Kárpáti Hiradó, 1943. április (20. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-01 / 73. szám
Az elsötétítés időpontja: 21 óra Csütörtök, 1943 IV/1. XX. évfolyam, 73. szám EDEN WASHINGTONBAN (wv) A brit külügyminiszter 16 napos washingtoni tárgyalásait érthetőleg igen nagy figyelemmel kísérte a nemzetközi közvélemény. Nyilvánvalóan Edennek arról kellett meggyőznie a Fehér Házat és elsősorban az amerikai szenátust, hogy Moszkvának egyáltalán nincsenek világhódító tervei s együtt kíván működni a szövetséges nemzetekkel. Ennek az „együttműködésnek“ gyakorlati értékeit igazolja, hogy Nagybritannia az Atlantic Charta megtagadására kényszerült s egyes washingtoni köröknek is az okoz gondot, hogyan tehetnék magukat „méltósággal“ túl az Atlantic Chartában a kis nemzetek irányában vállalt angolszász kötelezettségeken. Ugyanekkor azonban az amerikai szenátus jól tudja Moszkva igazi céljait s Amerika mindezideig nem tartotta szem előtt oly kizárólagossággal Sztálin érzékenységét, mint a Moszkvára pillanatnyilag sokkal inkább ráutalt London. Az angolszászok célja, hogy Moszkva végsőkig harcoljon. Nagybritannia ezalatt egy Európa elleni invázióra kíván felkészülni, az USA pedig az American Century elvei szerint minden rendelkezésre álló eszközzel a brit világbirodalom örökébe kíván lépni. Éppen a napokban hangsúlyozták Washingtonban, hogy az USA akkor is tovább folytatná a háborút, ha Anglia és a Szovjet Unió különbékét kötnének. London viszont szeretné megakadályozni, hogy ne fordulhasson még egyszer elő az északafrikai eset, amikor az amerikai politika egészen ellentétes irányban haladt, mint ahogyan a Downing Street látni szerette volna. Edennek tehát azokat a kérdéseket kellett tisztáznia Washingtonban, amelyek a casablancai értekezleten rendezetlenül maradtak. Ez pedig a Szovjet Unióval összefüggő kérdések tömkelege, így Eden tárgyalásai, mint a washingtoni jelentésekből kitetszik, elsősorban a keleteurópai határok kérdése körül forogtak. Moszkva továbbra is ragaszkodik Keletlengyelország bekebelezéséhez. Ennek az irányzatnak a megerősödését jelzi az a körülmény is, hogy Sztálin éppen most látta szükségesnek Kornejcsuk ukrán költőnek helyettes külügyi népbiztossá való kinevezését. Kornejcsuk tudvalevőleg annak az ukrán irányzatnak a képviselője, amely minden feltétel nélkül Moszkva égisze alatt kívánja egyesíteni a keletlengyelországi ukránságot a nyugatukrajnaival. A Kreml ezeken túl a balti államokra, Besszarábiára és Finnország egy részére is igényt tart. Eden feladata tehát arról meggyőzni Washingtont, hogy e szovjet követelések mellett az angolszászok nem ellenezhetik, ha Moszkva Közép- és Délkeleteurópában olyan befolyási övezeteket létesít, amelynek népei a Szovjet szocialista köztársaságokba való felvételüket kérnék. Más szóval ez annyit jelent, hogy Sztálin állítólag nem akarván fegyverrel rátörni Európára, hanem szabadkezet kíván befolyási körzetében politikája részére, hogy az így bolsevizált államok érett gyümölcsként hulljanak Moszkva ölébe. Amerikát arról kell meggyőzni, hogy az ilyen „békés“ terjeszkedés a meleg tengerek feléegyáltalán nem veszélyezteti Washington érdekeit. Litvinov washingtoni szovjetnagykövet egyébként hatalmas sajtópropagandát folytat ennek a célnak az érdekében az amerikai közvélemény bizalmatlanságának leszerelésére. A nehézségekre a londoni Times is utal egyik legutóbbi számában. A lap nyilván az amerikai szenátusra gondol, amelynek bizalmatlanságát a Szovjet Unió iránt mind a mai napig nem sikerült eltüntetni. Londonnak és Washingtonnak az Atlantic Chartával szakító politikai irányzatuk miatt azonban számolniuk kell azzal az ellenérzéssel, amely emiatt Ankarában nyilvánvalóan jelentkezik. Egyre több jel vall arra, hogy Törökország nem nézné közömbösen, ha Moszkvának alkalma nyílna a török érdekszférába, vagyis a Balkánra való behatolásra s így természetesen számonkérik Londontól, mennyire szereztek érvényt Moszkvában az Atlantic Chartának a kis nemzetek életérdekeit szem előtt tartó határozmányaival. A Pravda közelmúltban megjelent, az Atlantic Charta ellen éles támadást intéző cikke elemi erővel robbantotta ki azokat a politikai és diplomáciai ellentéteket, amelyeket mindig csak átmenetileg sikerül elfolytani. London természetesen szeretne a Sztálinékkal folytatott viták elöl kibúvót keresni, viszont Wallace, az USA helyetteselnöke nagy feltűnést keltett beszédében leszögezte, hogy ha a Szovjet Unió nem mond le világforradalmi terveiről, elkövetkezik a harmadik világháború is. A másik nehézsége Londonnak, hogy ugyanakkor, amikor a Kremlnek az Atlantic Charta elvetésével engedményeket volt kénytelen tenni, a világ valamennyi kisnemzete és a semleges államok is erős kijózanodáson mentek keresztül a londoni újabb tervek hatása alatt. Edennek tehát azt a közös angolszász érdeket kell biztosítani, hogy a Szovjet tovább harcoljon s ne keressen új utakat, vagy ne tartogasson olyan meglepetéseket, amelyek az angolszász terveket halomra döntenék. Az angolszász nagykapitalizmus és a tőkeellenes bolsevizmus összefogásában ugyanis mind a két fél arra gondol, hogy a végső győzelem az övé lesz. Az angolszászok remélik, hogy a Szovjet elvérzik a harcokban s ugyanakkor pihent erőikkel megvalósíthatják az inváziót s egyszerre letörik a kifáradt Németországot és elejét veszik az esetleges bolsevista terjeszkedésnek. Moszkva viszont arra számít, hogy a háború tovább folytatása révén annyira megerősödik a bolsevizmus befolyása az angolszász munkásságra, hogy Anglia és az USA előbbutóbb moszkvai irányítás alá kerül. Ez a körülmény adja az angolszászok és Moszkva közötti bizalmatlanságnak azt a légkörét, amelyből kitűnik, hogy mind a három hadviselő fél egészen más célokért küzd s mindegyik a másik bőrére spekulál. Hiszen mindezek mellett Amerika meglehetős nyíltan folytatja angolellenes politikáját is. Adenben például 40.000 amerikai szakember szállott parta, hogy „Anglia gondjain enyhítsen“. Valójában a Wall Street nagytőkései úgy gondolkoznak, hogy az USA-nak a Londonnak nyújtott kölcsönökért zálogba kell vennie a brit gyarmati területeket. Gyakorlatilag pedig ez Washington jogutódlását jelenti a brit világbirodalom romjain. A brit külügyminiszternek tehát éppen elég tisztázni való kérdése volt Washingtonban, mert az egész világ számára nyilvánvalóvá lett, hogy abban a pillanatban, ha a szövetségesek eredményeket és sikereket könyvelhetnek el, elemi erővel tör fel a közöttük levő érdekellentét. Mindenesetre Washington állásfoglalását nagy mértékben befolyásolja az 1944-es elnökválasztás s az a körülmény, hogy Rooseveltnek nincsenek a háború utáni időkre szóló felhatalma Tunéziában megakadt minden támadás • Az angol, amerikai és francia erők súlyos veszteségeket szenvedtek a heves harcok során A keleti arcvonalon a kubáni hídfőnél és Vjazmától délnyugatra meghiúsult a szovjetelőnyomulás . A Ladoga-tótól délre kemény és eredményes védekezőharcok folynak KÜLÖNJELENTÉS ÚJABB NAGY tengeralattjáró-sikerről 17 ellenséges szállítóhajót 103.500 tonna tartalommal elsüllyesztettek a német búvárnaszádok Berlinből jelentik (DNB). A vezéri főhadiszállásról a következő különjelentést közük a Német Távirati Irodával, a véderőfőparancsnokság jelenti. Tengeralattjáróink a különböző utánpótlási útvonalakon ismét súlyos csapást mértek az ellenségre. Az Atlanti-óceán északi részén, sokszor viharos időjárás közepette, az Atlanti-óceán középső részén és a Földközi-tengeren, legnagyobbrészt hajókaravánokból, 17 súlyosan megterhelt, összesen 103.500 űrtartalmú ellenséges kereskedelmi hajót süllyesztettek el. A Biscaya-öbölben ellenséges bombázók támadást intéztek német tengeralattjárók ellen. A tengeralattjárók légvédelmi fegyverekkel öt nehézbombázót lőttek le. (MTI) A német hivatalos hadijelentés Berlinből jelentik (DNB). A vezéri főhadiszállásról jelentik, a német véderőfőparancsnokság közli: A keleti arcvonal déli és középső szakaszán a nap általában nyugodtan telt el. A kubáni hídfőnél és Vjazmától délnyugatra indított ellenséges előrenyomulásokat tüzérségünk hatásos tüze és zuhanóharci repülőgépkötelékeink lendületes támadásai meghiúsították. Az Ilmen-tótól délre az arcvonal megrövidítésére irányuló támadóvállalkozásunk, a nagy terepnehézségek ellenére is, elérte kitűzött céljait. A Ladoga-tótól délre elterülő harcterületen a kemény, de eredményes védekezőharcok tovább tartottak. Két ellenséges zászlóaljat bekerítettünk és megsemmisítettünk, sok páncélost kilőttünk. * A tunéziai elhárítócsata tart. Néhány szakaszon az ellenséges támadótevékenység a német—olasz csapatok eredményes ellenállásának hatása alatt alábbhagyott. Más arcvonalszakaszokon az ellenség folytatta súlyos támadásait. Csapataink szilárd elhárításán kedden is összeomlottak az összes támadások. A légierő éjjel-nappal újból és újból beavatkozott repülőgépkötelékeivel a földi harcokba. A Földközi-tengeren egy német harcirepülőgép elsüllyesztett egy angol tengeralattjárót. A légierő a keddi napon meglepő támadást intézett Anglia déli partvidékén katonai célok ellen. A támadás eredményes volt. (MTI) A hivatalos olasz hadijelentés Rómából jelentik (Stefani-iroda). Az olasz főhadiszállás 1040-ik hadijelentése. Az ellenség kedden is erős nyomást fejtett ki a tuniszi arcvonalon és újabb heves támadásokat indított, amelyekkel szemben a tengelycsapatok a légierővel szoros együttműködésben szívós ellenállást tanúsítottak. Egy olasz vadászkötelék erős ellenséges vadászrepülőgépcsoporttal szállt szemben és négy gépet lelőtt, további hat ellenséges repülőgépet a légvédelmi ütegek és egyéb olasz—német vadászgépek pusztítottak el. Amerikai repülőgépek néhány bombát dobtak le és géppuskával tüzeltek Crotone községre. Az áldozatok száma: egy halott és öt sebesült. (MTI) Angol beismerés nagy tengeralattjáró veszteségekről Amszterdamból jelentik (DNB). Az angol hírszolgálat szerint Alexander, a brit tengernagyi hivatal első lordja kijelentette, hogy a brit tengeralattjáró-fegyvernem veszteségei elszomorítóan súlyosak. (MTI) zásai. A három nagy szövetségest e pillanatban csak Németország legyőzésének vágya fűzi egybe, de nemcsak a kormányok politikájában, de az angolszász közvéleményben olyan hatalmas érdekellentétek és véleménykülönbségek tátonganak, amelyek nem lehetnek kihatás nélkül a tengelyhatalmak politikájára sem. A tengely mindinkább hangsúlyozza a kis nemzetek életjogait szemben a brit tervekkel, amelyeket legutóbb van Kieffens, az emigráns holland miniszterelnök bírált a Timeshez írott nyílt levelében. London teljes mértékben akceptálni kénytelen Moszkva kívánságait, míg Washington külön utakon halad. Emiatt kellett Edennek Amerikában hangulatot teremtenie a Szovjet Unióval való szorosabb együttműködés mellett. Hogy mindez mennyire sikerült és mennyire nem, a közeljövő mutatja meg, de hogy a brit külpolitika számára erkölcsileg siralmas mérleggel zárult London mostani rendkívüli diplomáciai aktivitása, ahhoz semmi kétség sem férhet. Ára 12 fillér