Határszéli Ujság, 1917. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)

1917-01-08 / 1. szám

­I SZILÁNKOK. NEM LEHET VÉGE napok vagy órák a­­latt annak a viharnak, amely kiszabadulva a po­kolból, harmadik éve tépi, marcangolja a világ testét. A békejavaslat,sorsát előre lehetett látni, a katonailag megvert entente kétségbeesett kísér­letekkel fog akadályokat vetni a gyors békekötés elé, melynek kényszere egyet jelentene teljes megaláztatásával. A béke minden körülmények között sokkal közelebb jutott a megvalósuláshoz azóta, hogy megtettük békejavaslatunkat. Az en­tente ezzel abba a helyzetbe jutott, hogy szá­molnia kell egy akcióval, a­mit a hadviselő né­pek éppen olyan feszülten figyelnek, mint a köz­vetett érdekeltségű semlegesek. A miniszterelnök újévi beszédének nagy része foglalkozik a meg­indult békeakcióval és az önérzetes, férfias nyi­latkozat hangjából az ország közvéleményének változatlan erős bizakodása csendül ki, akármi­lyen sors vár a javaslatra. A békére ma is ké­szen vagyunk, de ha kell, folytatjuk tovább a háborút. És amikor ezt a történelmi fontosságú nyilatkozatot olvassuk, arra kell gondolnunk, hogy a nagy idők sorsdöntő napjaiban még inkáb, mint valaha, szükség van a belső békességre, megértésre, türelemre és minden egyéni ambíció félretételére. A háborús erők és eszközök tel­jes kihasználásának lehetőségét a belső békes­ség adja meg, a háború döntő erőit a belső béke táplálja és gyarapítja. A háború a nagy magyar édekekért folyik és amikor katonai és polgári erőink tudatában békével kínáljuk az ellenséget, annak látnia kell, hogy katonai erőink éppen olyan egységesek a célért való munkában, mint a mögöttes ország polgári népe a szükségszerű­ség által parancsolt változatok elviselésében. A nemzet legnagyobb érdekei ellen való­bűn most széjjelhasogatni a nemzeti egységet s pártpolitikai szempontoknak feláldozni a belső békességet, legnagyobb erőforrásunkat. Ez az egyetlen, a leg­főbb szempont lebegjen ma csupán minden párt előtt, mielőtt az uralkodó rendszer ellen kibontja a testvérháború harci zászlaját. * A REQUIRÁLÁS utolsó hete következik és számba véve az eddigi eredményeket, várható, hogy a vármegyénkre kirótt termés mennyiség be is fog folyni. A requirálás tette próbára a la­kosság önfeláldozó áldozatkészségét, hiszen a legszebb altruistikus elv jutott benne megvalósu­lásra. Önmagától kell megvonni a felesleget, hogy másnak jusson, akinek üres a gyomra. A felesleg ! Ez a sarkpontja a rekvirálásnak.­­ Ez egészen egyéni subjektív kérdés lenne, ha a közhatalom oda nem állana és meg nem szabná, hogy eny­­nyi dukált egy embernek ennyi időre. Ami ezen felül van, add oda a köznek. És az egyén szó nélkül, megnyugodtan adja oda a kiszámított fe­lesleget bízva abba, hogy a felsőség és az ő ügyeik igazgatására hivatott hatóság jól megfon­toltan jár el úgy az egyén, mint a köz érdeké­ben. Szó nélkül, panasz nélkül fogadta a vár­megye intézőségének a rendelkezését, mely a gabona mennyiséget fejenként és havonként az őstermelőre 15 kgr-ban, a nem őstermelőre pe­dig 8-33 kgr-ban állapította meg, holott az orszá­gos átlag más vármegyékben az első kategóriá­nál 16 kgr, a másodiknál pedig 10 kgr volt. A bab és tengeri szükségletének a megállapitása a járási hatóságok belátására lett bizva. És igy mig Ungvár városban és pl. a nagykaposi járás­ban egy személyre az élelmezési időszak végéig 10 kgr bab hagyatott meg, a perecsenyi járás­ban, hol a népesség főeledele a bab, személyen­ként 25 kgr. hagyatott meg. Ezen lefokozott kvóta tette lehetővé, hogy szegény vármegyénk területén már 9190­­ lett az eddigi requirálás eredménye. A hatóságok szigora és a lakosság önfeláldozó áldozatkészsége beszédes­ példája lesz az utókor előtt a jelenkor élő hazaszerete­tének. Ungvár, 1917. január 8. £><?/ "V. * ’■■% <*. 1. szám. X. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve: Egész évre...............8 K Negyedévre................2 K Félévre......................4 K , Egyes szám................10 K Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 40 f. A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. TELEFON SZ. 87. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL 7 ÓRAKOR. Felelős szerkesztő: Társszerkesztő: Dr. TAHY ENDRE­­ MAGYAR BÁLINT. Szerkesztőség: Szobránczi-utca 17. sz. Kiadóhivatal: Teleky-utca 5 sz. Amnesztia. A katonáéknál nem kis találgatásra adott okot az elmúlt év decemberének 29 ik napján vett napü­gyi m­iniszteri értesí­­tés. Az értesítés egy bizalmi rendelet ér­kezését jelentette, amely borítékját azonban csak december 31-én d. u. 5 óra után szabad felbontani és újév napján kihir­detni. Mindenki az újonnan megkoronázott királyra gondolt és találgatta vájjon mit ad szerető nemzetének, vitéz hadseregé­nek megkoronáztatása örömére. Legelsőnek a békére gondolt mindenki , mert hiszen a békét óhajtja mindenki. Semmi mást. A többi majd a békekötés után fog követ­kezni. A sajtó azonban olyan félre nem magyarázható módon tárgyalta békeüze­netünk fogadtatását, hogy elszomorodva sóhajtottunk: Béke! . . . vége . . . vége . . . nincsen béke, sokára lesz meg a béke. Sokan emlékérmet vártak. A legtöb­ben abban állapodtak meg, hogy amnesz­tiát ad a király. Az utóbbiaknak lett igazuk. A „bizalmas" jelzésű borítékot a pa­rancs értelmében felbontották és újévkor kihirdették. A katonai amnesztia rendelete a kö­vetkezőket közli: A) Mindazon katonai egyéneknek, akik 1917. évi január hó elseje előtt hon­­védhadbiróságilag szabadságvesztés bün­tetésre ítéltettek és akiknek büntetése ez idő szerint félbe van szakítva vagy el van halasztva, a szabadság büntetés vagy an­nak még végre nem hajtott része elen­gedtetik, ha az elitélés után az ellenség előtt bátor magatartást tanúsítottak és kü­lönben is jól viselkedtek, hogy hibájuk ez­által jóvá tettnek tekinthető. B) 1. Mindazok, akik 1917. január elseje előtt valamely honvéd- (had-) bíró­ság előtt három hetet meg nem haladó büntetésre ítéltettek. Ezek a büntetések elengedtetnek. 11. Azok közül, akik hat hétig terjedő szabadságvesztésre vannak ítélve, a bün­tetés elengedtetik: a) fiatalkorúaknak, akik a büntetendő cselekményt tizenhat életévük előtt követ­ték el, b) hadbavonultak feleségeinek és öz­vegyeinek, akik a cselekményt férjüknek a háborúban való részvétele idejében kö­vették el. C) Azoknál, akik a honvéd- (had-) bíróság által három hónapot meg nem ha­ladó szabadságvesztés büntetésre ítéltet­tek és mellékbüntetésként előállott az a következmény, hogy ők bizonyos jogokat, állásokat és jogosítványokat el nem nyer­hetnek és a nyilvános testületekbe való választhatóság jogát elvesztik, ez a mel­lékbüntetés elengedtetik. D) Ez a kegyelem a fenti feltételek szerint kiterjed azokra az elítéltekre is, akiknek elítélése csak ezután válik joge­rőssé. E) Közkegyelem nem terjed ki: a) Oly büntetésekre, amelyek árdrá­gító visszaélések, vagy uzsora miatt mon­dattak ki. b) Oly egyénekre, akik már előzőleg szabadságvesztés büntetésre ítéltettek, ki­véve, ha ez a szabadságvesztés csupán valamely pénzbüntetés helyett szabatott ki. F) A honvédelmi­ (hadügyi­) miniszter felhatalmazást kapott, hogy nagyobb szám­mal tehessen külön kegyelmi indítványo­kat olyan egyénekre, akik a közkegyelem­ben nem részesülnek ugyan, azonban tekin­tettel katonai szolgálataikra, életmódjukra, egyéni viszonyaikra, valamint a büntető cselekmény módjára és indító okaira, a kegyelemre méltók, itt főleg olyan egyé­nek veendők figyelembe, akiket a háború vagyoni vagy családi viszonyaikban ala­posan érintett. Felhatalmazást kapott a honvédelmi­­hadügyi-­ miniszter arra is, hogy a had­bavonultak feleségei és özvegyei ellen ki­szabott büntetések elengedése iránt külön kegyelmezési indítványokat tehessen, ha a büntetendő cselekményt férjüknek a há­borúban való részvétele után követték el és a férj meghalt, vagy mint rokkant el­bocsáttatott, vagy eltűnt, vagy pedig hadi­­fogságba esett. Lapunk mai száma­­ oldal.

Next