Határszéli Ujság, 1917. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)

1917-07-01 / 26. szám

1917. július 1. HATÁRSZÉLI ÚJSÁG: úszni“, mert odalátni az oroszok megfigyelő­jéről. Néhány baka semmit sem törődve azzal, kaszálni indul. Az alezredes visszarendeli őket. — Derék, bátor gyerekek, de vakmerők is, — mondják a tisztek. Szinte keresik a vesze­delmet. Három hónap alatt csak 34 halál­eset volt, ez is a vigyázatlanságból. Tényleg azon napon is a hajnali órák­ban Kriston Mihály 11. századbeli katona ki­dugta a fejét s rálőttek. Meghalt. 22 éves, ev. vallásu, merészpataki (Zemplén-m.) illetőségű volt a szerencsétlen. Bokrok védelme alatt folytatjuk az utat a tüzérségi megfigyelőig. Innen nézzük a mi állá­sunkat, melytől alig vonul 100 méternyire az el­lensége. Fejünk fölött repülnek az ágyúgolyók. Először idegesen kapkodjuk a fejünket, később már olyan nyugodtan folytattuk a beszélgetést, mintha mi is a frontbeliekhez tartoznánk. A további útról le kellett mondanunk, mi­vel a futóárok használata nélkül nem lehetett lemenni az állásokig. Visszaindultunk az alezre­des lakására. Útközben a muszka katonák lélek­tanáról beszélgettünk. — Csodálatosan vigyáz a muszka baka a mi bakánkra: nem lő reá. (Szegény Kristan esete ugyan ellentmond ennek, de őt valószínűleg egy eltévedt golyó érte.) Egyik állásunk és az oro­szé közt van egy forrás. A mi bakáink nyugod­tan járnak vízért. De ha tisztet vesz észre az orosz baka, azonnal használja fegyverét. A beszélgetés fonalát elvágja a repülőgé­pek kattogása. Két repülőnk is igyekezik az oroszok vonala mögé egy kis kémlelésre. Nosza rajta, bömböl az orosz ágyú, a srapnelek röpül­nek a visszainduló repülőgépek után. Csodála­tosan szép látvány, amint a felhők közt haladó repülőgépek után a srapnelek szétpattannak és világos foltot ejtenek a felhőkön. Gyors iramban száguldanak a repülők, csakhamar túlvannak a veszélyen s az orosz abbanhagyja a srapnelpa­­zarolást. Mielőtt az alezredes lakásán vacsorához ülnénk, megnézzük egy ugróbomba kilövetését. Fegyverből röpítik ki a gyilkoló­­eszközt, mely amint földet ér, nagy dördüléssel szétrobban. A villannyal megvilágított kis kerthelyiség­ben költöttük el a vacsorát, melyen Helmer alez­redesen és a küldöttség három tagján (Deák, Gulácsy, Harmat) kívül Callmeyer százados, Stoppel főhadnagy, dr. Molnár főorvos és Waidt hadnagy vettek részt. A vacsorához az ágyuk és fegyverek szol­gáltatták a zenét. Vacsora utánra is maradt va­lami érdekesség. A fényszórót néztük meg, amint az oroszok állását megvillágította. Az alezredes lakásáról késő éjjel visszatér­tünk a Katona-Otthonba, ahol víg társalgás közt vártak reánk a másik csoportbeliek, valamint az ott maradottak és több tiszt. Második nap. A hétfői program istentisztelettel kezdődött. A Katona-Otthon udvarán felállított csinos sátor­ban tábori misét mondott Matyaczkó Tivadar nagyprépost. A misén a küldöttség tagjai, több tiszt, valamint a gépfegyver- és a vadászszázad legényei vettek részt. Az ezred zenekara játszott.­­Az „lm arcunkra borulunk“ és más gyönyörű fegyházi énekek dallama szállt a magasba és a­­hallgatóság szívébe. A mise után Matyaczkó nagyprépost előbb Imagyar, majd ruthén nyelvű szentbeszédet intéz stett a katonasághoz. „Isten nevében jöttünk, — ugy- Imond, hogy áldást kérjünk életetekre “ Majd haza- sszeretetre és királyhűségre buzdította a harcosokat,­­akikre láthatóan mély benyomást gyakorolt a fézivből jött szép beszéd. I Fenségesen borzalmas harci gyakorlatnak­­ voltunk ezután tanúi. Végig néztük — illő tá­volságból — a vadászszázad (tigriseknek hívják ott őket) gránátgyakorlatát. Az orosz állás min­tája szerint megásott árkot támadták meg. A drótkerítés néhány bomba felrobbanása után el­tűnt, majd az árokba hullottak a bombák, jó mélyre felszaggatva azt. Ezután az u. n. felgön­gyölítés következett, öt „tigris“ végig ment az árkon bombákkal, az ároknak kiszegelő ré­szének védelme alatt bombát dobtak az árok következő részébe. Végül a gyalogságot képvi­selő katonák elfoglalták az ellenséges állásokat. A bombák robbanása olyan rettenetes nagy zaj­jal történt, amelyhez még hasonlót sem hallhat­tunk eddig. Azt már aztán elképzelni is nehéz, hogy milyen pokoli zűr­zavaros hangot adhat egy hosszú vonalon a sok bomba robbanása, amelyhez még az ágyuk, gép- és gyalogsági fegy­verek is szolgáltatnak hanganyagot. A gyakorlat alatt sebesülés is történt — de csak képzeletben, — a szanitészek vitték azokat, akik sebesülést színleltek. Amint felhang­zott a tisztnek a gyakorlat befejezésére vezé­nyelő szava, a szanitészek rögtön megszabadí­tották magukat terheiktől. A délelőtt további részében a küldöttség tagjai közül dr. Gulácsy és Harmath az alezredes vezetésével elmentek a frontnak azon részéhez, amelynél előző nap Fekésházy Gyula és Miklós, valamint Petrovay voltak. Matyaczkó nagypré­post Callmeyer százados kíséretében a hadosz­tályparancsnokot látogatta meg. Mi többiek az . Otthonban maradtunk. Egy­másután érkeztek a tisztek ebédre. Mindegyik zászlóaljból egy-egy tiszt hivatalos volt. Eljöttek : Bobkó százados, Ritock, Gottlieb és Lever had­nagyok. Találkoztunk még másokkal is, részben az ebéden, részben az ebédet megelőző időben. Fodor századosra, Mauks és Bergmann főhad­nagyokra, Mihajlovics századosra és Korláth hadapródra emlékezem. Az ebédre megérkezett a lövészárokban járó két küldöttségi tag az alezredessel. Az ebéd alatt az alezredes meleg köszönő szavakat mon­dott a küldöttségnek, valamint a vármegye la­kosságának, hogy nem feledkezett meg hős fia­iról. A küldöttség nevében Deák Gyula válaszolt az alezredes szavaira és biztosította a 66. gya­logezred tisztjeit, legénységét, hogy itthon min­dig szeretettel gondolnak rájuk. Éltette a szere­tetreméltó kitűnő alezredest, akinek már négy kitüntetése van (közte Lipót-rend is), a tiszti­kart és legénységet. Szabó Zoltán az alezredes családjára mondott kedves felköszöntőt. Az al­ezredes figyelmére vall az a felköszöntő, ame­lyet az azon napon távozó Berecz ezredlelkészre mondott. A délutánnak egy programmpontja volt: a léghajó megtekintése. A kötött léghajó figye­lés szempontjából 1500 méternyire is felszáll. Dr. Gulácsy és Harmath is beleültek a kosárba, amely felvitte ők­et mintegy 180 méternyire. Jött a bucsúzás ideje. Az alezredes vezeté­sével több tiszt kilósért bennünket az állomásra, ahol „Móric“, a fotográfus is megjelent, hogy bu­­csuképet készítsen a társaságról. — Hátha nem lesz jó, csináljon egy másik felvételt is — szólt valaki Mórichoz. — Megcsinálhatom — felel Móric, de — ezt már súgva mondja a mellette álló tisztnek — nincs több lemez. Egy-két pillanat még, meleg kézszorítások következnek, — a vonat lassan elhagyja az ál­lomást. Amíg csak láthatjuk egymást, kendőlo­­bogtatással fejezzük ki érzésünket. Ez alatt a szekerek lassan döcögnek az ál­lások felé és viszik az egyes századok közt fel­osztott szeretetadományokat. Lembergben. Utunkat egy kis kerülővel Lembergnek vettük. Helmer alezredes a nála tapasztalt ritka elő­zékenységből Grünstein főhadnagyot velünk küldte Lembergig, hogy ott kalauzoljon bennünket. A fi­gyelmes főhadnagy bejárta velünk a város neveze­tességeit. Megnéztük a Kilinski-parkot, Kosak „Rad­awice“ c. hires körképét, a r. kath. és g. kath. érseki, továbbá a jezsuita templomot, a szín­házat, stb. A város élénk, mozgalmas. A háborúra csak a sok katonáról lehet következtetni. Egyéb he­lyen nem láttuk az oroszok pusztítását, csupán a megrongált állomás­épületen, Lembergből hazautaztunk. A megírt dolgok csak külső keretei annak a sok benyomásnak, amely lelkünkben keletke­zett. Sok meg nem irt emlék zsong bennünk. _____________________________________Deák Gyula: ÚJDONSÁGOK. A kasza. Belevág az alázatos fejű kalászrengetegbe, és lábunk elé hull a gyomrunk reménysége a­­ kenyér! A Péter-Pál napi kaszacsengés Isten áldá­sának zenéje, amit szalmahúrokon játszik végig a fényes penge borotva éle, hogy keresztet emel­jen izzadt izom és hálát rebegjen asszony szá­jon keresztül a magyar kebel . . . Eddig van a nyár költészete. Péter-Pál napi kaszacsengés az a hang, mely áthatol az ideget szakgató ágyú morajláson és áhítatot ültet a ró­kalyukakban kuporgó százezernyi magyar szív­ben, . . . kiknek kezében megreszket a meg­használt puskaagy, mintha rendeket vágó kasza­nyél lenne . . . És imába buggyan az a rokonérzés, ami akár itt a rókalyukban, akár ott a tarlón, de fel­fakad a magyar lélek fenekéről. ... És a Pé­ter-Pál napi kaszacsengés magát térit a földre melyből egy évig élet, remény és győzelem tá­mad . . . -rp.­— Az uj ungi főispán. A hivatalos kine­vezés még nem publikáltatott. A fővárosi lapok azonban hiteles tényként írják, hogy Ungmegye főispánja Csuha István, a szobránczi kerület kép­viselője lesz. Személyi hír Kissling Ottó vezérőrnagy a múlt hó 26-án Ungváron tartózkodott és a 67. pótzászlóalj lábbadozó osztagját szemlélte meg. — Humenyánszky Rezső ezredes a múlt hó 26-és 27-én hivatalos ügyben városunkban tartózko­dott. — Uj műszaki tanácsos. A kereskedelem­ügyi miniszter Mányi József műszaki tanácsost Nagybecskerekről Ungvárra helyezte át s az it­teni m. kir. államépitészeti hivatal ideiglenes ve­zetésével, valamint közlekedési érdekeinknek a vármegye közigazgatási bizottságában leendő képviseletével megbízta. — Kinevezés: Czibur Sándor tart. tüzér­hadnagy, segédmérnök, az államépitészeti hivatal létszámában mérnökké neveztetett ki. — Állomás parancsnok. Palkovics István cs. és kir. 70. gy. ezredbeli ezredes a múlt hó 25-én vette át a helybeli katonai állomásparancs­nokságot. Doktorátus. Mudrovcsics Mária, volt ungvári kir. erdőszámellenőrt a debreceni m. kir. Tudományegyetem államtudományi doktorrá avatta. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Létray István őrhegyaljai lakost ideiglenes minőségű pénzügyi számgyakornokká az ungvári pénzügy­igazgatóság mellé rendelt számvevőséghez ne­vezte ki. 3. oldal: Védjegy 1 A világ legdrágább, de egyszersmind legjobb szivarkahüvelye: „MODIANO-CLUBSPECIALITÉ“ Vigyázat: ®S01 Utánzatok vannak forgalomban! "^2 Sodorni való papír ára 20 fillér.

Next