Kárpáti Hiradó, 1926. június (3. évfolyam, 63-74. szám)

1926-06-02 / 63. szám

HL évfolyam, 63 szám. Egy Un 10 Unu, negyzürte 30 ka- GAZDASÁGI, POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. •na, félévre 60 korona, egész évre Főszerkesztő: SIMON MENYHÉRT dr. Munkács, Biskupská (Püspök)-u. 4­20 korona. Egyes szám ára 1 korona. , Fiókja: Jasipová (Kőrösvég),u. 33 sz. Szerda 1926. junius 2. Mindenki a fedélzetre! Podk. Rus autonómiájának és gazdasági jövőjének száz lé­ket kapott hajója, amely az Európa-krízis háborgó tengerén idegen vezénylet alatt hét esz­tendeje a legveszélyesebb Scyl­ fák és Charibdisek között hány­­kódik, közel van az elsüllye­déshez! Az u­tbbi időkben ismét né­hány súlyos, hatalmas rés tá­madt a kevés államrezonnal, de annál több elfogultsággal, vak­sággal kormányzott hajón s ha össze nem fogunk mindannyian őslakosok, ha kezünkbe nem vesszük a kormányzást, ha gá­tat nem vetünk a jogfosztó ön­kénynek, ha ki nem kénysze­rítjük akaratunk respektálását, ha gazdasági helyzetünkön nagy­vonalú cselekvésekkel nem se­gítünk, nemsokára az őslakos­ság nagy része koldusbottal a kezében kivándorlásra kénysze­rül, vagy itt, az autonómiájá­tól megfosztott területen is meg­kezdődik az öngyilkossági jár­vány ! Mindenki a fedélzetre! Nem őslakos, nem lelkiisme­retes, tisztességes egyén az, ahol nem dolgozik teljes erővel az egység, a közös platform meg­teremtésén! Szabadságunk, em­berségünk hajója veszedelme­sen sülyed, hogy a gyarmati sors teljesen és érvényesen úr­rá legyen területünkön! Akik ilyenkor sem tudnak összefogni, akik nem tudják felmérni fele­lősségüket, akik nem tudnak önfeláldozóii, minden törvé­nyes védő és támadó eszközt megragadni, megérdemlik ret­tentő sorsukat, a pusztulást ! Aki pedig túlzásnak, hangu­lat­keltő írásnak tartja riadón­kat, pár hónap múlva vissza fog gondolni igazságunkra. De akkor már minden késő lesz : a kárpátoroszok, magyarok, zsi­dók, svábok, románok örökös nehéz centralista bilincsekbe lesz­nek verve ! Mindenki a fedélzetre ! A mi bűnünkből nem vagyunk mi ma itten szabad emberek, a mi széthúzásunk, gerinctelensé­­günk, segítséget mástól várásunk okozta rettentő és vigasztalan helyzetünket; most végre meg kell alkotnunk a közös platfor­mot , cselekednünk kell, hogy ak­inktől visszhangozzák a Világ! -V A munkácsi szoc. dem. szervezetben teljes a káosz A munkácsi cseh szoc. dem.-ek és Ned­as egyéb csatlósai nincsenek megelégedve az elnökválasztással. • E­ggeddlenségük abban kulminált,­­ hogy H­uny­ai elnök és Picin pénz­táros tisztségükről máris lemondtak . C­atai titkár a vátet-zimányi ülést az elnök háta mögött hívta össze. A pártszervezet a jelek szerint tezaát a bomlás előtt áll. „Európa elpusztul vagy egyesül!“ Ca­rlaux, a „Jövő ember­e“ elmondja, h hogyan képzeli el a nagy beteg Európa talpraállít­ását Pár­isból jelentik. A pénzügy­miniszterségről vaó lemondása óta Cailieux csöndben és visszavonul­tan figyeli utódainak rettenetes erő­feszítéseit, ahogyan a franca valu­tát és Franciaország közgazdaságát megmenteni próbálják a pusztulás­tól. Ez a markáns francia politikus úy érzi, hogy ő a jövő embere és a nagy programot ő fogja végrehaj­tani. Hallatlan ambíciók lakoznak benne, vágyairól, reményeiről még­sem beszél, ha hatalmas terveiről most nyilatkozott egy újságírónak: — Ijedten figyetik — kezdi Chilaux — a trank kilengéseit, amelyek egyformán veszedelmesek, akár eső, akár emelkedő irányt mu­­tatnak. Én azt hiszem, a tünetek gyógyításával nem lehet segíteni ezen a bajon, hanem csak nagyvo­nalú, merőben új gazdasági és pénz­ügyi politika segíthet, ame­z egész Európára kiterjedt. Kereskedelmi szerződések, vámta­rifák, a ki- én bevitel szabályozása: mindez a XIX század elavult hagya­téka. A ma égető problémáit a nyers­anyagok szétosztásában, a piacok megszervezésében és az árak szabá­lyozásában látom. Példát is mond­hatok erre. A francia gyáripar koksz­­szal való ellátását és a német gyár­ipar vasszükségletét kellene minde­nekelőtt szabályozni. Ez a példa Franciao­szágra és Németországra vonatkozik, de mindenütt az­ egész világon a háborúban elvesztett tő­kék új forrásait kellene megnyitni és a háborúban elpusztult piacokat kellene újból megszervezni. Ez a feladat nem olyan megoldhatatlan, mint amilyennek az első pillanatra látszik. Kadják el a dolgot a me­zőgazdaság indusztrializálásával. Eu­rópa nemcsak saját tatületei, hanem Ázsia és Afrika nagyré­sze fölött is rendelkezik. Minden gyarmat az új tőkekép­ás hatalmas forrása. De en­nek a munkának megkezdését csak egységes és tervszerű kezdeménye­zéstől lehet várni. Hatalmas ipar­ágaknak kellene egész Európában szervezkedniük más iparágakkal és ennek a szervezkedésnek élére a világ legkiválóbb ipari és pénzügyi szakembereit állítanám. Biztosra ve­szem, hogy kemény elhatározással és bátor kezdeményezés­sel neki le­het vágni ennek a gigantikus fel­adatnak. Ebből a szempontból a német—■ orosz szerződést helyeslem, mert úgy látom, hogy általa Németország az elszigetelt orosz gazdasági erőket visszavezet Európába, Franciaor­szágot és Németországot egész biz­tosan őszinte jóakarat vezeti a kö­­zös érdekű­ problémák megoldásában. A francia—német antant nem kés­het sokáig és ezen az útán el kell jutnsunk az Európai Egyesült Álla­mokhoz. Ha ez nem történik meg, Európa azelőtt a dilemma e­lőtt áll, hogy gyarmattá válik, vagy anarchia emészti el. Meg vagyok győződve arról, hogy ha népszavazást tartaná­­nak Európában, a pusztulás helyett az egyesülést választaná minden or­­­­szág népe. Eddig tart Caillaux nyilatkozata,­­ amely érdekesen világít rá terveire. Az adóterhek alatt roskadozó munkácsi kereskedők feljajdulása Rssdhívü­­i közgyűlésen tárgyalta a Kereskedelmi Kör a kiáltó sérelmüket. 5 tagú permanens bizott­ságot választottak a túlterhelés elleni küzdelem irányítására. A munkácsi Kereskedelmi Kör vezetősége a pénzügyi fórumok pusz­ta ígéreteivel betelt tömegek írásbeli kérelme folytán az elmúlt vasárnapra, május hó 36-ó ra readkivü­li közgyű­lést hívott össze, melynek egyedüli tárgya a létükért heroikus küzdelmet folytató kereskedők adósérelmeinek orvoslását célzó akció megbeszélése, illetve a vszk­pénzügyigazgatóval leg­utóbb folytáig a tárgyalásokra vajlf tit­­kosa titkári felsszámoló volt. A­gyra­ lés lefolyásáról szóló tárgyilagos tu­dósításunk leközlése előtt általános i­mpresszióként le kell szögeznünk, h­gy a közgyűlés tónusából az eddi­­gelé mindig jó tanul, szinte szám­szerű pontossággal gondolkozó, a jövőbeli eshetőségeket mérlegelő, szorgalmas, maga bízó, de az esemé­nyek hatása alatt most már csak a*­­ nem reményvesztett kereskedő töme­gek egyetemes feljajdulása tört elő. Az elhangzott szenvedelmes kifaka­­dások, a javasatba hozott kivihetet­len, fantasztikus tervek, a kétségbe­esésnek a tömegen végigmorajló h­egja amellett bizonyítanak, hogy a máskor mindig nyugodt, körül­tekintő polgári osztályon, az állami élet legbiztosabb támaszán a nincs­telen proletárok mentalitása lesz lassan úrrá, intő példát szolgáltat­ván ezzel annak a tűrhetetlen sovi­nizmusból fakadó gazdasági politi­kának kiirtására, mely a kisebbség­hez tartozók tízezreinek pusztulása árán akarja a fajszeretet látszatába burkolt örzés mohó étvágyát kielé­gíteni. A Kör vezetőségének ezúttal még sikerült ugyan megfékezni a szenvedelmeket s józan okfejtéssel nyugalmat parancsolni a tömeg há­borgó lelkületére, ennek a fékező műveletnek azonban csak akkor lesz maradandó ír­tása, ha a pénzügyi fo­ntoságok maguk is a józan be­látás útjára térnek. A közgyűlést Engel Lipót keres­kedelmi tanácsos délelőtt fél 11 óra­kor nyitotta meg a megjelent érde­keltek és a sajtó képvise­őinek üd­vössé után. D­ámai gyorsasággal lephetett beszédében k­iejtette, mi­szerint teljes mértékben ismeri és átérzi azt a katasztrófáns helyzetet, me­g a rendkívüli közgyűés össze­hívását proponáló kereskedőket erre a lépésre késztette. Kérte a megje­lenteket, hogy reális javaslatokat te­gyenek a sérelmek orvosolásának módjára nézve, „ egyben pedig kije­lentené, hogy Englis pénzügyminisz­ternek egyik legutóbbi nyilatkozatá­ból biztató hangok hallatszanak az adófrontról Hangsúlyozott felhívást intézett Engel elnök a kereskedők­höz, hogy mindenki eszközöljön te­hetségéhez mért törlesztéseket adó­tartozásaira, nehogy az a már gyak­ran elhangzott vád érje ezt az osz­tályt, hogy elszabotálja az adófize­tést. Sternbach Máriusz utalt Kugler vezérpénzügyigazgató legutóbbi ígé­reteire. Oda kell hatni, hogy ezek az ítérések be is váltassanak. Indítvá­nyozta, hogy egy bizottságot válasz­­szon a közgyűlés, amely bizottság az adóügyekben á­landó permanen­­ciában legyen. D­r. Mittelmanné a munkácsi pénzüegyigazgatós­ág egyes tisztvise­lőinek a pénteki küldöttségjárás al­kalmával tanusított s lapunk más helyén sérelmezett felháborító visel­kedését tárta fel a közgyűlésen je­­lenvoltak előtt, majd ezt fejtegette, hogy Huger veié rpénzügyig?2gste Ígéreteiben neín lehet hinni mind a síidig, míg fpgWeie recdrMfs* Üt nm ad li n gfájA jpc

Next