Határszéli Ujság, 1916. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-01 / 1. szám

4. oldal. ÚJDONSÁGOK. Új esztendő. Mikor most az évnek első napján a Határ­széli Újság nagyrabecsült olvasó közönségéhez szól annak szerkesztősége s a nevezetes nap alkalmából üdvözletét és szerencsekivánatait is tolmácsolja, mindezt ezúttal annak megemlítésé­vel és megállapításával tesszük, hogy ezen újság szerkesztősége évfordulót ünnepel. A mai napon volt két éve annak, hogy a Határszéli Újságnak új szerkesztőség állott élére, mely eltökélt szán­déka mellett, hogy a magyar nemzeti eszmének, szűkebb hazánk, Ung vármegye közönsége min­den rendbeli érdekeinek, a társadalmi egészséges fejlődésnek, a jó erkölcsöknek, a jó ízlésnek, az áldást hozó közbéke feltételeinek, aztán úgy mű­velődési mint gazdasági szempontjainknak, vala­mint a politikai életben való részvétel módjainak és irányításának ügyét odaadással, ha kell ön­­feláldozással fogja szolgálni, legalább a lefolyt két éven át tántoríthatatlanul kitartott s ekként — azt mondhatjuk — a próbát kiállotta, hogy pedig erről az útról letérni a jövőben sem fog, ezt a szerkesztőség az év első reggelén, szer­kesztői tevékenysége harmadik évének hajnalán ünnepélyesen ígéri. Köszönet olvasóközönségünk­nek, mely állandóan jelét adja annak, hogy a Határszéli Újságot becsüli és támogatja. Legyen szabad közönségünktől a jövőre is kérnünk ezt a támogatást. Most pedig fogadják lapunk bará­tai lelkes üdvözletünket s kifejezését annak a kívánságunknak, hogy az esztendő, melyet ma megkezdünk, boldog legyen mindnyájunk részére! A szerkesztőség. — Eljegyzés. Nagyivány­ Fekete Lenkét eljegyezte Dr. Avéd János ügyvéd cs. és kir. tar­talékos tüzér-főhadnagy december hó 24-én Szob­­ránczon. — Dezső Vilmos, Krémer Sándor szín­társulatának tagja, eljegyezte Sebestyén Saroltát Ungváron. — Baán Mihály újabb kitüntetése. A volhynai diadalmas defenzívában kifejtett hősies magatartása jutalmául Baán Mihály az Ungvári Kereskedelmi és Iparbank igazgatója, a 31-es honvéd gy. e. főhadnagya most megkapta apos­toli királyunknak is a legmagasabb elismerését, a mennyiben a Signum laudison kívül neki a hadiékitményes III. oszt. katonai érdemkeresztet adományozta. Baán Mihály a II. o. vaskeresztnek is tulajdonosa. — Újévi üdvözlet megváltás. Sztáray Gábor gróf főispán az újévi üdvözletek megvál­tása címén 20 koronát adományozott az Ung­­megyei Hadiárvák segélyalapja javára. —­usz Antal határrendőr tanácsos 10 koronát küldött szerkesztőségünkhöz újévi üdvözlet megváltása címén ugyancsak az ungmegyei hadiárvák se­gélyalapja javára. — Az adományokat átadtuk az ungmegyei árvaszéknek. — Búcsú ülés az árvaszéken. A várme­gyei árvaszéken történt személyi változásokkal kapcsolatban a távozó Horváth Dezső elnök és Pálffy Béla ülnök, tb. elnök a december 31-iki ülésen búcsúzott el az árvaszéktől. Az árvaszéki tisztviselők és személyzet nevében dr. Tahy Endre ülnök szívhez szóló szavakkal méltatta a két távozó főtisztviselő érdemeit és megindult hangon búcsúztatta el őket. Lám Gyula tiszti főügyész és Volosin Ágoston szavazó ülnök szin­tén meleghangú beszédben kívánták, hogy a tá­vozó tisztviselők hosszú munkálkodásuk megér­­demlett jutalmát a boldog, megelégedett nyugal­mat még hosszú éveken át egészséggel élvezhessék. Az újonnan megválasztott árvaszéki tisztviselők január 1-én veszik át hivatalukat. — Köszönetnyilvánítás. Alulírott, a gyám­hatóság nevében is hálás köszönetet mondok nagyságos Saenger Nándorné úrnőnek azon ha­zafias cselekedetéért, hogy a radvánczi apátián, anyátlan hadiárvák felruházására 13 drb. ruha­neműt és 1 pár cipőt ajándékozni kegyeskedett. Radváncz, 1915. dec. 26. Kárpáti Péter, gyám­­hatósági megbízott. — A Gyöngyösy Irodalmi Társaság január 8-án, szombaton d. u. 5 órakor a vár­­megyeháza nagytermében felolvasó-ülést tart a következő műsorral: 1. Irodalmunk a háború után. Irta és felolvasta dr. Mauks Ernő r. tag. 2. a) A kéz. Irta Em­őd Tamás. b) Csak egy éj­szakára küldjétek el őket. Irta Gyóni Géza. Sza­valja Rózsa Elza. 3. Mig a hortenzia kinyílik... (Elbeszélés.) Irta és felolvassa dr. Zombory Dezső r. tag. 4. Versek. Irta és felolvassa György Osz­kár r. tag. 5. Zeneszám a 67. gyalogezred zene­karának tagjaitól. — Belépődíj 20 fillér. — Rendőrségi tea. Berzeviczy István rendőrkapitány a téli időszakban is megvalósí­totta az ingyen tea intézményét. A rendőrségi ingyen teát a Kemény-féle házban adják. Keze­lési költség címén 2 fillért kell fizetni. Sok sze­gény ember áldja a jótékony intézményt. — Felhívás. Adjunk háziezredeink hős ka­tonái részére természetbeni adományokat u. m. meleg ruházati cikkek, csokoládé, cukorka, szi­var, dohány, cigaretta, dohányzó-készülékek, cognac, likőr, bor és egyéb italok, kisebb cse­csebecsék, nem könnyen romló sütemény és hi­deg hús, kolbász, füstölt hús, szalonnafélék és hasonló természetbeni ajándékokat. A szeretet­­adományokat vivő január január hó 5-én indul Munkácsról, az ajándékok tehát legkésőbb jan. hó 3-ig adandók át a városházin, emelet 6. ajtó. A szeretadományokat egyébként az utolsó két napon katonai fogatokkal a város területén gyüj­­tetni fogom. Ezen ajándékok tehát oda is átad­hatók. Adjon mindenki természetbeni szeretet­­adományt, mert a hős véreinknek örömet szer­zünk vele. Fekésházi, polgármester h., főjegyző. — Lelkészi aranymise. Szaxon József tb. kanonok, nyugalmazott ungi főesperes s ung­­vár-cehornyai lelkész, f. hó 19-én tartotta 50 éves lelkészi jubileumát és aranymiséjét Tőke­­terebesen az ottani gör. kath. templomban, mely templomnak ő 32 évig lelkésze volt. Megható volt ez ünnepély azért is, mert az ott összegyűlt hivő közönségnek legnagyobb része az ő neve­lése alatt nőtt fel. A szent­mise a szokásos ál­dások elvégezte után, Őfelsége a király, a pápa, a püspök éltetésével, s az „Isten áldd meg a ma­gyart“ eléneklésével végződött. -z Hirdetmény. F. hó 26-án városunkban hólyagos himlő megbetegedés fordult elő a Domb­alja utcában. Újólag felhívom a város közönsé­gét, hogy saját érdekében mindenki oltassa be magát himlő ellen, mert csak így lehet e járvá­nyos betegségnek elejét venni, különösen fontos, hogy azok oltassák be magukat, kik már 7 vagy több éve nem voltak beoltva, vagy kik egyálta­lán sohasem lettek beoltva; az oltásokat minden szerdán d. u. 4 órától 5-ig és vasárnap délután 4—5-ig a városháza gyűléstermében végzi Dr. Reisman városi tiszti orvos. tek Bródy Irén énekszámai is, valamint Szántó­nak ez estében különösen szép tenorja. Ciklámen, a budapesti Vígszínház jelenlegi újdonságával fejezte be nálunk szezonját szerdán este a színház ezt egészen megtöltő közönség előtt, mely nagy várakozással s azután nagy tet­széssel fogadta az érdekes cselekménnyel és mes­teri kivitellel dolgozó Gábor Andor-féle szalon­játékot. A nem könnyű kettős szerepet Serfőzy Ilona játszotta meg sok ambícióval és szép si­kerrel, szinte bravúrosan. Mellette Deák tudott igen sok tetszést kiváltani a színész szerepében, ezenfelül kitűnően dolgozott még Pápay Margit is, Sebestyén Rózsi pedig a Szendrei feleségének kisebb szerepét hozta elénk művészileg, igen ter­­mészethíven, sok bensőséggel és rokonszenvesen. Nagy érdeklődést keltett nálunk a már régi, de szép zenéjű és európai hires operettje Kálmán Imrének, a Tatárjárás, Bakonyinak bájos és tős­gyökeres magyar szövegével. Itt három színésznő vált ki az együttesből: Fátyol Heddi sokáig fe­lejthetetlen Mogyorósijával, Verő Ilona érdekesen ábrázolt Rizájával és Nagy Erzsi bájos kis úri leánykájával, kit oly kellemetlenül keresztelt el a szerző Treszkának. A zsúfolt ház különös elra­gadtatással kísérte kedves drámai hősnőnk sze­replését, aki nem csak ábrázolta mély érzéssel Riza szinte fenséges alakját, hanem nagyszerű sokoldalúsággal egyszersmind olyan ének-előadást produkált, mely magasan fölötte állott az elfo­gadhatónak. Szép munkát végeztek azután színészeink úgy Lyon Leának hétfő esti, telt ház előtt lefolyt már negyedik előadásán, mint az ünnepnapi előadásokon, melyek a Legénybúcsú ismét­lését kivéve teljesen megtöltött házban foly­tak le: ünnep első napján már harmadikszor a szép német vígjáték. Jönnek a németek, ugyan­ekkor este a vidám énekes darab, A postás fia és húga, s másodnapján délután szintén harma­dikszor már Gül baba, zónában. E két utóbbi­ban különösen gondos előadást élvezett a lelkes közönség. És most már­­ nincsenek többé színla­­pok az utcasarkokon, színészek az utcán s nincs többé kritikus sem. Se pénz, se posztó. Búcsúzik a szinlaposztó! Morvay bácsi, a hűséges sáfár, bezárta a színházat s a kulcsokat elvitte magával, a kordé pedig megindult. Tizenegy hetet tesz ki a Krémer-színház nálunk lefolytatott működése, mely idő alatt meg­szoktuk őket, a színészeket, utcának, kávéhá­zaknak ismerős alakjaivá lettek nálunk, kiegészítő részeivé az ungvári életnek, s most mikor a színház tájéka hirtelen néma és néptelen lett, azok, kik eljárogattak a színházba, úgy érezik, mint hogyha régi jó ismerősök szakadtak volna el tőlük, a színház pedig terület volt, melyen mi lakosság naponként összegyűltünk, viszont­láttuk egymást. Ezekben a szomorú és nehéz időkben min­denesetre nem volt fölösleges az a néhány vi­dám est, melyeket sok fáradsággal és nehéz munkával színészeink szereztek nekünk, melye­ken szép melódiák, édes zenei gondolatok ha­toltak fülünkön át szívünkig. Most már búcsút veszünk a forró színházi estéktől, az álomvilág káprázatos óráitól, me­lyekben október 13-ika óta volt részünk s búcsút azoktól, akiknek a szép estéket s ezek csillogó képeit köszönhettük, a színészektől Most azért a válás pillanatában gondolatban felvonulnak előttünk szép sorjában még egyszer a távozók mind, a festett világ kedves grófjai,, hercegei, királyai, koldusai, a fess huszárok,, asszonyok, leányok és a többi s mi utánok né­zünk megilletődötten a távozók után. Hát menjetek, menjetek, ha szólít a hiva­tás, a mi köszönetünkkel és elismerésünkkel. Ez a közönség, ha majd eljött a tavasz, szívesen és örömmel vár vissza benneteket, hogy megér­kezzetek hozzánk együtt a madárdallal és a vi­­rágfakadással. ____________________Arakszyn. HATÁRSZÉLI ÚJSÁG. SZÍNHÁZ. Most nem volt már színházi hetünk, csupán öt színházi napunk volt, de — mivel az ünne­pek két napján délutáni előadások is voltak, ösz­­szesen hét előadással. E héten ugyanis, szerdán, december 29-én utolsó, befejező előadása volt a szezonnak. Ez a hét előadás azonban kiválóan értékes előadások sora volt, noha róluk minden részle­tesebb ismertetés fölösleges, mivel azok — ki­véve a híres és legfrisebb vígszínházi újdonsá­got, a Cikláment s a már nem új Tatárjárás operett — a látott jobb előadások ismétlései voltak. Háromszor láttuk e napokban Lehár új ope­rettjét, a legnagyobb részében gyönyörű zenéjű, de librettójában sem éppen értéktelen Legény­­búcsút, melynek azonban csak első előadása ho­zott össze telt házat, míg a második, közvetle­nül ünnep előtt, s a harmadik ünnep másod­napján este már csak jó félház előtt folyt. Pedig színészeink különben a leggondosabb és leg­tetszetősebb előadásban mutatták be élükön a temperamentumos játékkal és pompás énekszá­­maival vezető Fátyol Heddivel, de igen tetszet­ Nyomatott Földesi Gyula könyvnyomdájában Ungvári,­­1916. január 1.

Next