Kárpáti Magyar Gazda, 1930 (5. évfolyam, 40-43. szám)
1930-10-12 / 40. szám
i oldal. KÁRPÁTI MAGYAR GAZDA 1930. október 12. SLOVENSKA BANKA FIÓKJA BEREGSZÁSZ. Alap és tartaléktőke 120 millió összl. ker. felül. Központ: Bratislava. Fiókok száma: 37. Telefon szám: 54. Telefon szám: 54! Elfogad betéteket könyvecskére és folyószámlára ! Elvállalja a bankszakmába tartozó üzletek leg- I Törvényileg feljogosult a bírói letétek valamint a legelőnyösebb kamatoztatás mellett. előnyösebb lebonyolítását, az árvapénzek kezelésére. Szlovák Biztosító R. T. Főügynöksége. A Csehszlovák sorsjáték elárusító helye. Beregszász, 1930 október 6. A mai nap a kalendáriumban csak szürke hétköznap, de örök emlékekezetű nap a magyar történelemben. Ezen a napon végezték ki Aradon az 1849. évben a szent emlékű »Aradi tizenhármat.« Ezen a napon az aradi vársáncban főbelőtték Kisst, Lázárt, Dessewffyt és Schweidelt, míg bitófán végezték be nemes életüket kilencen a következő sorrendben : Pöltenberg, Török, Lahner, Knezics, Nagy, gróf Leiningen-Westerburg, Aulich, Damjanich és Vécsey. Ezeknek a magyar szabadsághősöknek a sorsa már eleve meg volt pecsételve, amikor az osztrák császár őket Haynau tábornoknak a kezére adta. A gyalázatos emlékű Haynaut már az ő olaszországi kegyetlensége miatt a kortársai a brescicai hiéna jelzővel bélyegzték meg. A vértanuk sorát Aradon még kiegészítette néhány héttel későbben a Kazinczy Lajos és Hauk Lakivégzése. De Haynau a brescicai hiéna még ezzel sem érte be. Pesten is működésbe lépett egy vésztörvényszék. Ennek a vésztörvényszéknek legismertebb áldozatai lettek : Magyarország első miniszterelnöke , gróf Batthyány Lajos és a felsőház elnöke , báró Perényi Zsigmond, továbbá Csányi László, Woroniczky ezredes, báró Jeszenák és Szacsovay. Az orosz segítséggel hatalomra jutott osztrák zsarnokság nemtelen bosszúszomját mutatja, hogy 1765 szabadsághőst ítéltek el és ezek közül 114-et tényleg ki is végeztek, míg számosan hosszú évekig nehéz vasban raboskodtak. Az új kor történelmében példátlan, hogy egy nemzet legjobb fiait ily tömegesen végezzék ki, csak azért, mert ők életüket és vérüket a hazáért áldozni mindenkor készek valának. Nyolc évtized pergett le azóta. A vértanuk halálát követő első évek a mélységes és néma gyász évei voltak. De évről-évre egyre tündöklőbb lett a vértanuk emléke — és egyre mélyebb, egyre sötétebb lett az az árny, amelyet a bírófa nem az áldozatokra, de a hóhérokra vetett. Mi, akik iskolás gyermekkorunk óta mindig megemlékeztünk október hatodikáról — úgy nőttünk fel, hogy szívünk mélyén szent kegyeletben őrizzük a 49-i szabadsághőseink emlékét — és úgy nőttünk fel, úgy lettünk férfiakká, hogy megvessük azokat, akik hatalomért hóhérmunkára vállalkoztak. Még élnek egynehányan, akik azoknak a nagy időknek tanúi voltak és még igen sokan vagyunk, akik még szinről-szinte ismertük ezen nagy idők szereplőit. Mi, akik ma 50—60 évesek vagyunk, mi vagyunk a megmondhatói annak, hogy az aradi tizenhárom véres árnya mint öltözött egyre ragyogóbb dicsőség fényébe — míg a hóhérok árnyéka egyre sötétebb lett és a nevük is csak azért maradt feljegyezve, mert a gonoszságnak is nevet kell adni. Porba hullott az osztrák zsarnokság örökre, míg a vértanuk emlékét Gloria övezi. Mi, 50 évesek sértetlenül vettük át nemzeti hőseink emlékét — és ezért mireánk az a kötelesség hárul, hogy ezeket a szent emlékeket a maguk teljességében adjuk át a fiatalabbaknak. Amidőn e helyütt ájtatos kegyelettel emlékezünk meg az aradi tizenháromról és a többi vértanúról, nem tudunk elzárkózni attól a gondolattól, hogy a mi magyar nemzet kisebbségünk az aradi tizenháromnak az egyenes örököse. x^A mi sorsunknak, a kisebbségi sorsnak az útja szemzödésekkel van kikövezve. Most nem golyóval, nem bitófával támad reánk a hatalom — de minden eszközt felhasznál arra, hogy az itteni magyarság nemzeti léte mielőbb megsemmisüljön és ezért ma is vannak vértanúink. A ma vértanúi a hontalan magyarok, az elbocsátott tisztviselők, a dolgozni akaró munkanélküliek, az iskolából kirekedtek, a rögöt hiába törő magyar kisgazdák ezrei. Mindezeknek az embereknek az ő sok apró szenvedése öszszegezve a szenvedéseknek egész áradatát adja. De nem szabad kétségbe esnünk. Férfiasan kell elviselnünk a reánk mért sorsot^És ha úgy érezzük, hogy nem bírjuk el a reánk nehezedő terjiet, gondoljunk a magyar szabadságharc vértanuira^Meritsünk erőt az ő lelkükből, amely elég erős ^volt arra, hogy még a bitófa alól is dacosan szembe nézzen az osztrák hóhérokkal. Nekünk, magyar nemzeti kisebbségnek tűrnünk kell, szenvednünk kell, de a megpróbáltatások ne térítsenek le minket arról az útról, hogy igazunkat mindenkor a törvényre hivatkozva követeljük. Ha mi ezen az úton maradunk és ebben olyan szilárdságot tanúsítunk, mint amilyet tanúsítottak a mi nemzetünk hősei, akkor a jogtalanság nem vehet erőt rajtunk, akkor elérkezünk a jobb kor hajnalhasadásához. Ez a tanulság szól felénk az aradi tizenhárom emlékéből, kavarodott kihágási eljárásokkal, fellebbezésekkel stb. merítsem ki. Méltóztassék tehát kegyes lenni reávezetni, vagy reávezettetni az illetékeseket arra, ami ebben az ügyben egyedül lehetséges — még ha Kolombus tojása is, — hogy írják be László Lajost egyszer már abba a nyilvántartásba és nyugodjanak bele, hogy engem ebben az ügyben kihágás címén megbüntetni sehogysem lehet ! Uram ! Láthatja, hogy türelmes voltam hosszú ideig ! Nem zúgolódtam, vártam sorsom jobbrafordulását ! De az én szerénységem és türelmem sem végtelen és már betelt a mérték ! Torkig vagyok ezzel a bejelentési üggyel ! Elég volt uram ! Védelmezzen meg ! Beregszász 1930 október 6-án. A legnagyobb tisztelettel : Dr. Polchy István ügyvéd, a Magyar Nemzeti Párt elnöke és a Kárpáti Magyar Gazda főszerkesztője. Árny és fény Nyilt levél Schmidek beregszászi rendőrfőbiztos úrnak Rendőrfőbiztos Uram ! Önről azt állították egyszer előttem, hogy igazságos ember. Nekem sincs okom az ellenkezőt állítani. Bizalommal kérem tehát ! Védelmezzen meg ! A tényállás a következő : 1925 augusztus havában az a szerencsétlen gondolatom támadt, hogy autót vásároltam. Autóm mellé gépkocsivezetőként László Lajost alkalmaztam, akit a kezeim között levő rendőri bejelentőlap tanúsága szerint 1925 aug. 10-én szabályszerűen be is jelentettem. Normális körülmények között az ügy ezzel lezártnak lett volna tekinthető, azonban nem így történt ! Egy-két esztendő múlva megjelent nálam egy ismert titkosrendőr, az a derék nagybajusza — a nevét nem tudom — és nagy titokzatosan a László Lajos bejelentési íve után tudakozódott. Felmutattam, mire hümmögve eltávozott. 1928 tavaszán az általános összeírás alkalmával már két egyenruhás rendőr jelent meg nálam egy előre elkészített összeírási ívvel, amelyből hiányzott László Lajos. Felmutattam a bejelentő ívet, erre Lászlót beírták a rubrikába és ugyancsak hümmögve eltávoztak. Uram ! Elhiheti, hogy ilyen alapos bekontrolálás után joggal ébredhetett bennem fel az a meggyőződés, hogy ezzel már végleg lezártuk az erősen unalmassá vált László aktát ! De az ember téved ! Ismét nem igy történt ! 1928 május 15-re 7738/1928 szám alatt kihágási idézést kaptam s ekkor Fend kapitány úr közölte velem, hogy a László Lajos be nem jelentése miatt kihágási eljárás szenvedő alanya vagyok és mire magamhoz tértem, már le is lettem büntetve. Erre feltűnő szelídséggel felmutattam a bejelentőlapot, mire a kapitány úr nullifikálta a büntető parancsot, írt valamit az aktára és azt mondta nagy mérgesen, hogy : »krucifix ! De még ez a krucifix sem zárta le végleg az ügyet, mert a mai napon újból kisért ez a kis vacak bejelentési kérdés és a bejelentési ívnek egy félórás idő alatt való bemutatásra vagyok közvetve László Lajos útján elkötelezve ! Uram ! Azt a bejelentőlapot és azt a kihágási idézést én a kezemből ki nem adom ! Az az enyém ! Arra nekem az ilyen előzmények után feltétlenül szükségem van, mert ha már négyszer vettek elő — még kihágási alapon is — miatta, el lehetek készülve a további kedvességekre is. Azonban kijelentem, hogy megvan, itt van a zsebemben és kívánatra igazolt hivatalos személynek felmutatom ! Nekem nincs időm arra, hogy tevékenységemnek legcsekélyebb részét is a László Lajos bejelentési ívével az ebből ! Siessen őszi és téli bevásárlásaival, mert megnyílt HERMANN női-, férfi- és gyermekruha áruháza Beregszászban Fő utca 9. sz. alatt a Goldstein féle házban. x-x x~x Legújabb divatú őszi jelöltők és női kabátok nagy választékban, valamint nagy raktár iskolás gyermekek számára. Az Önkormányzati testületek gazdasági krízise, vagy hogyan akar segíteni az ungvári járási számvevő a haldokló gazdatársadalmon. Az önkormányzati testületek gazdasági krízise. Ez volt сіте az ungvári járási képviselőtestület szept. 26-án tartott rendes ülése egyik pontjának. A járási számvevő ismertette a járás pénzügyi helyzetét, mely szerinte nehéz helyzetbe került, mivel a kivetett adók nem folynak be. Ezen a helyzeten a járási számvevő a képviselőtestületi tagok nem csekély elszörnyüködésére új járási adók bevezetésével óhajtott segíteni. Egymás után szólaltak fel a járási képviselőtestület tagjai s pártkülönbség nélkül tudomására hozták a szerencsétlen indítványtevőjének, hogy a járás gazdatársadalma, a járás lakosságának túlnyomó többsége a legszörnyűbb krízisben van, amit a búzaárak esése napról, napra csak növel s ily viszonyok mellett újabb adók bevezetésére még csak gondolni is lehetetlen. A számvevő úr, ahelyett, hogy tudomásul vette volna az előtte szenvedélyes szavakkal ecsetelt siralmas helyzetet, nem tudjuk milyen jogcímen, a képviselőtestület feloszlatásával fenyegette meg a tagokat, ha indítványa ellen merészelnének szavazni. Szavazásra kerülve a dolog, a képviselőtestület tagjai egyhangúlag — szinte hihetetlen, de még a kinevezett tagok is — leszavazta az új adó bevezetését s így a járás lakossága egyelőre megszabadult egy újabb érvágástól. Nem tudjuk hol él a számvevő úr, a fellegekben, vagy másutt, hogy a teljes pusztulás szélén álló gazdatársadalom helyzetét annyira nem ismeri, hogy újabb adóbevezetésről beszélni is van bátorsága. Arra nézve pedig, hogy hogyan merészelte a számvevő úr a képviselőtestületet feloszlatással megfenyegetni, kíváncsian várjuk a járási főnök úr magyarázatát. Elvégre a képviselőtestület nem csáki szalmája, hogy azzal akármelyik tisztviselő ilyen módon rendelkezzék. І