el a Kálváriai-temetőben — ugyancsak 18-án a kora reggeli órákban dr. Reisman Arnold városi tiszti gos belső titkos tanácsosa a királynak. Hogy pedig ez a következtetésem nem fantasztikus, arra jellemző példa az aradi honvédszobor leleplezésekor történt eset, amelyet Hentaller Lajos mondott el s amely később országos hírre tett szert. Öreg, elaggott honvédek járultak Klapka elé, mikor az egyik rokkant katona könnyező szemekkel felkiáltott: Istenem, milyen jó is, hogy a 13 aradit kivégezték, mert különben most azok is mamelukok lennének. Van Ábrányi Emilnek Petőfi Sándorról egy jellemző költeménye, amelyet csaknem másfél évtizeddel írt ezelőtt, kapcsolatban a kérdés föltevésével, így hangzik : Mi lenne most, Petőfi, ha élne. Kedvetlenül nagy múltjáról beszélne S ha néha napján tollat fogni bírna Rólunk kegyetlen szatírákat írna. Vagy végre (hetvenhét éves korában) Benn ülne Kisfaludiak sorában, Akik közé mindig epedve vágyott . . . S lenézné a Petőfi Társaságot! Szabad sajtónak ellensége volna, Király urakhoz ódákat dalolna , azt mondaná, imádván Tisza Pistát: „Akasszátok föl a szocialistát!“ Ugyanakkor Mikszáth Kálmán, szintén a kérdés feltevésével kapcsolatban így vélekedik: 3. oldal