Kárpáti Magyar Gazda, 1931 (6. évfolyam, 9. szám)

1931-03-01 / 9. szám

2 oldal. KÁRPÁTI MAGYAR GAZDA SLOVENSKÁ BANKA FIÓKJA BEREGSZÁSZ. Központ: Bratislava. Alap és tartaléktőke 120 millió összl. ker. felül. Telefon­szám: 54. Elfogad betéteket könyvecskére és folyószámlára ! Elvállalja a bankszakmába tartozó üzletek leg­­a legelőnyösebb kamatoztatás mellett­­i előnyösebb lebonyolítását. Fiókok száma: 37. Telefon­szám: 54. Törvényileg feljogosult a bírói letétek valamint az árvapénzek kezelésére. Szlovák Biztosító R. T. Főügynöksége. A Csehszlovák sorsjáték elárusító helye: 12 Técső és vidéke élet­halál harca a mindennapi kenyérért Hokky képviselő a prágai parlamentben síkra szállt Técső határvédelméért Técső népe impozáns népgyűlésen kiáltotta világgá az ő sérelmeit Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő a prá­gai parlamentben ismét tartalmas beszédben szólott hozzá a beruházási törvényjavaslathoz. A legerélye­sebben követelte, hogy ebből a beruházási kölcsön­ből fedezzék a viski híd és Tisza szabályozás költ­ségeit, mert különben elpusztul Visk szorgalmas, tö­rekvő népe. Egyben előadta, hogy nemcsak Visket fenyegeti veszedelem, de Técsőt és vidékét is, mert a határkérdés helytelen rendezése miatt ennek a vidéknek a vagyonára a román állam már rátette a kezét. Ismertette a parlament nyilvánossága előtt a técsői népgyűlés történetét, amelyet az ügy nagy fontosságára való tekintettel teljes egészében köz­lünk. Szó szerint közöljük azt a jegyzőkönyvet, ame­lyet erről a técsői népgyülésről vettek fel : Jegyzőkönyv: Técső város közönségének 1931 február 18-án tartott népgyüléséről. Jelen vannak : Az előkészítő­­bizottság tagjai és 795 érdekelt técsői polgár. 1. Előkészitőbizottság nevében Isaák Imre té­csői ref. lelkész üdvözli a megjelenteket s felhívja a népgyülést, hogy válassza meg elnökét. Népgyülés egyhangúlag Isaák Imrét választja meg jelen gyűlés elnökévé. -----12. Isaák Imre megköszöni töj megtiszteltetést, el-­ foglalja az elnöki széket és a népgyülést megnyitja. 3. Elnök felhívására népgyülés jegyzőkönyvé­nek felvételére egyhangúlag megválasztatnak Ku­­ruci Viktor (államnyelv), Kisfaludy Ferenc (magyar nyelv), Dávidovics Hermann (német nyelv). 4. Népgyülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéretnek : Ács Lajos Sámuel, Dévay József, Só­­falusy István, Batizy Bálint. 5. Előkészítőbizottság nevében Isaák Imre rö­viden és tárgyilagosan ismerteti a népgyűlés egy­­behívásának okát és célját. Elmondja, hogy a sev­­res-i békeszerződés államunk határát a román ál­lammal szemben úgy állapította meg, hogy az or­szághatár Hosszúmezőtől elkanyarodva a Tisza bal­partjától, Szaploncának, Remetének és Técsőnek a katasztrális határán húzódjék a bérctetőn, vagyis nevezett községek nyugati volt határa egyúttal a két ország közötti határt is képezze. Ilyen értelem­ben vették is hatalomba a nekik ítélt területet a románok s Técső szabadon járhatott a Tisza bal­partján fekvő ingatlanaihoz, lévén az csehszlovák terület. 1921 május 4-én azonban a lakosság, a par­lament vagy más illetékes fórum megkérdezése nél­kül a két állam külügyminisztere állítólag olyan megállapodást létesített, hogy Hosszúmezőtől lefelé, egészen a Técső alsó határában levő kieső dűlőig a Tisza legyen az országhatár s ezzel Técső község, Remete és Szaplonca községek volt határai helyett lehozatott az országhatár a bércről a Tiszához s ne­vezett községek közül Szaplonca, Remete, Köves­láz és Ferencvölgy teljesen átadatott a román impé­­riumnak, Técső pedig kettévágattatott s cca 7000 kat. hold területe lett román fenhatóság alattivá. A román hatóság ez intézkedés következtében az ál­lami erdőkincstári erdőket és birtokokat azonnal hatalomba vette, a magánosok birtokára nézve pe­­dig úgynevezett kishatárátlépő engedélyek alapján a tulajdonjogot és mivelést továbbra is engedélyez­te. Sok zaklatással bár, de a mi tulajdonunkat ké­pező földjeinket mégis használhattuk, igaz, hogy a korlátozások miatt sok kárt szenvedtünk. Most azonban köztudomás szerint kimondta a román ál­lam bírósága, hogy egy állítólagos alkotmánytörvé­­nyükbeli pont szerint a távollevő idegen állampol­gárok ingatlanai kisajátítandók tetszés szerinti áron s ez az akció már meg is kezdődött. Katasztrális holdanként állítólag 200 leát (40 kc-t) akarnak fi­zetni a tulajdonosoknak kisajátítási árként. Mi min­den követ megmozgattunk már úgy a magunk, mint a román hatóságoknál arra nézve, hogy ez a ször­nyű csapás el ne érhessen bennünket, amint azon­ban az 1930 novemberében e tárgyban is tartott bu­karesti két állam közötti koferenciáról megjelent tu­dósításokból látható, a román kormány nem haj­landó továbbra megengedni azt, hogy magántulaj­donunkat a 10 éves gyakorlat szerint tovább hasz­nálhassuk, hanem most már azt el akarja venni tő­lünk, illetve ki akarja azt sajátíttatni a maga elége­detlenei számára. Arra hivatkozik, hogy távolle­vők vagyunk. Összehívtuk ezt a népgyűlést. Nem valaki ellen, nem a románok, nem is a mi külügymi­nisztériumunk ellen. Hanem­ összehívtuk valamiért. A magunk érdekeinek megvédelmezéséért. Ez a gyűlés egybehivásának az oka. A célja pedig az, hogy az utolsó órában tiltakozzunk a magántulaj­don szentsége ellen készülő merénylet ellen s a magunk kormányán keresztül eljuttassuk jajszavun­kat a leghatalmasabb fórumig, orvoslást kérjünk, amíg nem késő. Arra kéri szónok a politikai párto­kat és minden tényezőt, akinek a segítés módjában áll, hogy tegyék össze a tudományukat orvospro­fesszorok módjára és gyógyítsák meg a mi nagy Bee­tegségünket, a határunkat, a k­ettévágás itt is, oda­át is elégedetleneket teremtett. Ez természetes. Mert azokat elvágta ez az intézkedés Técsőtől, amely város nekik munkaalkalmat, kereskedelembe való bekapcsolást, vasutat, kultúrát, helyben or­vost, patikát és jogszolgáltatást, egyszóval életet jelentett. Hiszen most teljesen el vannak vágva a világtól. Csak egy pillantás a térképre és azonnal látható, hogy mit jelentett nekik a 100 lépésnyire fekvő, csak a Tisza medre által elválasztott anya­község, ahol volt életük lüktető szíve és mit jelent a mostani elzártság, vasútnélküliség, orvos és pati­ka nélküliség, gazdasági tönkretettség, kikapcsolt­ság a természetes szellemi és gazdasági vérkeringés­ből. Ha szólani mernének, ők kiáltanák a leghango­sabban, hogy mentsetek meg bennünket és kapcsol­jatok vissza az anyatesthez , Técsőhöz ! Mit érné­nek vele az elszakított técsői lakosok, ha a tőlünk elrekvirált földeket nekik adnák is, ha nem adnak nekik piacot, munkaalkalmat. Mert azt okos ember csak nem képzelheti, hogy akár a 30 km.-re fekvő Sighet, akár a még messzebb fekvő Satumáre bol­dogulást jelenthetne az ottani elégedetleneknek, mikor Técső itt van a szájukban és semmi alapja nincs annak, hogy a sevres-i határt megváltoztatták az ő határozott kárukra. A kettészakítás itt, ná­lunk is elégedetlenséget és keserűséget teremtett, mert eddig is szomorú volt a helyzetünk, míg sza­bad volt a földjeinkre átjárni és azt mivelni, róla legalább valamit hazahordhattunk — folytatta a népgyűlés elnöke — most pedig, ha elveszik a ro­mán impérium alatti földjeinket, az elégedetlenség be nem látható következményeket fog hozni az it­teni lakosság részéről, hiszen éppen a kisemberek közül lesznek a legtöbben olyanok, akik­ ottani föld­jük elvesztésével mindenüket el fogják veszíteni. Nekünk ott vannak az erdőink, legelőink, kaszáló­ink, gyümölcsöseink, amelyek ideát teljességgel pó­tolhatatlanok, ebből a vagyonból kell élnünk, enél­­kül a legsötétebb nyomorúság szakadna ránk. De ebből éltek régen azok is, akik most román alatt­valók s akik azelőtt sohasem voltak elégedetlenek, mert velünk együtt művelték a kérdéses területet s mert idetartoztak, velünk együtt boldogok voltak. A jelen népgyűlés célja orvosláskeresés: elő kell terjesztenünk a magunk kormánya s a világ ítélő­széke előtt a mi nagy fájdalmunkat, a mi gazdasági életünket fenyegető óriási veszedelmet és kérnünk kell alkotmányos uton, hogy mindkét fél, úgy a ro­mániai, mint az itteni érdekelt lakosság és az állam jól felfogott érdekében csatolják vissza a sevres-i békeszerződés ellenére elszakított Szaplonca, Re­mete, Kövesláz, Ferencvölgy községeket, valamint a Técső anyaközség területéről levágott részt álla­munkhoz, mert így a két állam közötti súrlódás is egyszers mindenkorra megszűnik, a két oldali lakos­ság elégedetlensége is tápot veszit s a sevres-i bé­keszerződés is visszaállittatik eredeti érvényébe, mindenik fél igaz örömére. Ha a román állam megkötné magát s az enge­dékenységre másként nem volna rábírható, a most készülő paega-vasutvonali szerződés aláírásának megtagadásával kényszerítő erő is van államunk ke­zében, éppen ezért az előkészítőbizottság kéri a nép­gyűlést, intéztessék távirat az illetékes minisztériu­mokhoz, hogy ezt az ellenfegyvert vegye igénybe a mi jogaink megvédelmezése érdekében. A nagy lelkesedéssel, hosszantartó helyeslés­sel és éljenzéssel fogadott elnöki beszéd után a nép­gyűlés egyhangúlag kimondotta a következőket :­­ 1. Tiltakozunk az ellen, hogy a sevres-i béke­szerződésnek a határmegállapító rendelkezését a­­külügyminiszterek egymásközti konferenciája meg­változtatta és megengedte, hogy a mai határ léte­­síttessék államunk és a román állam között a Té­cső és vidéke szakaszon, holott a hivatkozott sev­res-i szerződés úgy intézkedett — nagyon helyesen és humánusan —, hogy a Szaplonca, Remete, Técső és Ferencvölgy volt természetes határa képezze a két állam közötti határt is. Követeljük, hogy a sev­­res-i megállapodás visszaállíttassék, azaz Hosszú­mezőtől elkanyarodva Szaplonca, Remete, Técső s a hozzátartozott Kövesláz és Ferencvölgy kataszte­ri határa legyen az országhatár is. 2. Tiltakozunk az ellen, hogy az autonóm Pod­­karpatszka Rusz sejmjének­, illetőleg a prahai par­lamentnek hozzájárulása és ratifikálása nélkül a kü­lügyminisztérium külön egyezséget létesített 1921 május 4-én Prahában a román külügyminiszterrel és megengedte a mai határ létesítését. Felkérjük a kü­lügyminisztériumot és a csehszlovák állam összkor­­mányát, hogy a maga állampolgárainak anyagi javait megvédelmezni méltóztassék. Követeljük, hogy min­den, a sevres-i békeszerződés ellenes megállapo­dás, mint törvénybe, szerzett jogba és a békeszer­ződésbe ütköző, megsemmisittessék és a sevres-i szerződés a maga eredetiségében viszaállittassék. 3. Miután több mint tiz esztendőn keresztül a técsői közbirtokosság, az állami erdőkincstár és a magánosok a magán és állami tulajdon kihasználá­sában vagy teljesen, vagy részlegesen meggátoltat­tak, követeljük, hogy elmaradt haszon címén mind­három tényező megfelelő kárpótlást nyerjen, amely összeg a visszanyerendő terület jókarbahelyezésére és a ferencvölgyi üveggyár üzembehozására fordít­­tassék. 4. Követeljük, hogy a Tisza közvetlen balpart­járól a román vámhatóság a sevres-i határra helyez­tessék ki. 5. Felkérjük úgy az illetékes minisztériumokat, mint a parlament két házának összes klubjait, kü­­lö­nösen pedig Podkarpatszka Rusz országos elnö­két és kormányzóját, képviselőit és szenátorait, va­lamint az igazságos ügyért mindig síkraszállani kész sajtót, hogy igazságos ügyünket méltóztassanak magukévá tenni és az államhatalom súlyával oda­hatni, hogy határsérelmünk megszüntettessék, a jogos tulajdonunkhoz hozzájuthassunk és azt mint 1931 március 1.

Next