Kárpáti Hiradó, 1941. április (18. évfolyam, 74-96. szám)

1941-04-02 / 74. szám

Lelkesen ünnepelték a japán külügyminisztert Rómában Rómából jelentik: Macuoka ja­pán külügyminiszter megjelent a kirá­lyi palotában, hogy aláírja a látogatók könyvét Ezután a Pantheonba ment, hogy koszorúkat helyezzen el a király­sírokra. A tömeg lelkesen ünnepelte a japán külügyminisztert. Ezután az Ismeretlen Katona emlék­művét, majd a forradalomban elesettek­nek a Capitoliumon levő emlékművét koszorúzta meg a tömeg lelkes ünnep­lése közepette. Adakozzunk az árvízkárosultaknak! Kedden a Magyar Nemzeti Bank munkácsi fiókjának alkalmazottai 50 pengőt juttattak el a Kárpáti Híradó­hoz. Ezt az összeget az árvízkárosultak fölsegélyezésére gyűjtötték maguk kö­zött és a Kárpáti Híradó útján juttat­ják el a segítőmozgalom irányítóihoz. A Kárpáti Híradó eddigi gyűjtése 423.40 A Magyar Nemzeti Bank munkácsi fiókjának alkalmazottai ____________50.— pengő. A gyűjtést folytatjuk. Összesen: 473.40 Ne legyen elégedetlen ember és éhező gyermek Megkezdte a képviselőház a közellátás érdekeit védő törvény­­javaslat tárgyalását . Ma: vita folytatása és 55 interpelláció Budapestről jelentik. A képvi­selőház kedden kezd­te meg a köz­­ellátás érdekeinek védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalását, ame­lyet D­o­n­á­t­h György előadó is­mertetett. Az ismertetés után M­a­r­ó­t­h­y Károly kérte, hogy a fogyasztási cikkekre vonatkozó eddigi rendele­teket foglalják egységbe, hogy min­denki tisztán láthasson. A javaslatot nem fogadta el. Gróf H­unyady Ferenc a kor­látozások szükségességének elisme­résével kérte a termelés szabályo­zását és a visszaélések szigorú megtorlását. Kérte, hogy fordítsa­nak fokozott figyelmet a mezőgaz­dasági szakoktatásra. Általános ér­dek, hogy ne legyen elégedetlen ember és éhező gyermek. A baráti támo­gatás fejében, amelyben eddig részünk volt, kenyerünket meg kell osztanunk a baráti népekkel. Kunder Antal a fokozott terv­­gazdálkodás megvalósítása mellett foglalt állást a közellátási bürokra­tizmus leépítésével. A cukorkérdést a cukorrépatermelés fokozásával kell megoldani. A törvényjavaslatot helyesli, de pártállásánál fogva nem szavazza meg. Nagy Ferenc hangsúlyozta, hogy a kisbirtokostársadalom kive­szi részét az erőfeszítésekből. A ja­vaslat egyes részei aggodalomra ad­nak okot, mert azok módot nyújta­nak a megtorlásoknak meg nem fe­lelő helyen való alkalmazására.­­ Kérte, hogy az árakat a termelési költségeknek megfelelően állapítsák meg. Végül a tehénállomány csök­kenéséből előálló veszedelmekre mutatott rá. A vitát a Ház szerdán délelőtt folytatja, majd 13 órakor áttér a be­jegyzett 55 interpelláció meghallga­tására. GULÁCSY ISTVÁN EMLÉKÉRE írta: Kozma György Ravatalánál az egész beregi nép, de különösen hajdani munkatársai és ba­rátai teljes joggal mondhattak az írás szavaival: Leesett a mi fejünk koronája. A beregi ősi földből kinőtt hatalmas cserfához tudnám hasonlítani, mely nagyságban, terebélyben túlnőtt vala­mennyi fán. Egyéniségéről, életéről és munkájá­ról könnyebb volna könyvet írni, mint emlékező sorokat, nemcsak azért, mert hosszú élete merőben munka és alko­tás volt, de különösen, mert olyan mun­ka és olyan alkotás volt, melynek min­den részecskéje egy csodálatosan sajá­tos és jellegzetesen magyar géniusz kisugárzásának rémlett. Élete munkáját öt korszakra tudnám felosztani. Mint szolgabíró, mint aljegyző és fő­jegyző, bármily jó munkát végzett is, bármily tekintélyre tett is szert várme­gyéjében, ez csak az erőgyűjtés kor­szaka volt. Gyűjtötte a tudást és a ta­pasztalatot, hogy teljes fegyverzettel vívhassa meg harcát akkor, mikor élre kerül. 1905 tavaszán került az élre, mint Bereg vármegye alispánja. Bár negyed­századon töltötte be ezt a tisztet, abból csak 12 év jutott neki a zavartalan, al­kotó munkára. Először a közigazgatást formálja át a saját képére és megvívja az 1905—1906. évi nemzeti ellenállást, oly sajátos formában és oly eredménye­sen, hogy a legnagyobb gondot ő okoz­za az imparlamentáris kormány belügy­miniszterének. Azután letöri a korrup­ciót és az ő erkölcsi fölfogásával ellen­kező megyei közszellemet s ezzel ma­gát a vármegyét is a saját képére for­málja. Következik a „hétköznapi mun­ka“, mely a vármegye kulturális és gaz­dasági föllendülését, a közegészségügy megjavítását, a szociális bajok orvoslá­sát jelenti és általában azt a csöndes közigazgatási tevékenységet, mely nem kiabál, amit talán észre sem vesznek, de ami a legnagyobb érték a békés fej­lődés szempontjából. Titáni munkát végez a világháború­ban a hadsereg és a háborús érdekek szolgálatában. Talán ebben volt leg­nagyobb. Csodálatos és példa nélküli az, mennyire képes volt befolyni a har­coló hadsereg minden dolgába, mily eredménnyel fokozta annak harcképes­ségét. Leleplezte a háborús visszaélé­seket; a galíciai határ mentén polgári közerővel megásatta a fedezékeket; mi­kor hadiérdekből falvak kiürítésére ke­rült sor, annak végrehajtását nem a ka­tonaság, hanem ő eszközölte; beleszólt a katonai egészségügy intézésébe s mikor ebből összeütközése támadt az egészségügyi főnökkel, felsőbb katonai részről neki adtak igazat s az a példa­nélküli eset történt, hogy 1914 őszén és terén a Beregben harcoló csapatok­nál az egész egészségügyi szolgálatot az ő irányításának vetették alá. Elfoj­totta a kolerajárványt, gondoskodott a sebesültekről, de a hősi halottakra is kiterjedt a figyelme, összeiratta és törzskönyveltette a Kárpátokban hősi halált halt sokezer katona sírját. A köz­élelmezést példás pontossággal és nagy körültekintéssel szervezte meg. 1917 év második felében súlyosbo­dott rá az üldöztetés korszaka. Két esz­tendeig tartott. Nem hosszú idő, de sú­lyosabban nehezedett lelkére és na­gyobb behatást gyakorolt kedélyére, mint életének összes többi évei. Elvhű­­sége miatt indítottak ellene hadjáratot, azért, mert bukása után is kitartott Tisza István mellett. De tudták, mi­lyen kemény ellenfél, sorompóba állt tehát az egész kormány és az uralomra jutott párt. A világháború utolsó esz­tendejében, a nemzet élet-halál harcá­nak közepette a kormánynak egy alis­pán elleni harca került az általános ér­deklődés központjába, a kávéházi Kon­­rádok heteken át nem a harctéri ese­mények felől tippeltek, hanem arról, mi lesz Gulácsyval, le tudják-e törni? Ez a nagy erőfeszítés az irodalomba is bekerült, Bárd Miklós humoros verset írt róla, melyben így jellemezte azt: „Indulóban van rá rettenetes tábor, Megmozdult az ország, ma felült a­­nádor. Fűti „a jó erkölcs“ haragos nagy buját, Emelinti játszva öklelődző rudját. Kiben a szív gyenge, már ettől is­­reszket. Jön vele egy püspök, tíz gróf, meg egy­­herceg. De nem bírtak vele. Sem a herceg, sem a püspök, sem a grófok — és sem a szabadkőműves zsidóság. Aztán jött a forradalom. Félretették, de félreállva is megszervezte a beregi ellenforradalmat. Jött a kommunizmus. Elsőnek fogták el Beregben, Pestre szállították és forradalmi törvényszék elé állították. Egyéniségének súlya a forradalmi bírákra is lenyűgöző hatás­sal volt. Nem volt szándékában véde­kezni, megnyugodott benne, hogy­­ki­végzik. De olyan váddal állottak elő, mely arcába szöktette a vért. Azt vág­ták szemébe, hogy a népet nyúzta. Ke­mény tiltakozás kíséretében sorolta fel, mit tett ő 30 éven át a beregi népért. Fellépése talán a forradalmi bírák szunnyadó lelkiismeretére hatott, szó nélkül visszavitték börtönébe, elő sem vették többé ügyét. A proletárdiktatúra bukása után szabadult ki. Következett a csonkaberegi korszak, fölépítése annak a parányi beregi föld­nek, ami megmaradt az összeomlás után. Végül 1924-ben nyugalomba vonult, de életének ez az utolsó korszaka is lá­zas tevékenységbe telt el. Tagja volt a felsőháznak, miniszteri biztosa az Ár­mentesítő Társulatnak, főgondnoka a beregi református egyházmegyének, tagja Szatmár és Bereg vármegyék tör­vényhatósági bizottságának, kisgyűlé­­sének és közigazgatási bizottságának, de mindenekfölött a beregiek vezére, aki a trianoni határon innen az építő mun­kát segítette elő, a határon túl pedig a lelket és reményt tartotta ébren a cseh igát nyögő magyarságban. Csak rövid és hiányos vázlata ez élete nagy munkájának. Gyönyörű té­ma annak, ki életrajzát valamikor meg fogja írni. De még gyönyörűbb feladat lesz azt az egyéniséget jellemezni, mely ezt a hatalmas munkateljesítményt pro­dukálta. Valóságos kitenyésztett példánya volt a megyei vezérférfiúnak. Elődei kö­zött apai ágon, vagyis a Gulácsy-csa­­ládban, visszamenve 1446-ig, a beregi közéleti férfiaknak egész tömegét talál­juk. Volt közöttük két országgyűlési követ, két alispán, 11 főszolgabíró, egy főjegyző, 14 királyi ember és négy táb­labíró. Apja tisztifőügyész és ország- Megvesztegetésért elítéltek egy volóci kereskedőt H­a­l­p­e­r­t Lipót volóci kereske­dőt megvesztegetés vétsége miatt helyezte vád alá az ungvári ügyész­ség. A vádirat szerint Halpert 1940 augusztusában jutalmat ígért S­p­i­­­­­e­r Ernő körjegyzőségi hivatal­noknak, ha a katonai nyilvántartó könyvből kitép egy lapot, vagy ki­tört a Halpert nevét. Az ungvári törvényszék előtt a vádlott tagadta bűnösségét. A so­rozás idején azt hallotta, hogy aki­nek fivére már teljesített szolgála­tot, az kérheti fölmentését. A se­gédjegyzővel akart kérvényt íratni magának, azt azonban nem találta hivatalában, ezért Spilert akarta a kérvény megírására megkérni. Mi­után a kérvény sürgős volt, elment a hivatalnok lakására, de az nem fogadta őt. Spilert tanúként hallgatta ki eb­ben az ügyben a bíróság. Megerősí­tette a bíróság előtt is a vádat. A vádlott azzal állított be hozzá hogy szeretne vele négyszemközt beszél­ni. Kijelentette, nem lesz hálátlan, ha kitépi az ő lapját a nyilvántartó könyvből, va­gy p­edig megváltoztatja szolgálati minősítését olyan for­mán, hogy az „A“ szolgálat helyett beírja, hogy fegyvernélküli szolgá­latra alkalmas. A büntetőtanács Halpertet meg­vesztegetés vétségében mondotta ki bűnösnek és ezért 150 pengő pénz­­büntetésre ítélte. Miután sem az eli­télt, sem az ügyész nem fellebbe­­zett, a büntetés azonnal jogerőre emelkedett. 339 sikkasztást követett el egy Szobránc környéki községi díjnok Április 10-én tárgyalják a 21 Az elmúlt év októberében a Szob­ránc közelében fekvő Karcsaván a csendőrség letartóztatta R­i­p­­­nyák Györgyöt, az ottani kör­jegyzőségen szolgálatot teljesítő 21 éves díjnokot, aki ellen tömeges fel­jelentés érkezett, hogy a hivatali pénzekből jelentékeny összeget el­sikkasztott. A vizsgálat során kétségtelenül megállapították a nyomozó hatósá­gok, hogy Ripnyák a körjegyzőség­hez tartozó Karcsava, Felsőnémeti, Ungpetróc, Huszág, Széke és Ko­­romlya községekben 1940 májusától szeptemberig 339 esetben illeték- és adótörlesztés fejében összesen 2847 pengőt, mint hivatalánál fogva kezeihez letett pénzt, saját céljaira fordított,­­ tehát elsikkasztott. Hogy meghiúsítsa és megnehezítse bűn­tettének fölfedezését, az ellenőrzés­re szánt számösszegét a tényleges összegről lecsökkentette. Az így meghamisított­ nyugták alapján az ellenőrzésül szolgáló adókönyvek­ éves közhivatalnok bűnügyét­ be kisebb összegű hamis tételt jegy­zett be. Hasonló módon tulajdonított el összegeket, anélkül, hogy azokat máshová bevezette volna, vagy ki­sebb összegeket vezetett be az adó­könyvbe, mint amennyit ténylege­sen fölvett, meghamisított egyes nyugtákat­ oly módon, hogy a szám­összeget kisebb összegre javította át, a szavakkal írt összegeket azon­ban változatlanul hagyta. Az ügyészség a vizsgálati fogság­ban lévő vádlott ellen, aki bűncse­lekményeit beismerte egyrendbeni folytatólagosan elkövetett hivatali sikkasztások bűntette címén adott ki vádiratot, amelynek értelmében a lejtőre jutott fiatalember 10 évig terjedhető fegyházbüntetést kaphat. Ripnyák állítólag nehéz anyagi helyzete miatt nyúlt a hivatal pén­zéhez. A vádlott védelmét dr. S­z­v­i­t­a­­n­i­c­s András ungvári ügyvéd látja el.

Next