Kárpáti Magyar Gazda, 1930 (5. évfolyam, 40-43. szám)

1930-10-12 / 40. szám

i oldal. KÁRPÁTI MAGYAR GAZDA 1930. október 12. SLOVENSKA BANKA FIÓKJA BEREGSZÁSZ. Alap és tartaléktőke 120 millió összl. ker. felül. Központ: Bratislava. Fiókok száma: 37. Telefon szám: 54. Telefon szám: 54! Elfogad betéteket könyvecskére és folyószámlára ! Elvállalja a bankszakmába tartozó üzletek leg- I Törvényileg feljogosult a bírói letétek valamint a legelőnyösebb kamatoztatás mellett.­­ előnyösebb lebonyolítását,­­ az árvapénzek kezelésére. Szlovák Biztosító R. T. Főügynöksége. A Csehszlovák sorsjáték elárusító helye. Beregszász, 1930 október 6. A mai nap a kalendáriumban csak szürke hét­köznap, de örök emlékekezetű nap a magyar tör­ténelemben. Ezen a napon végezték ki Aradon az 1849. évben a szent emlékű »Aradi tizenhármat.« Ezen a napon az aradi vársáncban főbelőtték Kisst, Lázárt, Dessewffyt és Schweidelt, míg bitó­fán végezték be nemes életüket kilencen a követ­kező sorrendben : Pöltenberg, Török, Lahner, Kne­­zics, Nagy, gróf Leiningen-Westerburg, Aulich, Dam­janich és Vécsey. Ezeknek a magyar szabadsághősöknek a sorsa már eleve meg volt pecsételve, amikor az osztrák császár őket Haynau tábornoknak a kezére adta. A gyalázatos emlékű Haynaut már az ő olaszorszá­gi kegyetlensége miatt a kortársai a brescicai hiéna jelzővel bélyegzték meg. A vértanuk sorát Aradon még kiegészítette né­hány héttel későbben a Kazinczy Lajos és Hauk La­kivégzése. De Haynau a brescicai hiéna még ezzel sem ér­te be. Pesten is működésbe lépett egy vésztörvény­szék. Ennek a vésztörvényszéknek legismertebb ál­dozatai lettek : Magyarország első miniszterelnöke , gróf Batthyány Lajos és a felsőház elnöke , báró Pe­­rényi Zsigmond, továbbá Csányi László, Woronicz­­ky ezredes, báró Jeszenák és Szacsovay. Az orosz segítséggel hatalomra jutott osztrák zsarnokság nemtelen bosszúszomját mutatja, hogy 1765 szabadsághőst ítéltek el és ezek közül 114-et tényleg ki is végeztek, míg számosan hosszú éve­kig nehéz vasban raboskodtak. Az új kor történel­mében példátlan, hogy egy nemzet legjobb fiait ily tömegesen végezzék ki, csak azért, mert ők életü­ket és vérüket a hazáért áldozni mindenkor készek valának. Nyolc évtized pergett le azóta. A vértanuk ha­lálát követő első évek a mélységes és néma gyász évei voltak. De évről-évre egyre tündöklőbb lett a vértanuk emléke — és egyre mélyebb, egyre söté­­tebb lett az az árny, amelyet a bírófa nem az áldo­zatokra, de a hóhérokra vetett. Mi, akik iskolás gyermekkorunk óta mindig megemlékeztünk október hatodikáról — úgy nőt­tünk fel, hogy szívünk mélyén szent kegyeletben őrizzük a 49-i szabadsághőseink emlékét — és úgy nőttünk fel, úgy lettünk férfiakká, hogy megvessük azokat, akik hatalomért hóhérmunkára vállalkoztak. Még élnek egynehányan, akik azoknak a nagy időknek tanúi voltak és még igen sokan vagyunk, akik még szinről-szinte ismertük ezen nagy idők szereplőit. Mi, akik ma 50—60 évesek vagyunk, mi va­gyunk a megmondhatói annak, hogy az aradi tizen­három véres árnya mint öltözött egyre ragyogóbb dicsőség fényébe — míg a hóhérok árnyéka egyre sötétebb lett és a nevük is csak azért maradt felje­gyezve, mert a gonoszságnak is nevet kell adni. Porba hullott az osztrák zsarnokság örökre, míg a vértanuk emlékét Gloria övezi. Mi, 50 évesek sértetlenül vettük át nemzeti hő­seink emlékét — és ezért mireánk az a kötelesség hárul, hogy ezeket a szent emlékeket a maguk tel­jességében adjuk át a fiatalabbaknak. Amidőn e helyütt ájtatos kegyelettel emléke­zünk meg az aradi tizenháromról és a többi vér­tanúról, nem tudunk elzárkózni attól a gondolattól, hogy a mi magyar nemzet kisebbségünk az aradi ti­zenháromnak az egyenes örököse. x^A mi sorsunknak, a kisebbségi sorsnak az útja szemzödésekkel van kikövezve. Most nem golyóval, nem bitófával támad reánk a hatalom — de minden eszközt felhasznál arra, hogy az itteni magyarság nemzeti léte mielőbb megsemmisüljön és ezért ma is vannak vértanúink. A ma vértanúi a hontalan magyarok, az elbocsátott tisztviselők, a dolgozni akaró munkanélküliek, az iskolából kirekedtek, a rögöt hiába törő magyar kisgazdák ezrei. Mindezek­nek az embereknek az ő sok apró szenvedése ösz­­szegezve a szenvedéseknek egész áradatát adja. De nem szabad kétségbe esnünk. Férfiasan kell elviselnünk a reánk mért sorsot^És ha úgy érezzük, hogy nem bírjuk el a reánk nehezedő terjiet, gon­doljunk a magyar szabadságharc vértanuira^Merit­­sünk erőt az ő lelkükből, amely elég erős ^volt arra, hogy még a bitófa alól is dacosan szembe nézzen az osztrák hóhérokkal. Nekünk, magyar nemzeti kisebbségnek tűrnünk kell, szenvednünk kell, de a megpróbáltatások ne térítsenek le minket arról az útról, hogy igazunkat mindenkor a törvényre hivatkozva követeljük. Ha mi ezen az úton maradunk és ebben olyan szilárdságot tanúsítunk, mint amilyet tanúsítottak a mi nemzetünk hősei, akkor a jogtalanság nem ve­het erőt rajtunk, akkor elérkezünk a jobb kor haj­nalhasadásához. Ez a tanulság szól felénk az aradi tizenhárom emlékéből, kavarodott kihágási eljárásokkal, fellebbezésekkel stb. merítsem ki. Méltóztassék tehát kegyes lenni reávezetni, vagy reá­vezettetni az illetékeseket ar­ra, ami ebben az ügyben egyedül lehetséges — még ha Kolombus tojása is, — hogy írják be László La­jost egyszer már abba a nyilvántartásba és nyugod­janak bele, hogy engem ebben az ügyben kihágás címén megbüntetni sehogysem lehet ! Uram ! Láthatja, hogy türelmes voltam hosszú ideig ! Nem zúgolódtam, vártam sorsom jobbrafordu­­lását ! De az én szerénységem és türelmem sem végtelen és már betelt a mérték ! Torkig vagyok ez­zel a bejelentési üggyel ! Elég volt uram ! Védelmez­zen meg ! Beregszász 1930 október 6-án. A legnagyobb tisztelettel : Dr. Polchy István ügyvéd, a Magyar Nemzeti Párt elnöke és a Kárpáti Magyar Gazda főszerkesztője. Árny és fény Nyilt levél Schmidek beregszászi rendőrfőbiztos úrnak Rendőrfőbiztos Uram ! Önről azt állították egy­szer előttem, hogy igazságos ember. Nekem sincs okom az ellenkezőt állítani. Bizalommal kérem te­hát ! Védelmezzen meg ! A tényállás a következő : 1925 augusztus havá­ban az a szerencsétlen gondolatom támadt, hogy autót vásároltam. Autóm mellé gépkocsivezetőként László Lajost alkalmaztam, akit a kezeim között le­vő rendőri bejelentőlap tanúsága szerint 1925 aug. 10-én szabályszerűen be is jelentettem. Normális körülmények között az ügy ezzel lezártnak lett vol­na tekinthető, azonban nem így történt ! Egy-két esztendő múlva megjelent nálam egy ismert titkos­rendőr, az a derék nagybajusza — a nevét nem tu­dom — és nagy titokzatosan a László Lajos bejelen­tési íve után tudakozódott. Felmutattam, mire hüm­­mögve eltávozott. 1928 tavaszán az általános össze­írás alkalmával már két egyenruhás rendőr jelent meg nálam egy előre elkészített összeírási ívvel, amelyből hiányzott László Lajos. Felmutattam a be­jelentő ívet, erre Lászlót beírták a rubrikába és ugyancsak hümmögve eltávoztak. Uram ! Elhiheti, hogy ilyen alapos bekontrolá­­lás után joggal ébredhetett bennem fel az a meg­győződés, hogy ezzel már végleg lezártuk az erősen unalmassá vált László aktát ! De az ember téved ! Ismét nem igy történt ! 1928 május 15-re 7738/1928 szám alatt kihágási idézést kaptam s ekkor Fend kapitány úr közölte velem, hogy a László Lajos be nem jelentése miatt kihágási eljárás szenvedő ala­nya vagyok és mire magamhoz tértem, már le is let­tem büntetve. Erre feltűnő szelídséggel felmutattam a bejelentőlapot, mire a kapitány úr nullifikálta a büntető parancsot, írt valamit az aktára és azt mondta nagy mérgesen, hogy : »krucifix ! De még ez a krucifix sem zárta le végleg az ügyet, mert a mai napon újból kisért ez a kis vacak bejelentési kérdés és a bejelentési ívnek egy félórás idő alatt való bemutatásra vagyok közvetve László Lajos út­ján elkötelezve ! Uram ! Azt a bejelentőlapot és azt a kihágási idézést én a kezemből ki nem adom ! Az az enyém ! Arra nekem az ilyen előzmények után feltétlenül szükségem van, mert ha már négyszer vettek elő — még kihágási alapon is — miatta, el lehetek készül­ve a további kedvességekre is. Azonban kijelentem, hogy megvan, itt van a zsebemben és kívánatra iga­zolt hivatalos személynek felmutatom ! Nekem nincs időm arra, hogy tevékenységemnek legcsekélyebb részét is a László Lajos bejelentési ívével az ebből ! Siessen őszi és téli bevásár­lásaival, mert megnyílt HERMANN női-, férfi- és gyermekruha áruháza Beregszászban Fő­ utca 9. sz. alatt a Goldstein f­éle házban. x-x x~x Legújabb divatú őszi jelöltők és női kabátok nagy választékban, valamint nagy raktár iskolás gyermekek számára. Az Önkormányzati testületek gazdasági krízise, vagy hogyan akar segíteni az ungvári járási számvevő a haldokló gazdatársadalmon. Az önkormányzati testületek gazdasági krízise. Ez volt­­ сіте az ungvári járási képviselőtestület szept. 26-án tartott rendes ülése egyik pontjának. A járási számvevő ismertette a járás pénzügyi helyze­tét, mely szerinte nehéz helyzetbe került, mivel a kivetett adók nem folynak be. Ezen a helyzeten a járási számvevő a képviselőtestületi tagok nem cse­kély elszörnyüködésére új járási adók bevezetésé­vel óhajtott segíteni. Egymás után szólaltak fel a járási képviselőtes­tület tagjai s pártkülönbség nélkül tudomására hoz­ták a szerencsétlen indítványtevőjének, hogy a já­rás gazdatársadalma, a járás lakosságának túlnyo­mó többsége a legszörnyűbb krízisben van, amit a búzaárak esése napról, napra csak növel s ily vi­szonyok mellett újabb adók bevezetésére még csak gondolni is lehetetlen. A számvevő úr, ahelyett, hogy tudomásul vette volna az előtte szenvedélyes szavakkal ecsetelt siralmas helyzetet, nem tudjuk milyen jogcímen, a képviselőtestület feloszlatásával fenyegette meg a tagokat, ha indítványa ellen me­részelnének szavazni. Szavazásra kerülve a dolog, a képviselőtestület tagjai egyhangúlag — szinte hi­hetetlen, de még a kinevezett tagok is — leszavaz­ta az új adó bevezetését s így a járás lakossága egyelőre megszabadult egy újabb érvágástól. Nem tudjuk hol él a számvevő úr, a fellegek­ben, vagy másutt, hogy a teljes pusztulás szélén álló gazdatársadalom helyzetét annyira nem ismeri, hogy újabb adó­bevezetésről beszélni is van bátorsága. Arra nézve pedig, hogy hogyan merészelte a szám­vevő úr a képviselőtestületet feloszlatással megfe­nyegetni, kíváncsian várjuk a járási főnök úr ma­gyarázatát. Elvégre a képviselőtestület nem csáki szalmája, hogy azzal akármelyik tisztviselő ilyen módon rendelkezzék. І

Next