Kárpáti Hiradó, 1928. augusztus (5. évfolyam, 117-132. szám)

1928-08-02 / 117. szám

Széthi Zástup. (köt. péld.) Unhorod szerkesztőség és kiadóhivatal : Munkács, Püspök-u. 4, fiókkiadóhivatal : Körösvég-u. 33. Tel. 161. Megjelenik kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap..EgyesSzám.ára 80 fill. Egy hóra 12, negyedévie 35 ik. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Simon Menyhért dr. Rövidlátókkal vagy pláne vakokkal hiába vitáznánk s nekünk nem is szokásunk a vitatkozás, mert mi teljes erkölcsi és emberi felelősségünk tudatában csupán oly tényeket szoktunk leszögezni, amelyeknek igazságáról teljesen meg vagyunk győződve. Le kellett szögeznünk egy magyar tanítónak a Podkarp. Rusban pusztító, erkölcstelen, soviniszta diktatúrát gyakorló cseh agrárpárt lapjában Rozsypalt dicsőítő cikkével kapcsolatban is néhány súlyos igazságot, mert az ő akarata ellenére idezárt „magyarság nevében“ oly gerinctelen hajbókoló cikket közölt az abszolutisztikus kormányzattól függő helyzetben levő tanító, amelyet a valóban független és demokratikus magyar sajtó nem hagyhatott szó nélkül. Hát nem szégyene e a minden eszközzel háttérbe szorított magyarságnak, hogy akadnak köztünk, akik állami állásban lévén, gáncsot akarnak vetni a magyarság, az őslakosság legelemibb jogaiért folytatott, szent, erőteljes küzdelemnek, amelyet a demokrácia megcsúfolói ránk erőszakoltak páratlan sovinizmusukkal, lelkiismeretlen kisebbségelnyomásukkal, jogfosztásukkal, adó-, állampolgársági, pénzbeváltási, földreform , stb. „politikájukkal.“ Nem legsötétebb mocsárvilága-e ennek az elnyomásnak, hogy már akad magyar tanító is, aki „hervadhatatlan érdemekről“ beszél egy rideg kegyetlen abszolutisztikus rendszer fejével kapcsolatban, amelyeket ez „Podkarp. Rus fejlesztése érdekében“ szerzett? Attól eltekintve, hogy itt csak rettenetes sülyedés, hihetetlen tömegnyomor, közéleti züllés van, mert nem maguk az őslakók intézik sorsukat, egy magyar tanítónak nem lenne szabad elfelejtenie, hogy Petőfi és Kossuth demokráciája s minden igazi demokrácia a nép által a népből választottakat tisztelheti csak vezérként, vezetőként... Béke és emberszeretet... Ezek a mi szent nagyjaink, ezek a mi meggyötört magyar népünk ideáljai... Az igazi békét, az igazi emberszeretetet azonban nem engedik kivirágzani a gyűlölködők, az egyes nemzetek alapjogait lábbal tiprók, és azok szánandó eszközei, akik megcsúfolják az Igét, az Eszmét, mert leplük alatt élik ki alantos, barbár ösztöneiket, készítik elő a világháborúnál is borzalmasabb pusztításokat. Ezt az elnyomókat szolgailag dicsőítő tanító is érzi, mert mossa magát a háborúra uszítás, zűrzavarszitás, talpnyaló bérencség vádja alól, amelyet pedig mi nem is hangoztattunk. Az amerikai kárpátorosz lapok is nyílt levelet közölnek Az amerikai kárpátorosz lapok sorra közüili Em. Aug. Levkanics csircsi lelkésznek Masaryk elnökhöz intézett nyilt levelét, melyben a lelkész leszögezi, hogy a kárpátoroszok ép úgy jajgatnak, nyögnek, várják a jobb jövőt, mint tíz évvel ezelőtt. A kárpátoroszok egyik részét csehesítik, a másik részét szlovákosítják. Podk. Rusban 18.000 cseh hivatalnok van. A kárpátoroszokat úgy kezelik, mint a legnagyobb ellenségei lennének a köztársaságnak. A lelkész Masaryk elnöktől a törvényben biztosított kulturális szabadságot kéri a ruszinok részére. Egy amerikai kárpátorosz lapban az amerikai autonomista szlovákok bejósolják a népszövetségi ultimátummal kapcsolatban a podk rusi „osztrák—bosnyák—cseh rezsim“ végét és az autonómia győzelmét. Megbosszulja magát a vak centralista politika A cseh és másnyelvű kormánylapok félreverik a harangokat abból az alkalomból, hogy a Gajda-féle cseh fasciszta direktórium v. tagjának leleplezései szerint Gajdáék ukrán monarchistáknak ígérték megfelelő anyagi támogatásért Podkarp Rust. A kormánylapok persze, most sem a rövidlátó, bűnös, őslakó-ellenes kormánypolitikát hibáztatják a podka rusi ukrán orientáció bevezetésével kapcsolatban, amiért az összes cseh kormánypártok felelősek, hanem „a ruszin társadalomra“ igyekeznek tolni az ódiumot, amely pedig kezdettől fogva fogcsikorgatva, elkeseredetten szemléli a „megbízható“ idegeneket felkaroló „politikát.“ Azért, hogy Volosinék mindenüvé ukránokat igyekeznek behelyezni, még nem szimpatizál az egész kárpátoroszság az ukránokkal, sőt Volosinék nagy népszerűtlensége azt bizonyítja, hogy a kárpátorosz társadalom pár gerinctelen kormánytámogató kivételével élesen elítéli a centralisták „orientációit“, amelyek tulajdonkép az őslakosság egyesülése ellen irányulnak. Laczkó Géza: Nel mezzo del cammin. ^Folytatás..! Ezért ez borzasztó. Ez a hirtelen támadt kolostori önmegtartóztatás. Túlságosan jó szeme volt ahoz, hogy valamit is elleplezzen maga előtt. Életét eddig két dolog tölötte be: a Nő és a Mű. Mindig más nő és mindig más mű. Mintha kiszipolyozott női lelkek életerejéből épültek volna fel férfias kompozíciójú, puha nőies díszítésű, szilárdságukban törékenynek ható, kábító ragyogásuk elé fátylat vonó, izmos, ideges, zavaró és megnyugtató, különös káprázatú művei. De az élet megszűkütt, szíve összezsurogorodott, a Nőt menthetetlenül kiszorítja szívéből a Mi, ha életében meg is hagyja futó csókok szerény virágárusának. Megtelt, telítve van mindazzal, mit a nő szerelme alkotó férfinek csak adhat. Nem kell újabb „anyag“, most már csak írni kell. Most már csak írni szabad... Ott jön a Térdig érő fehér szoknya, testszín harisnyás karcsú láb, nemes tartású derék, hollószárny haj, hosszúkás arc, dús szemöldök, két nagy fekete szem. Hosszú karok, amelyek merészen utánanyúlnak, amit megkívántak. A régiek vakmerő Dianája, a szelíd szimbólummá lett lándzsa helyett a veszedelmes valóság húros labdaütőjével kezében. — Jó reggelt, Laci (úgy mondta, mintha így lenne írva: Lazzi). — Jó reggelt, Grazia — állt fel Dinnyés László kezet csókolni. — Mit csinált? Dinnyés László összehúzta a szemét s nagyon komolyan mondta: — Eltévedtem. A lány már nagyon jól ismerte, nyomban tudta,hogy az ilyen különös társalgás-kezdések mögött valóság is és ravaszkodás is van. Ha azt mondja, hogy eltévedt, ez igaz, eltévedt benyomásai és elképzelései között, de azért mondja, hogy egy előre megállapított mederbe terelje a társalgást. A férfinek minden ilyen játékába belement, mert öröme volt látni az alkotó képzeletet munka közben. — Eltéved? — kérdezte felületes hangsúllyal, hogy a férfi gyanút ne fogjon, hogy meglegyen az az érzése: a nőt ő viszi ,maga akarta utakra. — Nel mez;?o del cammin di nosstra vita mi ritrovai per una selva oscura,, ehe la diritta via era smarrita. Az emberélet útjának felén egy nagy sötétre erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém — mormolta utána a lány. — Mindig, korai fiatalságomban már, vonzott ez a pár őszinte sor a tudós élet-arabeszkeknek abban a furcsa, sáppadtan tündöklő módszeres összevisszaságban, amelyet Divina Commediának hívnak. De csak ma érzem, hogy a legigazabb szimbólum a férfi negyvenes éveinek nagy fordulójáról. A csúcson visszafelé nincs itt, s az előző előrelépés már lefelé vezet. Nem önti már el a vér az arcot, nem dobog fel hevesebben a szív, az idegek játéka egyensúlyozottabb, többet nézünk a sajnált múltba hátra, mint a kurta jövőbe előre. A lelek kapui már nem állnak tárva-nyitva, ritkán nyílnak, ha nyílnak is. Az élet horizontját összébb rántja a zsugorodó szív, már inkább ad, mint befogad. Eddig mindezt, ha tudtam is, de nem éreztem. Mentem előre, fel a hegynek, az utat végig láttam a csúcsig és nem sietve, nem fáradva mentem fékenfogott lerendezéssel egyre följebb. A csúcsról nem gondolkoztam, talán azt vártam, hogy az úttal életem is elfogy a csúcsig. S most itt a tetőn, a negyvenes évek tenyerén hitetlenül nézek le az útra, amelyet megtettem s tétovázvapillantok le a lejtőre, amelyen hátralevő utam a mélybe visz. Ezt jelenti az, hogy eltévedtem. — S ha valaki fogná s a helyes útra vezetné, ha a lefelé vivőre is? — kérdezte Grazia félénken, kutatón. László érezte, hogy a lány belélátott és ezért védekezése hirtelen, fölényes és nyers volt. — Ne feledje, hogy engem csak Vergilius vezethetne, a klasszikus példa szerint is, s nem — Beatrice. A leány úgy nézett végig Lászlón, mintha ezt gondolta volna: szegény, nyomorult nagy ember! A férfi, magában meghökkenve, de zavartalan hangon folytatta. (Folyt. köv.) Diadalmenet volt Nobileek útja Olaszországban Bozen. A határállomáson és minden olasz állomáson a közönség ezrei várták Nobilet és hajótörött társait, akiket frenetikusan ünnepeltek és elárasztottak virággal. Különösen nagy volt az ünneplés Trientben, ahol a polgári és katonai hatóságok képviselői is megjelentek. Nobile tábornok egy magyar újságíró előtt kijelentette, hogy el fog látogatni Budapestre. A német-osztrák csatlakozás nem gátolja a magyar revíziós törekvéseket. Budapest, aug. 1. Az egyik budapesti lap munkatársa felkereste gróf Apponyi Albertet gyöngyösapáti-i kastélyában, ahol Apponyi kijelentette, hogy a politikától tartózkodik üdülése idején s annyit mondhat csupán, hogy a német-osztrák csatlakozási törekvés nem gátolja a magyar reviziós törekvéseket. Álmában megőrült Róma, aug. 1. A Monza-Legazzi útvonalon egy asszony az autóbuszban elaludt s amikor felébredt, az őrültség jelei mutatkoztak rajta. Az orvosok vélezvénye szerint valamely borzalmas álom hatása alatt borult el az asszony elméje.