Kárpáti Hiradó, 1941. május (18. évfolyam, 97-122. szám)

1941-05-01 / 97. szám

FŐSZERKESZTŐ: Csütörtök, 1941 május 1 SIMEON MENYHÉRT XVIII. évfolyam, 97. szám Megszűnt a mozdulatlanság A fiatal ruszin értelmiség képvi­selői fölkeresték Bárdossy László miniszterelnököt és Kárpát­alja kormányzói biztosának jelenlé­tében közölték vele, hogy a ruszin népi, nyelvi és kulturális irányzat alapján társadalmi működést kíván­nak kifejteni. A ruszin értelmiség, látva a kárpátaljai közélet mozdu­latlanságát, elhatározta, hogy meg­kezdi a társadalmi munkát az egye­dül lehetséges szentistváni alapon, amelyet az elmúlt húsz esztendő alatt minden eszközzel elnyomtak. Kárpátalja kormányzói biztosa mindenkor azt az álláspontot képvi­selte,­ hogy a kárpátaljai nép nem „ukránt“ és nem „orosz“, hanem ru-' tén, vagy saját nyelvén ruszin, idő­be telt, amíg a ruszin értelmiség eljutott a konstruktív együttműkö­dés útjára a szentistváni magyar állameszme alapján. Egy ideig kísér­letek történtek arra, hogy az elmúlt húsz év áldatlan viszonyait ismét föltámasszák és ott folytassák, ahol a csehek kivonulása után abba­hagyták a nyelvi és kulturális har­cot. Ez azonban egyáltalán nem fe­lelt meg sem a magyarság, sem a ruszin nép érdekeinek, mert Kárpát­­alját a bizonytalanság és nyugtalan­ság földjévé tenné. Az élet győzött a természetellenes irányzatok fö­lött, amelyek eleve meddőségre voltak kárhoztatva. Mind gyakrab­ban hangzottak föl józan hangok, amelyek új módszert kívántak a ru­szin társadalomtól, politikai szen­vedélyektől mentes népvédő, alko­tó társadalmi munkát. Ennek az egységes munkának a hiányait érezte meg a fiatal ruszin értelmi­ség, amikor az eddigi tévutak he­lyett egészséges mozgalmat indí­tott, Kárpátalja szellemi és társa­dalmi életének aktiválására. Az új mozgalom hangoztatja, hogy a­­ szentistváni állameszme alapján áll és politikával, nem kíván foglalkoz­­­­ni, vallja a ruszin—magyar sors­közösséget. Őszintén örülünk neki, hogy a megértő magyar hangra, ruszin részről is megkaptuk a meg­értő és hasonlóan baráti választ és elméleti értékű hűségnyilatkozatok helyett olyan munkamódszert, amely biztosítéka lehet annak, hogy Kárpátalját valamennyi itt élő nép javára fölvirágoztassuk. Ez a vágy egyként ég a ruszin és magyar lel­kekben, eddig azonban talán túlsá­gosan is elhanyagoltuk egymást és nem törődtünk vele, hogy mi megy végbe egyikünk-másikunk lelkében. Ennek a korszaknak most végesza­­kad, mert végre jelentkezett az a ruszin értelmiség, amely ki tudja fe­jezni a ruszin nép őszinte kívánsá­gait és semmi más hátsó gondolata nincs, minthogy népének és a közös hazának az érdekeit szolgálja. Eh­hez a munkához mindkét­ oldalról föltétlen nyíltságra, őszinteségre és jóakaratra van szükség, hogy ez magyar részről mennyire megvan, bizonyítják azok az eredmények, amelyeket , K­o­z­m­a Miklós, Kár­pátalja kormányzói biztosa a ruszin életszínvonal emelése érdekében el­végzett. Biztató az a körülmény, hogy a kezdeményezés a ruszin társadalomból, a ruszin értelmiség saját belátásából született meg, ez magában véve is a mozgalom élet­revalóságának a jele. Bárdossy miniszterelnöknek a fi­atal ruszin értelmiség küldöttségé­hez intézett válaszbeszéde annak a kifejezése volt, hogy törekvéseik a legfelsőbb magyar államvezetés ré­széről megértésre és jóindulatra számíthatnak. Ugyanezt a jóindula­tot fogja tanúsítani az a magyar társadalom is, amely Kárpátalján és a vele szomszédos területeken együttél a ruszin néppel, mert meg vagyunk győződve, hogy a két nép közti közigazgatási határ nem je­lenthet lelki határvonalat és nem jelenthet mesterséges válaszfalakat. Az a tény, amit a küldöttség is kihangsúlyozott a miniszterelnök előtt, hogy Kárpátalja ifjúsága nagy örömmel fogadta a kormányzói biz­tosnak azt az elhatározását, hogy a Kárpátalja területén eddig érvénye­sült irányzatokkal szemben a kár­pátaljai népben gyökerező ruszin irányzatnak kíván teret biztosítani, a jele annak, hogy a magyar állam­vezetés — híven az ősi hagyomá­nyokhoz — most is megtalálta a magyar birodalom népei felé vezető utat. Az elért és még elérendő ered­mények mindennél többet monda­nak majd. Görögország új kormányának álláspontja: Nem lehet szó a háború folytatásáról •­­1• 4*­­ 1 A németek elfoglalták a délgörögországi kikötőket A Peloponezoszon gyors iramban előretörő német csapatok elfoglalták a délgörögországi kikötőket, úgyhogy lényegében már csak Kréta­ szigetének megszállása jelent komolyabb katonai feladatot. A német csapatok olyan gyors iramban törtek előre, hogy egy nagyobb menekülő brit csapattestet, 5000 katonát, köztük egy tábornokot foglyul ejtettek. Igen sok szerb is foglyul esett ez alkalommal, köztük 4 tábornok és 300 tiszt. A katonai események mel­lett az érdeklődés ismét inkább a következő német támadás diplomáciai elő­készítésére irányul a világsajtó figyelme. Berlinben hírek keltek szárnyra, amely szerint Izmet Inonü török köztársasági elnök Németországba utazik. Bár ezt a hírt később megcáfolták, annak a bizonyítéka, hogy Berlin és An­kara között élénk diplomáciai tevékenység folyik. Mindez a német haderő égeitengeri térhódításának természetes következménye­­i­ben olasz és német repülőgépek támad­tak ellenséges hajóegységeket. Bombá­zóink támadták Máltát és a La Valetta kikötőjében horgonyzó ellenséges ha­jókat. Két ellenséges gépet lelőttünk. A tobruki arcvonalon tovább folytattuk támadásunkat az ott összevont erők el­­­­len. Soltamnál támadásainkkal nagy veszteségeket okoztunk és az ellensé­get több ponton visszaszorítottuk. Ke­ Zetafrikában tüzérségünk és gyalogsá­gunk hősiesen ellenáll az ellenséges nyomásnak. ■ Berlinből jelentik (Német Távirati Iroda): Értesülésünk szerint azok kö­zött a hajók között, amelyeket német tengeralattjárók a szerdai hadijelentés közlése szerint egy erősen biztosított hajókaravánból elsüllyesztettek, két — egyenként 10—10.000 tonnás — fel­fegyverkezett kereskedelmi hajó volt. Colagaklu tábornok megalakította az új görög kormányt Athénből jelentik. Az athéni rádió jelentése szerint Colagoklu tábornok ve­zetése alatt új görög kormány alakult. A kormány elnök felhívásában azt mondotta, hogy mivel a németek megszállták Athént, a király és a kormány elhagyta az országot, nem lehet szó a háború továbbfolytatásáról. A nép ve­gye úgy a tényeket, ahogy vannak. Az új görög kormányt a hadsereg tábornokaival egyetértésben alakították meg. Célja, hogy biztonsággal és nyugalommal ajándékozza meg a népet és az országot. Német és olasz hadijelentés Két, 10—10.000 tonnás hajót is elsüllyesztettél, a németek Berlinből jelentik. A véderő főpa­rancsnoksága közli: Tengeralattjáróink erősen biztosított hajókaravánokból elsüllyesztettek 35.265 tonna ellenséges kereskedelmi hajóteret, valamint a brit haditengerészet egy kísérő járművét. Gyorsnaszádaink Anglia délkeleti part­jai felé előretörve megtámadtak egy erősen biztosított hajókaravánt és el­süllyesztettek három kereskedelmi hajót 9500 tonna tartalommal. Görögország­ban a német hadsereg gépesített oszta­gai elérték a Peloponezosz-félsziget déli kikötőit és megakadályozták a britek tovább menekülését. Foglyul ej­tettünk 5000 brit katonát, köztük egy tábornokot. Ugyancsak fogságba esett igen sok szerb is, köztük­­4 tábornok és 300 tiszt. Német vadászgépek a görög vizek fölött lelőttek egy brit vízirepülő­­gépet. Harci zuhanógépeink az éjsza­kai órákban La Valetta kikötőjét bom­bázták. Egy cirkálót telitalálat ért. Lég­védelmi állásokat, rakberendezéseket és hajótartályokat értek találatok. A szigetország fölött légi ütközetben lelőttünk két ellenséges gépet. Észak­­afrikában nehéz robbanó- és gyújtó­­bombákat dobtunk Tobrukra. Légi­kötelékeink támadták Plymouthot. Nagy tüzek keletkeztek. Más repülőink sú­lyosan támadták Cardiff, Lowestoft, Ipswich kikötőjét. Az Anglia körüli ten­geren elsüllyesztettünk egy 4000 ton­nás kereskedelmi hajót. Az ellenség szerdára virradó éjszaka néhány bombát dobott le Nyugat- és Délnémetországban. A kár jelentékte­len. Az ellenség repülővesztesége ápri­lis 28—29-én 47, saját veszteségünk 6 gép-Rómából jelentik. A Földközi-tenger Harc az Északi-tengeren és a la Manche­­csatornánál Berlinből jelentik (Német Távirati Iroda). Hat angol harci repülőgép áp­rilis 29-én az Északi-tengeren megtá­madott egy német aknakutató­­naszá­dot. A naszád ügyes manőverezéssel elkerülte a bombatalálatokat és lelőtt egy angol repülőgépet. A La Manche­­csatorna partja mentén szintén meg­hiúsult három angol bombázó repülő­gépnek német könnyű tengeri erők el­len megkísérelt támadása. A támadás során sikerült egy angol repülőgépet lelőni. Németország tartóz­kodó az új görög kormánnyal szemben Berlinből jelentik. Az új görög kormány megalakulása kérdésében a birodalomban tartózkodnak min­­­­den vélemény nyilvánítástól. Né­met részről semmi tekintettel nem lesznek a görög királyra, aki népét és országát cserbenhagyta.

Next