Kárpáti Hiradó, 1927. november (4. évfolyam, 171-184. szám)

1927-11-08 / 174. szám

Správa (2 péld.) Uzshorod «„fUwpAtt Hlvad«" Pad­hacp Hung«m»K­ifllnfetoan Ága* tt&fc­­o*3Pl#rl Ivnatdló, dcmohtt*»­­ltvraa, flgfetlfta poUH3i&f., ga»­­&aa&gi asph­oip, Celjnj Pocik. 13to* nanossági, ku­líuráilis, po~ Ittfturi felewelése. Megjelenik hétfő és péntek kivételénal mindennap'. Mu­H«ÁeR-BBRKGaaA»X HU8ZT. IV. évfolyam, 174 szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Simán Menyhért dr. Szephes előség és kiadó,fauna *al: Munkács, Püspök-moea 4 Fiósszepfepszlőség Munkács Köpösség-M. 33.­­t­elefon 131. Elősiad­esi árt egy hóra 12, negyedenre 35, felemre 70, egesa eure 100 eskar. Egress szám­ára 70 fill. Kéziratokat nem őrlünk meg és nem adnak vissza. Kedd, 1927. nov. 8. Podkarp* Rus iskolaügye A csehszlovák kormányzat sze­ret kérkedni azzal, hogy „a ma­gyar rezsim által elhanyagolt“ te­rületeken nagy áldozatokat hoz a kulturális viszonyok javításáért. Hogy ez a kérkedés mennyire alaptalan, azt legjobban bizonyítja az 1928. évi költségvetés-előirány­zat, mely tudvalevőleg tandíjak címén is tartalmaz bizonyos bevé­teli tételt. Az állami bevételnek ily módon való fokozása nemcsak hogy antiszociális s így merőben ellenkező a köztársaságnak úgyne­vezett „demokratikus“ jellegével, hanem egyben újabb merénylet a Csehszlovákia területén élő nem­zeti kisebbségekkel szemben és egyenesen kárhozatos hatású lesz a teljesen elszegényedett Podkarp. Rusra nézve, ahol a szülők a leg­több esetben még a legszüksége­sebb tankönyvet sem tudják meg­venni gyermekeik részére. Tudnunk kell ugyanis, hogy a költségvetésnek fent hivatkozott tétele értelmében a jövőben az elemi oktatás is tandíjköteles lesz. Dr. Englis pénzügyminiszter kije­lentése szerint ugyan a tandíjfize­tési kötelezettség csak a gazdag, tehetős szülőket fogja sújtani, mi azonban már előre érezzük, sőt tudjuk, hogy nálunk, Podkarp. Rusban a tandíjmentesség kérdésé­ből is politikát fognak csinálni. Az iskolaügyi referátus eddigi magatartása ugyanis semmiféle ga­ranciát nem nyújt arra, hogy a gerinces, a kormánypártok politi­kája szempontjából »megbízhatat­lan“ ruszin, magyar, vagy zsidó szülőt fel fogják menteni a tandíj­­fizetés kötelezettsége alól, bármily szegény, tehetetlen lesz is az il­lető. De megtudunk a jövő évi költ­ségvetésből még egyebet is. Azt tudniillik, hogy az egész Csehszlo­vákiában 48 milliót irányoztak elő iskolaépítésre, mely összegből P. Rusra mindössze 3 millió korona esik. Ezt az összeget a „bölcs“ kormányférfiak bizonyára a lakos­ság arányszáma szerint határozták meg. De hát hol itt az igazság? Hiszen általánosan tudott dolog, hogy a történelmi országokban még a legkisebb községnek is pompásan felszerelt, emeletes iskola­­épülete van. Ezzel szemben nálunk a falvaknak egész tömege iskola­helyiség és tanító nélkül van, mely mizerábilis állapoton most az úgynevezett vándortanítói intéz­mény behozatalával akar az iskola­ügyi hatóság „segíteni.“ Elképzel­hető-e, hogy a faluról-falura vál­lapotoknak megfelelő, igazságos lenne. Az a jelentéktelen összeg azonban, amit nekünk juttatnak, éppen a semmivel egyenlő, annál is inkább, mert — biztosra vesz­­szük — az előirányzott 3 milliócs­­kát is cseh iskolák építésére fog­ják fordítani. Íme, így néz ki Podkarp. Rus iskolaügye ! És hogy ez így van, azt elsősorban annak köszönhet­jük, hogy békeszerződésileg bizto­sította autonómiánkat nem har­coltuk ki. Mert az iskolaügy me­rőben autonómikus ügy, de ennek dacára cseh pedagógus áll annak élén, — olyan ember, aki a kultúra fogalmát a centralisták utasításai szerint a csehesítés fogalmával teszi azonossá. Okul­janak ebből azok az őslakó „ve­zérek,­ akik még mindig Prágától várják Podkarp­ Rus sorsának megváltoztatását. Károlyt Bratianu párti politikusok is támogatják PaRIS. Károly extrónörökös meg­cáfolta azokat a híreket, amelyek sze­rint ő megfelelő pénzbeli támogatás­­ ellenében hajlandó lenne a trónhoz­­ való igényéről lemondani.­­ Nagy szenzációt keltett Vajda-Vojvo­­da Sándornak, a nemzeti parasztpárt ismert vezérének az a nyilatkozata, mely szerint Károlyt Parisban a li­berális párt igen jelentékeny szemé­lyiségei is meglátogatták. Károlynak a vezérkarban, a hadse­regben, minden pártban vannak hívei, s Manoilescut f. hó 10-ikén állítják új hadbíróság elé a király személye és­­ az alkotmány elleni lázadás vádjával terhelten. Bratianu, mindenre számítva, Károly herceget nem keveri bele a vádba. Pedig tulajdonkép magát Ká­roly herceget kellene haditörvényszék elé idézni. Parisban ismét betörtek egy énekes­nő lakásába, ahonnan egy ismert román politikus leveleit és iratait vitték el. Manoilescu tanukul Goga Oktavi­­ant és Filipescut, védőjéül Vajda­ Voj­­vodát nevezte meg, akik részben a kormány, részben az ellenzék hívei. Manoilescu hétfőtől érintkezésbe lép­hetett ügyvédjével. Az Orosz Közp. Nemzeti Tanács elfogadta Macsik f­­elnökt lemondását Az O. K- N. T. hivatalosan közli, hogy tudomásul vette Macsik elnök lemon­­­­dását, helyeslően vette tudomásul dr.­­ Kaminszky József első alelnök jelen­tését az elnökség jelenlegi tevékeny­­­­ségéről és kérte őt, hogy vállalja el az elnöki tisztség további ellátását Kaminszky Macsiknak adott vála­­s­­zában kiemeli, hogy Macsik szóbeli­­­­leg már akkor lemondott, amikor a­­ nagygyűlésen elhagyta az elnöki szé­ket s hagyta, hogy igy a gyűlést, feloszlassák. Ezt a szóbeli lemondást később újból megismételte, az írásbe­li felhívásra pedig nem válaszolt. Macsik utóbb mégis lejött Ungvárra azzal, hogy több prágai politikus elé­gedetlen az O. K. N. T. passzivitásá­val a Rothermere-akció tekintetében. Az O. K. N. T nem lehet játékszer néhány cseh politikus kezében. Az orosz nép jövőjét csak a jogokért való bátor harc biztosíthatja s ennek érdekében minden törvényes eszközt, a népszövetséget is igénybe kell venni. Lélekemelően folyt le a magyarsá nemzeti ünnepe­ ­ Lánglelkű héroszunk, Kossuth La­­­­­os monumentális szobrának vasárnapi leleplezése gyönyörű napos időben az egész magyar nemzet, számos külföldi állam képviselőinek és óriási töme-­­ geknek a jelenlétében, fenséges hangu­­­­latban folyt le a nemzeti és fővárosi lobogókkal, drapériákkal feldíszített Kossuth (eddig Országház) téren. Az előkelőségek számára díszsátor volt fel­állítva. A szivárvány minden szik­ében pompázott a képviselők díszmagyar­­ba öltözött csoportja. Az ünnepség tizenegy órakor kezdő­dött. Horthy Miklós kormányzó elvo­nult a csapatok előtt, a katonazene­kar a Rákóczi-indulót és a Himnuszt játszotta s a 2100 tagból álló ének­kar ugyancsak a Himnuszt és a Szó­zatot énekelte el.­­Buzáth alpolgár­dorló tanító, aki valamelyik szal­­mafedeles, pedagógiai eszközökkel fel nem szerelt viskóban fogja összegyűjteni próbálni a mezítlá­bas, ruhátlan ruszin csemetéket, a­ népnevelés ügyét intenzíven fogja­­ tudni szolgálni ? Ha a 48 milli­ónyi összegből 3 milliót a törté­nelmi országokban, 45 milliót pe­dig Podkarp, Rusban és Szloven­­szkón invesztálnának iskolaépítésre, akkor a felosztás a tényleges ál­mester a szobor­bizottság nevében átadta a szobrot Sipőcz polgármes­ternek, aki ismertette azt a lelkesedést, amellyel a magyar nemzet adakozott a Kossuth-szobor felállítása céljaira, hangsúlyozván, hogy Kossuth képvise­lője maradt a nemzet vágyainak, álma­inak, Kossuth a régi tagságot je­lenti, hirdeti, ígéri. A magyar nemzet tanuljon meg tűrni, tenni, hinni Kossuthtól, akinek szabad Magyaror­szága valóssággá kell, hogy váljék. A polgármester ezután engedélyt kért a kormánytól a leleplezésre s dörgő éljenzés közepette hullott le a lepel a gyönyörű műről, melynek leírását la­punk más helyén találja az olvasó. Hatalmas éljenzés közepette tartotta meg ezután Apponyi Albert gróf gyönyörű ünnepi beszédét. — Kossuth Lajos személye — mon­dotta többek között — megtestesí­tője annak a kornak, amelyben a történelmet csinálták. Az a kor felette áll az uj­­benyomásoknak, új irány­zatoknak, vitáknak, ellentéteknek. Kossuth Lajos személye dicsőség és erő forrása, nemcsak a nemzetnek, hanem az egész emberiségnek büsz­kesége. Kossuth Lajos megtestesítette a nemzet két egymástól el nem választ­ható, nagy célját: a külső és belső függetlenségre törekvést. Nagy férfiak, nagy vezetők nélkül a nemzeti élet minden mozzanatát átszervező munka lehetetlen volna. Kossuth Lajos zse­nialitása és tettereje oly munkatársak segítségével nyilvánult meg, mint báró Eötvös József. Kossuth Lajos rajongott a nyugati eszmékért, mű­veltségért. Széchenyire senki sem tekintett nagyobb áhítattal. Alkot­­mánybiztosítékokat, felelős, függet­len parlamentet követelt. Kiváltságo­sok parlamentjével fogadtatta el a rendi előjogokról való lemondást, ami példátlanul áll. Kossuth a nem­zet tetterejének kifejezője. S erre az erőre szükség van ma is úgy benn, mint odakünn. — Végtelenül szerencsés Kossuth­­szobrot állítani New-Yorkban és hogy ezt a szobrot most rajongja körül a magyarság. Amerikára nézve való­sággal nemzeti ünnep lesz a­ Kossuth­­szobor leleplezése, mert ott Kossuthot magukénak is tekintik s az unokák emlegetik, hogy nagyatyjuk látta Kossuthot. — Kossuth eszméi ma sem való­sultak meg. Nem vagyunk függetle­nek saját ügyeink intézésében sem s testvéreink milliói akaratuk ellenére idegen imperiumok alatt élnek, ha életnek lehet azt nevezni. Mi pedig élni akarunk. Mi felebbezünk a sza­badságszerető népek ébredező lelki­ismeretére a velünk szemben elköve­tett igazságtalanságok miatt. És nincs élő, akinek szava oly hatalmasan vé­gig zúgjon a világon, mint ennek a halottnak szava. — Kossuth merész íveléssel áthi­dalt világnézeteket, eszmeáramlatokat, érzelmi hullámzásokat, világösszeom­lásokat. A történelem itélőszéke előtt nagynak, zseniálisnak találtatott. A magyar függetlenség, szabadság, ön­­célúság megtestesítője Kossuth. Ez az emlék mindenkor a magyar összefogás emléke és a magyar feltámadás zá­loga lesz! Áldott legyen szent emléke! Ezután a Himnusz, Szózat és Hiszek egy eléneklése következett, majd a kormányzó megnyitotta a koszorú­­letétel sorát. Bethlen miniszterelnök a magyar kormány nevében a követke­zőket mondotta: „Kossuth meg nem alkuvó eszméje lobogjon minden ma­gyar lelkében a feltámadás órájában!“ Boldrero államtitkár az olasz nép

Next