Kárpáti Magyar Gazda, 1936 (12. évfolyam, 1-31. szám)

1936-01-01 / 1. szám

Szerda, 1936 január hó 1. XII. évfolyam, 1. szám.­­ MAGYART­­AZ­DA Az Országos Magyar Kisgazda-, Földmíves- és Kisiparospárt - Magyar Nemzeti Párt­­ kárpátaljai kerületének hivatalos hetilapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Berehovo—Beregszász, Masaryk-tér, 3. szám. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztő-bizottsági elnök: EGRY FERENC. Főszerkesztő: Dr. POLCHY ISTVÁN. Felelős szerkesztő: Dr. BODÁKY ISTVÁN. Egészévi Félévi ELŐFIZETÉSI ÁRA: -------36 Ke. Negyedévi-------­-------18 Ke. Havi ------------9 1 3 1 Uj esztendő Soha még fásultabban nem vártuk az új esz­tendőt, mint ezt az 1936-osat. Úgyszólván mindent tudunk róla. Semmi titkot nem rejteget és semmi jót nem ígér. A legutóbbi képviselőházi és szenátusi műkö­désből megtudtuk, hogy gazdasági téren — ami nekünk jelenleg a legfontosabb — semmi javulásra nem számíthatunk. Az adók nem fognak csökkenni, sőt emelkedni fognak. Ezzel szemben a szegénység nem fog apadni, de növekedni fog. A gazda meg-­ feszített erővel fog dolgozni, hogy mindennapi ke­nyerét megszerezze és fizetni bírja adósságait. Az adósság rendezése ugyanis olyan »neszesemmi fogd meg jól« féle lesz, amit már beígértek ugyan, de hogy életbeléptetni mikor fogják, nem tudjuk. A gabonamonopólium se váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Kisült, hogy csak akkor válna be, ha a magyar gazdát le lehetne szoktatni a búzater­mesztésről. Erre való a vetésterületek csökkentése. Kulturális téren se ígér semmi jót az új eszten­dő. A magyar iskolák szaporításáról és fejleszté­séről szó sincsen. A magyar kulturális egyesülete­ket nem segélyezik. Minden koncon a kormány­pártok néhány embere osztozkodik. Kisebbségi jo­gainkat e téren sem tartják tiszteletben. Nem hoz semmi jót az új esztendő a politikai életben sem. Az egyes pártok ugyan igyekszenek megszabadulni a cseh agrár­párt kegyetlen uralmá­tól, de ez nem fog sikerülni, mert ezt a pártot, mely kigyomlálja a magyar lelkekből a magyar nemzeti gondolatot, egyes koncleső magyarok is támogatják, pedig ezért csak morzsa jut nekik a nagbírtokosok e pártjának dúsan terített asztalá­ról. Vagy még az se... Ha így végignézünk az életünkön és látjuk, hogy napról-napra csak szegényedünk és rongyo­sabbak leszünk, az új esztendő közeledtére nem tá­madhat bennünk más gondolat, mint az, hogy az élet nem áll meg, tehát küzdenünk kell tovább, acélos akarattal, ki nem fáradva, nagy reménység­gel, hogy egyszer mégis csak elérjük célunkat és a magyar égre feljön a magyar kisebbség éltető napja! Ebben a reménységben kívánunk nek­tek gazda testvéreink, erőt és kitartást a további küzdelemre; ebben a reményben kívánunk nektek boldog újévet, mert a sikeres küzdelem, a győzelem reményeivel kecsegtető harc is boldo­gít! Az élet vándorbotja a remény — tartja a köz­­mondás is. Ezzel a vándorbottal a keretekben in­duljatok neki az uj esztendőnek és küzdjetek és bízzatok, mert kisebbségi sorsotokban csak a küz­delem és bizodalom a feladatotok! Ezt a feladatot­ pedig magyar lelkesedéssel teljesítsétek! .­­ Régen influenzának hívták, de változtak az idők az influenza szó eltűnt és a veszélyes náthá­vá nőtte ki magát. Jó lesz tehát jó előre megtenni a következőket: csepegtessen Alpa sósborszeszt szájt öblítő vizébe, hogy megtisztítsa és biztosítsa száját, légzőszerveit a bacillusok, a meghűlés ellen. Az Alpa sósborszesz rendes használata megújítja, felélénkíti és megerősíti testét. Kérdezze meg or­vosát! — Kedvezményes utazás. Az államvasút 1936 jan. 5. és 6-iki ünnepekre vasárnapi menettérti je­gyeket ad ki, kedvezményes áron. Odautazni jan. 5-től 7-ig lehet, visszautazni jan. 7-én déli tizenkét óráig kell vonatra ülni. Hiába harcolnak a magyarság képviselői a magyar érdekekért, ha a cseh agrár­szoc. dem­ képviselők mindent elgáncsolnak A kárpátaljai országos képviselőtestület leg­utóbbi ülésén, mely december 18-án zajlott le Ung­­váron, az ország 1936-ik évi költségvetését tár­gyalták le. Ezen a gyűlésen ismét bebizonyosodott, hogy a cseh agrár­párt nem akarja az itteni magyar gazdaközönség javát, csupán azt akarja, hogy a kárpátaljai magyarság szolgaként szavazataival ki­szolgálja a párt felhizlalt urait. R. Vozáry Aladár, pártunk országos képviselője egész sor üdvösebb­­nél­ üdvösebb indítványt és javaslatot terjesztett elő, de a cseh agrár- és szociáldemokrata képvise­lők gerinctelenül, szolgalelkűséggel sorra lesza­vazták, elvetették. Pedig ezek az urak választás­kor és népgyűléseken a magyarság, a gazdatársa­dalom nagy barátjának vallják magukat. Mikor a­­zonban tenni kell valamit, akkor megtagadnak a magyarságtól minden támogatást. R. Vozáry ez alkalommal nagy beszédet mon­dott, melynek mindjárt az elején rámutatott arra, hogy a költségvetésben aránylag igen kis összeg­gel szerepel a földművelés, pedig ez Kárpátaljának főfoglalkozása. A legtöbb szükségletet pótadókból akarják fedezni, így­­hát 160 százalékos egyenes adó utáni pótadót és 129 százalékos hátbéradó utáni pótadót fognak ránk kivetni. Azután meg újabb kölcsönt akarnak felvenni. Maga az országos elnök mondotta, hogy a közel 2 milliós hiányt kölcsönből javasolja fedezni. Ezt Vo­záry nem helyeselte, mert az ország hat éves gaz­dálkodása már eddig is 9 millió adósságot eredmé­nyezett. Vozárynak a szubvenciók ellen is volt kifo­gása, mert nem tudni hová, kiknek juttatják. Sok­kal helyesebb lenne a szubvenciókra előirányzott százezreket úgy felhasználni, mint az régen az Egán—Darányi-féle hegyvidéki akció tette, melyre a ruszinok még ma is áldva emlékeznek vissza. A költségvetésben a magyarság által űzött foglalkozások, a magyarság intézményei és testü­letei sehol sem nyernek támogatást. A részletes vi­tánál R. Vozáry javasolta, hogy a »Nemzetgazda­sági egyesület« 50 ezer K-ás segélyét töröljék, mert nem tudjuk, milyen célt szolgál ez az egyesület... A földművelésügyi költségvetésben 600 ezer K. a különböző szubvenciók összege, de sehol sin­csen feltüntetve, hogy kik kapják, milyen célra for­dítják ezt a töméntelen pénzt? Ezután a következőket mondotta R. Vozáry: — Javaslom teljes egészében törölni azt a 200.000 k-t, amely a földműves szakintézmények támogatására van felvéve, mely a dohány-, szőlő­­szövetség, gyümölcsszövetség intézmények admi­nisztrálására, titkári fizetéseire lenne bizonyára fordítva s e helyett javaslom, vegyenek fel a költ­ségvetésben 400.000 kcs-t egy Beregszászban léte­sítendő magyar tannyelvű földmives gazdasági sző­­lőmivelési vincellérszakiskola támogatására.­­ Feltétlenül törölni javaslom azt a 150.000 k-t, ame­lyet a gabonamonopólium érdekeit szolgáló ga­bonaraktár építésének hozzájárulására vettek fel. A gabonamonopóliumnak van éppen elég jövedel­me ahhoz, hogy a kizárólag saját érdekeit szol­gáló raktárakat-magtárakat a maga költségén épít­se fel.­­ A háziipar, kisipar fejezetének szükséglete összesen 72.000 koronával dolgozik. Hát mit lehet ebből csinálni? Hogy lehet ebből az ipar fejleszté­sét előmozdítani, hogy lehet ebből a szegény tönk­rement kisiparosokat és kiskereskedőket támogat­ni? Javaslom, hogy a tönkrement és munkanélküli iparosok, nyomorgó többgyermekes kiskereskedők támogatására legalább 200.000 kcs-t vegyenek fel a költségvetésbe, mely összeget az egyes ipartár­sulatoknak adják kiosztásra.­­ Ugyanakkor javas­lom, hogy töröltessék az a 20.000 korona, mely az ipartársulatok szövetségének szubvencionálására van felvéve, mert ez az intézmény sem produktív, sem szociális, sem gazdasági vonatkozású munkát nem végez. Ezenkívül még egész sor tételt bírált végig a szónok és egész sor életrevaló javaslatot terjesz­tett be, amik fölött Rozsypál orsz. elnök elrendel­te a szavazást. Hogy ez pedig miként történik, azt az »őslakó«-ban a következőképpen olvastuk: A kérdést csak úgy teszi fel, hogy: »ki van a javaslat mellett? — s mikor azt látja, hogy csak a választott ellenzéki képviselők vannak a javaslat mellett, bízva abban, hogy az agrár­szoc. dem, ki­nevezett többség úgyis a javaslat ellen lesz, elve­tettnek jelenti ki a javaslatot. R. Vozáry javasolta: mondja ki a tartományi gyűlés, hogy a földmű­velésügyi, kulturális célokra és más népjóléti in­tézmények támogatására a költségvetésbe fel­vett, kiosztásra kerülő több százezer kó-ás ösz­­szegű szubvencióknak legalább 15 százalékát a magyar kérvényezőknek, igénylőknek, intézmé­nyeknek, egyesületeknek juttatja, vagyis mini­málisan annyit, amennyi a magyarságot a hiva­talosan megállapított népszámlálási arányszáma szerint megilleti! (A javaslat ellen van a szoc. dem,-agrár többség, azok között a »magyar«, a magyar ruhás Hidi is!) — a költségvetésbe vétessék fel 200.000 be, melyet fordítsanak a tönkrement, munkanélküli kisiparosok, nagycsaládos ínséges kiskereskedők segélyezésére! (A javaslat ellen van az agrár-szoc. dem. többség!) — a magyar szinpártoló egyesületnek adjon a tartomány 20.000 fe támogatást! (Az agrár­-szoc- dem. többség a javaslat ellen van!) — támogatására a podk­ ruszi magyar dalszövet­ségnek, mely a falu kulturéletét vezeti, emeli, adjanak 20.000 Kg-t! (Az agrár-szoc. dem. többség a javaslat ellen van. — R. Vozáry rákiabál Hidire: — »hát ilyen ma­gyar maga? — szégyelje magát! — maguk csak a falvakban magyarok!« — Dr. Kroó támogatja R. Vozáry e javaslatát!) — a munkácsi »Szeretet református árvaház­­nak«, mely Podk, Rusz egyetlen árvaháza, adjon a tartomány 10.000 he támogatást! (Az agrár-szoc. dem. többség ennek a javaslatnak is mer ellene lenni! — A kommunisták, Gadzsa és Bencze, a két ruszin, mint a többit, ezt a javaslatot is támogatja. —­ R. Vozáry most már magából ki­kelve kiabál Hidire: — maga református ember?! — szégyelje magát! — nem ég a bőr a képén? — — hiszen az árvaháznak éppen egyik legelső fel­karoltja egy nagydobronyi, Szanyi nevű reformá­tus árvagyerek! — hát maga olyan gerinctelen, hogy fajtája árváit sem akarja segélyezni!! — na majd elmondom a falujában!«) — a beregszászi magyar internátus építésének befejezésére adassák 20.000 be.

Next