Határszéli Ujság, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-05 / 1. szám

4. oldal. És lesem a dalt, némán, hallgatag És bús szemmel a messzeségbe nézek S hulló csillagok, céltalan remények, Hús, régi útján égi szárny ragad — És könyek . . . egy délszaki pálma alatt... Ha ő volna?! És a lábai elébe Roskadok és már fogom a kezét: „Hagyja el édes ezt a bús zenét, S a csillagokat ott a messzeségbe! Öltsük fel az öröm piros színét, Gerlék kacagnak a fa tetejébe, Csodák és csókok várnak ránk a mélybe...“ — S ujja lehull halkan a zongoráról, És csillagszeme forrón rám tapad; „Te volnál hát, akit úgy vártalak?“ S a keze reszket és az arca lángol — „Szeretlek . . . bús éltem felkelő napja ... Oh de figyelnek, kisasszony, a kalapja . . .“ „Elmegyek, mert szive csendül ki szavából...“ — A polcon tapsolt a kis márvány Ámor. Kiss Menyhért. Hallotta? A jó orvosi tanács. Egy fiatal orvosról beszél­tek a kávéházban. — Ne bántsátok, — mondta valaki — most igen előkelő pozícióra tett szert. — És pedig? — Nikita király udvari orvosa lett! Egy jó orvosi tanácsnak köszönheti kine­vezését. — Hogy-hogy — Hát, kérem alásan úgy történt, hogy ő véletlenül lent volt Rickában a főhadi­szálláson. Nikita király ő felsége panasz­kodott, hogy fáj a feje. — Vegyen be valamit felséged! — ta­nácsolta a mi fiatal barátunk. — Ugyan kérem, — válaszolta inge­rülten a király — már vettem piramidolt, aszpirint, trigemint. Mind nem használt! — Hát most mit vegyek be? A zseniális orvos mosolyogva felelt: — Hát például — Skutarit! A bankráta. A mai nehéz pénzviszonyok között talán a pénzviszonynál is nehezebb szívvel fel­­kerekedett egy vidéki bankdirektor, hogy a „pesti nagy banktól“ egy kis kölcsönt esz­közöljön ki. A hatalmas bankdirektor, mint mon­dani szokták, alig begombolkozva fogadta vidéki kollégáját. — Sajnálom, nagyon sajnálom, de nem lehet! Hisz önnek nem kell magyaráznom, a bankráta, a háború . . . A vidéki igazgató azonban nem ijedt meg a visszautasítástól. Addig beszélt, amig végre a hatalmas pénzfejedelemnek szive meg­enyhült és kétszáz­ezer koronás hitelt enge­délyezett. A vidéki direktor boldogan tá­vozni akart. Az előszobában eszébe jutott valami: — Pardon, méltóságos uram, de még egy kérdésem van! Ha szabadna tudnom, mennyi lesz a kamatláb ? — Hát még nem tudja ? Hisz már a táblára ki van írva! — Melyik táblára ? — Itt az ajtón! A vidéki direktor oda nézett s a kö­vetkező pillanatban már tisztában volt a rá­tával. A táblán ugyanis ez állott: Hivatalos óra 9—12. — Kinevezés. A vallás közoktatásügyi miniszter Kovács József és Almássy Imre hely­beli állami főreáliskolái — Lepsényi István és Kleckner János helybeli kir. kath. főgimnáziumi helyettes tanárokat rendes tanárokká és Kiss Nóra helybeli polgári leányiskolai helyettes taní­tónőt rendes tanítónővé nevezte ki. — Uj honvédhadnagyok. A király a hon­védség tartalékában Martikányi Rezső, Neviczky Szilárd, Lewándovszky Elemér és Gyeney Lajos m. kir. honvédzászlósokat m. kir. honvédhadna­­gyoká nevezte ki. — Halálozás. Muttnyánszky Jenőné szül. Gajotto Irma, Muttnyánszky Jenő bródi kir. erdő­gondnok neje, Gajotto Ferencz perecsenyi válal­­kozó leánya, rövid szenvedés után 23 éves ko­rában tegnap elhunyt. Hirtelenül jött halála az ifjú asszonynak, ki vármegyénknek ünnepelt szép­ségű és lelkületű leánya volt, mélységes részvé­tet keltett minden körben. Elhunytát a potosnyai Garotto családon kívül, férje, két leánykája s két hetes kis fia gyászolja. — Az „Ung“ jubiláns száma, mely dí­szes alakban jelent meg úgy a fővárosi, mint a vidéki sajtó terén igazán megérdemelt diadalt hozott mai szerkesztőségének és kiadóhivatalá­nak. A lapok egytől-egyig meleg hangon emlé­keznek meg a ritka jubileumról s a teljes elis­merés hangján szólanak az ez alkalomból kiadott ünnepi számról. Az elismerés méltán megilleti laptársunkat, melynek szerkesztője Deák Gyulá­val s kiadóhivatala Nánássy István nyomda­­vezető és Németh Imre gépmesterrel az élén úgy a hirlapírás, mint a nyomdatechnika terén igazán bravuros munkát végezett. — Kunoss Ignác dr. felolvasása. Kunoss Ignác dr., a Keleti Akadémia igazgatója a kiváló tudós, vasárnap délután, a Közművelődési Egye­sület vendégeként „Török szokások“ cím alatt felolvasást tart a vármegyeház nagytermében. Az illusztris vendéget tisztelői, este bankettel ün­nepült meg. A délután 5 órakor kezdődő előa­dás iránt általános az érdeklődés. Belépő dij: Ülőhely 2 K. Állóhely 1 K. Karzatjegy 50 f. — Az eperjesi jogakadémián az 1912—1913. tanév II. felére a beiratások 1913. január 7-ikétől 19-ikéig eszközlendők, az előa­dások január 23-ikán veszik kezdetüket. Utóla­gos felvételnek január 20—22. napjain dékáni-, azután pedig tanári-kari engedélylyel lehet helye. A félévi tandíj 50 korona. Evangélikus lelkészek, tanárok és tanítók fiai — tekintet nélkül vagyoni viszonyaikra — minden további folyamodás nél­kül a tandíj felét fizetik. A jogakadémiai hallga­tók vallásfelekezeti különbség nélkül részesülhet­nek a Collégium kebelében fennálló, újonnan épí­tett s kényelmesen felszerelt tápintézet kedvez­ményében; ebéd- és vacsoráért a második fél­évben 108 kár. fizetendő. A joghallgatók a tápin­tézetbe havonkint is beléphetnek, mely esetben ebéd- és vacsoráért 19 kor. fizetendő. A reggeli dija havonkint (tej) 3 kor. (kávé) 5 kor. Az arra érdemesek igényt tarthatnak a Collegium által évenkint kiosztani szokott ösztöndíjakra, vala­mint a szegénysorsúak tandíjmentességre, táp­­intézeti­ díj elengedésre s a jelentékeny alaptő­kével rendelkező „jogász segélyegylet“ támogatá­sára. A jogakadémiai ifjúsági, valamint a colle­­giumi nagy­könyvtár — utóbbiban nyilvános ol­vasó termek — a hallgatóság rendelkezésére áll. A karácsonyi és félévi szünidőben mindennemű felvilágosításokkal levélbeli megkeresésre, szíve­sen szolgál a jogakadémia dékáni hivatala.­­ A színtársulat Munkácson. Munkács­ról írják: Krémer Sándor színtársulatát nagy sze­retettel fogadták Munkácson, ahol nagy érdek­lődés előzte meg a társulat bevonulását. Szerda délután „Cigánybáró“, este „Limonádé ezredes“ került színre és a közönség, mely mindkét alka­lommal teljesen megtöltötte a színházat, lelkes tapsokkal adott kifejezést tetszésének. A társulat április 1-éig marad Munkácson, honnan a tava­szi sziniidényre ismét Ungvárra tér vissza.­­ A Gyöngyösy Irodalmi Társaság teg­napi ülése élénk érdeklődés mellett folyt le. A közönség élénk érdeklődéssel figyelte Fülöp Ár­pád Hunyadi époszbeli felolvasását s meleg elis­meréssel tapsolt a kiváló poétának. Sok elisme­rést aratott Barca Imre szavalata mely határozott ügyeségre s tehetségre vallott. Margócsy Aladár, értékes felolvasása, a kiváló egyházi férfiú szépprózai tehetségét tette rokonszenvessé a közönség előtt, mely a tapsokban nem maradt adósa, Rózsa Elza felette kedves szavalatának és Zsembay Ferencz hangulatos tárogató játékának sem. A műsor után zárt ülés volt, melyen a tár­saság folyó ügyeit tárgyalták. — Ijjász Gyula festőművész Nyíregy­házán. A „Nyírvidék“ írja: Olvasóink még em­lékezni fognak arra a nagyobbszabású kiállításra, melyet ezelőtt két évvel Ijjász a városháza nagy­termében rendezett. Azok a kikötői képek, halász­bárkák és ringó hullám tengeri képek Magyar­­ország nagyobb városaiban gazdagítják a kép­gyűjteményeket. Azóta Ijjász Gyula lelkes oda­adással festeget az Ung májos völgyében. Ung­­vár intelligens közönsége példátlan szeretettel csüng Ijjász művészetén, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint legutóbbi ungvári kiállításának fé­nyes eredménye. Örömmel üdvözöljük a rokon­szenves művészt és művészetét s örülünk, hogy ismét kedves élvezetet nyújt kiváló képeivel. Meg­tekinthetők a Kaszinóban egy héten belül bár­mikor. — Itt a farsang. Háborús hírek, nehéz gazdasági helyzet közepette is elérkezett a far­sang, mely derűjével, szokáshozta jókedvével élénkséget hoz közibénk. Alig négy hétre terjedő ideje ez időszerint még az Athletikai Club jel­mezestélyén, a Kereskedelmi Csarnok, a Ipar­testület mulatságán s a hó második felére ter­vezett Kaszinó-estélyen kívül más vidámságot nem tartogat a táncbavágyó fiatalság számára. Mióta azonban a békehírek egyre komolyabb nyugalomra adnak módot s így a gazdasági hely­zet is jobb jövővel biztatgat, egyre erősebb a mozgalom az iránt, hogy a napirendről lekerült mulatságokat, főleg az Ungmegyei Nőegylet szo­kásos estélyét is megtartsák. A helyzet jobbra fordultával­ ez annál is inkább okos, mert mulatsága­ink elmaradása érzékenyen sújtaná kereskedőinknek ez évbenn amúgy is nehéz existenciáját. — A „Mű­vészház“ fővárosi művészeti egyesület 1912. évi sorsolásán Iványi Grünwald Béla Tájkép c. értékes festményét Szőke Andor dr. ungvári orvos nyerte el. Mint értesülünk több szép nyeremény esett az ungvári szakosztály tagjaira; a „Művészház“ az erre vonatkozó érte­sítést legközelebb küldi el a helybeli tagoknak. — Palackok jelzése. A bort sört vagy egyéb szeszes italt tartalmazó zárt palackok men­nyiség tartalmának kötelező megjelölése tárgyá­ban kibocsátott 91912/1911 szám kereskedelem­ügyi miniszteri rendelet, mely 1913 év január elsején lépett életbe, bor sör és szeszes italok elárusításával foglalkozó kereskedőink szempont­jából oly fontos intézkedéseket tartalmaz, hogy a kassai kereskedelmi­­és iparkamara szükségesnek tartja a kereskedő érdekeltségek figyelmét a ren­delet főbb intézkedéseire ezúton is felhívni. A rendelet szerint: Bor, sör vagy egyéb szeszes HATÁRSZÉLI ÚJSÁG. 1. szám. Egy óra alatt elveszi a láb kellemetlen szagát és megszünteti a lábizzadást a MITTEISMANN-féle LÁBTIZ ára egy üvegnek F20 kor. Kapható kizárólag az „Arany­oroszlán“ gyógyszertárban Ungvári. A VALÓDI­­ liliom arckenőcs — csakis az „Aranyoroszlán“ gyógy­­­­szertárában kapható. zzz±z:.

Next