Kárpáti Hiradó, 1942. június (19. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-02 / 123. szám

MAGYARORSZÁG A HŐSÖK HAZÁJA „N­e­m­ érde­m­l­i m­e­g a s­z­a­­badságot az a nép, a­m­e­l­y n­e­m e­m­­el fegyvert annak vé­delmére“ — mondotta Mussolini akkor, amikor Csehország elvesztette függetlenségét. Előbb-utóbb eltűnik a történelem süllyesztőjében annak a nemzetnek az önállósága, amely csak anyagi jólétért küzd magasabb esz­mények és nemzeti erények nélkül, amely népnek a hősiessége csak orv­­támadásokban nyilvánul meg. Mi azonban büszkén állíthatjuk, hogy a hős nemzetek sorába tarto­zunk. Nem múlt el évszázad úgy, hogy kardunkat pihentettük volna. A harc­ban, vitézségben úgyszólván örömünk telt. Ezért természetes, hogy számta­lan követésreméltó hőst adtunk a vi­lágnak. Méltán mondja Victor Huga, a nagy francia író: „M­agyaror­s­z­á­g a h­ő­s­ö­k­ h­a­z­á­j­a. E nem­zet a h­ő­s­i­e­s­s­é­g m­e­g­t­e­s­te­sül­é­s­e.“ Lássuk most, hogy megérdemeljük-e ezt a kitüntetést?! Ezer esztendeig áztatták apáink drága vérükkel a Kárpátok koszorújá­val övezett ősi földet, hogy bizto­sítsák Európa egyensúlyát a különböző uralmi törekvések ütköző­pontjában. Évszázadokon át voltunk a nyugati kereszténység és Európa védőbástyája. A ma­gyarság javarésze ugyan elpusztult a tatárok elleni harcokban, országunkat teljesen­ feldúlták, de mégis megtor­pantak itt a tatárok. A miénkhez ha­sonló sors érte volna Nyugatot is, ha a tatárok nem ütköztek volna nálunk hatalmas ellenállásba. A tatár kán szö­vetséget ajánlott, fel a magyarságnak s ha ezt apáink elfogadták volna, or­szágunkat a tatárok megkímélték vol­na, őseink azonban nem akarták hűt­lenül cserben hagyni Európát. Hunyadi Jánosnak a törökök ellen kivívott döntő nádorfehérvári győzel­me egész Európa figyelmét a magyar­ságra irányította. A déli harang­­szó a­z­óta a magyar hősie­s­­s­é­g­e­t hirdeti a világnak. Hunyadi Mátyás, az első európai ál­landó hadsereg megszervezője, had­műveleteivel bámulatba ejtette a szak­értőket. A törökök elleni dicsőséges hadjáratok temesvári, drégelyi, kőszegi egri, szigetvári hőseiről a külföld is elismerően nyilatkozott. Zrínyi Miklós példáján a német ifjak lelkesedve ta­nulják, hogyan kell a hazáért élni és ha kell, hősiesen meghalni. „Teli a vi­lág a mi vitézségünkkel — írja Zrínyi Miklós — és Európának egy szeglete sincs, aki a mi eleinkről becsülettel ne szólna!“ A Rákóczi-féle szabadságharc kuruc­­ vezéreitől nemcsak a labancok, hanem még a Bécsből menekülő királyi ud­var, Ausztria, és Morvaország lakos­sága is remegett. Csak az ország anyagi kimerülése és a pestis hihetet­len arányú pusztítása bomlasztotta szét Rákóczi hadseregét. A későbbi korból világszerte isme­rik Hadik András haditettét, amikor két ellenséges hadsereg között átment és megsarcolta a büszke Berlint. A bajor örökösödési háborúban a Bécs­be küldött jelentés szerint Alvinczy József ezredes ,, . . . hat die Attaque auf gut Hungarisch gemacht...“, vagyis a támadást derekasan, magyar módra hajtotta végre. Ez a néhány szó többet mond, mint bár­mily hosszú dicséret. A magyar huszárok hősiességét hir­deti a német nyelv „Husarenstück“ kifejezése is, amelynek magyar jelen­tése: huszáros hőstett. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy magyar huszártisztekre bízták az első porosz és francia huszárezredek megszerve­zését, sőt ezek kezdetben nagyobb­részt magyar huszárokból állottak. Az U. S. A. polgárháborújában részt­vett zágonyi magyar huszárőrnagy springfieldi halálrohamának képe a washingtoni Fehér Ház egyik büszke­sége. Vagy ki ne ismerné Nádasdy, Simo­­nyi óbester nevét?! Ki nem hajlott vol­na a 48-as szabadságharc híres tábor­nokairól, Görgeyről,­ Klapkáról vagy Branyiszkó, Isaszeg, Vác, Komárom, Piski, Buda hőseinek halált megvető bátorságáról?! Az első világháború „vörös ördö­göknek“­ nevezett huszárai elöl ha­nyatt-homlok menekültek az orosz ka­tonák. A legmélyebb csodálat hang­ján nyilatkozunk Kormányzó Urunk cattarói és különösen otrantói hőstet­téről, amikor a tengerzár áttörésével csaknem a lehetetlenre vállalkozott, miközben még­ vérében fetrengve is a parancsnoki hídon maradt, győzelemre irányította hajóhadát és így elévülhe­tetlen dicsőséget szerzett lobogónk­nak. A magyar hősiesség ma is élő va­lóság. Gondoljunk az 1939. évi mun­kácsi betörésre, amikor néhány lelkes magyar ifjú pisztollyal rohanja meg és kényszeríti visszavonulásra a cseh harckocsikat. Hálával és csodálattal tekintünk azokra a hathetes újoncok­ra, akik derékig érő hóban meneteltek s kerékpároztak Kárpátalján­­az ősi határok felé és hallatlan erőfeszítések után bámulatosan rövid idő alatt tűz­ték ki a Kárpátok háborította bércei­re a magyar lobogót. Idézzük emléke­zetünkbe továbbá honvédeink délvi­déki, és oroszországi dicsőséges har­cait! De nemcsak mi, hanem a külföld i­s e­l­i­s­m­­e­r­i a m­agyar hősi­ességet. , A külföld híres tudósai, írói, költői és államférfiai is elismerik, hogy Magyarország évszázadokon át védte a művelt világ biztonságát és ezért a világ adósa Magyar­­országnak. Bachwell amerikai politikai író sze­rint magyar zászlónak kell lengenie az Adria partjától a Fekete-tengerig. Kül­földi történettudósok is elismerik, hogy Magyarországnak, Angliának és Fran­ciaországnak Mátyás király idejében négymillió lakosa volt, a török harcok után azonban a magyarok száma 21 ,­2 millióra apadt, most pedig az egész világon alig 14 millió magyar van,"ho­lott Anglia és Franciaország lakossága csak Európában 40-­­45 millióra duz­zadt. Hová­­­e­tt a hiányzó 30 m­i­l­l­i­ó magyar? Elvérzett Európáért! Ha apáink nem ontot­ták volna vérüket, akkor már a Kár­­páto­kon­ i­s t­ú­l ö­m­lött­ü­­n­k volna é­s m­a is a nagy hat­al­mak közé tartoznán­­k, m­i­n­t a középkorban. Ha őseink nem védték volna a nyugati kereszténysé­get, akkor ma Európa lakossága nem keresztény, hanem mohamedán val­lási­ lenne. Nem fukarkodott a dicséretekben Napóleon sem, aki többek között egy­szer azt állította, hogy 10.000 magyar huszárral az egész világot meghódíta­ná. Elismeréssel, sőt bizonyos csodá­lattal nyilatkozik a magyar hősiesség­ről Dante, a nagy olasz költő, Victor Hugo, a legnagyobb francia költők egyike, Heine, a kiváló német költő, Carducci olasz költő, Ibsen, a világ­hírű svéd író, Bismarck, a múltban a legnagyobb német államférfi. Macken­sen és Hindenburg német tábor­nagyok szerint a magyar katonáik a Kitüntették a Vaskereszttel az érsekújvári zászlóalj parancsnokát és a legénység 150 tagját Budapestről jelentik (MTI). Katonai körökben megállapítják, hogy a c­ar­­kovi csata befejezésével az arcvonalnak ezen a részén igen kedvező helyzet alakult ki. A hatalmas eredmény, amelyről a német hadijelentés is beszámol, érezteti a német nyereség nagy arány­ait. A charkov körüli csatában élénk ré­sze volt a magyar csapatoknak és az érsekújvári zászlóalj parancsnokát, Abt Ottó vezérőrnagyot a német birodalom vezére és kancellára a német I. osztályú Vaskereszttel tüntette ki. A Vaskeresztet ünnepség keretében ad­ták át a vezérőrnagynak. A charkovi csatában résztvett legénység kö­zül százötvenet tüntettek ki a német másodosztályú Vaskereszttel. Az egyik zászlóaljnyi erővel végrehajtott szovjet támadás már a magyar tü­zérségi tűzben összeomlott. A másik támadás során az ellenség 25 harcko­csival próbálta meg a gyalogsági roham előkészítését. Elhárító fegyvereink azonban szétverték az ellenséges roham előkészítését és további előretörésre aztán nem került sor. Légvédelmi tüzérségünknek sikerült három ellenséges gépet lelőni. A vasárnapi német hadi jelentés sikerrel emlékezik meg azok­ról a tisztító hadműveletekről, amelyeket a magyar csapatok végeztek. ELÉRTE TETŐFOKÁT AZ ÉSZAKAFRIKA! HARC Öt n­ap alatt Líbia fölött 86 repülőgépet vesztett a brit légierő — Több mint 2.000 fogoly, 350 harckocsi és 53 leves került a tengelycsapatok kezére — Megtorlásul Kölnért a német repülők Canterbury angol érseki székhelyt bombáztak Májusban 170 hajót, 924.000 tonnát vesztett az angol-amerikai tengerészet Rómából jelentik (Stefani-iroda). Éiszakafrikából érkezett hírek arra mu­tatnak, hogy a Cirenaicában folyó harc elérte tetőfokát. A harcban most már a német és olasz haderő elit egységeit is bevetették. A csapatok N­e­h­r­i­n­g tábornok vezetése alatt állanak. (MTI) Rómából jelentik (Stefani-iroda): Marmarkcában meghiúsítottuk az el­lenség ellentámadását. Az „Artie“ pán­céloshadosztály súlyos veszteségeket okozott a támadóknak. Csapatainknak sikerült 57 páncélost zsákmányolniok. Az olasz és német légihaderő élénk te­vékenységet fejtett ki. A német vadá­szok légiharcokban 33 ellenséges re­pülőgépet lőttek le. A légvédelmi tü­zérség pedig négy brit repülőgépet semmisített meg. Az ellenség május 26-tól 31-ig Líbia fölött 86 repülőgé­pet vesztett. Ezenkívül több tucat re­pülőgépet a földön pusztítottunk el. Málta-szigeten találatokat­ értünk­ el katonai célpontokban. A brit légihaderő a hétfőre virradó éjszaka jelentékeny erőkkel újabb tá­madást intézett Messina ellen. A ta­ s reménytelen helyzetben is kitartottak. A jelenlegi világégés magyar katonái­ról is a legnagyobb elismeréssel és csodálattal nyilatkoznak a német és az olasz hadijelentések. Tehát a honfoglalás nyilazó és könnyű lovakon száguldó harcosaitól a mostani szörnyű világégés golyószó­­r­ót, harckocsit, légelhárító ágyút, re­pülőgépet kezelő honvédjéig nem tör­tént változás a magyar katona lelkü­­letében és harckészségében. A m­a­­g­y­a­r honvéd most is harcra­­termett, kitartó, m­e­g­b­í­z­­h­a­t­ó, vakmerő, megkísérli a lehetetlent i­s, kötelessé­gét hűen teljesíti, a haza b­e­­c­s­ü­­­­étét megvédi és j­ö­v­ő­­j­ét biztosítja, m­ég ha bel­e­­­h­a­l i­s. Köztünk is lehetnek hősök, hiszen az embert nem a bölcsőben ringatják hőssé. Hunyadi, Dobó, Dugovits, Zrí­nyi, Hadik, Görgey, Horthy sem szü­lettek hősnek, hanem csak embernek. Hősökké tesz­ bennünket a s­z­i­k­l­a s­z­i­l­á­r­d hit, az eszmé­nyek követésére irányuló nevelés és a férfias akarat­­é­r­t. A­z izzó hazaszeretet tesz ben­nünket képessé arra, hogy ne haboz­zunk Valóra váltani! Zrínyi Miklós sza­­­­vait: „A hazáért... ne szánd fáradsá­godat, ne szánd véredet, ne szánd éle­tedet!“ Annak pedig, aki engedi, hogy ol­dott kéve gyanánt széthulljunk s aki gyáván megfutamodik, Petőfi szavai­val ezt üzenjük:' , „Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halmi nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete.“ Csatára hív a haza, ragadjuk­ meg tehát a kifent acélt! A ürük­ dicső ha­gyományaihoz híven becsülettel és­ el­szántan harcolunk és fogunk harcolni, ezért az ú­j­j­á­r­e­n­d­e­z­é­s során méltán szá­m­í­tunk h­ál­á­r­a. Megérdemeljük a szabadságot, mert fegyverrel védjük azt. Bennünk mindig megbízhatnak, reánk mindig szüksége lesz az új Európá­­n­a­k, nélkülünk sok lényegbevágó kérdést lehetetlen kielégítően és hosz­­szú időre szóló módon megoldani. Éppen ezért rendületlenül ragasz­kodunk j­o­g­a­inkihoz s ha vala­ki azokat meg akarja csorbítani, akkor annak a hősi halál elszántságával ki­áltjuk oda. ..N­e bántsd a magyar­t!“ DR. ÚJHELYI MIHÁLY

Next