Kárpáti Hiradó, 1943. augusztus (20. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-01 / 172. szám

MA: BEREGI HÍRADÓ Vasárnap, 1943 VIII/­ XX. évfolyam, 172. szám Törökország elutasító válasza az angolszászok felszólítására Nem látnak semmi okot, hogy a megváltozott helyzetből új következtetéseket vonjanak le • Portugáliában is nyugalmat és fegyelmet követel a kormány A háborús viszály végén válhatik teljessé Olaszország visszatérése az összes szabadságjogokhoz — Váltakozó és élénkülő harcokban összeomlott minden bolseviki támadás Keleten — Kasselt és Remscheid városát érte terrortámadás Teljes német elhárítósikerek Szicíliában Berlinből jelentik (DNB). Jól értesült német helyről közlik tájékoz­tatásul. Berlini politikai körökben élénk figyelmet keltett az Ulus című tö­rök lap állásfoglalása az angolszászoknak a semleges államokhoz inté­zett ama felszólításával szemben, hogy a megváltozott politikai hely­zetből vonják le a megfelelő következtetéseket. Az Ulus az ilyen figyelmeztetésre azt válaszolta, hogy Törökország nem lát semmi okot arra, hogy a változékony hadiszerencse fordulataiból és annak kísérő jelenségeiből politikája számára bármilyen következtetéseket is levon­jon. (MTI) Lisszabonból jelentik (DNR): Nyugalmat és fegyelmet követel a portugál kormány a sajtó útján a lakosságtól az utolsó napok sztrájk­ja és sztrájkkísérletei után. Az ösz­­szes újságok kiemelik, hogy a sztrájk oka nem annyira a rossz gazdasági helyzet volt, mint inkább a tudatos, részben angol és kom­munista propaganda. (MTI) Berlinből jelentik (DNB). Az an­golszászok és legújabban a Szovjet részéről figyelmeztetéseket intéztek a semleges államokhoz, hogy azok ne fogadják be az esetleges mene­külteket a tengelyállamokból. Ez az álláspont berlini politikai körökben azért kelt figyelmet, mert abban föltűnő beavatkozást látnak egy, a nemzetközi jogban gyöke­rező hagyományokba és vele együtt a semleges államok szuverenitásá­­ba. Hangoztatják, hogy az angol­szászok és a Szovjet­ Uniónak ez a lépése Berlinben nem keltett meg­lepetést. (MTI) légitámogatás mellett tovább foly­tatta támadásait állásaink ellen. Az olasz és német csapatok ádáz küz­delemben föltartották az ellenséget. A tengely vadászrepülői és a lég­védelmi ütegek 16 angol-amerikai repülőgépet lőttek le. Ezek közül 10 Szardínia-szigetén, kettő Szi­­cíliában, kettő az Égei-tengeren és kettő Görögországban pusztult el. Vadászrepülőink pénteken harcba­­szálltak egy ellenséges légialaku­lattal. A harcban négy négymotoros és két kétmotoros repülőgépet lőt­tek le anélkül, hogy saját maguk­nak vesztesége lett volna. Ambrosio tábornok Türelemre van szükség Olaszországban Rómából jelentik (Stefani-iroda). Az Il Ficccolo „Az óra parancsa“ címmel a következőket írja: „Minden oldalról türelmetlenül várják a visszatérést valamennyi szabadságjoghoz. Néhány nap alatt leomlottak a volt uralom főbb föl­­építményei, fölösleges tehát, hogy olyan ajtó előtt tolongjanak, amely a háborús viszály végén úgyis tá­gasra nyílik. Akkor következik be a szabadság napja, a választások, a pártok szervezkedése, a sajtósza­badság és az alkotmányhoz való teljes visszatérés. Ha majd Olasz­ország leküzdi ezt a megpróbálta­tást, akkor olyan korszakot nyithat meg történelmében, amely minden téren a haladást hozza magával. (MTI) A német hivatalos hadijelentés Berlinből jelentik (DNB). A ve­zért főhadiszállásról jelentik, a né­met véderőfőparancsnokság közli: A keleti arcvonal fő harci szaka­szán pénteken erejében növekedett a harci tevékenység. Az ozeli ka­nyarban az ellenség gyalogos és páncélos erőkkel újabb súlyos tá­madásokat indított állásaink ellen. Ezek váltakozó harcban, súlyos el­lenséges veszteségek mellett, ösz­­szeomlottak. A kubáni hídfőnél és a Ladoga­­tónál az ellenség ismét nagy erők­kel támadott. Krimszkájától nyu­gatra több szovjet hadosztály tá­madása omlott össze vonalaink előtt. A Ladoga-tótól délre az erős tüzérségi erőkkel és harci repülő­gépekkel támogatott támadó szov­jet csapatokat visszavertük és azo­kat az ellenséges erőket, amelyek arcvonalunkba benyomultak, meg­semmisítettük. A két utolsó napon csapataink a keleti arcvonalon 148 páncélost romboltak szét. A Fekete-tengeren egyik tenger­alattjárónk elsüllyesztett egy 7000 tonnás tartályhajót. Szicíliában pénteken az arcvonal középső szakaszán csapataink he­ves harcokban teljes elhárítósikert értek el. Az összes ellenséges, rész­ben friss erőkkel vezetett áttörési kísérleteket, súlyos ellenséges vesz­teségek mellett hiúsítottuk meg. A Földközi-tenger térségében 16 ellenséges repülőgépet lelőttünk. Az ellenség szicíliai utánpótlása ellen folytatott harcban súlyosan meg­rongált a légihaderő egy nagyobb szállítóhajót és bombatalálatokat ért el partraszállító hajókon, üzem­­anyagraktárakban és Avola ki­kötőberendezéseiben a sziget dél­keleti partján. Ellenséges légikötelékek támad­ták pénteken Kassel városát és a megszállt nyugati területek néhány helységét. A szombatra virradó éjjel Rem­scheid városát bombázták. A meg­támadott város lakosságának vesz­teségei voltak. Súlyos pusztulások és tűzkárok is voltak. A légelhá­rító erők, az eddig beérkezett jelen­tések szerint megsemmisítettek ösz­­szesen 60 repülőgépet, nagyobb­részt négymotoros bombázót. Német tengeralattjárók az At­lanti-óceánon elsüllyesztettek há­rom hajót 15.000 tonna tartalommal. Ellenséges légitámadások elhárítása közben lelőttek az Atlanti-óceánon egy északamerikai léghajót és egy repülőgépet. (MTI) Az olasz hadijelentés Rómából jelentik (Stefani-iroda): Az olasz főhadiszállás 1162. számú hadijelentése: Szicíliában az ellenség friss csa­patok harcbavetésével, hatalmas Cáfolják az olasz béke­­tüntetések hírét Rómából jelentik (Stefani-iroda). Hivatalos olasz helyről megcáfolják a külföldi rádióban terjesztett azt a hírt, amely szerint Olaszország több városában tüntetések folytak volna le, amelyeken a békét köve­telték. (MTI) Ciano lemondott nagyköveti állásáról Rómából jelentik (Stefani-iroda). Gróf Ciano vatikáni nagykövet be­nyújtotta lemondását. A király a lemondást elfogadta. (MTI) London nem tárgyal megegyezéses békéről Londonból jelentik (Budapesti Ér­tesítő). Londonban hangsúlyozzák, hogy a szövetségesek nem hajlan­dók olyan megegyezéses békére, amely megfosztaná őket a teljes győzelemtől. De Gaulle különkormányt alakít Lisszabonból jelentik (Stefani­­iroda). Algíri jelentés szerint De Gaulle közölte, hogy különkor­mányt alakít. (MTI) Franciaországban feloszlatták a fasciókat Párisból jelentik (Stefani-iroda). A párisi olasz fasciót az olasz kor­mány képviselőinek jelenlétében föloszlatták. Hasonlóképpen fölosz­latták Franciaország többi városá­ban levő fasciókat is. (MTI) Az olasz vasutat és postát militarizálták Rómából jelentik (MTI). A hiva­talos lapban megjelent rendeletek az olasz vasutak, posta, távíró, táv­beszélő és rádió személyzetét mili­­tarizálják, ezenkívül valamennyi fasiszta tartományi párttitkárt, he­lyettes pá­rttitkárt katonai szolgá­latra hívnak be. Á­r­a 30 fillér FORDULÓNÁL Az egyén szabadságának határát és a közösség jogainak mértékét veti föl előttünk az olasz belpolitikai élet fej­lődése. Az új kormány nyilvánvalóan teljes rendszerváltozást jelent. A lapok a helyzetet úgy jellemzik, hogy az olasz belpolitikai élet „törvénytelen“ állapotából visszatér az alkotmányos­sághoz. A lapok azoknak az emberek­nek a szabadonbocsájtását követelik, akik az ,.emberméltóság és szabad­ság” eszményeiért küzdöttek. Felvetődik tehát a kérdés, hogy az emberi szabadság rovására és közös­ség javára történt európai fejlődés csak tisztán reakció lett volna, vagy pedig egy olyan akció, amely­­ ezután szül reakciót? Függetlenül az ezzel kapcsolatos érzelmi hullámoktól, Olaszországban lényegében az dől most el, hogy megvalósítható-e az egyéni szabadságok kiterjesztése anél­kül, hogy ez szabadossággá fajulva olyan befolyásoknak engedjenek tért, amelyek az ország ellenségeinek cél­jait szolgálják. Kétségtelen tény, hogy nemcsak az olasz népben, de Európa minden népé­ben mélységes békevágy él. A megma­radás természetes ösztöne a harcot sürgeti, de ugyanakkor békét óhajt, harcot azért kell vállalni, hogy a béke elviselhető legyen. Ezek az érzelmi el­lentétek ütköznek össze e pllanatban az olasz nép lelkében s fejlődésük irá­nyát látva, sürgető szüksége mutatko­zik annak, hogy a történéseknek ebben a szakában — amely bármennyire is olasz belpolitikai jelenség, a többi eu­­rópai országok belpolitikai fejlődésé­ben is éreztetni fogja hatását — meg­vizsgáljuk lehetőségeink határát. Az összkép az ezer leselkedő ve­szély láttán is biztató és a magyar jövő szempontjából reményekre jogo­­sít. Mintha 1918 tanulságai mégse dü­börögtek volna keresztül rajtunk nyom­talanul, a világnézeti különbségek ma nem osztják meg közvéleményünket az alapvető nemzeti problémák szemléle­tében. Hadseregünk ma például, szem­ben 1917-el nem pacifizmus, vagy militarizmus kérdése, hanem a nemzeti megmaradás, függetlenség és szabad­ság eszköze. Ma mindenki, aki magyar, tisztában van vele, hogy hadseregünk milyen jelentős tényezőt képvisel a Duna-medencében. Olyan erő ez, amelyre nyugodt biztonsággal építhet a nemzet, ha nem mulasztja el a had­sereg lelki ellenállását szociális problé­mák megoldásával erősíteni. A hon­védség végre elérte azt a helyet az or­szág életében, amelyet valóban be kell tölteni, nemcsak gigászi nemzetnevelő szervezet, hanem a nemzeti akarat ütés­re kész gépezete. Nagy erkölcsi erőt biztosít hadsere­günknek az a tény, hogy nem a mások megtámadására és nem idegen hódítá­sokra szervezte meg a nemzet, hanem a magyar határok, a magyar függet­lenség megvédelmezésére. Ez a had­sereg senkitől sem akarja elvenni a másét, de a Kárpátok medencéjében mindenütt otthon van s adott esetben otthonosan is mozog. Ez a körülmény, ami erőt ad , biztosítja diplomáciánk és külpolitikánk sikerét, mert soha egy pillanatra se higyye valaki, hogy az ország, vagy kormány, amely mö­gött nem állanak szuronyok, vala­melyes sikerekre is számíthat a nem­zetközi politikában. Sikerünk és dunai hivatásunk betöltésének záloga, hogy hadseregünkhöz ragaszkodjunk, erejé­nek növeléséért mindent elkövessünk. Ez a erő azonban nemcsak hadfelsze-­­ relés és pénz kérdése, hanem erkölcsi

Next