Kárpáti Hiradó, 1927. december (4. évfolyam, 193-199. szám)

1927-12-06 / 193. szám

Cillai Správa (2 péld.) Uzshorod Sx*»kitsiség ii kisdohtu fii). Munkáén, PAaPek­ueca A neban­ark­ellőség Munkács JPitval­ég­a, S3. Telefon III.­­Sh­.ftie£teR' ár egy hóra 13. iBeggeleni’e SS f«leor» 3.0. '? '“'ege** eure 100 esi»' ügye* szám ára 70f 111. Healrt­okr­ nem dylü­nk meg es nem adunk vissza. ^„UáypAtt Híradó" Poáhirp Hm «Ingomatl ótlakouigi­­■ah jogaiért kiadó, damokra­likus, liggetlan politikai, qaa­­éAségi napitap. góljai Podk. kaa gaadanépi, kolluraila, po- Unk­al­­alan«lásó Megjelenik hétfa­i páatak kivételénal aladammap, NSIiaiett -BBKEShSXüK MUSST. V. évfolyam, 193 szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Simon Menyhért dr. Kedd, 1927. dec. 6 „A magyar nem tud hazaáruló lenni“ A cseh centralisták végzetes el­fogultságukban és rémlátásaik közepette szeretnék önmagukkal és a világgal elhitetni, hogy a magyar (és a ruszin) ellenzék államellenes eszközökkel dolgozik, küzd az őslakosság életjogaiért. Legutóbb Necsas képviselő, akit minden nemzetiségi egyenlő­ség arculcsapásával segítettek be a soviniszta cseh szoc.­dem­-ek a prágai parlamentbe, rágalmazta meg az itteni polgári ellenzéket és az ellenzéki sajtót azzal, hogy Horthy rezsimjének ruszinszkói exponensek akik itt rémhírek ter­jesztésével akadályozzák a kon­szolidációt. Korláth dr. képviselő nagyon helyesen tette, hogy visszautasí­totta Necsas képviselő alaptalan, elvakult rágalmait s hogy rámuta­­­tott arra, hogy a magyar nem tud hazaáruló lenni. Az álellenzéki szoc. dem.-ek meghallhatták Korláth dr. beszé­déből azt is, hogy mi ellen kel­' lene küzdeniük, ha lenne egy pa-' rányi igazságérzékük! Küzdeniük kellene Podk. Rus autonómiájá­nak a költségvetésben való megsem-­ misítése ellen s azért, hogy az­ adózók keserves pénzét ne csend­őrre, rendőrre, katonára, börtön­­épületre stb. fordítsák, hanem a kisebbségek kulturális és gazda­­sági igényeinek kielégítésére. ■enes a kisállamok egyesüléséért GENF. Benes kijelentette, hogy szerinte el fog jönni az az idő, ami­kor Középeurópa kisállamai nép- vagy állami közösségbe lépnek, amelyben mindegyikük megtartja szuverenitását, de különösen gazdasági téren szoro­san együtt haladnak. Ezt az ügyet szerinte a sikeres leszerelési konfe­rencia meggyorsíthatja s a differenciákat megszüntetheti. Nincs többé Trockij-kérdés MOSZKVA. Rykov a kommunista kongresszus megnyitása után kijelen­tette, hogy Trockij-kérdés nincs többé. Trockijt és Zinovjevet ki kellett zárni, mert ezek a párton kívül álló ele­mekre támaszkodtak és összesen csak a párt fél százaléka tartott velük. A párt ezután tevékenységét ismét teljes egészében a szocialista társadalomnak és a nemzetközi forradalmi mozga­lomnak szentelheti. Litvánia tagadja a mozgósítást BERLIN. Volderaaras litván elnök kijelentette, hogy a lengyel—litván konfliktus fokozatos megoldása is el­viselhető lenne számukra. A kérdést meg kell oldani, mielőtt Litvánia bé­két kötne Lengyelországgal. Litvánia szerinte egy katonát sem mozgósított. Miért felebbezték meg Munkácson az adókivetéseket? A „Podk. Hlasy“ c. soviniszta cseh lap azzal kapcsolatban, hogy kifogá­soltuk 3000 felebbezésnek 4 nap alatt való „elintézését“, azt írja, hogy a „Kárpáti Híradó“-nak inkább azt le­hetne közölnie, hogy hányan fizettek Munkácson adót felebbezés benyúj­tása nélkül. Ebben az ügyben rámutatunk Klein István ipartárs­ főnök vasárnapi be­szédére. Klein István ugyanis megálla­pította, hogy a régi adókivető bizott­ság tagjai — kevés kivétellel — nem látták el lelkiismeretesen feladatukat s ha nem fűzte őket valamilyen köte­lék az adófizetőhöz, meghagyták a referens által kivetett horribilis adó­terheket. Az új adókivető bizottság a felebbezések javaslása során sok adótételt leszállított 50—60.000 ck-ról 2000 ck-ra, mert lelkiismeretesen számot vetett minden adófizető te­herbíró képességével. Klein István beszéde is igazolta annak a harcnak jogosságát amelyet a „Kárpáti Híradó“ a régi munkácsi adókivető bizottság felváltása érde­kében folytatott. Most már Podkarp, Rus csőd szélén levő adófizetőinek érdekében az eddig kivetett­ ösz­­szes adók revíziójára s az adótartozá­sok egy összegben való megállapítá­sára van szükség. A munkácsi őslakó-párt impozáns választási gyűlése Vasárnap d. e. fél 12 órai kezdettel tartotta a munkácsi őslakó-párt (ma­gyar nemzeti párt, lista szám 6) vá­lasztási nagygyűlését a „Csillag“ zsú­folásig megtelt nagytermében, a gyűlést Varga György elnök meleg, buzdító szavakkal nyitotta meg. Nedeczey János tanácsos, lista­vezető az őslakócsoport fáradozásai­­­ról, törekvéseiről, Munkács város ne­­­­mes tradícióinak megőrzéséről beszélt nagy hatással. Klein Stefi ipartárs­ főnök az őslakóegység hiányából folyó bajokat vázolta s kijelentette, hogy amennyiben az őslakosság im­pozánsan nem áll listájuk mellé, le­köszön vybortagságáról. A csoport eddigi működését Fried Sándor dr., Érdekes döntés az üldözött „hontalanok** ügyében Podkarp. Rusban és Szlovenszkón számtalan olyan embert kezelnek még most is „idegenek“ gyanánt a ható­ságok, akik évtizedek óta laknak a mai Csehszlovákia területén. Ezeket a szánalomraméltó „hontalanok“-at, akik­nek feje fölött a kiutasítás veszélye állandóan Damokles kardjaként lebeg, tudvalevőleg arra kötelezték, hogy kül­földi útlevelet váltsanak a köztársaság területén való tartózkodás megenged­­hetése végett. A kétségbeesett embe­rek ezrei — nagyobbrészt magyarok és zsidók — szaladtak fáhöz-fához s időt, pénzt és fáradságot nem kimélve, minden követ megmozdítottak, hogy beszerezzék a hatóságok által megki- Egry Antal: Pubi nagyfiú lesz. (Folyt, és vége.) — Te kis csacsi... csacsi Pubi . . . Hiszen azért szeretlek... — Azután leszállt és bement a postára. Két rózsaszínű levéllel tért vissza. ...Délután Annácska olyan jó volt, mint egy falat kenyér, titokban ciga­rettázni is engedte Pubit és olyan szépen, szinte szomorúan nézett rá, mint mikor valakit nagyon sajnál. Uzsonna után megfogta Annácska a kezét: — Ne légy olyan rosszkedvű, Pu­­bika, mert hazaküldtek. —■ Én nem bánom... — felelte a gyerek és hangjából komoly keserű­ség csillant elő. — Mit? Te nem bánod?—Lovagló ostorával Pubi felé legyintett, de olyan szerencsétlenül, hogy a korbács ar­cáig ért és a bőrén ujjnyi vastag nyo­mot hagyott. Pubi beszívott ajakkal tűrte a fáj­dalmat. Annácska melléje ugrott, át­ölelte, mellére vonta és sokáig, hosz­­szasan csókolta az ütés nyomát. — Ne haragudj rám, Pubikám. Rossz voltam, de nem bántlak többé. Na, mond, hogy szeretsz, mond, hogy nem haragszol. Pubi száján nem jött ki szó. Csak jól odasimult Annácskához, olyan fur­csa, ismeretlen boldogság, megelége­dés szállta meg. Olyan jól esett neki most minden, amint volt, az ütés, a csókok, Annácska melege, párnás, könnyű ölelésű karja, hogy maga sem tudta volna megmondani, mit érez mélyen odabent... Csak nyugodt volt nagyon és úgy szeretett volna marad­ni sokáig, igen sokáig és jó lett volna hindább — igen, egészen tisztán így képzelte el, — ott meghalni, abban a halk, csodálatos pillanatban, azon a sely­mes, hullámzó, meleg vállon... Végre megérkezett a főhadnagy. Magas volt, a Lacin jött s monoklit viselt. Halkan beszélt, mélyen nézett és örökkön Annácska nyomában volt. Ebéd után Annácska elcsípte Pubit: — Édes szmvikém... szeretsz engem? Ha szeretsz, hát mond Mariska néni­nek, hogy engedjen lovagolni minket. Hárman fogunk menni és te is felülsz majd a Lacira... Hiszen te olyan jól tudsz lovagolni. Pubi csakugyan kijárta az engedélyt. Büszke volt és boldog. Hősnek kép­zelte magát, akinek minden sikerül. Annácskára gondolt, aki szereti őt... Igen, őt, nem azt a „félablakosat“, mert most is őt kérte meg, hogy be­széljen a lovaglás érdekében a ma­mával. Megindultak. Az erdő felé mentek. Mikor elérték a patakot, leszálltak. — No, hadd lám, milyen legény vagy ? — mondta Annácska, — meg­­ütöd-e a Lacit? Pubinak égett az arca az örömtől és a büszkeségtől, hogy ő megmutat­hatja, hogy ő legény! Fölpattant a Lacira és megindult az erdei ösvé­nyen. A paripa először rendesen porosz­­kált, de azután ügetni kezdett. Később megijedt egy galytól, fölállt két lábára és... és Pali lecsúszott róla. Olyan könnyen és fürgén, mint odahaza a lépcsőházban a korlátról. A térde tele lett tövissel. Sirni szeretett volna, hogy ilyen ügyetlen. Félt, hogy meg­látják, hát bevezette Lacit egy bokor mögé és maga is leült megtisztítani a lábát. Közben arra gondolt, hogy mennyire unhatja magát Annácska amellett a félablakos mellett, m­eg hogy milyen szép is az a „Béres fia...“ És büszke volt és boldog, hogy Annácska szereti őt, úgy, épúgy, mint a regénybeli kisasszony a béres fiát. Különben nem akarta volna látni őt a Lacin, amely gyönyörű állat, de sajnos, kissé ijedős. Már épen menni készült, amikor hallja, hogy Annácska mondja: — Nem­ hiszek neked. — Ne légy csacsi, Anna!... Hiszen az régen volt. Kálnoky hazudta, hogy még mindig járok hozzá.. Nem kell nekem senki, csak te! Nem sze­retsz, édes kicsi Annám?... Pubi agyára felfutott a vér. Most életében először érezte, hogy van szíve: úgy vert, úgy dobogott, úgy elszorult, hogy azt hitte, itt van a vég. Lázas fejét kidugta, észrevétle­nül, a gályák között. És akkor látta, hogy Annát átöleli, magához szo­rítja, megcsókolja a főhadnagy. A feje ott pihent, ahol a múltkor az övé, ahol ő olyan boldog volt és ahol olyan jó lett volna meghalni... Azután elmentek előre, a lovak pa­tái egyhangún kopogtak utánuk... Végre elhalt minden zaj, csak Laci ropogtatta a füvet vígan, jó étvággyal, éhesen. Pubi mozdulatlanul bámult maga elé a földre. A száraz gályákon va­lami koppant: a könnyei voltak. Benne most már nem a pubi sirt, hanem a feltámadás, az élet, a kese­rűség, a csalódás, egyszóval: az em­ber!... Azután fölkelt, átfonta a ló nyakát, szomorú szívének végtelen jól esett az állat melege. Most már fájt neki, — mert tudta, — hogy nagyfiú... programját Kiss Lipót ismertette, míg R. Vozáry Aladár azt fejtette ki, hogy a választásnak ma, amikor a világ felfigyel az itteni elnyomásra, külpolitikai jelentősége van. A kis pártok legnagyobb részét önérdek hívta létre, végül hangoztatta a zsidóság és a magyarság egymásra­utaltságát. Bejelentette azt is, hogy a párt szombat d. u. 3 órakor ugyan­csak a Csillag nagytermében politikai nagygyűlést tart, amelyen Szent-Ivány József dr. pártvezér és a párt szlo­­venszkói képviselői is résztvesznek. ■■■■

Next