Kárpáti Hiradó, 1941. május (18. évfolyam, 97-122. szám)

1941-05-08 / 103. szám

4 kák cívihirado , M I­I Csütörtök, 1941 május 8. Falusi cserkészvezetők találkozója Budapesten A M­agyar Cserkész­ Szövetség falusi cserkészvezetői találkozót rendeztek a pesthidegkúti Klebers­­berg-kastélyban lévő cserkészház­ban. A találkozón nagyszámú cserkészvezető jelent meg az or­szág minden részéből, így Kárpát­­aljáról is. A megbeszéléseket Morvay Péter országos regőselőadó vezette. A megbeszélések előtt a regőselő­adó ismertette a célt, amiért össze­gyűltek. — A falusi cserkészet máskép­pen működik — mondotta —, mint a városi, de a cél ugyanaz. Mind­kettő a fiúk lelkivilágához van szabva, a fiúk lelki sajátosságaira épül, tehát a fiúké. A cél, jó hon­polgárokat nevelni, akik a maguk elé tűzött célokat cserkészlélekkel valósítják meg. Ezután a falusi cserkészet törté­netét ismertette. Megtudtuk ebből, hogy az első falusi cserkészcsapat 1910-ben alakult Alsópélen és hogy ma már 20-300 falusi cserkészcsa­patunk van. Majd a cserkészcsapatok vezetői beszámoltak a csapatukban folyó cserkészmunkáról. Másnap, a parancsnokok istentisz­teleten vettek részt, majd megkez­dődött a második megbeszélés, amelynek tárgya a falusi fiatalság beszervezése volt. Ott láttuk a tisz­tikar soraiban P­a­p­p Antalt, a Ma­gyar Cserkész­ Szövetség országos elnökét, É­r­y Emil országos ügy­vezető­ elnököt, M­á­d­i Zoltán or­szágos társelnököt, Zoch József országos ellenőrzőt, Deméndy Miklós országos vezetőtisztet és még másokat. Ez alkalommal Deméndy Miklós emelkedett először szólásra és a következőket mondotta: — Örömmel üdvözöllek mind­nyájatokat, mert ez az első alka­lom a Magyar Cserkész­ Szövetség fönnállása óta, amikor a falusi cser­készvezetők összegyűltek. Nagy célok és ugyanakkor nagy nehéz­ségek is állanak előttünk, de szi­lárd meggyőződésem, hogy mi cserkészek ezeket­ a célokat el fog­juk érni. Igaz, hogy a cserkészet látszólag a diákság életéhez ido­mult, de maga az eszme egyeteme­sen magyar. Meg kell és meg is fogjuk szüntetni azt a bizalmatlan­ságot, amellyel a magyar földmű­ves a cserkészet iránt viseltetik, mert szilárd a meggyőződésünk, hogy Magyarország boldogulásá­nak egyik fontos föltétele, hogy mi­nél több cserkészlelkületű ember legyen mind az ország vezetői, mind a földművesség, az iparos- és kereskedőtársadalom soraiban. Éry Emil ügyvezető­ elnök üd­vözlőszavaiban hangoztatta, hogy milyen nagy öröm tölti el a lelkét, látva a vezetők buzgóságát, amely­­lyel a magyar haza bold­ogaibbá­­tételén fáradoznak. — Két világban él a fiatal fiú — mondotta —, egyrészt a felnőttek világában, másrészt a saját világá­ban. A felnőttek világához tarto­zik a szülői ház, az egyház és az állam, amely mindenképpen arra törekszik, hogy saját nevelői hatá­sa érvényesüljön. Segíti ebbeni tö­rekvésében a templom, az iskola és a leventeintézmény is. A fiú azon­ban legszívesebben mégis saját vi­lágában él. Id­e kell elmenni a cser­készetnek és itt kell a krisztusi ma­gyar élet vágyát kialakítani. Ha itt­ nem tudjuk megfogni fiaink lelkét, úgy elvesztjük azokat, kiesnek kö­rünkből és a külső hatás prédáivá válnak. A magyar cserkészet eddig még nem jutott el a falu­si életformákhoz, a falusi lelkü­lethez. Még nem akadt cser­készvezető, aki megmutassa. ­ A nagygejőci vőgyilkos asszony a vádlottak padján Egész napon át tartott a vádlottak és a tanúk kihallgatása Május 21-én folytatják a főtárgyalást Megdöbbentő családi háborúság részletei bontakoztak ki az ungvári törvényszéken, ahol a törvényszék Homonna­y-tanácsa nagy ér­deklődés mellett kezdte meg a nagygejőci gyilkosság bűnügyének tárgyalását. A gyilkosság az elmúlt év november 10-én délután történt és titokzatosságával a nyomozók sokaságát állította munkába annak a megállapítására, hogy ki volt a gyilkosság elkövetője. A meggyilkolt férfi felesége föllármázza a szomszédokat.. A kérdéses napon Jenei Péter nagygejőci gazdálkodó italos álla­potban ment haza. Feleségétől bo­csánatot kért mértéktelenségéért és arra kérte, hogy adjon neki valami harapnivalót és fektesse le. Az asszony meg is bocsátott urának, mert Jenei nem volt iszákos ember és ez alkalommal is csak igen kevés alkoholt fogyasztott, de az is megártott neki. Jeneit azután felesége lefektette a szobába. Jenei kilencéves kislánya — látva,, hogy apja részeg — elszaladt nagyanyjá­hoz, Klacik Vincénéhez és el­mondta neki, hogy apja becsípett. Klacik Vincéné nyomban lányához sietett és ott azt mondta lányának: — Most megszabadítlak az urad­tól... Ezzel a konyhából egy baltát vett föl és a szobá­ba ment, ahol a szerencsétlen embert fejbefujtotta. Az ütés még nem volt halálos. Klacik­­né ezután egy favágó bárdot vett kezébe és azzal újból fej­­befujtotta Jeneit. Öt-hatszor sújtott egymásután a szeren­csétlen ember fejére, aki az ütések következtében meghalt. Klacikné megtiltotta leányának, hogy valakinek szóljon a gyilkosság felől és a gyanú elterelése végett kinyitották az ablakot és az ablak­­jára és a szoba padlójára sárfolto­kat raktak, hogy ezzel a nyomozó hatóságot megtévesszék, a gyilkos­­szerszámokat pedig a kamrában rejtette el Klacikné. A gyilkosság után mindketten elhagyták a lakást és a fiatalasszony csak az esti órák­ban tért vissza és kiáltozva, sirán­kozva föllármázta a szomszédokat: — Megölték az uramat!... A szomszédok az esetről nyom­ban értesítették a csendőrséget, ahol nyomban átlátták a naiv félre­­vezetési igyekezeten és felfedték a bűnösöket. Tagad a vádlott A két vádlottat, a szándékos em­beröléssel vádolt Klacik Vincénét és a bűnsegédi resszeséggel vádolt öz­vegy Jenei Péternét fogházőrök vezették elő a tárgyalási terembe. Klacik Vincéné tagadta bűnössé­gét és azt állította, hogy a gyilkos­ságot leánya követte el. Jenei Péterné ugyancsak ártat­lanságát hangoztatta. Anyja gyil­kosságát — vallomása szerint — azért nem fedte föl nyomban annak elkövetése után, mert attól félt, hogy anyja őt is megöli. A bíróság a vádlottak kihallgatá­sa után fölfüggesztette a tárgyalást és délután folyamán a tanúkihallga­tásokra került a sor. Bár a tanú­vallomások esti 1210 óráig elhúzód­tak, az eddig kihallgatott tanuk val­lomása nem bizonyult elegendőnek a bűnügy tisztázására , ezért a bí­róság újabb tanuk kihallgatását ren­delte el és a tárgyalást május 21-re Hogyan került a munkácsi Turul-emlékmű köveinek egy része Ungvárra? Amikor a csehek a munkácsi vár Turul-madár emlékoszlopának köveiből emeltek emlékművet Ungváron .­ Miért maradt el a fölavatás? A munkácsi vár fokán emelt millenáris Turul-emlékművet, amely az ezeréves Magyarország dicsősé­gét hirdette majdnem négy évtize­den keresztül, a túlhajtott cseh so­vinizmus 10.000 koronás költséggel lebontotta. A büszke Turul lábát elfűrészel­ték, az emlékoszlop köveit pedig a várhegy déli lejtőjén gurították garmadába. A kövek ma is ott he­vernek a vároldalon, reliefköveit pedig még a csehek a tisztikaszinó­ba vitték virágágydísznek. Itt per­sze nem a legkíméletesebb bánás­módban volt részük, mert a ma­ hogy milyennek is kellene an­nak lenni, hogy vonzóvá váljék a falusi ember előtt.­­ Fontos, hogy elsősorban a ve­zetők apostolkodjanak a cél érde­kében. Legyenek elsősorban cser­készek és hassanak oda, hogy a csapatukban lévő cserkészek tény­legesen is éljék a törvényeket. Papp Antal elnök kijelentette, természete az, hogy semmit sem hallgat el. — Vannak egyesek, akik szerint a cserkészet is meghal, mert meg­halt Teleki — mondotta.­ — Ezek­nek csak azt felelem, hogy nem a cserkészet forrt össze Telekivel, hanem megfordítva, Teleki cser­kész volt, elsősorban cserkész. Olyan életet élt, amelyet például állítok minden cserkész elé. Bizto­sítok mindenkit, hogy a legfelsőbb körökben senki sem ''ellensége a cserkészetnek, mint ahogy nem is­­ lehet senki, aki józanul gondolkodó magyar. Vannak ugyan ellensé­geink is, de ezek mind anyagias emberek. Meggyőződésem azon­ban, hogy a magyar cserkészet fej­lődése csak most kezdődik, ami­kor megkezdjük a magyar föld né­pének, a magyar földművestársada­lom fiainak a cserkészcsapatokba tömörítését. Munkálkodjunk min­den erőnkkel a cél elérésén, hogy hamarosan eljöjjön az az idő, ami­kor a magyar földműves büszke lesz erre a névre és eléri azt a meg­becsülést, amiben a német paraszt­ságnak is része van. A nagy helyesléssel fogadott be­szédek után megbeszélés követke­zett a földművesfiatalság cserkész­­csapatokba történő tömörítésének módjairól. Kismarjai Emil, a nagybereznai 536. számú cserkészcsapat parancsnoka. SCHNEEWEISS HAJREGENERATOR visszaadja a haj eredeti színét gyar arctípusokat ábrázoló dombor­műveket megcsonkították, hol az orra, hol az álla van vandál módon leverve mindegyiknek. Hogy a to­vábbi rongálástól megóvassanak ezek az értékes emlékművek, az elmúlt évben a katonai parancsnok­ság Munkács városának adta át to­vábbi megőrzés végett. A büszke Turul pedig, átfűrészelt lábakkal és puskagolyóktól átlyukasztott szár­nyakkal még ma is ott fekszik a munkácsi vár udvarának egyik fél­reeső helyén. Még csoda, hogy a csehek ezt is végképpen meg nem semmisítették.­­ A Turul-madár köveinek azon­ban érdekes története van. A cseh megszállás alatt 1936-ban Ungvá­­ron bizottság alakult abból a célból, hogy a világháborúban elesett hő­sök emlékére Ungváron emlékmű­vet állítsanak föl. Ez a bizottság többször összejött és végül is arra a megállapodásra jutott, hogy egy ilyen nagyszabású emlékmű fölállí­tására elegendő pénzzel a bizottság nem rendelkezik. Végre is — tudjuk már, hogy kinek az indítványára —, azt határozták el, hogy a munkácsi várban lebontott millenáris emlék­mű köreiből volna célszerű az em­lékművet fölállítani. A bizottság érintkezésbe lépett a cseh katonai parancsnoksággal, hogy a lebontott emlékmű köveiből bizonyos meny­­nyiséget engedjen át a felállítandó emlékmű céljára és fuvarozzák azt át Ungvárra. A cseh katonai pa­rancsnokság a bizottság kérésének eleget tett és katonai autókon Ungvárra szállította a kiválasztott köveket. Az átszállítás után a hősök em­lékművének fölállítását azonnal meg is kezdték az Egán Ede-téren és 1937 március 7-én meg is tör­tént az ünneplés alapkőletétel. A hősök emlékműve szépen el is ké­szült és ennek ünnepi fölavatási idejét is kitűzték már, amikor vá­ratlanul kitört a „botrány“ és a föl­avatásból nem lett semmi. Az történt ugyanis, hogy az ung­vári cseh állanyrendőrségnél­­szolgá­latot­­teljesítő egyik rendőrfelügye­lő, aki Kárpátalján a legvadabb cseh soviniszta volt, éktelen lármát csapva, igen erélyesen tiltakozott a cseh hazafiak nevében a fölava­tás ellen, mondván, hogy olyan kö­vekből, amelyek az ezeréves Ma­gyarország dicsőségét hirdették, ők nem emelhetnek emlékművet. El is érték céljukat, mert az emlékmű fölavatása véglegesen elmaradt. Ez történt a csehek alatt még az ártatlan kövekkel is, gyűlöltek ők mindent, ami magyar, vagy ami még a legtávolabbi vonatkozásban is volt a magyarsággal. Elszállott a Turul a munkácsi vár fokáról, de visszatér, ha a köveket újra fölállít­juk és újra fészket rak az oszlop tetején az újabb ezer évre. Zatlukál Elemér. gusiHÍREK FÖLHÍVÁS. Ma, 8-án 12 óra 45 perckor lesz az ünnepélyes fogadtatása a Délvidékről Ungvárra visszatérő gépkocsizó alakulatoknak. A Horthy Miklós-téren történő ünnepélyes fogad­tatáson a Magyar Tűzharcos­ Szövetség ungvári főcsoport tagjainak részt kell venni. Fölhívjuk a bajtársakat, hogy (tiszti, altiszti, tisztes és legénységi állománybelieket) az előírásos forma­ruhában lehetőség szerint sisakkal Szent István­ utca 2. szám alatt az ud­varon délelőtt 11.45-kor pontosan je­lenjenek meg. A gyülekezési helyről 12 óra 15 perckor indul a főcsoport az ünnepség színhelyére. Bajtársi üdvöz­letei: dr. Jaczkovits János s. k. vezető tiszt, t. fhdgy., dr. Peltsár­­s­z­k­y Imre s. k. főcsoport elnök, t. fhdgy.

Next