Határszéli Ujság, 1916. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-01 / 1. szám

IX. évfolyam. Ungvár, 1916. január 1.­1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve : Egész évre...............8 K Negyedévre.................2 K Félévre.......................4 K Egyes szám.................10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyilttér sor­­rkint 40 f. A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. TELEFON SZ. 37. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. Felelős szerkesztő : Főmunkatárs: Lapkiadótulajdonos: Dr. TAHY ENDRE Dr. SZABÓ JÓZSEF FÖLDESI GYULA Szerkesztőség: Szobránczi-utca 17 sz. — Kiadóhivatal: Teleky-utca 2 sz. Ezerkilencszáztizenhat. Irta: Rácz Pál. Nem történik semmi. Reggel megvilá­gosodik, este besötétül. Felgyúlnak a vil­lanyok , az égen tintafoltos, nedves felhők lógnak, mint kiakasztott piszkos rongyok... Minden sablonos, minden régi, és mégis, az emberi lelkek rejtekeiben valami elfogódás támad. Olyan valami, mint ven­dég jöttekor az ajtóküszöbön, mint krízis idején a betegágynál. A tizenkét hónap előtt érkezett titkos jövő, ma múlttá öregedett. Múlttá, mely itt fekszik előttünk tet­teivel, eseményeivel, történelmével, mint egy írásba tett vétekgyónás, mint egy lé­lekbe vésett memoár. Micsoda szépen, reményekkel ékesitve érkezett meg, s hogy csetlett-botlott, hogy rohant emberhullán keresztül, vérrel mocs­­koltan, hörgés és sóhajok életet aszaló szele között; hogy bukdácsolt, mig leron­gyolódva, piszkosan, kormosan, utálatosan, lezülve — ide érkezett . . . És nem halt meg. Nem halhat meg. Élnie kell, mert egyszer megszületett és kisérteni fog véres alakjával századok mulva is unokánk unokáinak békés, boldog nap­jain . . . Azt mondják, hogy dicsőséget hozott nekünk. Igaz! Véren, könyön, életen szer­zett dicsőséget hozott, de a gyászruhák millióitól emelt magának hősi vérrel ké­szült piramist . . . Most pedig itt van a másik. Neve nincs, olyan, mint a tábori posta, — a számláról ismerünk reá. Ez az! Vájjon mit hoz? Vájjon mit rejt magában? Vájjon meg fog-e kezdődni az a nagyszabású, is­teni eredetű embermentés munkája, melyet békének neveznek?. Mindannyi kérdés, kérdés görnyedező kérdőjel, melyre feleletet — Istenem — nem tud adni senki . . . Benne vagyunk a világborzalom kel­lős közepében. Nemzetek, országok, di­nasztiák fejébe megyen a véres játék. Nincs többé emberi hatalom, mely megállíthatná. A lelkek aljas szenvedélyei párosulva a vért kóstoló állat megvadultságával nem ismernek határt többé. Mit tehet hát itt az idő? Mit tehetett a tizenkéthónapos múlt és mit tudna tenni a titkos jövő? Semmit! Nekünk szembe kell néznünk ezzel a vad zivatarral és vár­nunk kell, míg letepert ellenségeink béké­ért könyörögnek. Ennyi az egész! Az új esztendőnek ránk virradó reggelén ezzel a tudattal ébredjünk. Ez a tudat segítse vonszolni a pergő napok gyászos terheit. Ez a tudat szántsa fel szivárgó könyeinket. Nyugodjunk bele, hogy nincs mit várnunk. A pusztulás orkánja még javában tart, az esztendő, meg nem állíthatja. Mert hiszen változhatik minden; pusztulhat élet és anyag; eltűnhet ország és támadhat más; elpusz­tulhat az emberiség mindenestül; a föld az forog, forog, halálos pontossággal végzi im­bolygó utait; a számok nőni fognak min­den fordulás után: ezerkilencszáztizenhat... tizenhét . . . tizennyolc ... és így to­vább ... ha lesz ki számolja, úgy is jó, ha nem lesz, az sem baj . . . Jó ízlésű ember tehát gyászruhásnak boldog új évet nem kiván. Aki pedig nem gyászol, az ma úgyis a világ legboldogabb embere ! — De csak ma ! A holnap isme­retlen rejtelmekkel van tele, mely eszten­dőknek eseményeit takargathatja. Minden reggel uj meglepetés, minden este uj em­lék. Uj meglepetés, uj emlék, de mind a kettő inkább fájó, mint örömteljes . . . Csupán egy még a régi, a fényesre hasz­nált, megkopott, görcsös — bizalom! Ungvármegye közállapota. Lőrinczy Jenő alispán a dec. 29-iki köz­gyűlés elé terjesztett évnegyedes jelentésében Ungvármegye közállapotairól következőkben szá­mol be: Vármegyei közigazgatásunk, Ungvár város és a községek adminisztratiója az elmúlt évne­gyedben is kitartással folytatta a háború folytán részben megsokasodott teendők ellátását s ipar­kodott a tisztviselők egy részének hadbavonulása folytán előállott munkaerőhiányt kettőzött szor­galommal és igyekezettel pótolni. Örömmel jelentem a tekintetes törvényha­tósági bizottságnak, hogy ez a munkálkodás a legmagasabb helyen is elismerésre és méltány­lásra talált. Elsősorban akkor, amidőn a legma­gasabb királyi kegy kivétel alakban és rendkívül meleg hangon nyilvánult meg azon legfelsőbb kéziratban, amelyet Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége a m. kir. belügyminister úrhoz intézni méltóztatott. Ezen legfelsőbb kézirat a következő: Kedves Sándor ! A hadviselés sokoldalú és nehéz feladatkör elé állította a vármegyei, a városi és a községi tisztviselőket, akik e kivételes időkben velük szemben támasztott fokozott követelményeknek hagyományos hűséggel, hazafias lelkesedéssel, a kötelességteljesítés rendes határán túlmenő meg­feszített tevékenységgel, odaadó buzgósággal és még a legnehezebb körülmények között is sike­resen feleltek meg. Amidőn ezt örömmel ismerem el: az ösz­szes vármegyei, városi és községi tisztviselőknek a hadviselés ügyével kapcsolatos közigazgatási működésük terén teljesített rendkívüli és ered­ményes szolgálataikért köszönetemet és legtelje­sebb megelégedésemet fejezem ki. Megbízom Önt, hogy Elismerésemnek meg­felelő közhírré tétele iránt intézkedjék. Kelt Bécsben, 1915. november hó 21-én. Ferencz József s. k. Sándor János s. k. Indítványozom a tekintetes törvényhatósági bizottságnak, hogy ezen legfelsőbb királyi kézira­tot hódoló tisztelettel tudomásul venni méltóz­­tassék. A másik királyi elismerés személy szerint szólt vármegyénk főispánjának, valamint a közszol­gálat terén kitűnt vármegyei, városi és községi tisztviselőknek. Ő Felsége ugyanis gróf Sztáray Gábor, Ung vármegye főispánjának a közhivatali műkö­dése közben szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjét Ferenc Salvátor Ő cs. és kir. Fensége Bánóczy Béla várm. fő­jegy­zőnek, dr. Gulácsy Árpád vm. tiszti főorvosnak, dr. Hackel Sándor tb. vm. főorvosnak és Szilágyi Sándor főszolgabirónak a katonai egészségügy körül a háborúban szerzett érdemei elismeré­séül a Vörös-Kereszt hadiékitményes díszjelvé­nyét adományozta, végül Ő Felsége a közigaz­gatási működésük közben szerzett kiváló érde­meik elismeréséül Fekésházy Gyula vármegyei másodfőjegyző, tb. főjegyzőt, dr. Gulácsy Árpád vármegyei tiszti főorvost és Berzeviczy István Ungvár város rendőrkapitányát a Ferenc­ József rend lovagkeresztjével, Szieber Ede szolgabirót és Sziklay Béla tb. aljegyzőt, valamint Hamuth János Ungvár városi rendőrtisztet a koronás arany érdemkereszttel, Pukán Emil havasközi és Tárczy Árpád sóslaki körjegyzőt, úgyszintén Ali Kázmér fenyvesvölgyi helyettes körjegyzőt az arany érdemkereszttel tüntette ki. Az első kitüntetés, mely általánosságban dicséri meg az ország közigazgatását, várme­gyénknek is szól, melynek igazgatása — talán szerénytelenség nélkül lehet ezt megállapítanom, nem áll az utolsó helyen az ország administra­­cionális szervezetének a keretében, a második kitüntetés pedig, mely személyekhez szól, oly tisztviselőket ért, akik közhivatali működésükkel méltán rászolgáltak az elismerésre. Jelentem a tekintetes törvényhatósági bizott­ságnak, hogy a vármegyei tisztikarban az elmúlt évnegyedben mélyreható változások történtek Horváth Dezső vármegyei árvaszéki elnök és dr. Pálffy Béla árvaszéki ülnök saját kérelmükre történt nyugdíjazásával. A két érdemes főtiszvi­­selő nyugdíjazása folytán megüresedett állásokat az ezen jelentésemet tárgyaló törvényhatósági bi­zottsági közgyűlés fogja betölteni. Jelentem egyúttal, hogy Hock József sze­­rednyei és Sztripszky Elemér perecsenyi szolga­­birák kölcsönösen áthelyeztettek, s hogy dr. Ivántsy Béla szolgabíró a nagykaposi járás fő­szolgabírói hivatalából központi szolgálattételre osztatott be. A törvényhatósági bizottsági tagoknál be­következett személyi változások ismertetése sor Lap­unk mai száma 4 oldal.

Next