Kárpáti Hiradó, 1941. április (18. évfolyam, 74-96. szám)
1941-04-02 / 74. szám
Lelkesen ünnepelték a japán külügyminisztert Rómában Rómából jelentik: Macuoka japán külügyminiszter megjelent a királyi palotában, hogy aláírja a látogatók könyvét Ezután a Pantheonba ment, hogy koszorúkat helyezzen el a királysírokra. A tömeg lelkesen ünnepelte a japán külügyminisztert. Ezután az Ismeretlen Katona emlékművét, majd a forradalomban elesetteknek a Capitoliumon levő emlékművét koszorúzta meg a tömeg lelkes ünneplése közepette. Adakozzunk az árvízkárosultaknak! Kedden a Magyar Nemzeti Bank munkácsi fiókjának alkalmazottai 50 pengőt juttattak el a Kárpáti Híradóhoz. Ezt az összeget az árvízkárosultak fölsegélyezésére gyűjtötték maguk között és a Kárpáti Híradó útján juttatják el a segítőmozgalom irányítóihoz. A Kárpáti Híradó eddigi gyűjtése 423.40 A Magyar Nemzeti Bank munkácsi fiókjának alkalmazottai ____________50.— pengő. A gyűjtést folytatjuk. Összesen: 473.40 Ne legyen elégedetlen ember és éhező gyermek Megkezdte a képviselőház a közellátás érdekeit védő törvényjavaslat tárgyalását . Ma: vita folytatása és 55 interpelláció Budapestről jelentik. A képviselőház kedden kezdte meg a közellátás érdekeinek védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalását, amelyet Donáth György előadó ismertetett. Az ismertetés után Maróthy Károly kérte, hogy a fogyasztási cikkekre vonatkozó eddigi rendeleteket foglalják egységbe, hogy mindenki tisztán láthasson. A javaslatot nem fogadta el. Gróf Hunyady Ferenc a korlátozások szükségességének elismerésével kérte a termelés szabályozását és a visszaélések szigorú megtorlását. Kérte, hogy fordítsanak fokozott figyelmet a mezőgazdasági szakoktatásra. Általános érdek, hogy ne legyen elégedetlen ember és éhező gyermek. A baráti támogatás fejében, amelyben eddig részünk volt, kenyerünket meg kell osztanunk a baráti népekkel. Kunder Antal a fokozott tervgazdálkodás megvalósítása mellett foglalt állást a közellátási bürokratizmus leépítésével. A cukorkérdést a cukorrépatermelés fokozásával kell megoldani. A törvényjavaslatot helyesli, de pártállásánál fogva nem szavazza meg. Nagy Ferenc hangsúlyozta, hogy a kisbirtokostársadalom kiveszi részét az erőfeszítésekből. A javaslat egyes részei aggodalomra adnak okot, mert azok módot nyújtanak a megtorlásoknak meg nem felelő helyen való alkalmazására. Kérte, hogy az árakat a termelési költségeknek megfelelően állapítsák meg. Végül a tehénállomány csökkenéséből előálló veszedelmekre mutatott rá. A vitát a Ház szerdán délelőtt folytatja, majd 13 órakor áttér a bejegyzett 55 interpelláció meghallgatására. GULÁCSY ISTVÁN EMLÉKÉRE írta: Kozma György Ravatalánál az egész beregi nép, de különösen hajdani munkatársai és barátai teljes joggal mondhattak az írás szavaival: Leesett a mi fejünk koronája. A beregi ősi földből kinőtt hatalmas cserfához tudnám hasonlítani, mely nagyságban, terebélyben túlnőtt valamennyi fán. Egyéniségéről, életéről és munkájáról könnyebb volna könyvet írni, mint emlékező sorokat, nemcsak azért, mert hosszú élete merőben munka és alkotás volt, de különösen, mert olyan munka és olyan alkotás volt, melynek minden részecskéje egy csodálatosan sajátos és jellegzetesen magyar géniusz kisugárzásának rémlett. Élete munkáját öt korszakra tudnám felosztani. Mint szolgabíró, mint aljegyző és főjegyző, bármily jó munkát végzett is, bármily tekintélyre tett is szert vármegyéjében, ez csak az erőgyűjtés korszaka volt. Gyűjtötte a tudást és a tapasztalatot, hogy teljes fegyverzettel vívhassa meg harcát akkor, mikor élre kerül. 1905 tavaszán került az élre, mint Bereg vármegye alispánja. Bár negyedszázadon töltötte be ezt a tisztet, abból csak 12 év jutott neki a zavartalan, alkotó munkára. Először a közigazgatást formálja át a saját képére és megvívja az 1905—1906. évi nemzeti ellenállást, oly sajátos formában és oly eredményesen, hogy a legnagyobb gondot ő okozza az imparlamentáris kormány belügyminiszterének. Azután letöri a korrupciót és az ő erkölcsi fölfogásával ellenkező megyei közszellemet s ezzel magát a vármegyét is a saját képére formálja. Következik a „hétköznapi munka“, mely a vármegye kulturális és gazdasági föllendülését, a közegészségügy megjavítását, a szociális bajok orvoslását jelenti és általában azt a csöndes közigazgatási tevékenységet, mely nem kiabál, amit talán észre sem vesznek, de ami a legnagyobb érték a békés fejlődés szempontjából. Titáni munkát végez a világháborúban a hadsereg és a háborús érdekek szolgálatában. Talán ebben volt legnagyobb. Csodálatos és példa nélküli az, mennyire képes volt befolyni a harcoló hadsereg minden dolgába, mily eredménnyel fokozta annak harcképességét. Leleplezte a háborús visszaéléseket; a galíciai határ mentén polgári közerővel megásatta a fedezékeket; mikor hadiérdekből falvak kiürítésére került sor, annak végrehajtását nem a katonaság, hanem ő eszközölte; beleszólt a katonai egészségügy intézésébe s mikor ebből összeütközése támadt az egészségügyi főnökkel, felsőbb katonai részről neki adtak igazat s az a példanélküli eset történt, hogy 1914 őszén és terén a Beregben harcoló csapatoknál az egész egészségügyi szolgálatot az ő irányításának vetették alá. Elfojtotta a kolerajárványt, gondoskodott a sebesültekről, de a hősi halottakra is kiterjedt a figyelme, összeiratta és törzskönyveltette a Kárpátokban hősi halált halt sokezer katona sírját. A közélelmezést példás pontossággal és nagy körültekintéssel szervezte meg. 1917 év második felében súlyosbodott rá az üldöztetés korszaka. Két esztendeig tartott. Nem hosszú idő, de súlyosabban nehezedett lelkére és nagyobb behatást gyakorolt kedélyére, mint életének összes többi évei. Elvhűsége miatt indítottak ellene hadjáratot, azért, mert bukása után is kitartott Tisza István mellett. De tudták, milyen kemény ellenfél, sorompóba állt tehát az egész kormány és az uralomra jutott párt. A világháború utolsó esztendejében, a nemzet élet-halál harcának közepette a kormánynak egy alispán elleni harca került az általános érdeklődés központjába, a kávéházi Konrádok heteken át nem a harctéri események felől tippeltek, hanem arról, mi lesz Gulácsyval, le tudják-e törni? Ez a nagy erőfeszítés az irodalomba is bekerült, Bárd Miklós humoros verset írt róla, melyben így jellemezte azt: „Indulóban van rá rettenetes tábor, Megmozdult az ország, ma felült anádor. Fűti „a jó erkölcs“ haragos nagy buját, Emelinti játszva öklelődző rudját. Kiben a szív gyenge, már ettől isreszket. Jön vele egy püspök, tíz gróf, meg egyherceg. De nem bírtak vele. Sem a herceg, sem a püspök, sem a grófok — és sem a szabadkőműves zsidóság. Aztán jött a forradalom. Félretették, de félreállva is megszervezte a beregi ellenforradalmat. Jött a kommunizmus. Elsőnek fogták el Beregben, Pestre szállították és forradalmi törvényszék elé állították. Egyéniségének súlya a forradalmi bírákra is lenyűgöző hatással volt. Nem volt szándékában védekezni, megnyugodott benne, hogykivégzik. De olyan váddal állottak elő, mely arcába szöktette a vért. Azt vágták szemébe, hogy a népet nyúzta. Kemény tiltakozás kíséretében sorolta fel, mit tett ő 30 éven át a beregi népért. Fellépése talán a forradalmi bírák szunnyadó lelkiismeretére hatott, szó nélkül visszavitték börtönébe, elő sem vették többé ügyét. A proletárdiktatúra bukása után szabadult ki. Következett a csonkaberegi korszak, fölépítése annak a parányi beregi földnek, ami megmaradt az összeomlás után. Végül 1924-ben nyugalomba vonult, de életének ez az utolsó korszaka is lázas tevékenységbe telt el. Tagja volt a felsőháznak, miniszteri biztosa az Ármentesítő Társulatnak, főgondnoka a beregi református egyházmegyének, tagja Szatmár és Bereg vármegyék törvényhatósági bizottságának, kisgyűlésének és közigazgatási bizottságának, de mindenekfölött a beregiek vezére, aki a trianoni határon innen az építő munkát segítette elő, a határon túl pedig a lelket és reményt tartotta ébren a cseh igát nyögő magyarságban. Csak rövid és hiányos vázlata ez élete nagy munkájának. Gyönyörű téma annak, ki életrajzát valamikor meg fogja írni. De még gyönyörűbb feladat lesz azt az egyéniséget jellemezni, mely ezt a hatalmas munkateljesítményt produkálta. Valóságos kitenyésztett példánya volt a megyei vezérférfiúnak. Elődei között apai ágon, vagyis a Gulácsy-családban, visszamenve 1446-ig, a beregi közéleti férfiaknak egész tömegét találjuk. Volt közöttük két országgyűlési követ, két alispán, 11 főszolgabíró, egy főjegyző, 14 királyi ember és négy táblabíró. Apja tisztifőügyész és ország- Megvesztegetésért elítéltek egy volóci kereskedőt Halpert Lipót volóci kereskedőt megvesztegetés vétsége miatt helyezte vád alá az ungvári ügyészség. A vádirat szerint Halpert 1940 augusztusában jutalmat ígért Spier Ernő körjegyzőségi hivatalnoknak, ha a katonai nyilvántartó könyvből kitép egy lapot, vagy kitört a Halpert nevét. Az ungvári törvényszék előtt a vádlott tagadta bűnösségét. A sorozás idején azt hallotta, hogy akinek fivére már teljesített szolgálatot, az kérheti fölmentését. A segédjegyzővel akart kérvényt íratni magának, azt azonban nem találta hivatalában, ezért Spilert akarta a kérvény megírására megkérni. Miután a kérvény sürgős volt, elment a hivatalnok lakására, de az nem fogadta őt. Spilert tanúként hallgatta ki ebben az ügyben a bíróság. Megerősítette a bíróság előtt is a vádat. A vádlott azzal állított be hozzá hogy szeretne vele négyszemközt beszélni. Kijelentette, nem lesz hálátlan, ha kitépi az ő lapját a nyilvántartó könyvből, vagy pedig megváltoztatja szolgálati minősítését olyan formán, hogy az „A“ szolgálat helyett beírja, hogy fegyvernélküli szolgálatra alkalmas. A büntetőtanács Halpertet megvesztegetés vétségében mondotta ki bűnösnek és ezért 150 pengő pénzbüntetésre ítélte. Miután sem az elitélt, sem az ügyész nem fellebbezett, a büntetés azonnal jogerőre emelkedett. 339 sikkasztást követett el egy Szobránc környéki községi díjnok Április 10-én tárgyalják a 21 Az elmúlt év októberében a Szobránc közelében fekvő Karcsaván a csendőrség letartóztatta Ripnyák Györgyöt, az ottani körjegyzőségen szolgálatot teljesítő 21 éves díjnokot, aki ellen tömeges feljelentés érkezett, hogy a hivatali pénzekből jelentékeny összeget elsikkasztott. A vizsgálat során kétségtelenül megállapították a nyomozó hatóságok, hogy Ripnyák a körjegyzőséghez tartozó Karcsava, Felsőnémeti, Ungpetróc, Huszág, Széke és Koromlya községekben 1940 májusától szeptemberig 339 esetben illeték- és adótörlesztés fejében összesen 2847 pengőt, mint hivatalánál fogva kezeihez letett pénzt, saját céljaira fordított, tehát elsikkasztott. Hogy meghiúsítsa és megnehezítse bűntettének fölfedezését, az ellenőrzésre szánt számösszegét a tényleges összegről lecsökkentette. Az így meghamisított nyugták alapján az ellenőrzésül szolgáló adókönyvek éves közhivatalnok bűnügyét be kisebb összegű hamis tételt jegyzett be. Hasonló módon tulajdonított el összegeket, anélkül, hogy azokat máshová bevezette volna, vagy kisebb összegeket vezetett be az adókönyvbe, mint amennyit ténylegesen fölvett, meghamisított egyes nyugtákat oly módon, hogy a számösszeget kisebb összegre javította át, a szavakkal írt összegeket azonban változatlanul hagyta. Az ügyészség a vizsgálati fogságban lévő vádlott ellen, aki bűncselekményeit beismerte egyrendbeni folytatólagosan elkövetett hivatali sikkasztások bűntette címén adott ki vádiratot, amelynek értelmében a lejtőre jutott fiatalember 10 évig terjedhető fegyházbüntetést kaphat. Ripnyák állítólag nehéz anyagi helyzete miatt nyúlt a hivatal pénzéhez. A vádlott védelmét dr. Szvitanics András ungvári ügyvéd látja el.