Kárpáti Magyar Gazda, 1931 (6. évfolyam, 9. szám)
1931-03-01 / 9. szám
2 oldal. KÁRPÁTI MAGYAR GAZDA SLOVENSKÁ BANKA FIÓKJA BEREGSZÁSZ. Központ: Bratislava. Alap és tartaléktőke 120 millió összl. ker. felül. Telefonszám: 54. Elfogad betéteket könyvecskére és folyószámlára ! Elvállalja a bankszakmába tartozó üzletek lega legelőnyösebb kamatoztatás melletti előnyösebb lebonyolítását. Fiókok száma: 37. Telefonszám: 54. Törvényileg feljogosult a bírói letétek valamint az árvapénzek kezelésére. Szlovák Biztosító R. T. Főügynöksége. A Csehszlovák sorsjáték elárusító helye: 12 Técső és vidéke élethalál harca a mindennapi kenyérért Hokky képviselő a prágai parlamentben síkra szállt Técső határvédelméért Técső népe impozáns népgyűlésen kiáltotta világgá az ő sérelmeit Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő a prágai parlamentben ismét tartalmas beszédben szólott hozzá a beruházási törvényjavaslathoz. A legerélyesebben követelte, hogy ebből a beruházási kölcsönből fedezzék a viski híd és Tisza szabályozás költségeit, mert különben elpusztul Visk szorgalmas, törekvő népe. Egyben előadta, hogy nemcsak Visket fenyegeti veszedelem, de Técsőt és vidékét is, mert a határkérdés helytelen rendezése miatt ennek a vidéknek a vagyonára a román állam már rátette a kezét. Ismertette a parlament nyilvánossága előtt a técsői népgyűlés történetét, amelyet az ügy nagy fontosságára való tekintettel teljes egészében közlünk. Szó szerint közöljük azt a jegyzőkönyvet, amelyet erről a técsői népgyülésről vettek fel : Jegyzőkönyv: Técső város közönségének 1931 február 18-án tartott népgyüléséről. Jelen vannak : Az előkészítőbizottság tagjai és 795 érdekelt técsői polgár. 1. Előkészitőbizottság nevében Isaák Imre técsői ref. lelkész üdvözli a megjelenteket s felhívja a népgyülést, hogy válassza meg elnökét. Népgyülés egyhangúlag Isaák Imrét választja meg jelen gyűlés elnökévé. -----12. Isaák Imre megköszöni töj megtiszteltetést, el- foglalja az elnöki széket és a népgyülést megnyitja. 3. Elnök felhívására népgyülés jegyzőkönyvének felvételére egyhangúlag megválasztatnak Kuruci Viktor (államnyelv), Kisfaludy Ferenc (magyar nyelv), Dávidovics Hermann (német nyelv). 4. Népgyülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéretnek : Ács Lajos Sámuel, Dévay József, Sófalusy István, Batizy Bálint. 5. Előkészítőbizottság nevében Isaák Imre röviden és tárgyilagosan ismerteti a népgyűlés egybehívásának okát és célját. Elmondja, hogy a sevres-i békeszerződés államunk határát a román állammal szemben úgy állapította meg, hogy az országhatár Hosszúmezőtől elkanyarodva a Tisza balpartjától, Szaploncának, Remetének és Técsőnek a katasztrális határán húzódjék a bérctetőn, vagyis nevezett községek nyugati volt határa egyúttal a két ország közötti határt is képezze. Ilyen értelemben vették is hatalomba a nekik ítélt területet a románok s Técső szabadon járhatott a Tisza balpartján fekvő ingatlanaihoz, lévén az csehszlovák terület. 1921 május 4-én azonban a lakosság, a parlament vagy más illetékes fórum megkérdezése nélkül a két állam külügyminisztere állítólag olyan megállapodást létesített, hogy Hosszúmezőtől lefelé, egészen a Técső alsó határában levő kieső dűlőig a Tisza legyen az országhatár s ezzel Técső község, Remete és Szaplonca községek volt határai helyett lehozatott az országhatár a bércről a Tiszához s nevezett községek közül Szaplonca, Remete, Kövesláz és Ferencvölgy teljesen átadatott a román impériumnak, Técső pedig kettévágattatott s cca 7000 kat. hold területe lett román fenhatóság alattivá. A román hatóság ez intézkedés következtében az állami erdőkincstári erdőket és birtokokat azonnal hatalomba vette, a magánosok birtokára nézve pedig úgynevezett kishatárátlépő engedélyek alapján a tulajdonjogot és mivelést továbbra is engedélyezte. Sok zaklatással bár, de a mi tulajdonunkat képező földjeinket mégis használhattuk, igaz, hogy a korlátozások miatt sok kárt szenvedtünk. Most azonban köztudomás szerint kimondta a román állam bírósága, hogy egy állítólagos alkotmánytörvényükbeli pont szerint a távollevő idegen állampolgárok ingatlanai kisajátítandók tetszés szerinti áron s ez az akció már meg is kezdődött. Katasztrális holdanként állítólag 200 leát (40 kc-t) akarnak fizetni a tulajdonosoknak kisajátítási árként. Mi minden követ megmozgattunk már úgy a magunk, mint a román hatóságoknál arra nézve, hogy ez a szörnyű csapás el ne érhessen bennünket, amint azonban az 1930 novemberében e tárgyban is tartott bukaresti két állam közötti koferenciáról megjelent tudósításokból látható, a román kormány nem hajlandó továbbra megengedni azt, hogy magántulajdonunkat a 10 éves gyakorlat szerint tovább használhassuk, hanem most már azt el akarja venni tőlünk, illetve ki akarja azt sajátíttatni a maga elégedetlenei számára. Arra hivatkozik, hogy távollevők vagyunk. Összehívtuk ezt a népgyűlést. Nem valaki ellen, nem a románok, nem is a mi külügyminisztériumunk ellen. Hanem összehívtuk valamiért. A magunk érdekeinek megvédelmezéséért. Ez a gyűlés egybehivásának az oka. A célja pedig az, hogy az utolsó órában tiltakozzunk a magántulajdon szentsége ellen készülő merénylet ellen s a magunk kormányán keresztül eljuttassuk jajszavunkat a leghatalmasabb fórumig, orvoslást kérjünk, amíg nem késő. Arra kéri szónok a politikai pártokat és minden tényezőt, akinek a segítés módjában áll, hogy tegyék össze a tudományukat orvosprofesszorok módjára és gyógyítsák meg a mi nagy Beetegségünket, a határunkat, a kettévágás itt is, odaát is elégedetleneket teremtett. Ez természetes. Mert azokat elvágta ez az intézkedés Técsőtől, amely város nekik munkaalkalmat, kereskedelembe való bekapcsolást, vasutat, kultúrát, helyben orvost, patikát és jogszolgáltatást, egyszóval életet jelentett. Hiszen most teljesen el vannak vágva a világtól. Csak egy pillantás a térképre és azonnal látható, hogy mit jelentett nekik a 100 lépésnyire fekvő, csak a Tisza medre által elválasztott anyaközség, ahol volt életük lüktető szíve és mit jelent a mostani elzártság, vasútnélküliség, orvos és patika nélküliség, gazdasági tönkretettség, kikapcsoltság a természetes szellemi és gazdasági vérkeringésből. Ha szólani mernének, ők kiáltanák a leghangosabban, hogy mentsetek meg bennünket és kapcsoljatok vissza az anyatesthez , Técsőhöz ! Mit érnének vele az elszakított técsői lakosok, ha a tőlünk elrekvirált földeket nekik adnák is, ha nem adnak nekik piacot, munkaalkalmat. Mert azt okos ember csak nem képzelheti, hogy akár a 30 km.-re fekvő Sighet, akár a még messzebb fekvő Satumáre boldogulást jelenthetne az ottani elégedetleneknek, mikor Técső itt van a szájukban és semmi alapja nincs annak, hogy a sevres-i határt megváltoztatták az ő határozott kárukra. A kettészakítás itt, nálunk is elégedetlenséget és keserűséget teremtett, mert eddig is szomorú volt a helyzetünk, míg szabad volt a földjeinkre átjárni és azt mivelni, róla legalább valamit hazahordhattunk — folytatta a népgyűlés elnöke — most pedig, ha elveszik a román impérium alatti földjeinket, az elégedetlenség be nem látható következményeket fog hozni az itteni lakosság részéről, hiszen éppen a kisemberek közül lesznek a legtöbben olyanok, akik ottani földjük elvesztésével mindenüket el fogják veszíteni. Nekünk ott vannak az erdőink, legelőink, kaszálóink, gyümölcsöseink, amelyek ideát teljességgel pótolhatatlanok, ebből a vagyonból kell élnünk, enélkül a legsötétebb nyomorúság szakadna ránk. De ebből éltek régen azok is, akik most román alattvalók s akik azelőtt sohasem voltak elégedetlenek, mert velünk együtt művelték a kérdéses területet s mert idetartoztak, velünk együtt boldogok voltak. A jelen népgyűlés célja orvosláskeresés: elő kell terjesztenünk a magunk kormánya s a világ ítélőszéke előtt a mi nagy fájdalmunkat, a mi gazdasági életünket fenyegető óriási veszedelmet és kérnünk kell alkotmányos uton, hogy mindkét fél, úgy a romániai, mint az itteni érdekelt lakosság és az állam jól felfogott érdekében csatolják vissza a sevres-i békeszerződés ellenére elszakított Szaplonca, Remete, Kövesláz, Ferencvölgy községeket, valamint a Técső anyaközség területéről levágott részt államunkhoz, mert így a két állam közötti súrlódás is egyszers mindenkorra megszűnik, a két oldali lakosság elégedetlensége is tápot veszit s a sevres-i békeszerződés is visszaállittatik eredeti érvényébe, mindenik fél igaz örömére. Ha a román állam megkötné magát s az engedékenységre másként nem volna rábírható, a most készülő paega-vasutvonali szerződés aláírásának megtagadásával kényszerítő erő is van államunk kezében, éppen ezért az előkészítőbizottság kéri a népgyűlést, intéztessék távirat az illetékes minisztériumokhoz, hogy ezt az ellenfegyvert vegye igénybe a mi jogaink megvédelmezése érdekében. A nagy lelkesedéssel, hosszantartó helyesléssel és éljenzéssel fogadott elnöki beszéd után a népgyűlés egyhangúlag kimondotta a következőket : 1. Tiltakozunk az ellen, hogy a sevres-i békeszerződésnek a határmegállapító rendelkezését akülügyminiszterek egymásközti konferenciája megváltoztatta és megengedte, hogy a mai határ létesíttessék államunk és a román állam között a Técső és vidéke szakaszon, holott a hivatkozott sevres-i szerződés úgy intézkedett — nagyon helyesen és humánusan —, hogy a Szaplonca, Remete, Técső és Ferencvölgy volt természetes határa képezze a két állam közötti határt is. Követeljük, hogy a sevres-i megállapodás visszaállíttassék, azaz Hosszúmezőtől elkanyarodva Szaplonca, Remete, Técső s a hozzátartozott Kövesláz és Ferencvölgy kataszteri határa legyen az országhatár is. 2. Tiltakozunk az ellen, hogy az autonóm Podkarpatszka Rusz sejmjének, illetőleg a prahai parlamentnek hozzájárulása és ratifikálása nélkül a külügyminisztérium külön egyezséget létesített 1921 május 4-én Prahában a román külügyminiszterrel és megengedte a mai határ létesítését. Felkérjük a külügyminisztériumot és a csehszlovák állam összkormányát, hogy a maga állampolgárainak anyagi javait megvédelmezni méltóztassék. Követeljük, hogy minden, a sevres-i békeszerződés ellenes megállapodás, mint törvénybe, szerzett jogba és a békeszerződésbe ütköző, megsemmisittessék és a sevres-i szerződés a maga eredetiségében viszaállittassék. 3. Miután több mint tiz esztendőn keresztül a técsői közbirtokosság, az állami erdőkincstár és a magánosok a magán és állami tulajdon kihasználásában vagy teljesen, vagy részlegesen meggátoltattak, követeljük, hogy elmaradt haszon címén mindhárom tényező megfelelő kárpótlást nyerjen, amely összeg a visszanyerendő terület jókarbahelyezésére és a ferencvölgyi üveggyár üzembehozására fordíttassék. 4. Követeljük, hogy a Tisza közvetlen balpartjáról a román vámhatóság a sevres-i határra helyeztessék ki. 5. Felkérjük úgy az illetékes minisztériumokat, mint a parlament két házának összes klubjait, különösen pedig Podkarpatszka Rusz országos elnökét és kormányzóját, képviselőit és szenátorait, valamint az igazságos ügyért mindig síkraszállani kész sajtót, hogy igazságos ügyünket méltóztassanak magukévá tenni és az államhatalom súlyával odahatni, hogy határsérelmünk megszüntettessék, a jogos tulajdonunkhoz hozzájuthassunk és azt mint 1931 március 1.