Határszéli Ujság, 1925. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1925-01-04 / 1. szám
A RUSZINSZKÓI KER. SZOC. PÁRT HIVATALOS HETILAPJA. ■niwnPMwaHg^—aagm—aiiB—aca—ikMwa—le9 vii rg«may.yfmMMMMHMJ MMj ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: | | ELŐFIZETÉS KÜLFÖLDÖN: 8 FELELŐS SZERKESZTŐ: 8 Egész évre .... 52 korona | , g Egész évre .... 78 korona Félévre...............26 korona 1 HORKY KÁROLY.élévre..................39 korona Negyedévre ... 13 korona Ig Negyedévre ... 20 korona SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL TELEKY-UTCA 5. SZÁM II , 0 tv 1 1/ / XX. / V 1*0 b g Egyes számára 1 korona. VISMOROB-UHÍSVÁK, 1925 január 4., vasárnap. Tizennyolcadik évf., 1. sz. SZILÁNKOK Földhöz ragadt szegény ember volt prevrát előtt, mint a „Rudé Pravo“ írja Tusár Vlasztimir szocdem, elvtárs, később miniszterelnök, majd berlini követ. De nagy életművész volt, aki megmutatta azt, hogy kell megoldani a szocializmust a gyakorlatban. Rövid hat esztendő alatt sikerült neki mint miniszterelnöknek és berlini követnek 17 milliócskát megtakarítani. A „Lidové Listy“ szerint ugyanis a prágai első kerületi járásbíróság ily összegűnek vette fel Tusár elvtárs hagyatékát, jórészt pénzben és értékpapírokban. Ezt csináljátok utána szoc.dem, elvtársak s egy csapásra meg lesz oldva a szociális kérdés, nem kell munkanélküli segély, nem kell szociális biztosítás, aggkori és rokkantsági gondoskodás sem. Mind megoldható a Tusár féle rendszerrel. Míg más pártok nagy hangú szólamokat puffogtatnak el és elméleteket fejtegetnek, amelyeknek semmiféle gyakorlati értékük nincs, addig a szoc. dem vezérek szemléltetően mutatják be, hogyan lehet a szociális kérdések gordiusi csomóját a saját javukra sikeresen megoldani. A megoldás egyedüli titka: „a takarékosság". Egyetlen politikailag megbízható és államhű embert ismerünk eddigi Ruszinszkóban és ez Huber rendőrprefektus. Ő is csak azért, mert ő állítja ki mindenkiről azt, hogy államellenes. Nem a lojalitásáért „díszoklevélként“ kapott Havas-féle jól kiérdemelt minősítésre gondolunk itt, hanem arra a jó néhány elbocsátott tisztviselőre, aki csak azért nem tud állásába visszajutni, vagy nyugdíjat kapni, mert a Huber-féle elmélet szerint „politikailag megbízhatatlan és államellenes“. A legutóbb is ilyen esetről értesültünk egy magasállású elbocsátott tisztviselő ügyével kapcsolatban. Hát ez nagyon szép így és nagyban előmozdítja a „konszolidációt“. Ruszinszkóban nem is lehet ez másként, mert ha másként lehetne, akkor Hubernek semmi beleszólása nem volna abba, hogy egy elbocsátott őslakos tisztviselő kapjon-e kenyeret éhező családja szájába, vagy se. így azonban a gyarmati rendszer „áldásai“ alatt roskadozó ruszinszki őslakos bálványként nézi Hubert, akinek megvan az a privilégiuma, hogy önmaga állíthatja ki magának a bizonyítványt, hogy politikailag megbízható és nem államellenes. Ennyi jót csak megtehet magának! Nemde? MEGHÍVÓ 1 AZ ÁLARCOS BÁLR A ) 2 Ungvár farsangi életének legkiemel- 3kedőbb eseménye az UNGVÁRI SIKÉR. SZOC. NŐI SZAKOSZTÁLY | 1 JELMEZES- ÉS ÁLARCOSBÁLJA | 4 lesz, melyet január 11.-én (vasár- | [ nap) tartanak meg 8 órai kezdettel ‡ 2 a KORONA-SZÁLLÓ nagytermében. [ Az estnek külön szenzációja lesz a jel- ( 1 mezes felvonulás, valamint az a három 1 ) értékes szépségű i, melyért bizonyára 1 2 nagy versengés lesz. — Akik meghivót nem is kaptak és arra igényt tartanak, forduljanak 9 ( Köszörüné — Gaal Erzsébet titkárnőhöz ( 4 (Korjatovics- [Széchenyi-tér] 5. sz. alá.) 4 1 Belépődíj személyenkint 10 korona. / 9 f f Mindenkinek ott kell lenni, aki ff» ^ • a jó mulatságot meg nem veti! ^ Uj esztendő • Hat heti kényszerű szünetelés után lapunk már csak az új esztendőben jelenhetett meg. A nyomdász sztrájk alatt tehát elhalkult szavunk és kezünk lecsúszott a mindennapi élet ütőeréről. Ez alatt a hat hét alatt Ruszinszkóban főként a kormány sajtóorgánumai graszszáltak és a kormányexponensek mézes szavú nyilatkozataiban nekünk szánt madzagok úszkáltak, oly nagy mennyiségben, hogy az ember azt hitte: Ruszinszkóban fenékig boldogság van. Ha a hat hét kormánypárti sajtó munkájára visszatekintünk, elszorul a szívünk annak láttán, hogy micsoda lelkiismeretlenséggel takargatták el a belül gyulladásos hat éves sebeinket. Soha, sehol egyetlen szót nem olvastunk például arról, hogy Ungvár, Ruszinszkó fővárosa, képviselőtestület nélkül, egy erdész egyeduralma alatt nyög, aki minden lelkiismeretfurdalás nélkül gazdálkodik erkölcsi és anyagi javainkkal, el nem riadva attól, hogy a volt képviselőtestület és annak bizottságai által hozott határozatokat itt is — ott is, megmásítsa. Egyetlen szót nem olvastunk a „polgárság“ érdekeit és magát „magyarénak valló ungvári sajtóorgánumokban arról, hogy ennek a diktatórikus állapotnak végevettessék és a főváros vezetése kerüljön vissza az arra hivatottak és jogosítottak kezébe. Hat hétig erről senki, semmit nem hallott, valamint arról sem, hogy Ruszinszkó még mindig gyarmat, ahol az autonómia hangoztatása — kezdve a helyettes kormányzótól a községi segédjegyzőig — mindenkinél divatba jött, de komoly megvalósítására senki sem gondol. Mindenki az „autonómia alapján áll“ itt és éppen ezért, mert ilyen sokan állnak rajta, nem tud az az autonómia életrekelni. Nem is beszélve arról, hogy a választási bíróság az őslakosok autonóm pártját véglegesen megfosztotta a második képviselői mandátumától, a prágai kormánykoalíció düledezőfélben lévő tákolmányát a ruszinszkói kormánysajtó még mindig olyan erősnek hirdeti, amelyre egy bekövetkező választásnál komolyan támaszkodni lehet. Pedig a prágai kormány ez alatt a hat hét alatt, hogy mi szóhoz nem juthattunk, teljesen elvérzett a parlamenti harcban, ahonnan az ellenzéki képviselők kivonultak és így megmutatták, hogy a prágai parlamentet „alkotó“ koalíció teljesen életképtelen és nem egyéb mint léleknélküli szavazógép. És ennek a rozzant, divatból kiment tákolmánynak támogatására akarják nálunk az ellenzéki érzelmű becsületes őslakosságot felhasználni? Hiú ábránd, mint például az is, hogy a ruszinszkói, magyarságnak a zsidó sajtó fogja meghatározni, hogy kit válasszon képviselőjéül. Nagyszerű vásári komédiák folytak le itt az elmúlt hat hét alatt, mely fölött lassan, de biztosan gyülekezik a legfélelmetesebb kultúrharc jellege. A prágai kormány baklövéseinek sorozatát most azzal tetézte be, hogy a római szentszék egyházi jogait tette illuzóriussá. Ehhez járult az egyház és állam szétválasztásának terve is, melyre feleletül a szlovenszkói és ruszinszkói katholikus püspöki kar pásztorlevélben tiltotta meg híveinek, hogy egyházellenes társadalmi és gazdasági alakulatokat, egyesületeket és pártokat támogassanak, valamint hogy azoknak tagjai legyenek, mert az a veszély fenyegeti az egyházat, hogy saját hívei, akaratuk ellenére, segítségére lesznek az egyház ellenségeinek. Vagy vegyük a reformátusokat, akiknek papjai és iskolái kellő állami támogatás nélkül sorvadnak, az egyház autonómiája csak papíron van meg és a ruszinszkói ref. püspököt a kormány nem akarja elismerni. Mi lesz mindennek a következménye? A legelkeseredettebb ellenállás, melyet a mézes szavú és csalogató hangú kormánypárti saját sem fog tudnit enyhíteni. Ilyen viszonyok között köszöntött ránk az 1925-ik esztendő. Nagyon banálisak volnánk, ha az új esztendőről dicshimnuszokat imnánk és elhitetnék párthíveinkkel, hogy a ránk következő év jobb lesz. Mi most egy elfeneketlenedett önvédelmi harc kellős közepében vagyunk. Ez az év új parlamenti választást hoz ránk, melyben ismét szint vall Ruszinszkó népe. Lehet-e itt a harcot a béke olajágával leinteni? Nem lehet! Az 1925-ik esztendő súlyos küzdelmek szintere lesz. Ebben az évben fog elválni, hogy méltók vagyunk-e önálló, nemzeti életre, vagy a szolgaság megérdemelt sorsa jut nekünk! Pártunkat minden oldalról bontogatják, de mi reméljük, hogy a kormány további magatartása elég ok lesz arra, hogy továbbra is ellenzékben maradjunk és a keresztényszocialisták mindjobban erősödő táborát támogassuk. Az új esztendő tehát újabb munkát, újabb kitartást, újabb áldozatot és a győzelem reményébe vetett újabb hitet kiván tőlünk. Ezeknek előrebocsátásával küldjük hát mindenkinek biztató szavunk és e szokásos mondást: Boldog újévet! — Wienbe! Az „Általános Népművelődési Egyesület húsvétkor kirándulást rendez a szép osztrák fővárosba Bécsbe. Útlevélre nincs szükség. Költség: 7X42 ck., melyben benne van: utazás, teljes ellátás, szállás, beléptidíjak, borravalók stb. — A kiránduláson csakis tagok vehetnek részt. Tag bárki lehet, aki befizetési lapon (kívánatra küld a fiókegyesület) a kassai fiókegyesület címére (Komensky-u 18) beküldi az évi 12 ck. 20 fill. évi tagsági díjat, melyért az egyesület egyéb kedvezményein kívül díjtalanul kapja a „Die Volksbildung“ c. szépirodalmi és tudományos folyóiratot. Részletes felvilágosítással 150 válaszbélyeg beküldése mellett szívesen szolgál a kosicei fiókegyesület vezetősége.