Kárpáti Hiradó, 1942. május (19. évfolyam, 98-122. szám)
1942-05-01 / 98. szám
FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRTFAI LÁSZLÓ POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: DR. SIMON MENYHÉRT mhhhhhhshhhhhhhhi Ungvár törvényhatósága feliratban kéri a zsidókérdés országos rendezését MÉGEGYSZER AZ UNGVÁRI NÉPFŐISKOLÁRÓL A közöny és az érdektelenség a magyar általános népművelési kérdések iránt a magyar közvéleményben még mindig veszedelmesen nagyméretű. Különösen aggasztó tünet, hogy a magyarságnak az a része, amely a kisebbségi sorsban a gyakorlatban ismerte meg a kulturális munka rendkívüli nemzetmegtartó jelentőségét, a tapasztalatokat igen hamar elfelejtette. Ma pedig a népművelés minden ágazata sokkal aktuálisabb, mint bármikor valaha. E hasábokon már szó volt egy Ungváron fölállítandó központi jellegű magyar népfőiskoláról, amelynek tantervében különös tekintettel kellene lenni a speciális kárpátaljai magyar feladatokra, ezért szükségesnek láttuk ez iskola tantervébe fölveendőnek ajánlani a ruszin népismeretet. Hiszen ez az alfája és ómegája annak, hogy ruszinlakosságú vidéken magyar ember úgy tudjon mozdulni, hogy megmozdulása hasznára legyen a magyarságnak, de ne sértse a ruszin nép érdekeit és érzelmeit sem. A szó elhangzott és csodálatos mély hallgatás következett utána. A közvélemény napirendre tért a kérdés fölött. Mindössze egy „céhbeli” hozzászólás érkezett, míg egy másik rajtunk kívülálló okokból nem jelenhetett meg. Az első hozzászólás általánosságban szükségesnek látja a népfőiskola fölállítását, a kérdés lényegéhez: milyen legyen ennek a népfőiskolának a szellemisége és a tanterve, azonban nem szól hozzá. Inkább siet hatásköri szempontokat leszögezni és aggályoskodik afölött, ha nem az iskolán kívüli népművelési bizottságok, hanem történetesen az ÉMKE létesítené ezt a népfőiskolát. Megkerülése volna a dolgoknak azon vitatkozni: kinek kell a népfőiskolát megcsinálnia? A 1 é■ ny.eg.:ki csinálja megelőbb és alaposabban. A népművelés olyan munkaterület, amelyen sohasem lehet eleget végezni és sohasem lehet azt mondani, hogy már mindent megtettünk, amit megtehettünk. De különösen veszedelmes lehet a mostani,,háborús időben, ha a szélesebb néprétegek szellemi színvonalának emelésére azon a címen nem fordítunk gondot, hogy háború van és hiányoznak rá az anyagi lehetőségek. Erre az aggályoskodásra frappáns válasz volt éppen a kormányzat részéről a nemzetvédelmi propagandaügyi minisztérium fölállítása. A propaganda nem egyszerűen „hírverés”, ahogy szokásosan egy elhírtelenkedett szóval magyarították, hanem a nemzet nagy tömegeinek módszeres öntudatnevelése és megkönnyítése annak, hogy a közvélemény mindig a nemzeti öncélúság szempontjából bírálja el az eseményeket és ezzel ellenállóképes legyen lelkileg is a defetista szellemmel szemben. Ennek a nemes értelemben vett propagandának a népfőiskola is egyik eszköze, bár kétségtelenül olyan eszköz, amelynek hatásai nem egy-két hónap, hanem csak évek múlva mutatkoznak meg, de aztán annál maradandóbban. Az iskolán kívüli népművelés nagyrabecsült munkásai részéről sokszor fölmerül az a nézet, hogy saját munkájuk annyira széleskörű, hogy fölöslegessé tesz minden más népművelési munkát. Legalább is a sorok közül igen sokszor ez a nézet olvasható ki. Ennek a tarthatatlansága már a fentebb elmondottakból is kitűnik. Az iskolánkívüli népművelési munka jelentőségét azonban sohasem fogja csökkenteni, ha a társadalmi szervezetek is kezdeményeznek kulturális munkát. De az iskolánkívüli népművelés munkája mindig az általános kulturális színvonaltól függ. Ma legfontosabb feladata az iskolán kívüli népművelési munkának a nép legszélesebb rétegeiben a közműveltség elmélyítése. Elsősorban az elemi ismereteket kell fölújítani, lényegében tehát nincs másról szó, mint az elemi iskolai tantervnek a felnőttekre való alkalmazásáról. Fokról-fokra lehet csak eredményeket elérni. Azt pedig a legnagyobb derűlátás mellett sem lehet mondani, hogy már ott tartanánk, hogy szélesebb néprétegeink a középfokú iskolák színvonalán mozgó ismeretek befogadására alkalmasak volnának. Ezzel szemben azonban van a magasabb iskolát nem végzettek között egy réteg, amelynek van bizonyos olvasottsága és kulturális igénye; sokan rendszeresen olvasnak közülök. Ez az anépi elit, amelyet a profánum vulgusból ki kell emelnünk és meg kell könynyítenünk számukra az önművelést azzal, hogy módszeres direktívákat adunk nekik, milyen irányban művelődjenek, ugyanakkor pedig arról is gondoskodunk, hogy magasabb műveltségük és erősebb öntudatuk irányítólag érvényesüljön abban a környezetben, amelyben élnek. Ez már nem az iskolán kívüli népművelés feladata, hanem a társadalom által létesített olyan intézményeké, amelyek a kellő tapasztalatokon kívül megfelelő emberekkel, anyagi feltételekkel és tradíciókkal rendelkeznek. Az iskolán kívüli népművelés, tömegnevelés és művelés, amely rendkívül fontos és nélkülözhetetlen, de nem pótolhatja soha az elitnevelést. Erre a népfőiskola a hivatott. Hogy Ungváron miért az ÉMKÉ-nek kell megvalósítania a népfőiskolát, az szorosan összefügg ennek a vidéknek az etnikai jellegével. Az ÉMKÉ-nek különleges feladatai vannak a magyar etnikum határán és magyar szórványok gondozásában. Ma már tekintélyes és legilletékesebb helyeken is méltányolt kulturális egyesület, amely a maga hálózatával az északkeleti magyarság egyetemét igyekszik beszervezni társadalmi és felekezeti különbségekre való tekintet nélkül. Az ÉMKE több, mint egyesület, Nemzetszervezet. Jelentősége különösen azért nagy, mert kialakult módszerei vannak arra nézve, hogyan lehet a kulturális munkában a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket egyesíteni. Az ÉMKE nem foglalkozik politikával, nem hirdet nagyhangú programokat és nem díszelnökök gyűjtésével akar egyetlen társadalmi réteg föltűnésvágyának kiszolgálója lenni, csak egyetlen feladatot ismer: minél nagyobb műveltséget és erősebb nemzeti öntudatot adni a népnek. Ebben a munkában pedig csak akkor érhetünk célhoz, ha olyan emberek végzik, akik azonos társadalmi helyzetben vannak a népi környezettel, állandóan a nép között élnek és így intenzív hatással lehetnek a közvélemény kialakulására és serkentőleg hathatnak egyéniségükkel a több tudás kívánására. E tekintetben azonban ma már nincs baj. A népfőiskoláiknak és minden a magyar néppel foglalkozó intézménynek nagy sikere van. Ha sikertelenség előfordul, nem a nép közönyösségén bukik meg a kezdeményezés, hanem az idegen szellemiségen, amely képtelen a magyar észjáráshoz alkalmazkodva közölni az ismereteket. A mi esetünkben pedig a lényeg az, hogy örülünk, ha akár holnap megvalósítja a népfőiskolát az iskolán kívüli népművelési bizottságok bármelyike, de nem vagyunk hajlandók a kérdést levenni a napirendről azzal, hogy majd a háború után kell megcsinálni. Hogy miért a legsürgetőbb ma, azt különösebben nem kell magyarázni. A kor nem olyan, amikor a lelkiismeretünket a „majd megcsináljuk”-kal vigasztalhatjuk. Ami a terveket illeti, azokban sohasem voltunk szegények, de nemcsak hogy valóság ritkán lett a tervekből, de még azok részleteit is elfelejtettük kidolgozni. E sorok pedig éppen azért íródtak, hogy másokban is gondolatokat ébresszenek és hozzászólásokra inspirálják őket, hogy illetékesek és illetéktelenek egyaránt tisztában legyenek a népfőiskolák lényegével. Abban végre mindenki egyetért, hogy szükség van rá, de hogy milyen legyen az ungvári népfőiskola, hogy az itteni perem- és szórványfeladatok megoldását elősegítse, arról eddig nem esett szó. Pedig valamit csak akkor csinálhatunk meg, ha tudjuk, milyen legyen az a valami. Ezért akarunk hozzászólásokat hallani, amelyek a kérdést előbbre viszik a megoldás felé. NAGY VILMOS SIKERES NÉMET TÁMADÓ vállalkozások A KELETI ARCVONALON Véres kudarcba fulladt a bolsevik erők lappföldi szórványos támadása — Északafrikában erős viharok akadályozzák a hadműveleteket Északamerika keleti partjainál hat ellenséges hajó, 33.000 tonna süllyedt el —Norwich angol várost ismét hatásosan bombázták a németek . A brit repülők Páris külvárosát támadták A kemény tél nagysikerű elhárító harcai után egyre gyakrabban számolnak be a német hadijelentések támadó- és rohamvállalkozásokról is, így a legújabb hivatalos közlemény azt jelenti, hogy a keleti arcvonal középső és északi szakaszán eredményes támadásokat hajtott végre a német haderő. Úgy látszik tehát, lassan Oroszországban is beköszönt a tavasz, legalábbis annyira, hogy a terep, az utak használhatóbb állapotba kerülnek. Bizonyos jelekből immár arra lehet következtetni, hogy néhány héten belül megindul az a megsemmisítő offenzíva, amely végképpen leszámol a bolsevizmussal. De a világ többi pontján is eredményesen működik a tengelyhatalmak hadereje; innen is onnan is élénk repülőtevékenységet, további elsüllyesztett ellenséges hajótereket jelentenek. A csütörtöki hadijelentés kiemelkedő szakasza az a közlés, amely további hat amerikai kereskedelmi hajó (33.000 tonna) elsüllyesztéséről számol be. Fokozódik a német légierő megtorlótámadásainak lendülete is; ezúttal ismét Norwich angol várost árasztották el bombazáporral. Távolkeleten a japáni előnyomulás következményeképpen a bomlás és a fejetlenség jelei mutatkoznak az ellenség táborában. Az angolok egyre gyorsabb iramban hajtják végre Burmában,dicsőséges menekülésüket és már a csungkingi körök is beismerik, hogy a helyzet rendkívül válságosra fordult. A NÉMET HIVATALOS KÖZLEMÉNY Berlinből jelentik (DNB). A véderő főparancsnoksága közli: A keleti arcvonal középső és északi szakaszán eredményes támadó- és rohamvállalkozást hajtottunk végre és sikeresen vertük vissza az ellenség szórványos támadásait. A Lappföldön és a murmanszki arcvonalon meghiúsultak a bolsevisták ismételt támadásai és súlyos veszteségeket okoztunk a támadóknak. Északafrikában az erős viharok miatt csupán felderítő tevékenység folyt. A Földközi-tenger keleti részén német búvárhajó elsüllyesztett egy szállítóhajót. Tengeralattjáróink Északamerika keleti partjainál elsüllyesztettek 6 kereskedelmi hajót, összesen 33.000 tonna űrtartalommal és megrongáltak egy nagy szállítóhajót. A német légihaderő tovább folytatta támadásait Nagybritannia ellen. Az április 30-ra virradó éjszaka harci repülőgépeink támadást intéztek Norwich városa ellen. A város központjában és ipari berendezéseiben nagy kiterjedésű tüzeket és robbanásokat figyeltek meg. Ellenséges repülőgépek támadást intéztek Páris külvárosa ellen. A ledobott bombák nagyobb károkat okoztak lakóházakban és áldozatokat követeltek a lakosság köréből. Egy támadó bombázót Északnémetország fölött lelőttünk. (MTI) Berlinből jelentik (DNB). Amint a véderő főparancsnoksága közli, a Jeges-tenger partjai fölött a német vadászok az eddig beérkezett jelentések szerint 7 bolsevista vadászgépet lőttek le. Egy további szovjet vadászgép a német légvédelmi tüzérségnek esett áldozatul.