Kárpáti Hiradó, 1926. január (3. évfolyam, 8. szám)

1926-01-17 / 8. szám

2 oldal. I Schnitzer-bútoripar A nyomozás most Zadravec püs­pök és Gömbös ébredő vezér sze­repének megvilágítását forszírozza. A „Journal de Geneve“, a Nép­­szövetség félhivatalos lapja szerint a magyar kormány hiába védekezik és hiába fejt ki buzgalmat a bűnö­sök keresésében, nem tudja meg­akadályozni, hogy ez az ügy ne za­varja nemzetközi összeköttetéseit, hogy ne aknázzák ki az ügy ellen­felei és hogy a bankhamisítás ne csökkentse egy időre azt a megbe­csült, melynek a magyar nép a világon örvend. A pénzhamisítók bevonták a hazát hitvány munkájuk­ba és csak ártottak neki. A magya­rok sokszor panaszkodnak amiatt, hogy a békeszerződések őket bal­­kanizálták, s ez az állítás jóval iga­­zabb, mint ők hiszik. Szánalmas nézni, hogy a magyar nép, ill. an­nak egy része az utóbbi tíz évben hová züllött. A francia lapok Horthy ellen for­dultak. Azt a hírt ellenben, hogy a nagyhatalmak beavatkoznak Horthy eltávolítása érdekében, megcáfolták. A magyar ellenzék, mely parlamenti megvitatást és kritizálást akar, gyö­keres rendszerváltozást követel s garanciákat arra, hogy olyan „vég­zetes tévedések“, mint Nádassy or­szágos főkapitánysága, többé elő nem fordulnak. Rakovszky belügy­minisztert, aki az ébredőkkel szim­patizált, a nyomozásból — hír sze­rint— teljesen kikapcsolták. Az anyagi siker Munkács város főpolgármesterének, dr. Petrigalla Péternek köszönhető, ki a jótettény célra való tekintettel jegyét 200 Ré­vai váltotta meg és élénk részt vett a jótékonysági akcióban. Felülfizet­tek még: dr. Kralk képviselő 35 K, Engel kere­k. tanácsos 35 K. (és külön a népkonyhára 45 K.) Ferenczy gyógyszerész 20 K, dr. S­­álint 20 K, Sándor gyógyszerész 20 K és özv. Ferenczy né­vnagysága 15 K. Fenti összegeket a kultúrpalota épí­tési alapjához csatolják az adako­zók óhaja szerint. A Sárgabolt áldozatkészsége le­hetővé tette Pracskó műkertésznek, hogy a termet művészi ízléssel fel­díszítse. A hajnal első sugaránál az egylet elnökilője, Gulovics Izabella őnagy­sága, Tóth Endre titkár és dr. Andor Elek pénztárnok a főpolgár­mester jelenlétében örömmel álla­pították meg, hogy telt kassza és 80 pár jókedvű tánc a fáradozásuk­nak jól kiérdemelt jutalma. KOSICE, FŐ-U. 77. SZ. Óriási választék! Olcsó árak! A munkácsi orosz nőegylet szilveszteri jelmezestélyének gm - veszten jelk­ülesi, és szép anyagi sikerrel is végződött. Munkács város elit kö­zönsége elragadtatással gyönyörkö­dött a szebbnél szebb jelmezekben, ami a megjelent hölgyek ízlésének legszebb jutalma. A jótékonysági versenyben az el­ismerés jeleként a nőegylet Macke­­jova úrnőnek egy szép arany-mala­cot, Füzesséry Deci urleánynak az újévi szerencse-malacot, Mudrohova úrhölgynek egy bajazzót és Fodor Sárika urleánynak egy alvó babát adott át. Pataky Katóka, Füzesséry Baba, Beőthy Anni, Szekszer Bözsi, Martin Lili, Szluk Sárika, Popovics Klárika és még sokan ol­­vasatlanul szórták a jótékonyság asztalára a gyűjtött bom­okat. TÁRCA Szépségverseny — Szerkesztői üzenet — Írta : Baedeker (Folytatás.) 3) A versenybíróság rendesen olyan urakból szokott állni, akik — honny foit, tui mal y pense ! — megvesz­teget­he­tők. E jó emberek végre is gyenge férfiak, s arra a szépségre adják a vótumukat, akitől a legtöb­bet kapnak, vagy a legtöbbet remél­nek. S az ilyen dolgokban a rész­rehajlás és a pártoskodás még csak nem is diffamáló. Washington és Deák Ferenc is pártos szépségver­­senybírák lettek volna. Bizonyos, min­den férfinak, ha egészségesek az ér­zékei, az a nő a legrokonszenvesebb és a legszebb, aki legbiztatóbban mosolyog rá, s az az úriember, aki el nem mozdul a szigorú becsüle­tesség fix pontjáról millió dollárért, s nem tud elfentállni egy megvesz­tegető mosolynak, amely mögött a koreai sf­et s még édesebb jutal­­l­makat remél. 4) Kérdés általában, megtisztelő-e a női nemre, ha a tagjait hasonló versenyre szólítják? Nem lebecsü­lése-e a nőiségnek, ha folyton ma­nifesztálják előtte (ama anélkül is régi igazságot), hogy a szépsége ér a legtöbbet s a többi erényei együtt­véve se nyomnak annyit a latban, mint ez a múlandó erénye? Látjuk, hogy amikor baracklekvárkiálltást rendez a gazdasági egyesület, azon részt vesz minden asszony, aki azt hiszi, hogy az ő lekvárja kiállja a versenyt minden más ily készítmény­­nyel. Ellenben a női szépségverse­nyekről esetleg éppen a legdiadal­masabb szépségek maradnak el, mert nem szeretnek eldefellirozni egy eszp­anádon, gyógykertben vagy strandon abból a célból, hogy ott buja szemmel, fölfaló tekintettel vizs­gázássa s a ruhája kivágása alá kandikáljon minden emberfia, aki arra sétál. S talán azért is tartózko­dik az ily szépségkiállítástól, mert nem kívánja megjutalmaztatni azt a kiválóságát, amely a legkisebb eré­nye. Végre is, a szépsége a jótékony természet ingyenes nagylelkű aján­­déka, a baracklekvárt pedig 5 készí­tette, s ha az sikerült, az az ő érdeme. 5) Az ítélet nem nyugszik biztos alapon. A toalettművészet már olyan fokát érte el a boszorkányos töké­letességnek, hogy mikor a Jury X. urhölgyet jelenti ki dijnyenesnek, esetleg a szabónőjének vagy a szépitűszerliteránsának nyújtotta a győzelmi pálmát. Fölmerül a kétség, igazán olyan szép-e a kitüntetett nő, aminő kifogástalan szabású a ruhája s aminő fölülmúlhatatlan a kozme­tikája? Ebből a szempontból az volna az egyedül igazságos és cél­ravezető verseny, amelyben a drága n­ők félrevezető toalett és hamisító szépítőszerek nélkül jelennének meg. Persze nem fürdői sétányon vagy a korzón, nem bálteremben vagy a strandon, hanem néhány esztétiká­val foglalkozó­an­emberből és a női testet alaposan ismerő anató­musból álló bizottság ítélőszéke előtt. Amelyik versenyzőt ez a zsűri jelentené ki a legszebbnek, az va­lószínűleg a legszebb is volna. —­ ha még olyan szép­­ruhát venne is föl ítélethozatal u­an. És higgyék meg, ebben a virginyben kevesebb fri­volitás és indiszkréció volna, mint abban, amelyet toalettben vesszőt­­futnak végig. Amott néhány művész­ember látná őket meztelenül, emitt száz meg száz bujálkodó szem vet­kőzted le őket. És azután a nőt jobban rontja, aki arra ösztökéli, hogy mentül szebbnek iparkodjon látszani s a toalettművészet s a kozmetika va­rázseszközeivel kacérkodva konkurál­jon a szépségdijért, mint ha Vénusz­nak igénytelen, természetes és egyál­talában nem frivol — mert teljesen őszinte —* kosztümjében néhány olyan ember előtt tesz vizsgát, aki sokkal műveltebb és sokkal hálásabb az ily látványért, semhogy olyan ko­misz megjegyzéseket tenne a ver­senyzők tagjaira, mint azok, akik „full dress“-ben valamely nyilvános promenádon szemlélhetik, részletezik, szinte szagolgatják őket. Ha már kell lenni szépségverseny­nek — bár nem látom be, hogy mi­ért kell lenni — akkor ilyen legyen. S az is gazember, aki rosszat gon­­­­dol mellette. Csak jót (és szépe)­­ lehet mellette gondolni! Egy súlyosan rokkant kéményseprő, akinek nem üzetnek, ellenben adótartozás fejében elveszik az utolsó tehenét. Platkó János alsó-vereckei kéményseprő, aki 1921-ben mint 81 százalékos hadirokkant került haza s azon a címen, hogy mint kéményseprő mesternek megélhetési lehetősége van, a következő panaszos levéllel for­dult szerkesztőségünkhöz : — Hosszú idő óta végzem Alsó­vereckén és a környék­beli 34 községben a legnagyobb odaadással és pontossággal a kéményseprési és tűzrendészeti munkálatokat. Szerény kerese­temből 73 éves, tehetetlen atyámmal együtt hetedmagamat kell eltartanom mégis akad Jdkétléh^is^él aki j^sps ke­resményemtől is megfoszt en­gem és sokat nélkülöző csalá­domat. — Az itteni tejgazdaságba, ahol szintén munkálatokat vég­zek, ezelőtt 3 hónappal egy cseh mérnököt neveztek ki, aki Sik intézd az ellenőrzése alatt a gazdasági pénztárt is kezeli. A karácsonyi ünnep közeledté­vel rendes szokás szerint be­nyújtottam az intézőséghez a félévi számlát, melynek össze­géből három kis­fiam számára cipőt akartam venni karácsonyi ajándékul. Alázatosan kopog­­tattam be a cseh mérnökhöz a számlával, ő azonban annak felmutatásakor rettentő dühbe jött s kijelentette, hogy nem fizet, sőt szóba sem áll velem. Ráadásul még fel is jelentett a szolgabirói hivatalhoz, ahol azonban felmentettek az elle­nem emelt vád alól, így aztán az én iskolás fiaim még most is mezítláb lennének, ha egy kereskedő hitelbe nem adott volna cipőt. — Nagy nyomorúságomra ráadásul 1034 kor. adótartozás fejében lefoglalták távollétem­ben egyetlen tehenemet, jobb­jtjaji sem s az enyé­met,a hf­r '2 a feleség­él ,­m ő kapta az apósomtól, hogy szűkösen élő családunkat leg­alább tejjel el tudjam látni. A végrehajtás után felkíná­tam a részletfizetést, az adószedő azonban szóba sem akart ve­lem állatni. Ha elárverezik a tehénkémet, kétségbeejtő sors vár családomra. — így bánnak el velem, szegény súlyosan rokkant em­berrel, aki munkaképtelensé­gem dacára is fárasztó, de be­csületes munkával akarom meg­keresni a kenyeremet. KÁRPÁTI FIIRADÓ A „Munkácsi Keresk. Kör“ titkári jelentése Második közlemény. — A Kamara üdvözlése. Bátorkodom elsőnek bejelenteni az igen t. közgyűlésnek, hogy a kassai kereskedelmi és Iparkamara, amelyhez ezidő szernt mi is tarto­zunk, a múlt hónapban ülte meg fennállásának 75 éves jubileumát. 75 év nagy idő még egy egyesület tör­ténetében is, s mi, akik csak a je­len évekbeni munkásságát látjuk a Kamarának, meggyőződhettünk róla, hogy a kosicei Kereskedelmi és Iparkamara a legnagyobb energiával, törhetetlen buzgalommal, a keres­­kedőség és iparosság iránt érzett szeretetével szállott síkra minden­kor minden olyan kérdésben, amely bennünket érdekel. Különösen az utóbbi években a Kamara tevékeny­sége meghatványozódott s jóformán egyedüli intézmény volt, amely kellő helyre juttatta el azt a rengeteg sé­relmet, amelyek egy új ország meg­alakulásával talán kikerülhetetlenek — és az egyetlen volt, amely ille­tékes helyen Ruszinszkóért is szót emelt. Különös hálával tartozunk e tekintetben nemcsak a Kamara agi­lis elnökének, M­a­x­o­n Milán úr­nak, de főképen dr. S­i­p­o­s­s Ala­dár kamarai főtitkár úrnak, aki kü­lönösen Munkács város kereskedői iránt érzett meleg érdeklődésének oly sokszor tanújelét adta. A Kamara 75 éves fennállása alkalmából megtartott ünnepségeken körünk is képviseltette magát. Indítványozom ezúttal, hogy a mai közgyűlés­i kaiméból úgy a Kamarát jubileum alkalmából mint annak vezetőségét, m­in ~a t Hwi'-isr­eint* ''tjRttf'vsíi mint dr. S­i­p­o­s­s Aladár kaman főtitkár urat jegyzőkönyvi átiratba üdvözöljük. _________ (Fobr. köv.) ■I,n' fii laHMnBBHaMMitt. . Elsőrendű sasára* hasáb és aprított tűzifa házhoz szállítva a legolcsóbb naptárban kapható. Ugyan­ott valódi „Eternit“ pala, valamint mindenféle építkezési faanyagok, clement tetőcserép és kátránypapír is kaphatók. Miután a cég iparvá­gánnyal rende­lezik a rendeléseket leg­olcsóbban, leggyorsabban teljesítheti. Eisenberg Adolf épület és tüzifake­­reskedő Munkács Havliokova (Ár­pád) u. 65 szám. A vasút mellett. Telefonszám 146. Fióktelep Rosvi­­govo, telefonszám 7.

Next