Kárpáti Hiradó, 1943. június (20. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-01 / 123. szám
Kedd, 1943. VII.. BERCSÉNYI-MOZGÓ _____UNGVÁR_____ VI/1-én, kedden 1 ,4, 1 ,6 és 18 órakor Herczeg Ferenc, a magyar írófejedelem hatalmas regénye: A LÁP VIRÁGA Egy virágáruslány és egy jó társaságbeli fiatalember megrázó szerelmi regénye. Főszereplői: Jávor Pál, Fényes Alice, Szondy Biri, Pethes Ferenc, Dajbukát Hona, Baksa Soós László, Vándory Gusztáv. Szerdán és csütörtökön: A NÉMA TANÚ. Olasz bűnügyi film. __KÁRPÁTI HÍRADÓ ---------- HŐSÖK NAPJA Munkács városa a hősök napján fogadta ünnepélyesen a harctérről hazaérkezett gyalogos és tüzéralakulatait Az ungvári hősök napja Méltó fénnyel, pompává és kegyelettel ünnepelte meg Ungvár társadalma a hősök napját. Az ünnepi hangulat már szombaton délután észrevehető volt a városban: az épületeken megjelentek a nemzetiszínű lobogók, hirdetve azt, hogy Ungvár is ünnepre készül és áldozatosan emlékezik meg a magyar hősökről. Az ünnepi hangulat teljességét nem befolyásolta az éjszakai nagy eső és a vasárnapi hűvös szél sem. Az ünnepi köntösbe öltözött város ünneplő közönsége nagy érdeklődéssel és áhítattal vette ki részét a programból. A borongós vasárnap reggel zenésébresztő muzsikája töltötte be a várost és adta tudtára mindenkinek, hogy ünnep van, a legszentebb ünnepek egyike, a magyar hősök ünneplésének napja. A közönség felvonulása az ünnepség színhelyére, az Országzászló előtti térre, már koradélelőtt megkezdődött. A színes, tarka tömeg elfoglalta helyét a fellobogózott téren. A különböző testületek, intézmények képviselői 10 óra tájban érkeztek az ünnepség színhelyére. Néhány perccel 10 óra után kürtszó jelezte, hogy megérkezett az ünnepségre Buza-Kiss János ezredes, állomásparancsnok, aki ellépett a díszszázad sorfala előtt, miközben a honvédzenekar a Hiszekegyet intonálta. Ezután Pethes Ferenc kereskedelmi iskolai tanár lépett az emelvényre és elmondotta ünnepi beszédét, méltatva a nap jelentőségét. Rámutatott arra, hogy immár harmadszor tartanak Ungvárott hősi ünnepet. Hangsúlyozta, hogy nekünk idehaza is meg kell hoznunk a magunk áldozatát azokért, akik odakint bennünket védenek és védik ennek a vérrel áztatott országnak ezeréves rögeit. Minden hős egy-egy betű a nemzet ezeréves történetében. Tomcsányi Ottó, a Drugeth-gimnázium VII. osztályú tanulója mély átérzéssel költeményt szavalt ezután a magyar hősökről. Néhány perces szünet következett, mert a kegyeleti staféta befutóit várta izgalmas várakozásban a közönség. A kegyeleti váltó, amelyben a különböző katonai alakulatok, iskolák és leventék vettek részt, a Bercsényi utcai temetőből indult el mintegy 3500 méteres útjára. Nyolc csapat indult a váltóban és a staféta tagjai 200—400 métereket abszolváltak. A váltót az egész útvonalon nagy érdeklődéssel kísérte a közönség, az izgalom akkor hágott tetőpontjára, amikor a váltó utolsó emberei hajrát kezdtek az állomásparancsnokság épülete előtt. A célba elsőnek a leventék finiselője, Soltész érkezett be, nyomban mögötte, alig néhány centiméterrel a Drugeth-gimnázium diákja, Kovalcsik futott a célba. Ezután mintegy húsz méterrel. Gárdonyi, az ismert labdarúgó, a pilóták hajrázója lépte át a célvonalat, majd egymásután futottak be a tanítóképző csapatai, a csendőrségi és a katonai együttesek képviselői. Ezután Dévényi József testnevelési tanár kihirdette a kegyeleti staféta eredményét, amely szerint a leventék győztek a versenyen, a másodiknak befutó Drugethgimnázium együttese az iskolák közötti küzdelem nyertese lett, egyben birtokába vette a Kozma Miklós-vándordíjat. Az eredményhirdetés után a különböző társadalmi egyesületek, intézmények, iskolák képviselői helyeztek el koszorút az emlékmű talapzatára. Az ünnepség az Országzászlónál a Himnusz hangjaival ért véget, majd a tisztikar az ungparti sétányon helyezkedett el, hogy fogadja a honvédség, a csendőrség, a leventék díszszázadának és a kereskedelmi iskolásoknak felvonulását; közben a honvédzenekar és a leventezenekar indulókat játszott. Ezután a tisztiküldöttség és a különböző intézmények, a város, azután az egyesületek, testületek képviselői felkeresték a Bercsényi utcai, az állomás melletti és a radvánci temetőben levő hősi emlékművet és arra koszorút helyeztek el. A temetőkben honvéddíszszakasz állott őrséget az ünnepi aktus idején. A vezetők rövid beszéd kíséretében áldották meg. Fehér Géza vezérőrnagy lépett ezután a mikrofon elé és többek között a következőket mondotta: — Üdvözöljük a hozzánk ma hajnalban visszatért vitéz gyalogos zászlóaljat és a vitéz tüzérezred alakulatához tartozó bajtársainkat! (Lelkes taps és éljen.) Nem a fekete gyász napja van ma. — Azok a hősök, akik évezredeken át vérüket adták a hazáért, nem fekete, szomorú gyásszal, hanem visszafojtott örömkönnyel ünnepelnek, férfias bátorsággal és fölemelő érzéssel. Először hozzátok szólok harctéri bajtársaim — folytatta a vezérőrnagy —, akiket a sors hónapokon át közvetlen közelembe rendelt. Üdvözöllek benneteket, akik olyan harcokat vívtatok, amilyeneket a magyar nemzet eddig még nem vívott. — Az elmúlt világháború minden pokla sem ért föl azzal, amit ti ott, a mostani harcok színterén átéltetek. A tavaly nyáron, az ősz folyamán és télen vívott véres elhárító harcok mind-mind a ti dicsőségtekről beszél. Azokat a baromi tömegtámadásokat, amelyeket a tőke, az angol-amerikai plutokrácia állati sorsban élő rabszolgákkal fejtetett ki, ti állítottátok meg. Rajtatok az ellen soha erőt nem vett; s ama téli éjszakán, amikor a hőmérő higanyoszlopa 140 fokra esett, nem titeket tört át az ellenség; a házatokba került, de ti a jeges Don partján mindaddig álltátok helyeteket, amíg a visszavonulási parancsot meg nem kaptátok. Nevetek a legdicsőbbek közé kerül azokéval a hősökével együtt, akik nyugosznak az orosz harcmezőkön jeltelen sírokban. Az ő szellemük lebeg ma fölöttünk és ad erőt, hogy mi, magyar férfiak a súlyos harcokban éppoly vitézül megálljuk helyünket, mint ti eddig. Mi magyar katonák nagyon jól megtanultuk, hogy az élet kizárólag hőseink kezében van és boldog az a magyar katona, aki teljes lelki megnyugvással és hazaszeretettel tud odakünn helytállani. — Magyar férfiak, asszonyok és ifjak! Hallgassátok meg annak a szavát, aki már két háborút harcolt végig, aki szívvel-lélekkel magyar és katona. Mindnyájan tudjátok, hogy ez a világháború az egyik fél teljes megsemmisítésével végződhet csak. A megsemmisített fél pedig nem mi leszünk (Úgy van! kiáltások, tapsvihar.) De ahhoz, hogy a győztesek életét élhessük, szükség van arra, hogy ti, magyar munkások, magyar földművesek, magyar értelmiség itt az anyaországban ugyanolyan fölkészültséggel küzdjetek és álljatok készen, mint amilyennel mi, harcoló katonák készen álltunk. A ti lelki erőtök hozhatja meg a Dunamedencében újabb ezer évre szabadságunk biztonságát, de a ti összeomlástok a mi összeomlásunkat, nemzeti létünk elvesztését is jelentené. A nagyhatású beszéd után dr. Engelbrecht István polgármester beszélt Munkács város hatóságai, intézményei és közönsége nevében üdvözölve a város falai közé visszatért hős katonákat. Munkács mai ünnepe az egész ország ünnepe - mondotta -, magyar ünnep abban a városban, amely a megszállás húsz évében is mindig megtartotta magyar jellegét.Végül Muraszombathy Pál alezredes, a visszatért zászlóalj parancsnoka mondott beszédet és köszünetet a szívélyes és lelkes fogadtatásért. Egy év múltán léptünk be az ismerős város kapuin — mondotta. — Köszönjük a mosolyt, a virágot. Szívünk örül a magyar szíveknek, a magyar kézfogásnak. Köszönjük az itthoni helytállást, azt a szeretetet és féltő aggódást, amivel Munkács lakossága harcainkat kísérte és amivel erőt adtak feladataink teljesítésére. A gyalogosok és tüzérek olyan testvériséggel álltak egymás mellett odakünn a harctéren is, mint most, hogy a Legfelsőbb Hadúr parancsára teljesítsék kötelességüket. A parancsnok ezután megemlékezett az alakulat elesett hőseiről, akiknek emlékére a jelenvoltak néma imát mondottak. Majd így folytatta: Honvéd bajtársak! É, akik most visszatértek a polgári életbe, ne feledjétek soha: a magyar nemzet csak addig élhet, amíg fiai a hazáért tudnak, akarnak küzdeni és ha kell, meghalni érte! Most pedig hódolattal hajtjuk meg a kegyeleti zászlót azok előtt, akik legdrágább kincsüket, életüket áldozták a hazáért. Fölharsant a kürtszó imához! majd a zászlót a Legfelsőbb Hadúr, a német, olasz és japán hősök tiszteletére hajtották meg és ép, amikor fölharsant a Himnusz, érkezett meg a temetőben levő hősi emlékmű elől elindított kegyeleti diákstaféta és a győztes az Árpád fejedelemgimnázium csapata — babérkoszorút helyezett a hősök emlékművét szimbolizáló országzászló talapzatára, ahova a honvédség és a város helyezett még koszorút és átvette a polgármestertől az értékes vándorserleget. A közönség ezután megkapó és bensőséges jeleneteknek volt tanúja. A vezérőrnagy, mint a Legfelsőbb Hazatért hőseit a hősök napján fogadta Munkács Munkácsi szerkesztőségünktől. A munkácsi helyőrség harctéri gyalogos zászlóalja és a tüzérezred egyik alakulata, amely közel egy évig a Don partján harcolt, vasárnap hajnalban tért vissza állomáshelyére. Munkácsra, amelynek lakossága e nap — mint mindenütt az országban — a hősök emlékünnepét rendezte meg. Csak a beavatottak tudták és a közönség nagy része csak Fehér Géza vezérőrnagy állomásparancsnok nagyhatású üdvözlő beszédéből értesült arról, hogy a munkácsi hősök emlékünnepén fölsorakozott katonaregiment: a gyalogosok és a tüzérek élő hősök, akik vasárnap hajnalban tértek vissza a város falai közé azután, hogy közel teljes esztendőn át a donmenti harcok legsúlyosabb elhárító csatáiban állták meg becsülettel helyüket, szereztek újabb dicsőséget a magyar katonafegyvereknek. A város lakossága meg-megújuló lelkesedéssel ünnepelte a visszatért hősöket és mélységes kegyelettel adózott azok emlékének, akik életüket és egészségüket áldozták a hazáért. Fehér Géza vezérőrnagy gépkocsijának érkezését kürtszó jelezte és a közönség, amelynek soraiban dr. Engelbrecht István polgármesterrel az élen a város hatóságának és társadalmának vezetőtényezői csaknem teljes számban megjelentek, érdeklődéssel fordult a katonai aktusok felé. A jelentkezések és a szemle után a dohánygyári zenekar a Hiszekegyet intonálta, majd Coffin Sándor ny. őrnagy, a tűzharcos szövetség helyi szervezetének elnöke felkérte az egyházak vezetőit a tűzharcos szövetség vidéki szervezete által adományozott kegyeleti zászló megáldására. A dúsan hímzett szép zászlót az egyházi 3 Chlorodont fogpaszta oirító fehér fogakról. Oda 4. tiszte hölgyek tudják, hogy apróbb fájdalmak is öregítenek. Ezért használják fájdalmak, rossz közérzet ellen a