Kárpátaljai Magyar Gazda, 1927 (8. évfolyam, 14-18. szám)

1927-04-03 / 14. szám

2 oldal. kárpátaljai magyar gazda raktár Beregszász és környéke részére: CZITROM ADOLF Állandó raktár Királyháza és környéke részére: ZISZOVICS JENŐ épületfakereskedő cégnél KIRÁLYHÁZA palafedő cégnél BEREGSZÁSZ Állandó raktár Tiszaújlak és környéke részére: FŰRÉSZÜZEM, Keszner & Grünberg cégnél TISZAÚJLAK: Állandó raktár Borzsova és környéke részére: KESZNER IGNÁTZ fakereskedő cégnél BORZIOVO akkor, az államhatalom változása után a híd alatt jártunk, még annál is mélyebben, csakhogy nem a sír szélén és nem sokat tehettünk az érdekesekben. Mindazonáltal a magunk rengeteg baja mellett sem szűntünk meg megértéssel és jóakarattal kísérni a ruszin népet az ő mostohasá­­gában. Tőlünk most sem várhat a ruszin nép mást, csakis segítő kezet akkor, ha az autonóm területen igazabban akarja kielégíteni kulturális és gazdasági igénye­inket, mint ezt minden időben Prága tette. Ezt a támogatást azonban csak egy föltétel alatt nyújthatjuk nevezetesen, ha minden bizalmunk meg lesz arra nézve, hogy egy leendő autonó­m területen a magyar nép az egész Csehszlo­­vákiában lirt számarányának meg­felelően és a legteljesebb mértékben fog érvényesülni. Nekünk sincsen kockáztatni valónk. Mi sem alszunk rózsaágyon. lul)ii] л:ц-- T "і—1-------^ миімі«іиая A becsületes kiegyezésért. Minden emberileg elkövethetőt megpróbálni, hogy a Csehszlovákiába zárt magyarság a köz­társaság összes többi nemzeteivel egyenlő elbá­nás alá jusson, csakhogy a magyarságot ért sérelmek és jogfosztások tömegei és kegyei or­­vosoltassanak, — ezt a jelszót adta ki Szent- Ivány és a Magyar Nemzeti Párt vezérkara, mikor arra határozta magát, hogy az ellenzéki politika eredménytelennek bizonyult útjáról letér és a kormányzat támogatása révén akarja meg­találni az itteni magyar nemzetnek a boldogu­lását. Minden elképzelhető eszközt ki kell mert­sorba vetette magát és torka szakadtából rikoltotta : — Igazságot tegyetek, nagyhatalmú uraim ! A lovasok megálltak. Egy basa közelebb léptetett s magyarul kérdezte : — Mi bajod, jó asszony ? A nenő felörvendett a magyar szóra : — Láddé, lelkem angyalom, — kiáltotta — egy kutyafejü janicsár a fejem megitta s az öt dénárommal elszökött. A basa törökül magyarázta egy töpörödött kis öregnek, aki csendesen, mozdulatlan ült egy nagy fekete lovon. — Megismered e­­zt a janicsárt? — Meg én, százból, ezerbül, halálom óráján is. Már fújták is a trombitákat, a janicsárok kürtjeit s futottak a vörös hóhérok előfele a fakanalakkal a süvegjükön. Távéi a katonaság nagy négyszegletre állott és mereven nézték a szultán igazságosz­tását az alföldi estén. — Keresd meg ! — s a basa rámutatott a janicsárok sorára. Mária néne nekiment, apróbogár szemeivel átfutva a vörös óriásokat. — Itt a hárombavágott pofája, — visí­totta el magát, Jeni a becsületes kiegyezésért, ez lett a Magyar Nemzeti Párt programmja. Ez van ráírva arra a lobogóra, amely a reálpolitika hirdetésével egységbe tömörítette, összekovácsolta a külön­böző osztályi érdekek és vallási okok miatt széttagolt magyarságot. A Magyar Nemzeti Párt megalakulásának első pillanatától a merő takti­kázás és gáncsolkodás helyett belekapcsolódott a teremtő munkába, hogy a kormányzatnak se­gítő kezet és támaszt nyújtson ahhoz, hogy az állam teljesíthesse mindazokat a feladatokat, melyek lehetővé teszik az állampolgárok nemzeti, gazdasági és kulturális jólétének a megteremtését. A Magyar Nemzeti Párt akkor nyújtotta békejobbját a kormányzat támogatására, amikor ez a legnehezebb helyzetben volt. A Magyar Nemzeti Párt nagy bölcsességgel és kiváló po­litikai eszélyességgel lépett arra az útra, mely a kormányzattal párhuzamosan működve a szél­sőséges kommunista és a nemzetközi szocialista irányzatok lehetetlenné tételével akarja a polgári irányzat felkarolásával az állam létét s az állam­polgárok — köztük az eddig mellőzött magyar­ság — jobb sorsát biztosítani. Csak helyesel­hetjük azt a lépést, hogy a Magyar Nemzeti Párt vezérei tételes biztosítékot kívánnak arra nézve, hogy a kormányzat nem fog egyes nem­zeteket kiváltságokban, privilégiumokban része­síteni, más nemzetek hátrányára elnyomni, csak helyeselhetjük, hogy a kormánytámogatás fejé­ben­­előterjesztette azokat a minimális,­­azokat a legkisebb feltételeket, amelyek az itteni ma­gyarság egyenlőjogúságát biztosítják, ami sajnos a köztársaság megalakulása óta mindenapig meg nem történt. A magyarság parlamenti támogatása a polgári irányzat megszilárdulását jelenti. Előse­gíti a konszolidáció megteremtését, a munka megbecsülését, a munkaadó és a munkája kö­zötti jó viszony létrehozását, a termelés lehető­s janicsár előállt. — Biztos vagy benne ! — Hogyne vónék, angyalom, mikor a szivem verése is elállt, ahogy megláttam a bestyét. — Megittad ennek az asszonynak a tejét ? — szólt a basa. A janicsár számot vetett veréssel, ütéssel s azt mondta : — Nem. Mária nenő az égnek emelte a kezét. — Soha ne higgjen nektek senki, földnek tolvajai legyetek az én öt dináromért. — Megittad a tejet ? — kérdezte a basa újra. — Nem. Mária nénő újra sikoltott: — Százezeren jöttök, hogy egy szegény asszony öt dénárját elvegyétek. A basa rendületlenül kérdezte harmad­szor is: — Megittad-e az asszony fejét ? S a katona harmadszor felelt rá, hogy : — Nem. Akkor a nagy lovon a kis öreg megmoz­dította a kis korbácsát alólról felfelé s a hasa szólt : — Vágjátok fel a hasát, ségét, a produktumok értékel­tetését, általában biztosítja a tisztességes polgári megélhetés lehe­tőségét földművesnek, iparosnak, kereskedőnek, munkásnak egyaránt.­A társadalmi jólét meg­teremtése elsősorban a kormány feladata, ezen céltudatos munkásságban a kormányzat támo­gatása viszont a politikai pártok kötelessége. Minden politikai párt hívei azért tömörülnek fallankszba, hogy vezéreik részükre a biztos boldogulást kiharcolják, nemzeti, gazdasági, kul­turális téren tapasztalt sérelmeiket orvosolják. Ismételjük tehát, hogy csak kötelességet teljesítettek a magyar politika intézői, amidőn a kormányzat felé barátságos közeledést tanúsí­tottak. Ezért gáncs nem érheti őket. A magyar­ság itteni helyzetének tisztázása végett mellőz­­hetlen és szükséges volt ez a lépés. Leszámo­lást és tabula ratát máskép nem is lehet csi­nálni. A hatalom birtokosainak, a többségnek most választ kell adni: elismeri-e a magyarság feltétlen egyenjogúságát és hajlandó-e jogos kívánságainak eleget tenni, igen, avagy sem. Ha a válasz igen, úgy a megértő, a félreér­téseket kiküszöbölő, az egyetemes érdeket szolgáló munkának kell bekövetkezni. Ha nemleges a válasz, úgy bebizonyosodott, hogy teljesen mellé­kes a magyarság felfogásának mikéntje, mert nemzetünk kulturális és gazdasági legyöngítése és megsemmisítése a cél. Ez esetben jöjjön a halálra szántnak minden eszközt megragadó, semmitől vissza nem riadó harca az életért. Az igen vagy nem kimondása már nagyon rövid idő kérdése. Viseljék a felelősséget azok, akik hivatva vannak dönteni a felett. A nenő csak akkor eszmélt fel, mikor le­tépték a janicsár kaftánját s pallost emeltek. — Jaj, uramjézus — kiáltotta, — már azér csak meg ne öljétek. Nem kívánom én a halálát. A basa intett s a janicsárt végighasitották. Vérével együtt a tej ömlött ki beléből. Akkor a basa igy szólt az ájuldozó asz­­szonynak : — Ha a tej benne nem lett volna, most a te torkodat vágták volna el, hogy mocskos száddal rosszat mertél mondani a győzhetetlen császár vitézéről Aztán felemelte ostorát. — Adjátok meg neki az öt dénárját. Akkor előre rágtatott és törökül, magyarul ezt kiáltotta : — Allah nagy és Mohamed az ő prófé­tája . . . Hirdessétek mindenfelé a győzhetetlen császár igazságát ! . . . Mária néne, szédelegve, iszonyodva, ájul­­dozva bukdácsolt a lovak utjából. Az öt dénárt a markában szorongatta s elhatározta, hogy öt fős vásznat vesz rajta, az jó még szemfedőnek is, a szegény katonának is jó lenne . . . Csak legalább öt aranyat adott volna a szultán епе a nagy ijedtségre . . . Móricz Zsigmond: Kiadó­ ­ vagyon válogatott burgonya Meisels Lajos, Beregszász, 14 szám

Next