Kárpáti Hiradó, 1932. október (9. évfolyam, 220-227. szám)

1932-10-01 / 220. szám

KRRPfffl HJSHDÓ S ípol beszél ma minden nő ! 51, hogy a leg­jobb fűzök, ^ ^ Ipartársuleiti választás Huszton­ k és melltartók, kizárólag Sámuellé Rosenbaum Szeren­ccsében Munkács, Rákóczi-utca 20. sas. alatt készülnek, mert ott kapják a legkényelme­­s incoss (kombiné) fűzőt, a legjobb gyógy haskötőt orvosi rendelésre gum­­i harisnyát méret­e szerint. Olcsó árak! Pontos kiszolgálás­t­­ Husztról jelentik: Két és félévi kor­mánybiztosi rezsim után vasárnap­ra választást tűzött ki a járási hivatal a huszti ipartársulatnál. A választási előkészületek a Csed­­rik párt részéről a terror jegyében folytak le, ami Ozsváth János hí­­veit arra késztette, hogy ne menje­nek bele egy választási küzdelembe. Ennek következményeképen csak a Csedrik csoport vett részt a válasz­tásokon az Ozsváth hívei pedig az urnáktól való távolmaradásukkal tün­tettek. U. i. a huszti iparűzők nagy több­sége és komolyabb része nem volt hajlandó Csedrik elnökségét támo­gatni azért, mert a múltban sem vált be az ő elnöksége, annál kevésbbé al­kalmas a mai időkben, amikor Csed­rik agyon van halmozva tiszteletbeli pozíciókkal így I. albíró, szoc. dem. párti elnök, betegsegélyző pénztári Pader alá ’El Rapaport* creme (nappali használatra) Szeplő és májfolt ellen Rapaport* Creme (éjjeli használatra) RflPflPORT Masaryk-u. 32. - Ducbnovic-u. 9. «B elnök stb. s azonkívül kereskedő is, így a választás teljes csendben és résztvétlenül folyt le. A közgyűlésen, amelyen az Ipar­hatóság képviseletében Kautsky ak­­tuál elnökölt összesen három tag vett részt, a választáson pedig­­ 12-en sza­vaztak le a kétezer tagú ipartársu­­latnál, amelyből csak 98-at fogad­tak el érvényesnek, így elnök lett Csedrik Miklós, alelnökök Ozsváth János, Rosenfeld Mózes (Mojse Técser) és Glück Je­nő. Ozsváth János, aki mint tűzoltó­­főparancsnok az elmúlt héten a huszti telepi tűznél lábán megsérült és be­tegen fekszik az alelnöki tisztségét va­lószínűleg nem fogja elfogadni. A választást meg fogják felebbez­­ni, ami a kormánybiztosi rezsi­met fogja meghosszabbítani s ezért a szoc­­demeket ill. Csedrikéket ter­heli a felelősség. London és Liverpool között Detektívregény (20) Írta: MISTER GONDAY «Én is azt mondom: hallatlan sze­rencséje volt fiatal ember. Hála isten­nek!» Hörpintekt egy korttyal a whis­kyből. «Ha az eset domborodik. Nem is gondoltam volna, hogy ezek a szemtelen fickók ilyen veszedelme­sek is tudnak lenni. Mert hiszen, úgy gondolom, egy véleményen va­gyunk: a drugmen.» Tennessen bólintott. «Csakis.» «Úgy van, csakis. Ki más? No és mindebből mármost a következők kö­vetkeznek: először is, Tenny, vigyáz­zon magára, nagyon, nagyon vigyáz­zon magára. Én legalább is módfelett bánkódnék maga után. Bár nem min­dig érdemli meg. De azért mégis. S úgy vélekedem, nemcsak én sírnám ki mind a két szemem. Mi mit gondol?» A fiatal ember mosolyogva vonogat­­ta araszos vállát. «Ne lássa» folytatta az öreg úr, «másodszor meg az következik ab­ból az átkozott cigarettából, hogy a li­verpooli nyom helyes. A fickók min­denesetre megijedtek. A fickók félnek magától. Maga az útjukban áll. És ezért harmadszor az következik, ami már először is következett: Tenny, nagyon vigyázzon magára.» Ez utóbbi szavakat annyi szeretettel mondta,­­ hogy Tennessee Hamlock maga is­­ elérzékenyedett.­­ «Csak tessék rombizni magamat,­­ főnök úr, vigyázni fogok. Legalább is­­ annyi biztos, kínaitól cigarettát még­­ egyszer nem fogadok el.» «De más idegentől sem.» «Mástól sem.» «Így van jól. S most félre a szerel­meskedéssel. Mit végzett Liverpool­ban?» A fiatal­ember abban a pillanatban­­ elszontyolodott.­­ «Majdnem semmit.» ! «Mégis...?» . Amire Tennessee még rövidebben, mint a kínaival való esetét, elmesélte liverpooli útjának eredményét. Per­sze, nem mindent mondott el. Valamit szégyenkezve bár s jobb akarata el­lenére, mert dr. Kaynes teljes bizal­mat érdemelt volna, elhallgatott. És, pedig még távolról sem pendítette­­ , meg, hogy a házmester együtt látta Mabel Bentet Milton Scotch-csal. Mi­­t ért? Ezt elfogadhatóan maga sem tud­­­ta volna megmagyarázni. , «S ez minden?» «Minden» hazudta. Amire dr. Kaynes elgondolkodva forgatta ceruzáját.­­ «Tenny» kezdte végre lassan, »maga néhány nap, óta feltűnően feledékeny, j S­őt megremegett a hangja, mintha va­lami fájdalmasan érintette volna. «Igen, Tenny. S ez nem jó.» Sóhaj­tott. «No de ahogyan akarja. És remélem mihamarabb be fogja látni, hogy mégis jobb lesz, ha ez a baja — legalább is velem szemben — minél előbb annál jobb, elmúlik.» Furcsa szavak voltak s a fiatal em­ber érezte, valamit burkolnak. Vala­mi, valami homályos célzás lappan­gott mögöttük. Fürkészve meredt fő­nökére. Tudna valamit? Mabel? Még­is, nem lenne a legjobb mindent el­mondani? De... De semmit sem mondott el. Majd. Később. Egyszer... gondolta s szégyen­kezve a földre sütötte szemét. Dr Kaynes várt egy ideig. Aztán megszólalt. «S most hallgassa meg, hogy miért vártam. Tudom, meg fog lepődni. John Martens házában ma éjjel, job­ban mondva, ma hajnalban betörők jártak.» Tennessee Hamlock felütötte fejét, Dr. Kaynes meg biccentett. «Tudtam. Nekem is az volt az első gondolatom, hogy ez a betörés vala­miképen összefüggésben áll ezzel az egész Scotch-üggyel. No­s ezért vár­tam oly türelmetlenül magára.» Csön­getett. «Különben mondja el maga a szemtanú.» Egy rendőr lépett a szobába. «No Hopkins» szólította meg dr. Kaynes, «mondja el még egyszer azt a históriát, de sokkal, sokkal rövideb­ben, mint nekem. Ott kezdte, hogy hajnali 3 óra 20 perckor... Rajta!» Hopkins előbb megpödörte bajuszát csak azután kezdte: «Hajnali 3 óra 20 perckor világossá­got vettem észre John Martens házá­ban. A padlásszobában. A ház a North-Western vasútvonal mentén áll London legeslegszélén. Kis, földszin­tes ház és kert is van körülötte és, amit már mondtam, egy padlásszo­bája is van.» «Hopkins» szólt közbe dr. Kaynes, «mondtam, hogy sokkal rövidebben,­­­ mint nekem.»­­ A rendőr másodszor is csavart egyet a bajuszán. »Igenis kérem. Tehát hajnali 3 óra 20 perckor világosságot vettem észre a padlásszobában. És közelebb men­tem. Csak úgy. Mert egyelőre még­i­s semmire sem gondoltam. És amikor­­ a kerítéshez értem, láttam, hogy az egyik földszinti ablak tárva-nyitva. Azaz csak az egyik ablakszárny. Még közelebb mentem, mert most már gyanút fogtam és ekkor egy embert­­ láttam kimászni abból a nyitott ablak­­­­ból. Egy kínai volt.»­­ Tennessee Hamlock hirtelen előre-­­ hajolt. «Biztosan tudja, hogy kínai volt ? Miniszter Úr! Az 1931 őszén megtartott községi választások alkalmával Pausin köz­ségben 9 szavazattal 6 ellenében Glasz György községi bíróvá választatott. A községben végre helyre állt a nyuga­lom. Vége szakadt azoknak a csúnya viszálykodásoknak, amelyeknek egyik eredménye egy ember meggyilkolása volt. Pusztán azért, mert a keresz­­tény-szocialista párt és az agrár­párt embereit egyesek egymás ellen uszí­tották. Most is az történt, amikor koholt vádakkal, így azzal ,hogy Iplasz György ellen bírói eljárás indult meg,­ nevezettet a bírói hivatás teljesítésétől a járási hivatal felfüggesztette, való­jában semmiféle bírói eljárás Glasz ellen nem indult. Több küldöttség kérte a járási hivatalt, hogy a béke és a nyugalom helyre­állítása ked­véért új bírói választást rendeljen el. Személyesen én magam is interveni­áltam több ízben ez okból a járási hivatalnál. A járási hivatal végül en­gedett és uj biróválasztást rendelt el. Az uj biró Czipf József lett, aki az­előtt 9 esztendőn keresztül viselte a bírói tisztet. Az agrárpárt emberei még mindig nem nyugodtak bele a­ választásba, mert a biró nem közülök való volt. Az országos hivatal a já­rási hivatal javaslatára 1932. április 16-án 8064 számú határozatával fel­függesztette a községi képviselőtestü­letet s Kéker Mihályt nevezte ki kor­mánybiztossá. Azt a Kéker Mihályt, akinél az ungvári kerületi bíróság 1930 október 30-án T. 1. VI. 200/28 — 12 számú ítéletével bebizonyított­­nak látta, hogy lopott. Miniszter Úr! Erkölcsi szempontból helyesnek látja­­ azt, hogy a járási hivatal és azután az országos hivatal kormánybiztossá tudott kinevezni egy olyan embert, akiről a független bíróság ítéletében ismerte el, hogy lo­pott? Ugyanakkor Glasz Györgyöt az­zal az indokolással, hogy ellene bírói ítélet van folyamatban a bírói szék­ből eltávolította. Erkölcsi szem­ből meg nem érthető ez csak úgy, hogy a tolvaj kormánybiztos az agrárpárt tagja s mint ilyen a járási­­ és országos hivatal különös támoga- t tását élvezte. Ez az eljárás sem a­­ köznek, sem a közigazgatásnak, sem­­ az agrárpártnak nem válik javára. Nevezett község tagjai 1932. május hó 22-én egy kérvénnyel fordultak az országos hivatalhoz, amelyben Kéker felfüggesztését és újabb válasz­tás kiírását kérték. E kérvényhez a fenti ítélet másolatát is csatolták.­­ Mindezideig azonban semmi sem tör­­­­tént, pedig már két és fél hónapja múlt, hogy e kérvényt beadták. Tisztelettel kérdem ezek után a Miniszter urat, hajlandó-e sürgő­sen intézkedni aziránt, hogy a­­ kormánybiztosi rezsim megszüntettes­­sék és új bíró választás rendeltessék el, mert lehetetlen dolog az, hogy egy a bíróság által is tolvajnak minő­sített ember álljon a község élén ak­kor, amikor egy 9 esztendeig a bí­­­­rói tisztet becsületben töltött ember elmozdíttatott a bírói székből, minden­­ ok nélkül.­­ Hajlandó-e aziránt sürgősen intéz­kedni, hogy mindazok elvegyék bün­tetésüket, akik a köz kárára hivatalos hatalmukkal visszaélve, a község ja­vait veszélyeztetik, egy tolvajnak kor­mánybiztossá kinevezése által. Praha, 1932. augusztus 4. Hokky Károly országgyűlési képviselő.­ ­ Szenzációs alkalom fürdőzők ré­szére! Mindenkinek alkalmat nyúj­tunk, hogy a kies fekvésű szinyáki fürdőnek természetes gyógyhatását kényelmesen és olcsón kihasználhas­sa. Tekintettel az utószezonra, ked-­­­vezményes árakat nyújtunk és pedig a Martin-féle R 263. és R 265. számú autókon érkező vendégeknek, akik Munkácsról Szinyákra és vissza­v­ár­a­­kozással és elsőrendű fürdővel együtt Kcs 20-al fizetnek. Jegyek közvetlen az autóvezetőknél kaphatók. Indu­lás mindennap a Csillag előtti autóstandról délelőtt 9 órakor és d. u. 1 órakor. A nagyérdemű közönség szíves pártfogását kéri a fürdőbérlő. Interpelláció 2. oldal

Next