Határszéli Ujság, 1922. július-december (15. évfolyam, 27-53. szám)

1922-07-02 / 27. szám

2. oldal. hatvan házat, elhajtott tízezer bárányt, háromezer ökröt, becsukatott háromszáz asszonyt és mezí­telenre vetkőztetve, kiéhezett veszett macskákkal és kutyákkal maratta őket. A községnek az volt a bűne, hogy a parasztok ragaszkodtak Nikita királyhoz. Nincs szó, amellyel a szegény kis nép nyo­morát és szenvedését le lehetne írni. Vasutak nincsennek Montenegróban, mert a szerbek a síneket, kocsikat és mozdonyokat mind elvitték Szerbiába. Vannak falvak, ahol a parasztoknak háromnapi járóföldre kell gyalogol­nok, hogy lisztet és kenyeret vegyenek a csa­ládjuknak. Ilyen körülmények közt már megértjük, hogy a népszövetségi ligáknak minapi prágai gyűlésén miért éppen a délszláv követ tiltakozott leghan­gosabban a nemzeti kisebbségek ügyének meg­vizsgálása ellen. sz. p. A zászlószentelési ünnep sorrendje A zászlószentelési ünnepély vasárnap reggel 9 órakor kezdődik, mikor is a vidékről beérke­zett és a nagy vásártéren gyülekező bandérium és a helybeli vezetőség az állomáson fogadják a Bereg-, Ugocsa- és Máramaros vármegyékből ér­kezőket. Az állomásról induló menet a felszen­telendő zászló alatt az Árpádvezér­ úton végig­menve, a Kossuth-téren találkozik a városiak­kal és azokkal a vidékiekkel, akik közben gya­logszerrel és szekéren a városba érkeztek. A Kossuth-téren a menetet a koszorúsleányok és a magyar pártok tagjai fogadják az elnökség vezetése mellett. Itt rövid üdvözlés után a disz­­menet a felszentelendő zászló alatt továbbmegyen és a Boros-utcán át kivonul a diszkapuval ékesített és szépen feldíszített nagy vásártérre. A vásártéren erre az alkalomra felállított sátrak egyikében a róm. kath. és gör. kath. lel­készek csendes tábori misét mondanak, mialatt a másik sátorban a református és evangélikus lelkészek tartanak vasárnapi istentiszteletet. Istentisztelet után megkezdődik a zászló felszentelése, melyet az egyes egyházak lelkészei sorba elvégeznek. Ezután a zászlóanyák és az egyéb tisztségek szerepe következik, mely után a felszentelt zászló alatt tartandó ünnepi beszé­det Körmendy-Ékes Lajos nemzetgyűlési képvi­selő mondja. Délben a felállított sátrak alatt bankett lesz, mely alkalommal olcsó pénzért nagyszerű gulyást, sülteket, hideg felvágottakat, virslit és minden­féle italokat fognak kimérni. Délután kabaré-előadás, este tánc és tűzi­játék lesz, melyre csekély belépődíjat kell fizetni. Az ünnepélyre különben belépődíj nincsen. — Dohányosok figyelmébe! A Dohány­jövedék prágai központi igazgatósága közli: Az olasz Virginia-szivarok ára 100 drb.-onkint 200 K-ról 150 K-ra szállíttatott le. A dohányzó kö­zönség értesíttetik, hogy az olasz Virginia-szi­varok 11/*—2 cm.-rel rövidebbek, mint a cseh­szlovák dohányjövedék által áruba bocsátott Virginia-szivarok. Éjfélkor a kávéháziban. — Irta: Szabó Dezső. — Éjfél már közel volt, s én még mindig ott ültem a Philedelphia-kávéházban. Szeretem ezt a helyet: sok-sok szomorúságommal beszélgettem itten. És ahogy itt üldögélek, néha egy-egy fia­tal napom mellém ül megsimogatja a szivemet, s én elment tavaszok énekét hallom. Oh, mennyi tavasz volt valaha a világon! Ülök asztalomnál, s nem látó szemmel né­zem a semmit. A cigány — pimaszul és fertel­­mesen — valami nyavalyatörős operetteáriát vitustáncol. Mellettem az asztalra egy csomó újság van halomba dobva, s én mintha párolgó mocsarak bűzét érezném. Egyszerre csak fek­ezzenek. Két férfi ül az asztalomnál. Mikor ültek ide, hogy mertek ide ülni? Hát van még Budapesten valaki, aki nem tudja, hogy ez az egyedülvalóság az én palás­tom, s én nem engedem bántani száműzött ki­rályságomat?! Vagy kötekedni akarnak? Hát lássuk ! Legzordabb arcom veszem elő, s feszengek dacosan. Aztán gőgös kihívással nézek rájuk. Négy szomorú szem néz rám. Négy szomorú szem néz rám és ah, hogy elmúlt minden haragom ! Milyen ős­rokonsággal nyilallott belém ez a két arc! Végtelen puszták téresedtek lelkembe, s rohanó paták csattogtak fel rajtuk. A rossz kávéházi szék mintha­­ fel­­nyeritett volna alattam. Két, jegenyének szabott férfi volt. Zúgóan dacos, viharosan haragos az egyik arca, árnyé­kosan komoly és szomorú a másiké. Összené­zünk és felszakadó zokogás s testvéri nagy ölelkezés ez a nézés. Bort és poharakat hozatok. És amint po­haraink összekoccannak, ugyanaz a láng csillan fel szemünkben. Villámlott-e odakünn, s az tük­röződött vissza, vagy egy régi nagy áldozat lángja lobbant fel bennünk rajta? Letettük a poharat. És akkor, mint meg­vert gyermekből, zivataros erővel zokogott ki belőlem a vallomás: — Olyan egyedül voltam! A haragosabb arcú kacagott és vérbe hivő riadalmas kürt volt a nevetése: — Te, szegény öcsém, legalább egy da­rabban vagy egyedül. De én négy darabban voltam egyedül, s négyszeresen elhagyatva és az idegen csőcselék úgy köpdösött felém. — Koppány bátyám! — kiáltottam s mint széltől felkavart pásztortűz lobogott felé az életem. A másik szomorú mosolygással szólt: — Te csak ne panaszkodj, fiam! Te mégis szereztél magadnak egy kis jó hajlékot és szelíd könyveket. De látod, én idegen vagyok önnön­­véreim között. Három nagy oka van ennek. Az első: mert igazán szent vagyok. A második: mert egy vállal magasabb vagyok mindeniknél. A harmadik: mert magyar vagyok a magyarok földjén. Ezért nem lehetek patrónusa az én had­seregemnek. — Szent László! — suttogtam, s­imára hajtott zászló lett a lelkem. Koppány ravaszul hunyorgott: — Látod, most már milyen szépen meg­fértünk ketten. Idegenek menyországa miatt nem tépjük egymást. Magános magyarság a magyar vallása és árvaság a kenyere. Felbuggyant belőlem a panasz, mint meg­szúrt sebből a fekete vér: — Óh, bátyám, bátyám, milyen sajgással hordtam én magamban a te négyfelé vágott tes­tedet. Magános harcokban hányszor kiáltottam nagy hívással nevedet. Te a felhívó trombita voltál és beléd fojtották a hangot. Én az átlé­pett századok közt ide tévedt testvéred, halotti gyászos kürt vagyok, hogy elsírjam a megérde­melt halált. Idegené itten a templom és az Isten, a föld és a hatalom, a pénz és a büntető pallos. A magyarnak pedig elhagyottság és nehéz fize­tés az, hogy magyar. — Az idegenek vezetnek, ítélkeznek és arat­nak. A magyar meg­vet, bódul és bűnhődik... Kinyújtottam a kezem, hogy poharom oda­koccintsam poharukhoz. Üres levegőben keresett szét a kezem. Nem ült már senki asztalomnál. Szétnéztem a kávéház emberpusztaságában. A cigány hisztérikus nők és analfabéta férfiak rajongása közepette, a zsidó Zerkovitznak egy gennyes nótáját maszturbálta ki a hegedűből: — Egy rongy van, egy rongy van a szívem helyén. A közönségből pedig folyt az érzelmesség, mint a takonykóros birkából a nyál... Oh, magyar tunya­ság, de szeretnék ostorral vágni végig rajtad! HATÁRSZÉLI ÚJSÁG. Miénk az élet!... Miénk az élet, kik élni­ tudunk ... Kik megtagadjuk, hogy van fájdalom... Kiknek lelkéből kiégett a múlt... Kik romok felett ma is mulatunk... Miénk az élet... — akik dolgozunk — A föld végén, a testvéranyagon... Kik ráhullatunk véren szűrt harmatot... S tudjuk szeretni, amit a föld adott... Nem ellenség az, kit kerülnünk kell — Rideg és kőkemény... Egy hű barát... a rög... az él... beszél, Fáradt arcunkról hull, hull a verejték... És mi megértjük, amit a föld mesél... A föld ma is az, ami régen volt, Átok nem ül rajta — Mi őseink korában — Létünknek alap. . Ami hazahív, ami itthon tart.. . Fárasztó munkához ami erőt ad... Ami enyhet ad, ha kisért a bánat A föld ma is. Lelkünkből darab ... Miénk az élet, akik szenvedünk, Kik fájdalomban örömet lelünk ... Mi elmondhatjuk, hogy miénk az élet... Mert fizetünk minden földi percet... Saáger Margit. Késő ébredés. Kicsiny fiad, ha fáradt volt, szepegve Öledbe bújt... emlékszel? jó anyám. S mig ajkadon szép ősmesék fakadtak, Szeme lecsuklott játékos fiadnak S az álom vitt a tündérek taván, Nagy, rossz fiad, elment, hiába kérted. Mesék hívták és csalta délibáb. Bolyongva járta útját, űzte vére, A messze célt, azt soha el nem érte, De nem csüggedt és ment, futott tovább. Ma már tudom, hogy minden dőreség csak És csókodért e nagy világ kevés! De nincsen út, mely visszavinne hozzád, Nyomát az évek végen eltaposták S csak újabb kín e késő ébredés. H. S. Lop­­kodósitás a Határ Száli Újságnak K­edves Szerkesztő Oreság! Edy alkalommal a Moise Blaudust az üvé bücsös fiával, Pinkászszal bemente a „Rongy és Társa az Orony kopcához“ cimü traktér házba. Omint ülnek, a köphendi Pinkászba bele­­k­ezdett edj hatalmas lókopec és bizony ulyon pafontot leadta neki, hodj udj szikrázott a Pin­kász szeme, mint a Vezúv törhányó. Szól az üreg Blauduft: — Udj verekedjen a fiammal, hodj ozetán, velem gyöl meg o bojo!­­Erre rá o lókopec megintele odto edj past! — Odjon még edjet — ho­mer, kojebál az üreg Blauduft. Ismét adott o lókopec! — Na még edjet, ha vön korázsi — szól az apo. Megintele kopott edj olyan past, hogy a paloskát is oroszlánnak látta tüle a Pinkász. Mondja az üreg Blandust a fiának: 1922 július 2. — Gyerönk innen Pinkász, mert ez ed goromba ember! Csak ezt akartam neked bizo­­nyosodni, hody milyen nagy elnyomatásban va­­gyunk mi itt! Erről rá jutja eszembe, hody mi űslakosok igen sokszor megmondjuk, ami fáj ! Persze azu­­tán akaratosan adj járunk mint Blaudust! Ki forszírozzák belőlünk hol ezt, hol amozt és a végén holtjuk. Na, milyen gorombák! Egész el akarnak bennünket nyomni ! Itt van például, amit sokszor kejóbálunk, hogy nincs képzett tisztviselő! Persze ez se nem igaz! Hát itt küzlök egy tanár úrtól, (aki már tanit és még magé is tanul) a bizonyitványt: ÉRETTSÉGI BIZONYÍTVÁNY, amely egyetemi végzettségre is jogosít! Nádamlenszki dr.de­tanitóképű­ intézeti tanár Úr számára, aki az „élet iskolájának“ sikeres elvégzése után — nálunk a következű osztály­­zatot nyerte: Hit- és holiáston . . . kitönő. NYELVEKBŐL ÉS BIODOLOMBÓL: Modjor nyelv................(nem kötelezű). Onyo-nyelv...................kitönö. Modjor-pótló német , elégséges. Disznó- és marha-nyelv­­ismeretek ...............jeles. Saját nyelv ..................hosszú. Törtetéstan......................kitönö. Kimrekedés....................jó. CSISLOTON: Össze-visszaadáston . . jó. Felvonáston . . . jó. Sorozás és felosztás . . kitönö. Káprázoló geometria . . jeles. JOGISMERETEK: Fejvizjog.......................kitönö. Hájog...........................kitönö. Tájog . ........................kitönö. Sajog...........................kitönö. Áj­vájog..........................kitönö. Nyávog........................kitönö. Ököljog........................kitönö. Ide oda fógja................kitönö. Álomkórtan......................kitönö. TORNA ÉS IVÁS: Elv-vetélés......................kitönö. Sulyok vetés ...... kitönö. Polcramászás..................kitönö. Nyujtózkodás(tokorón túl) kitönö. Szépírásból: kitönö. Mogaviselete: hangos. Mulasztott 365 napot­. Ebből igazolt: — Miután nevezett Oreság a vizsgát előttönk kitönően áthallgatta, ezért őt politikailag is érett­nek nyilvánitják. Bármely vasuti osztályba vodt pódiumra felléphet! (P. H) Oláirások. Tíz tálesszel: hajmáskéri és gordeszfalvi NULLER MÉHL fűvárosi metszű és loptodó zsidó

Next