Kárpáti Hiradó, 1927. december (4. évfolyam, 193-199. szám)

1927-12-08 / 195. szám

Civiim­ag“*'- ‘ Szei-he»tfiség *■ htaUhlsa tol. MnnhSes, PasPüfe,ueca A Fián­sierhenia toiég Hunhira irUnTisBég­u, SS. Twlejrm ISU. ütöttjíe­»-al áj* si^ji búra 12, K98H®áfiope SS mnliwi*« se, ege»« spre 100 csho» Seya* szám ára 70 fili. Keacafi* t ok- t nem «5 iatünk meg es nem adunk olssaa. Poakav}) ftw »hagotsiott ő*lako«aagá­­•uik lofalért küsda, d»mOR?ft lltema» f Aggét la a fiolitikai, *ya?s­­nj*pi?Cf­. Céljw Pacik., K*» kuHnpills, tro­fituuil ftlametéBcu Hegjnl­nih kétfé ét péntek kinézelénnt «nt »denn« t­. HUUMaCVH KKHKUMXAK^ HUSIT. V. évfolyam, 195 SZOm* Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Simon Menyhért dr. Csütörtök, 1927* dpC. 8 A frázisok elleni harc színezetét igyekezett adni Kreisler Géza ungvári ipartársulati főnök a munkácsi „zászlóbontásának“, ill. a cseh iparospárthoz való csat­lakozásának, amely Maxon Milán felszólalásával dokumentálódott ki. De senki még úgy nem operált és nem próbált operálni frázisok­kal, mint épen Kreisler Gézáék. Nem üres frázis volt-e az, hogy a cseh vezető körök sohasem hallották, hogy a podkarp­ rusi­­ őslakó iparosságnak, kereskedő­­ségnek baja, panasza, követelése van? Nem üres frázis volt-e, hogy az őslakó iparosságnak és keres­­kedőségnek azért kell csatlakoznia egy osztályalapon álló centralista párthoz, mert így szerzi meg, így biztosítja a kenyerét? Nem üres frázis volt­­, hogy a világ ébre­dező közvéleménye nem vesz tu­domást jobb, emberibb sorsot kö­vetelő ellenzékiségünkről ? A polgári ellenzék és az ellen­zéki sajtó évek hosszú során át sohasem szűnt meg rámutatni arra a tényre, hogy az őslakossá­got minden téren a legigazságta­­lanabbul háttérbe szorítják és soha­sem szűnt meg követelni azt, hogy a centralisták egyszer végre­ szakítsanak vak katasztrófa-politi-­ kájukkal. A cseh kereskedő és iparospárt estleges térhódításával az őslakó kereskedők és iparosok még morzsákhoz sem juthatná­nak, csupán megosztottságuk lenne nagyobb, de az őslakosság legöntudatosabb és legintelligen­sebb rétege átlát a „frázisok elleni harc“ lényegén. Bethlen magyar miniszterel­nök fontos tárgyalásai Genfben GENF: Bethlen magyar miniszterel­nök kedden hosszasan tárgyalt Stre­­semann dr. német külügyminiszterrel. Bethlen röviden már Chamberlain an­gol külügyminiszterrel is tárgyalt s két év után először kapott szívélyes meghívót a tárgyalásra Briandhoz. Bethlen ma tárgyal Brianddal. Poincaré választási beszéde. PARIS. Poincaré miniszterelnök ja­nuárban nagy beszédben fejti ki pénz­ügyi programját. A beszéddel kezdődik meg teljes erővel a válasz­tási küzdelem. Tárgyalják a litván-lengyel ellentéteket GENF. Kedd este hosszas bizal­mas tárgyalások voltak a lengyel— litván konfliktus elsimítása érdekében. A konfliktust ma tárgyalják nyilvános ülésen. A litván delegáció vezetője ki­jelentette, hogy a vilnai kérdésben kormánya ragaszkodik álláspontjához. A magyarság, őslakosság harca a sovinizmus ellen Munkácson A munkácsi vasárnapi községi vál-­lasztás az itteni magyarságot, ősla­­­­kosságot a legteljesebb egységben ta­lálja. A­ cseh iparos és kereskedőpárt és az önérdekekre törő Grünstein­­csoport, valamint egyes levitézlett, lel­ketlen bakkancsszállítók és Leszámí­­toló­ hősök kudarcba fulladó kísérletei nem tántoríthatták el a magyarságot, őslakosságot az őslakó autonóm­­párttól (listaszám : 6), de eredményes­nek ígérkezik az iparosság és mun­kásság körében az országos két. szoc. párt agitációja is. (Listaszám 5.) Mint már jelentettük, a keresztény szocialista párt mai választási párt­­gyűlése országos jelentőségű, mert­ azon dr. Szüllő Géza országos párt-­­elnök, képviselő, dr. Grosschmid Géza szenátor, Fedor Miklós képviselő, dr. Fleischmann Gyula főtitkár, Holtky Károly ügyvezető elnök, dr. Méray Ádám­ pártelnök is felszólalnak. A magyarság egységét növelik azok a soviniszta megnyilatkozások is, amelyek a cseh nemzeti szocialisták részéről elhangzottak (Munkács ma­gyar jellege, a magyar tisztviselők ellen stb.) Necsas dicstelen parla­menti rágalmai, Szabó esperes barbári kitoloncolása s viszont a zsidó val­­lású magyarokkal a legutóbbi prágai cseh antiszemita tüntetések is belát­tatják, hogy helyük a magyarsággal együtt van abban az életharcban, amelyet emberi jogainkért vívunk. Pusztít a járvány és a tüdőbaj P. Rusban A most nyilvánosságra hozott 1926. évi hivatalos statisztika szerint Podkarp. Rusban 1419 ember halt meg járványos betegségekben. A tüdő­baj 1822 emberrel végzett. Tüdőgyu­­ladás 2588 esetben okozott halált, 245 esetben rák, 822 esetben szívbaj, 99 esetben más tuberkulózis, 595 eset­ben idegbetegség okozta a halált s csak 1439 ember halt meg aggkori elgyengülésben. 63 egyén öngyilkos lett. A legtöbb tüdőbeteg a munkácsi járásban halt meg, ahol 328 személy esett a járvány áldozatául. Anglia a szovjet­ propaganda betiltásáért LONDON. A genfi angol—orosz tárgyalások lefolyásáról az angol la­pok úgy értesülnek, hogy a szovjet­kormány kész feloszlatni a híres tas­­kendi agitációs iskolát, ahol a keletre kiküldendő agitátorokat képezik ki és ahol külön sajtóosztály van India for­­radalm­asítására. Litvinov azt nem tud­ta megígérni, hogy a III. Internacio­­nale végleg beszünteti a külföldi TARCA. Bombikét férjhez adják. Irta: Telegdy Jenő. (Folytatás.) — Melyitek is mondta ki rá először azt az ostoba jelzőt, hogy krampusz? Krampusz! Miért? Talán azért, hogy kecskeszakálla van? Hát a régi fran­cia királyoknak? Azoknak mijök volt? S azokra is azt mondtad volna, hogy krampusz? Bömbi fagyosan bámult ki az ab­lakon. — Erre bezzeg nem tudsz felelni... Mert nem is lehet! Szép ember, ja­vakorabeli ember! Na és a birtoka! Ami szerencsére itt fekszik Magyaror­szágon s testvérek között is kitesz legalább ezer holdat... — a magad mértéke szerint szá­mítva, — mosolygott el egy pillanatra a kis arajelölt, aztán ismét elkomoro­­dott. Mariuska híres volt arról, hogy teljesen egyéni módon szabta meg a „holdak“ terjedelmét. Egy hold nála, ha nagyon akart közeledni a valóság­hoz, kitett átlag 200 négyszögölet, gyakran azonban, válságos percekben még százat sem. A Krampusznak például valójában nem volt többje száz-százhúsz magyar holdnál, bár igaz, hogy tanyáját gőz­malom tette értékessé. — Akármennyije is van, — folytatta ezért a gondos anya a legzavartalanab­­bul, azt el lehet róla mondani, hogy —­­ gavallér s én azt hiszem, a te kebel- s barátnéd, az Almácska, bizony két­­ kézzel kapna rajta... Bömbi kénytelen volt ismét felkun­cogni, mert a nemes lovagot éppen Almácska nevezte volt krampusznak és pedig azzal a változattal, hogy „ez egy hülye, vén Krampusz!“ Mariuska látta a derűt s ebből erőt merített a­­ finisre. — Tudod­­, hogy mennyire érdek­lődik irántad? Nincs hét, hogy Orso­lya nagymamát keresztkérdések alá ne fogná! Rólad ! Csakis te rólad ! Me­lyik leánynak van még ilyen szeren­cséje? Melyiknek? Aztán egy sóhaj, szünet, ismét egy sóhaj s a következő csattanó: — Igazán, igazán Bömböce, lehetnél már egyszer az anyádhoz is jó és gondolhatnál már egyszer arra, hogy legyen végre nekem is egy helyem, ahol — nyaralhassak... — A gőzmalomban ... — lehelte maga elé végkimerülésben a kis ál­dozat s elkezdett — bóbiskolni. Félt, hogy ha az út még soká tart, igent talál mondani. Így érkeztek meg a tett színhelyére. Ahol is minden jól indult. Krampusz javában ott lábatlanko­­dott s mi sem természetesebb, mint­hogy az előzmények után már vala­melyes prerogativákkal foglalta le, táncolta körül és beszélte agyon a „választottját“. Manna egy félórán keresztül tisztes „közelből“ mindig csak őket figyelte, de aztán bizony áttelepedett a kártya­szobába, ahonnan csak reggel fél öt­kor, mintegy negyven pengőnyi te­kintélyes nyereség bezsebelése után került ismét elő. — Éppen jó lesz Bömbin­ek, — gondolta magában s elindult a „fiata­lok“ felkutatására. De istenem, — hol lehetnek a hun­cutok? A táncolók között nincsenek, a büffében nincsenek, hát hol vannak? Ugyan jól elbújtak. A néptelen hall egyik sarkában, két pálma s egyéb délszaki kulisszák védelme mögött végre csakugyan — tettenért egy pá­rocskát. Bömbi volt s egy pelyhesállu, szőke, kékszemü ifjonc. Ez utóbbi nagyon meghatottan éppen az imádott lény kezére borult s azt kedves, fiús áhí­tattal megcsókolta. Bömbi pillantotta meg az anyját először. — Jó, hogy jössz Mariuska, — ugrott föl drága zavarban, — leg­alább van megint drága gardénk és... és.. te vagy az első, akinek... akinek megmondhatom... Manna megdörzsölte a szemeit. A ridikülje kihullod a kezéből. — Mit?... Mit... mondhatsz meg? — ájuldoztak ki a szavak tágra nyílt szájából. De Bömbi már a nyakába ugrott. — Csak... csak azt, te édes, hogy a... a Gábris és én... egymásnak . . . egymásnak ígérkeztünk... Hát biz ez egy kicsit sok volt egy­szerre. (Folyt, köv.) kommunista propagandát. A „Times“ szerint így aligha állítható helyre a normális angol —orosz viszony. Va­lószínű, hogy az angol-orosz tárgya­lások most már közvetlenül megin­dulnak. Jellemző az orosz viszonyokra, hogy egy Szovjetoroszországban járt francia újságíró szerint ma már egyetlen zsidó népbiztos sincs és a hivatalokból is kitették őket kommunista-ellenesség gyanúja miatt. A kommunista ifjak zsidóellenes tüntetéseket rendeznek Sok cionistát Szibériába internáltak. Olasz—francia tárgyalások­ BERLIN. Egy lapjelentés­e szerint Briand és Mussolini egy olasz határ­városban a legközelebbi időben talál­koznak. — A német—olasz gazdasági tárgyalások nem vezettek eredményre. Amerika fegyverkezik WASHINGTON. Coolidge elnök ki­jelentette, hogy a kormány minden olyan szervezetet támogat, amely a hadsereg fejlesztését lehetővé teszi. Károly útban van Románia felé! PaRIS. Károly herceg nyilatkozatá­ban kijelentte, hogy számtalan távirat bizonyítja, hogy a román nép szere­­tete iránta változatlan s őt tartják egyetlen személynek, aki alkalmas arra, hogy Ferdinánd király örökébe lépjen. Szeretné megvalósítani a ro­mán pártok egységét. — Károly állí­tólag útban van hazája felé.

Next