Kárpáti Hiradó, 1928. december (5. évfolyam, 185-197. szám)

1928-12-01 / 185. szám

S­erkesztőség és kiadóhivatal : Munkács, Püspök-u. 4, fiókkiadóhivatal : Körösvég-u. 33. Tel. 161.­­ Megjelenik kedden, csütörtökön, szám-Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Simon Menyhért dr.­­ baton és vasárnap. Egyesszám ára 80­­ MN­. Egy hóra 12, negyedévre 35 él. Minden gondolat, érzés, megfontolás azt parancsolja az őslakosság választó­ tömegeinek, hogy a magyar és kárpátorosz ellenzéki autonomistákat támogassa szavazatai­val, mert csak ezáltal ad méltó vá­laszt a cseh pártok eddigi podkarp­ rusi politikájára, arra a politikára, mely nem, hogy javulna, sőt egyre kí­méletlenebb az őslakossággal szem­ben. Ép jókor jött a választási harcban a belügyminisztériumnak az a meg­állapítás­a, hogy az állampolgársági ügyek rendezésénél bevárja azt, hogyan fogják rendezni Elzász-Lotha­­ringiában ezt a kérdést. De az a hír is jókor jött, hogy a francia kormány visszarendelte Elzászból a németül nem tudó tisztviselőket. Ezt az in­éz­­kedést persze, nem követi a ciszt­ kormány, pedig Elzász még csak megkezdte az autonómia elismerésé­ért a harcot, Podkarp. Rus autonó­miáját ellenben, amely a csatlakozás feltétele volt, a nagyhatalmak garan­tálják! Akarjuk-e, hogy az állami tisztvi­selők, alkalmazottak, csendőrök, rend­őrök őslakókból, belőlünk, fiainkból kerüljenek ki, akarjuk-e, hogy mi le­gyünk otthon ezen a területen, hogy mi intézzük ennek a területnek egész közigazgatását s ne döntsenek ide­genek rólunk — nélkülünk? Ha nem akarunk bűnösen öngyil­kosok lenni, akkor ezt akarnunk kell, hogy az autonóm jogainkat garantáló nagyhatalmak ne álljanak meg a cse­lekvés terén a megkezdett félúton s erre egyetlen mód, ism­ételjü­k:az egyes, ill. a négyes számú listákkal való szavazási A francia szenátus aktuális problémákkal foglalkozott Páris, nov. 28. Poincare miniszter­elnök és Briand külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságának tegnap esti ülésén az osztrák-német csatla­kozás kérdéséről, a balkáni politikáról és a szövetségközi tartozások rende­zéséről nyilatkoztak. A szövetségközi tartozások rendezésével a jóvátételi kérdés most folyó tárgyalásai szem­pontjából foglalkoztak. Eriand kijelen­tette, hogy a francia kormány a Raj­na-vidék kiürítése kérdésében nem tért el eddigi politikájától és kifogá­solta, hogy Németország a kérdés tárgyalásával kapcsolatban követelé­sekkel állott elő. A „Slovensky Vychod“ gyűlöletet okád Magyarország felé A „Slovensky Vychod“ c. kassai kormánylap pénteki száma a buda­pesti „Újság“ c. lap békerevíziós cik­kével foglalkozik s vak gyűlöletében azt írja, hogy „a mai revíziós Magyar­­ország büzlő daganat Európa testén, amelyet — előbb utóbb — le fognak operálni, mivel meg fognak győződni E­urópa államai ennek szükségessé­géről.“ Az önrendelkezés korszakában ilyen cikket csak az az elvakult soviniszta lap engedhet meg magának, amelyik a magyarokat Ázsiába küldi vissza... Európa legtöbb államának — mint tudjuk — egész más a véleménye Magyarország tragikus sorsáról, mint ahogy azt a cseh kormánylapok sze­retnék, sőt Amerika új elnöke, Ho­over is, mint már többször közöltük, magyarbarát . Borah amerikai szená­tor legújabban is kijelentette az „Amerikai Magyar Népszava“ mun­katársa előtt, hogy az Egyesült Álla­mok a trianoni szerződést annak fel­tételei miatt nem ratifikálták, vélemé­nye szerint a trianoni szerződést előbb­­utóbb meg kell változtatni . „Ame­rika rokonszenvez Magyarországgal és kívánja, hogy visszaszerezze régi jogait.“ Nagy terror dacára győzelmi kilátásai vannak az autonomista ellenzéknek A cseh pártok és az őslakosság megbontására alakított, a cseh pár ♦okkal kapcsolt „pártocskák“ minden lehetőt elkövetnek a falvakon, hogy az őslakó választók tömegeit ismét megszédítsék és a maguk prédájává tegyék. A „Russkij Vistnik“ közli, hogy Ternovon Kessey járási főnök terro­rizálta a járási kárpátorosz lista alá­íróit, Tegze László erdő­igazgató pe­dig, aki régebben magyarnak vallotta magát, Thegze Jurdionnak, az „Ame­rikansky Russkij Vistnik“ gerinces szerkesztőjének testvére, elbocsájtott egy munkást, mert az autonom­ista lisztán jelölték. A kárpátorosz és a magyar nép legtöbb helyen meg sem hallgatja a cseh pártok exponenseit. Visken­a Illés Endre: Havasi kardvirág Felhők kergetik egymást. Gomolygó, sűrű esőfelhők. Elég alacsonyan. De közbül ki-ki­üt azért néhány percre a nap is. S megvillannak ekkor a csú­csok. Pillanatok alatt aranyban úsz­nak a sötét erdők.A villamos keskeny sínein valami kósza, kék láng kezd imbolyogni. A fiatalasszony felnéz a szálló ka­pujába. Amint vékony bőrkesztyűjét húzogatja, úgy érzi, alattomosan, gyá­ván a vérébe húzódik ez a furcsa, bo­lond idő. De jó is lenne valami bo­londot tenni. Még ma. Most. Rögtön. Egy pillanatra rá azonban el is moso­lyodig már.Bolondot tenni.. ?Kilenchó­napos nagylánya van S ő húszhónapos feleség. Még el is pirul néha, ha azt mondják neki: asszony. S tizenegy ki­lót fogyott ezen húsz hónap alatt. Ez volt a legnagyobb bolondság. Ez a házasság. No, mindegy. Esős dél. Nem esik nagyon. De nedves minden. Amerre csak néz az ember, ázottan bújnak egymáshoz élő és halott dolgok. .Ez sem baj. Most nincs itt az ura. Egy hónapig nem is lesz itt. Ki kell használni hát minden pillanatot. Két hét úgyis el­múlt már. Ez a nagy szabadság egészen meg­részegíti. Már az előbb is, amikor ment a szálló folyósóján s szemébe tűnt egy­más mellett az a sok ajtó, a siető szobalányok, az ismeretlen emberek, amint szembejöttek vele, rájanéztek s ő visszanézett —egészen elfelejtkezett: tíz kilót kell itt híznia. „Kevesebbel vissza ne gyere!“ — ó, nevetnie kel­lett most ezen a félelmetes hangon. S ez a séta is, milyen gyönyörű lesz! Milyen nagyot lehet lélegzeni. Ez a szabadság... — Jön? —fordult vissza a férfihez. Kis is? Nem tudja. Kedves, jó, fi­gyelmes hozzá. A hallban mutatták be egy este, azóta néha együtt van­nak. Olyan szép minden. A férfi is megindult. Egymás mellé kerültek. Egy tócsa fénylett az autó­feljárón. Óvatosan kikerülték. S már le is tértek a kis erdei útra. Milyen szűk Itt. S milyen csend van. Egyszerre egy egészen más vi­lág. Szinte egymáshoz kell bújniok, hogy ne érjék őket oldalt a bokrok. Még így is ruhájukon marad egy-egy fénylő vízcsepp. Miért van ez? Most szomorú megint egyszerre. Saljapint hallgatta tegnap a rádió­ban. Ezt a mély, erős, sötét férfihan­got. S ép ilyen érthetetlenül szomorú lett. — Tel­elem a kezsét... Fékrezzen. Nini, cigánygyerekek! Valami piros bogyóféle a kosarukban A férfi pénzt dob oda. A kis füstösök már ide sem néznek, tülekedve szedik fel a csillo­gó nikkelt a földről. Kár. Meg szerette volna jobban nézni az arcukat. S meg kellett volna kérdezni, mi is az a bogyó. Vagy legalább bo­rult volna fel tülekedés közben a ko­saruk. De így van ez mindig. Nem törté­nik semmi. Az ember hiába vár bár­mit is az életben. Nem jön meg. És helyette sem: semmi. Ő már nem is vár semmire. Megint egyedül vannak. A cipőjük besüpped kissé a felázott homokba. Lejjebb, néhány méternyire a kis patak zúg. A férfi botjával meg­megpiszkálja az útjába kerülő kavi­csokat. Egyet odébb lök azután. Csör­tetve gördül le a kavics a meredek par­ton. Megállnak s utánanéznek. Már bent is van a vízben. — Most fázni fog a szegény... — mondja az asszony. A férfire néz és mosolyog. Percek óta ezek az első szavak. Alig tudják áttörni a gondolatok sűrű­sűrű bozótját. S szinte valószinületle­­nül is hatnak hangosságukban. (Folyt. köv.) nép szóhoz sem engedte jutni Ste­­fánt és Visnyovszkyt. Összeomlott a Draguláék cseh orosz pártja, de szét­esett a hírek szerint — szintén az autonomisták javára — a kommunis­ták pártja is,hiába hirdeti a „Munkás Ujság“most a nemzeti elnyomás alóli felszabadítást. A cseh szoc. dem­-ek — cionisták s a cseh agrár — iroó­­lista egymás kö­ti „harca“ a nem cseheket szintén kijózanította ezekből romlásunkért felelős pártokból. Borzalmas hóvihar a dalmát partokon Belgrád. Az egész dalmát partvi­déken két nap óta rettenetes erejű hóvihar dúl. Az anyagi kár óriási. A magyar nemzeti párt és a zsidóság Podk. Rusban és Szlovenszkón a gondolkozó zsidó tömegek ma már látják, hogy „vezéreik“ önző érde­kekből tépték őket le a magyarság testéről. Podkarp, Rusban a zsidó szavazatokkal részben a cseh agrárok, részben a cseh szociáldemokraták - cseh nemzeti szocialisták őslakóellenes pozícióit akarják erősíteni. Hogy az igazi magyar sohasem volt antiszemita, hanem testvéreként becsülte meg a zsidóságot, azt jel­lemzi Szent Ivány Józsefnek, a ma­ A legfinomabb szőrmék és szőrmekabátok bámu­latosan olcsó áron csak az ismert »ISCHLÜSSEL“ első munkácsi szőrmeáruházban en gros * dela" MUNKÁCS, a Városi Színházzal szemben kaphatók. bSaerzes,rsan szücsműhely. Direkt beho­zatal Lipcsé­ből, Párisból és Londonból. A legnagyobb választék az egész országban. A legmegbízhatóbb bevásárlási forrás. Vásárol nyers bőröket és átvesz kidolgozásra. Telefon: 184. Telefon: 184.

Next