Kárpáti Hiradó, 1926. március (3. évfolyam, 27-39. szám)

1926-03-03 / 27. szám

KÁRPÁTI HÍRADÓ______________________________________________________________________________________ IS 1­ ji n n15 l­ | Á ft1! Máramarosmegye legnagyobb ruhaáruházában szerezte be mM 1 -pn a szükségieset hermán ÁRUHÁZ HUSZT,­ „Korota“ épületben. || 3 jj 8BBBBIMIBHBHHBHHHHMHI Tavaszi újdonságok nagy választékban, váitathat stb. A lakó tehát józan meggyőződésből nem fizetett be­­. Petricska pedig végtére is megunta a kényszerjótékonykorlá­tt s kirakol­­tatási eljárást indított Gottn­eb ellen. Hosszadalmas e­járás után a bíróság el is rendelte a kilakoltatás f­za­­natosítását s egyben az összes hát­ralékos házbértartozást az időköz­ben felmerült költségekkel együt mintegy 1700 kor­ban állapította meg. Ez összeg­er elég végre hítárt is foganatosítottak Gollneb ellen. Az élelmes bérlő azonban nem várta be a kilakoltatás foganatosítá­sát, hanem apródonként részben el­adta, részben pedig biztonságosabb helyre vite minden ingó bingóságát, aztán az üres szobát bezárta s fe­leségével együtt örökre elhagyta a Patricsk* pofát, szépe­n elbúcsúz­ván a k*ruf fatot. A­za k . m vozás folytán nem kivis* met­lő dőlt házgondnokot azonban egy do­log mégis „meghatotta“: Gottlieb ugyanis a bezárt ajtó kulcsát egy ismeretlen ember által „becsülete­sen, visszaküldte így aztán, ha hát bér nincs is és perköltség van is, de legalább megvan az elzárt lakás kulcsa, am­i kevesebb ugyan, mint a veszett fejsze nyele, a semminél azonban mégis csak több. ” Nézze meg a Mermelstein Lajos munkácsi cég hetenként vál­­­­tozó kirakatát­­tam... Újra itt vagyok a Föl­dön ... Az Engel-sarkon állok... Fehér szakállas öreg úr jön fe­lém... szálanként tépi a sza­­kállát és osztogatja az emberek­nek.. . Nagy szél kerekedik . . . Lefúj a Csillagig... vissza­fu­jok, de a szél nem enged .. . orkánnyá változik . . . Strasznoff Náci jön . . . kezében alma... hámozza...a szél kifújja kezé­ből az almát... Náci dühös lesz... nekimegy a szélnek, s a szelet hámozza... A szél egyre jobban fúj—a Latorca partig... Meg­állók a trafik előtt ...A kira­katba kiteszik az osztálysorsjá­ték húzásának eredményeit... Megnézem...Kihúzták a sorsje­gyemet ... Megnyertem a jutalmat . . . Egy millió korona­­ . . . Egy millió­­.. . — Jaj ! Feléb­redtem . . . (kő) Ópiumos álom Este van, este van, ki-ki nyu­galomba ... Feketén bólingatna az eperfa lombja is, ha törté­netesen nem március eleje volna. No de ez nem baj. A baj az, hogy én időközi álmatlanságban szenvedek, s jelenleg itt van az a bizonyos idő, mikor nem jön álom a szememre. Fáradt va­gyok szörnyen, de nem tudok elaludni. Idegesen forgolódom párnáim között, s bosszankodva gondolok arra, hogy ezer meg ezer ember, már régen nyugod­tan, — édesen szuszogva, vagy rondán horkolva­­— szunnyad Morfeusz karjai között... Végre elfogy a türelmem. Befordulok a konyhába, rágyújtok ez ópium­­pipára. A hatás csakhamar je­lentkezik. Elalszom, s igazi kusza, ópiumos álom jön sze­meimre. Álmodom, hogy:... élesztő van az agysejteimben ... kánikula ... az élesztő hatását érzem a fejemben... egyre da­gad... már nagy fejű vagyok... miniszter... jobb lábamban va­lami furcsa bizsergést érzek... lenézek a cipőm hegyére .. . megdöbbenek. .. látom, hogy két ballábam van ... a szélső bal oldalon foglalok helyet... Emelkedem... a szék nő alat­tam ... már 3000 méter magas­ságban vagyok... hideg van... az élesztő megfagy a fejemben... már átlóidnál vagyok... a szék megszűnik nőni... megállunk... Benézek a Holdba... Érdekes... mi minden van itt a Holdban... t­estvériség..­. Összetartás . .. Szeretet... Minden ehez ha­sonló fogalom itt van... És mennyien ebédelnek it a Hold­ban.,, Zsupsul,,♦ Lepottyan- Juhász volóci asztalos­mester lovagias volt... Leütötte és súlyosan összeszurkálta azt, aki fele­ségét el ak­ara csábí­tni. Tudósítónk jelenti: Volóc kö­sé egész lakosság­át érthető izgad­­oin tartja az a gyilkosság­ támadás, me­lyet egy Juhász Itván nevű asztalos Ilkó Lajos gyári vatv selő eden febr. 26 án este 6 órakor követett el. Juhász a fent jelzett időpontban arra kérte I­kót, hogy írjon neki a prágai magyar kon­krátuthoz ma­gyar útlevele ügyében egy kérvényt. Mikor a mi rosszat sem sejtő hi­vatalnok megfordul, hogy az iro­dába menjen, Juhász hátulról úgy f­élreverte egy doronggal, hogy acél­­tan terült el a földön. Juhász ez­­zel nem elégedett meg, hanem rá­térdelt tehetetlen áldozatára s késé­vel 10 veszedelmes vágást, illetve szúrást es­ett rajta. A merénylő síkó jobb arcát a szájától füléig fel hasi­­tóba, a bal fülét kettévágd, a halán­téka mellett 2 szúrást s azonkívül a kezén is több vágást és szúrást ej­tett. Őket borzalmas sebeivel a mun­kácsi közkórházba szál­lították, az orv­átadót pedig elfogta a csend­őr­ség s kihallgatás után átkisértette a vereckei járásbíróság fogházába , ma­n azonban kihallgatása után szabadon bocsátották, mint azt Ju­­h­ásznak alábbi, szerkesztőségünkhöz intézett levele bizonyítja: „Tekintetes Szerkesztőség, kérem az én tragédiámat hirdetni. Én vo­­lóci­saztatva mester vagyok, 7 éve nős, 4 gyermek apja. Pár nappal ezelőtt vettem tudomást arról, hogy feleségemet el akarja csábítani egy idevaló nős ember, akit már egy pár nappal ezelőtt figyelmeztettem. Egyszerre csak elébem áll a felesé­gem, Bariska, előmutatja Ilkónak egy levelét s azt mondja: — Fiam, én nem voltam senkinek rajtad kívül ágyasa, nem is akarok lenni s légy lovagias ! Erre én neki mentem Ilkónak és bevéreztem, úgy hogy őt a munká­csi kórházba szállították s engem az alsóvereckei járásbirósági börtön­be vittek. Én legalább nem sajnálom, mert a családi békességnek eleget tettem, amit akartam végrehajtottam s már szabadon bocsátottak. Tiszte­lettel Juhász István volóci asztalos­­mester, vádlott. Dr. Picck vizsgálóbíró letartóztatta Weingarten Sándort a Fő-utcai gyújtogatásban való h­mnrészesség miatt Rémregényszerű története van a bűnügynek. A „Kárpáti Híradó“ vasár­napi számában megírta, hogy a munkácsi tá­rsbíróságon pén­teken és szombaton tömeges tanúkihallgatások folytak a munkácsi Fő utcai tűz ügyében. A kihallgatások első konkrét eredménye az volt, hogy Wein­garten Sándort, akinek la­kásán az üzletből származó árukat talált a rendőrség, dr. Picck vizsgálóbíró, aki nagy körültekintéssel folytatta le a kihallgatásokat, letartóztatásba helyezte. Weingartenről már a tűz másnapján suttogták, hogy a po­koli gonoszsággal végrehajtott gyújtogatás egyik főbűnöse és mindenki csodálkozott, hogy a rendőrség nem tartóztatta le azonnal Weingartent, aki az utóbbi időben — az áruk fel­fedezése után — hamis tanú­­zás bűntettére való csábítás ki­­sérletéssel is megpróbálkozott . A vizsgálóbírónál a szembe­sítés során súlyos ellenmondás­ba keveredett. A vizsgálóbíró és az ügyész­ség erélye a jelek szerint pó­tolni fogja a rendőri nyomozás eredménytelenségét és egész meztelenségében feltárja a ször­nyű bűnügy történetének hát­terét és epizódjait, amelyek értesülésünk szerint már fog­lalkoztatják a hatóságokat. A közvélemény mindenesetre csak akkor nyugszik meg, ha a tűz minden bűnöse elveszi méltó büntetését. Feltalálta magát. Egy szál­­lodában éjszaka tűz ütött ki. A por­tás izgatottan rohan végig a szobá­kon, hogy felkeltse a vendégeket. Kétségbeesetten zörget be egy utazó szobájának ajtaján és izgatottan or­dítja: — Ég a szálloda, tessék fekelni! Az álmából felriasztott utazó mél­tatlankozva feleli: — Jó, én felkelek, de akkor a szoba árának csak a felét fizetem. 3. oldall H­ÍREK — A Cir. Vöröskereszt köz­gyűlése. A csúzs Vöröskereszt va­sárnap tartotta Munkácson évi ren­dis közgyűlését. Az előadó jelen­téséhez Nedeczey János szólott hozzá, aki magasztalta dr. Albert elnök érdemeit Örztreicher szintén dicsérte dr. Albert és a Vöröskereszt tevékenységét s abbeli reményének adott kifejezést, hogy az é­elmezési és felruházási akció során ezután a hadiárvákat részesítik előnyben. Dr. Albert ezután előadást tartott a szo­ciális orvosi tevékenységről. Az elő­adás értékességét ismét Nedeczey Ján­os méltatta. Ezután vita keletkezett, hogy a vezetőség választások an bice vagy külön- külön tör­énjenek, végül is a hivat hos listát an b­oc elfogadták. — A Holland bál iránt, mely Munkácson, a „Csillag“ szálló nagy­termében folyó hó 7.-én fog lezaj­lani, általános érdeklődés nyilvánul meg. Ez egyébként előre is tud­ható volt, mert mint a bálszezon utolsó mulatsága felül fogja múlni még a múlt évi nagyszerűen sike­rült Mirjam-bált is. A közönség mu­­lattatására értékes szépségdíjak és más meglepetések lesznek. A meg­hívókat már szétküldték. Előfordul­hat azonban, hogy egyesek kül­ön­­böző, a vezetőség hibájául fel nem róható okokból; a meghívót nem kapták meg, miért is ez után kéri a rendezőség ez érdekelteket, hogy igényeiket Fő­ utca 18 szám alatt (emelet) bármely napon esti 6—7 óra közt jelentsék be, ahol a jegyek is elővételben megvált­hatók. — Kellemetlen végű kaland. Két érsekújvári szép fiatalasszony, mint Pozsonyból jelentik, csúnyán, de megérdemelten megjárta egy vas­úton kötött ismeretség eredménye­­kép. Két jólöltözött fiatalemberrel annyira jóba lettek, hogy a pozsonyi állomásról egyenesen egy kéteshírű szállóba hajtattak, ahol egy szobát vettek ki. Bizonyos nő múlva eré­lyesen kopogtatni kezdtek az ajtón. „Rendőrségi razzia!“ dörögte egy sztentori hang. Az asszonyok könyö­rögtek lovagjaiknak, hogy mentsék meg őket a szégyentől, akik végül is egy-egy szekrénybe zárták őket. A razzia zaja egy félóráig tartott, az­tán csönd lett. Az asszonyoknak vé­gül is dörömbölniük kellett s a szálló személyzete engedte ki őket. Ekkor tűnt ki, hogy­­ mindenük eltűnt. A két ruha nélkül maradt asszony nem tehetett mást, mint táviratot adatott fel férjeiknek, akik­­ pontosan megérkeztek. — Panasz a munkácsi va­sútállomás portása ellen. Egy munkácsi úriember panaszolja, hogy folyó hó 26-ára virradó éjjel a va­sútállomás portása jogosulatlanul 4 kor. bírságot akart tőle behajtani. A panaszló tudniillik egy, a kora hajnali vonattal érkező rokonát vár­ta az állomáson. A várótermet és a jegypénztárt — miután a vonat csak Munkácsig közlekedik — egyáltalá­ban nem nyitották ki, minek követ­keztében perronjegyet nem vá­rhatott az illető, aki a leánya kíséretében volt kint az állomáson. Közvetlenül a vonat berobogása előtt kijött szo­bájából a portás , meglátva a vá­rakozókat, 4 kor­ bírság lefizetését követelte tőlük azon a címen, hogy nincs perronjegyük. A tisztviselő végre is leintette a kapuit, aki kénytelen volt a jegyek szimpla árának lefizeté­sével megelégedni. — Igazán fölös­leges molesztálása a közönségnek az olyan bírságolás, amikor a psrron­­jegy megváltására egyáltaláben nincs mód. Tessék a jegypénztárt felnyit* tatai vagy psd.g kín­ni, hogy éjjel ki* Ml váithmó n.ssg a jegy.

Next