Kárpáti Hiradó, 1943. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-01 / 1. szám

ORSZÁGOS GYŰJTÉS HONVÉD-CSALÁDOKÉRT Kormányzó Urunk hitvesének felhívása a magyar társadalomhoz taroto idoZat éS 3 kötöSéS jogán híVOK 7 Minden igaz magyart újabb áldo-Negyedik esztendején jár a világszerte tol(x)ló háború s hazánk immár második éve fegyverrásztvevője, szenvedője, a rövnden megpróbáltatás el­­lenére is a nemzet örölvalóságában hívő harcos, a népek sorsát eldöntő küzdelencek. A hábor amelyet az Úristen akaratáér egy ideig polgári nyu­galomban szemlélhetni, immár a mi életünkben is vih­arzik, kérlelhetetlenül szedi alázatait azok­özül, akik nekünk a legdrágábbak Sok anya, velem együtt tudja, milyen gyos az a kereszt, amelyet hordozunk, meglátogatott bennlünké a Mindenha s mi mindnyájan egyek vagyunk a vadalomban, mi érezzük ígyobban, mi­­ magyarnak lenni, ezért most, akkor arról van szó, hogy meggyógyítsuk a háború sebei kőül azokat, am­yeket emberi erővel meg lehet gyógyítani, jogunk van kém­, sőt kérnünk kell! Meg szeretnénk érinteni a szíveket, egyenkint szembe teretnénk nézi mindenkivel s hozzáintézni a kérdést: „Felelj! !meg­­tetted-e e is a köteleségedet a hazáért, enyhítetted-e azoknak a bánatát és gondját, akik hozzátartzójukat, atyjukat, fiaikat, testvéreiket, családjuk tá­maszát , reménységét, vagy pedig egyetlen kenyérkeresőjüket veszítették el a becsült mezején? Leetted-e a gondot azoknak a válláról, akiknek család­­juk m­osts odakünn harcinak a mi biztonságunkért és életünkért?” Válaszolji Mivillé a kérésre mindenki, becsülete és lelkiismerete szerint. Ne szavakkal, ne anguttérzés hangoztatásával, hanem némán: cselekede­tekkel. Amikor ezév augustusiban azzal a kéréssel fordultam a társadalomhoz, hogy adjon mindenki .hűsége szerint téli holmit messze orosz földön har­coló véreink részére kő szavam meghallgatásra talált. Most még többet, még bensőségesebben ért: a hadbavonultak családjaiknak, az emberfeletti áldozattal harcolók itt lem­aradottainak. Január 17-től február 7-ig országszerte, minden eddiginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren levők itthonmaradottainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk: a tehetősektől ezreket és százakat, a szegényebbek­től filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül sová­nyabb kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással áldoz naponkint a ma­gyar igazságnak, mert hozzátartozója mindnyájunk fennmaradásáért harcol, vagy szolgál. Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bá­torságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállal családjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazságáért folyó harctól függ minden. Az állam ezért minden fillért a háborúra áldoz és a lehetőség határain belül gondos­kodik a harctéren levők itthonmaradé­ká­ról. De ez még nem elég! Szüksé­ges hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell, hogy az ál­dozatot egyenlően osszuk meg s ennek az emberi harcnak egyetlen ered­ményes fegyvere van: a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több mint jótékonykodás, több mint emberi együttérzés megmutatása. Most látjuk majd, mennyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk minden egyes része családját és azt a nagy közösséget, amely­nek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az or­szágban. Adjatok! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozat­­készségünk legszebb ünnepévé! Adjatok, hogy a legtöbbet áldozók hozzá­tartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hun­gária istápoló karja! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit is mozgósítani tudták! ’.diátok azért a Ma­gy ~*TM*iynftk­el kivételéért imádkozunk! Valaki joggal '&yidhatr.., htgy most­­ I még talán koraib­ól kérém­, hogy , I milyen viszonyok? 'rent az újjáépi- I tés munkája 1 tír Kárpátalján. I Valóban, a kér. :s­ésénél erősen I ügyelnünk kell y alottsá-I gainkra való tekn­ofélia ki-I sugárzása ne légy* élte­t életünk I ártalmára, hane*f el. termé. I szetjogi vonatkozása t.i ..tetlenül I becsületes és a lehetőséeket mérle- I gelő szándék legyen, amely meghúzza I a kárpátaljai nép cselekjsének irány. I vonatát a háború után következendő I időkre is. I Mindenekelőtt tudnui kell azt,­­ hogy napjainkban a törtaelem hatal­mas léptekkel halad elő és ezekben a Prró esztendőkben orszkokkal, nem­létekkel, gazdasági rendjerek pusztu- L­atával egy olyan korlak múlt ki: ‘ erkölcsi, tágnézete/és amu­­ törv'-'veivfel, tem.'szet^mn*nej lés okod a nyomónk talmi béreuv’ , ezls döntötte az emberi pompája alatt a ’ 4 gyaké­nt rejtőztek'n­e­hogy rjvaemeisítsék év-­­ századok, évezredek bigyomásait, s hogy az em­éri lét méséges érin -tés­t sekélyes vásári pornénak tüntessék fel és amikor már sikert volna uralni a tömeget, nagy döbbettel láthattuk volna, hogy kiből is letk a világ urai. Rutén népünk politik iskoláját az elmúlt húsz esztendő ott maga az élet és a sok viszontaság teremtette meg és ebben az iskoláin megtanulta fölismerni azokat a szempontokat, amelyek hatalmi fénylőként jelent­keztek élete körében. Ez a különös al­­apot a rutétiséget — úgy úgymond­­jam — kivetette nyugalmi állapotából és bizonyos tekintetűe­­ejlődését hát­. váitatta, némi vonatozásban népi ér­tékeinek elhanyagolást, sőt elpazar­­lását vonta maga után; a nekihevült és sokszor túlzásba vit politikai exka­vátor, amely mindig krint valamiben, de sohasem sikerült vele azt a célt el­érnie, hogy a rutén nép számára a bol­dogulás és a fejlődés előfeltételeit te­remtse meg erkölcsi, gazdasági és népi igényeinek megfelelően. A komolyan gondolkozó emberek szinte látnoki erővel ostorozták a ru­tén nép agyonpolitizálóit, mert tudták jól, hogy a hazugság, fondorlat, cseh ámítás, guruló pénz, pánszláv kokárda és egyéb hangzatoss­ágok csak arra alkalmasak, hogy a nép lelkében vég­zetes zűrzavart idézzenek elő, józan gondolkodását a súlypont alá süllyesz­­szék le. Nem túlozunk, amikor a történelem ítélőszéke előtt azt merjük mondani, hogy visszatérésünk a magyar hazába az ololsó pillanatban történt, amikor a romlás végveszélyéből egy len. "dúrei­­v kimenekülhettünk. Eltűntek a fizikai kotrógépek és a prágai bo­szorkánykonyhából dirigált zene-béna megfutamodott a honvédek géppuskái elől. Nemcsak a föld, nemcsak a Vi­­horlát bércei, nemcsak a kolóniák sza­badultak fel, hanem a rutén nép lelke és főképpen a lelke, amely a sok gyöt­relem és kísértés után megpihenhetett a család és az otthon csöndes tűzhe­lyénél. A felszabadulás után népünk további sorsa komoly munkát adott a megna­gyobbodott ország vezető embereinek. Nem lehetett ugyanis figyelmen kívül hagyni a húszéves cseh impériusti okozta változásokat, amelyek Kárpát­alja struktúráját érintették és számba kellett venni azokat az erőviszonyokat is, amelyek műveltségi, szociális, gaz­dasági és közigazgatási szempontból az újjáépítésben előfeltételként jelent­keztek. Nagy volt a feladat, nagy volt a felelősség és az elszántság és mind­erre éppen akkor került a sor, amikor a magyar nép egy kemény lépéssel te­rületi integritásának visszaállításáért Európa vezető nemzeteihez fordult. Már ebben az időben éreztük mindnyájan, hogy sok más, a páriskörnyéki békék­­ okozta rendezetlen kérdés megoldása­­ vár elintézésre a nagyhatalmak között, de a fejleményekből kitudakolhattuk, hogy oly nagy és a világot betöltő át­rendeződés válik szükségessé, mely­nek nyomában a régi, kizsákmányoló rendszer eltüntetését és új, szociális, közösségi gondolattól áthatott és népi ideálokkal megerősített gazdaság­rend kiépítését követelték Európa fi­atal nemzetei. A most dúló háború tulajdonképpen ennek a tervezetnek merő visszautasí­­tásából tört ki és mindnyájunk jobb jövőjéért és a békés munka biztonsá­gáért folyik a teljes győzelemig. Milyen is lesz tehát Kárpátalja a jö­vőben? A háborús cél kettősége: a szebb jövő és a békés munka bizton­sága egy egészen új világot teremt előttünk és mibennünk azzal a kapcso­lattal, amellyel igazi keresztény együttérzés, közösségi szellem, gazda­sági megerősödés és kulturális fejlő­dés előfeltételeit létrehozzuk és meg­alapozzuk. Mert nem lesz szükségtelen egy darab kő sem, egy darab fa sem, a nagy termelésben, a két kéz munká­ja éppen olyan dicsőséges Istennek és embernek, mint a legnagyobb szellemi alkotás és megérdemli mindkettő, hogy a nemzet közmegbecsülése a megérde­melt előnyökben részesítse, jövőnk éppen ezért lesz szebb és jobb; az igazság a munka fogalmából sarjad ki és ez a tény felelősséget is jelent szá­munkra, mert a cselekedetekért nem egyenként, hanem együttesen felelni fogunk, ha pedig ezt tenni vonako­dunk, a hely ezen a földön nem illet meg bennünket és távoznunk kell. Kárpátalja gazdasági felvirágozása a jövőben több, mint bizonyosság. Sze­rencsés völgyvonulataink a Magyar Alföld zónáiba torkollanak s a termé­szetes adottságok egy igen magas kul­túra kiépítésére alkalmasak. Táji vál­tozatosságaink, kincseink és vízierőink korlátlan lehetőséget nyújtanak gazda­sági javaink kihasználására és terv­szerű kiaknázására Minden hely, amerre járunk, titkokat rejteget magá­ban s hogy ezeket felfedezhessük, nemcsak vállalkozókat, gyárosokat, bányászokat, mérnököket kell hívnunk, hanem a nemzet egyetemét is,luja­ segítségünkre ! ■ arc :s Újesztendő Kárpátalján írta: Dr. Boksay Gyula Angol repülőerődök sorozatos támadási kísérlete Franciország ellen A németek visszaverték a támadásokat és nyolc gépet lelőttek Berlinből jelentik. A Német Táv­irati Iroda értesülése szerint decem­ber 30-án a déli órákban több angol repülőerődből álló kötelék repült át a francia nyugati partra. A német vadászok a riasztás után azonnal harcra kényszerítették az angol bombázókat és közülük négyet le­lőttek. Az angol kötelék, amelyet a né­met légvédelem megakadályozott a célzott bombavetésben, megfordult és eltűnt észak felé. Kis idő múlva ismét angol bombázók közeledtek a francia partok felé. A légvédelmi tüzérség és a vadászok szétkerget­ték ezt a köteléket is anélkül, hogy bombákat dobhattak volna le. A va­dászok három többmotoros harci­repülőgépet lőttek le, úgyhogy az angolok teljesen hatástalan támadá­saik során hét négymotoros repülő­erődöt vesztettek. A nyolcadik re­pülőgépet a német harcirepülők Brest fölött lőtték le. (MTI) Á­ra 12 fillér

Next