Határszéli Ujság, 1916. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-01 / 1. szám
IX. évfolyam. Ungvár, 1916. január 1.1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve : Egész évre...............8 K Negyedévre.................2 K Félévre.......................4 K Egyes szám.................10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyilttér sorrkint 40 f. A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. TELEFON SZ. 37. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. Felelős szerkesztő : Főmunkatárs: Lapkiadótulajdonos: Dr. TAHY ENDRE Dr. SZABÓ JÓZSEF FÖLDESI GYULA Szerkesztőség: Szobránczi-utca 17 sz. — Kiadóhivatal: Teleky-utca 2 sz. Ezerkilencszáztizenhat. Irta: Rácz Pál. Nem történik semmi. Reggel megvilágosodik, este besötétül. Felgyúlnak a villanyok , az égen tintafoltos, nedves felhők lógnak, mint kiakasztott piszkos rongyok... Minden sablonos, minden régi, és mégis, az emberi lelkek rejtekeiben valami elfogódás támad. Olyan valami, mint vendég jöttekor az ajtóküszöbön, mint krízis idején a betegágynál. A tizenkét hónap előtt érkezett titkos jövő, ma múlttá öregedett. Múlttá, mely itt fekszik előttünk tetteivel, eseményeivel, történelmével, mint egy írásba tett vétekgyónás, mint egy lélekbe vésett memoár. Micsoda szépen, reményekkel ékesitve érkezett meg, s hogy csetlett-botlott, hogy rohant emberhullán keresztül, vérrel mocskoltan, hörgés és sóhajok életet aszaló szele között; hogy bukdácsolt, mig lerongyolódva, piszkosan, kormosan, utálatosan, lezülve — ide érkezett . . . És nem halt meg. Nem halhat meg. Élnie kell, mert egyszer megszületett és kisérteni fog véres alakjával századok mulva is unokánk unokáinak békés, boldog napjain . . . Azt mondják, hogy dicsőséget hozott nekünk. Igaz! Véren, könyön, életen szerzett dicsőséget hozott, de a gyászruhák millióitól emelt magának hősi vérrel készült piramist . . . Most pedig itt van a másik. Neve nincs, olyan, mint a tábori posta, — a számláról ismerünk reá. Ez az! Vájjon mit hoz? Vájjon mit rejt magában? Vájjon meg fog-e kezdődni az a nagyszabású, isteni eredetű embermentés munkája, melyet békének neveznek?. Mindannyi kérdés, kérdés görnyedező kérdőjel, melyre feleletet — Istenem — nem tud adni senki . . . Benne vagyunk a világborzalom kellős közepében. Nemzetek, országok, dinasztiák fejébe megyen a véres játék. Nincs többé emberi hatalom, mely megállíthatná. A lelkek aljas szenvedélyei párosulva a vért kóstoló állat megvadultságával nem ismernek határt többé. Mit tehet hát itt az idő? Mit tehetett a tizenkéthónapos múlt és mit tudna tenni a titkos jövő? Semmit! Nekünk szembe kell néznünk ezzel a vad zivatarral és várnunk kell, míg letepert ellenségeink békéért könyörögnek. Ennyi az egész! Az új esztendőnek ránk virradó reggelén ezzel a tudattal ébredjünk. Ez a tudat segítse vonszolni a pergő napok gyászos terheit. Ez a tudat szántsa fel szivárgó könyeinket. Nyugodjunk bele, hogy nincs mit várnunk. A pusztulás orkánja még javában tart, az esztendő, meg nem állíthatja. Mert hiszen változhatik minden; pusztulhat élet és anyag; eltűnhet ország és támadhat más; elpusztulhat az emberiség mindenestül; a föld az forog, forog, halálos pontossággal végzi imbolygó utait; a számok nőni fognak minden fordulás után: ezerkilencszáztizenhat... tizenhét . . . tizennyolc ... és így tovább ... ha lesz ki számolja, úgy is jó, ha nem lesz, az sem baj . . . Jó ízlésű ember tehát gyászruhásnak boldog új évet nem kiván. Aki pedig nem gyászol, az ma úgyis a világ legboldogabb embere ! — De csak ma ! A holnap ismeretlen rejtelmekkel van tele, mely esztendőknek eseményeit takargathatja. Minden reggel uj meglepetés, minden este uj emlék. Uj meglepetés, uj emlék, de mind a kettő inkább fájó, mint örömteljes . . . Csupán egy még a régi, a fényesre használt, megkopott, görcsös — bizalom! Ungvármegye közállapota. Lőrinczy Jenő alispán a dec. 29-iki közgyűlés elé terjesztett évnegyedes jelentésében Ungvármegye közállapotairól következőkben számol be: Vármegyei közigazgatásunk, Ungvár város és a községek adminisztratiója az elmúlt évnegyedben is kitartással folytatta a háború folytán részben megsokasodott teendők ellátását s iparkodott a tisztviselők egy részének hadbavonulása folytán előállott munkaerőhiányt kettőzött szorgalommal és igyekezettel pótolni. Örömmel jelentem a tekintetes törvényhatósági bizottságnak, hogy ez a munkálkodás a legmagasabb helyen is elismerésre és méltánylásra talált. Elsősorban akkor, amidőn a legmagasabb királyi kegy kivétel alakban és rendkívül meleg hangon nyilvánult meg azon legfelsőbb kéziratban, amelyet Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége a m. kir. belügyminister úrhoz intézni méltóztatott. Ezen legfelsőbb kézirat a következő: Kedves Sándor ! A hadviselés sokoldalú és nehéz feladatkör elé állította a vármegyei, a városi és a községi tisztviselőket, akik e kivételes időkben velük szemben támasztott fokozott követelményeknek hagyományos hűséggel, hazafias lelkesedéssel, a kötelességteljesítés rendes határán túlmenő megfeszített tevékenységgel, odaadó buzgósággal és még a legnehezebb körülmények között is sikeresen feleltek meg. Amidőn ezt örömmel ismerem el: az öszszes vármegyei, városi és községi tisztviselőknek a hadviselés ügyével kapcsolatos közigazgatási működésük terén teljesített rendkívüli és eredményes szolgálataikért köszönetemet és legteljesebb megelégedésemet fejezem ki. Megbízom Önt, hogy Elismerésemnek megfelelő közhírré tétele iránt intézkedjék. Kelt Bécsben, 1915. november hó 21-én. Ferencz József s. k. Sándor János s. k. Indítványozom a tekintetes törvényhatósági bizottságnak, hogy ezen legfelsőbb királyi kéziratot hódoló tisztelettel tudomásul venni méltóztassék. A másik királyi elismerés személy szerint szólt vármegyénk főispánjának, valamint a közszolgálat terén kitűnt vármegyei, városi és községi tisztviselőknek. Ő Felsége ugyanis gróf Sztáray Gábor, Ung vármegye főispánjának a közhivatali működése közben szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjét Ferenc Salvátor Ő cs. és kir. Fensége Bánóczy Béla várm. főjegyzőnek, dr. Gulácsy Árpád vm. tiszti főorvosnak, dr. Hackel Sándor tb. vm. főorvosnak és Szilágyi Sándor főszolgabirónak a katonai egészségügy körül a háborúban szerzett érdemei elismeréséül a Vörös-Kereszt hadiékitményes díszjelvényét adományozta, végül Ő Felsége a közigazgatási működésük közben szerzett kiváló érdemeik elismeréséül Fekésházy Gyula vármegyei másodfőjegyző, tb. főjegyzőt, dr. Gulácsy Árpád vármegyei tiszti főorvost és Berzeviczy István Ungvár város rendőrkapitányát a Ferenc József rend lovagkeresztjével, Szieber Ede szolgabirót és Sziklay Béla tb. aljegyzőt, valamint Hamuth János Ungvár városi rendőrtisztet a koronás arany érdemkereszttel, Pukán Emil havasközi és Tárczy Árpád sóslaki körjegyzőt, úgyszintén Ali Kázmér fenyvesvölgyi helyettes körjegyzőt az arany érdemkereszttel tüntette ki. Az első kitüntetés, mely általánosságban dicséri meg az ország közigazgatását, vármegyénknek is szól, melynek igazgatása — talán szerénytelenség nélkül lehet ezt megállapítanom, nem áll az utolsó helyen az ország administracionális szervezetének a keretében, a második kitüntetés pedig, mely személyekhez szól, oly tisztviselőket ért, akik közhivatali működésükkel méltán rászolgáltak az elismerésre. Jelentem a tekintetes törvényhatósági bizottságnak, hogy a vármegyei tisztikarban az elmúlt évnegyedben mélyreható változások történtek Horváth Dezső vármegyei árvaszéki elnök és dr. Pálffy Béla árvaszéki ülnök saját kérelmükre történt nyugdíjazásával. A két érdemes főtiszviselő nyugdíjazása folytán megüresedett állásokat az ezen jelentésemet tárgyaló törvényhatósági bizottsági közgyűlés fogja betölteni. Jelentem egyúttal, hogy Hock József szerednyei és Sztripszky Elemér perecsenyi szolgabirák kölcsönösen áthelyeztettek, s hogy dr. Ivántsy Béla szolgabíró a nagykaposi járás főszolgabírói hivatalából központi szolgálattételre osztatott be. A törvényhatósági bizottsági tagoknál bekövetkezett személyi változások ismertetése sor Lapunk mai száma 4 oldal.