Kárpáti Hiradó, 1943. augusztus (20. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-01 / 172. szám
MA: BEREGI HÍRADÓ Vasárnap, 1943 VIII/ XX. évfolyam, 172. szám Törökország elutasító válasza az angolszászok felszólítására Nem látnak semmi okot, hogy a megváltozott helyzetből új következtetéseket vonjanak le • Portugáliában is nyugalmat és fegyelmet követel a kormány A háborús viszály végén válhatik teljessé Olaszország visszatérése az összes szabadságjogokhoz — Váltakozó és élénkülő harcokban összeomlott minden bolseviki támadás Keleten — Kasselt és Remscheid városát érte terrortámadás Teljes német elhárítósikerek Szicíliában Berlinből jelentik (DNB). Jól értesült német helyről közlik tájékoztatásul. Berlini politikai körökben élénk figyelmet keltett az Ulus című török lap állásfoglalása az angolszászoknak a semleges államokhoz intézett ama felszólításával szemben, hogy a megváltozott politikai helyzetből vonják le a megfelelő következtetéseket. Az Ulus az ilyen figyelmeztetésre azt válaszolta, hogy Törökország nem lát semmi okot arra, hogy a változékony hadiszerencse fordulataiból és annak kísérő jelenségeiből politikája számára bármilyen következtetéseket is levonjon. (MTI) Lisszabonból jelentik (DNR): Nyugalmat és fegyelmet követel a portugál kormány a sajtó útján a lakosságtól az utolsó napok sztrájkja és sztrájkkísérletei után. Az öszszes újságok kiemelik, hogy a sztrájk oka nem annyira a rossz gazdasági helyzet volt, mint inkább a tudatos, részben angol és kommunista propaganda. (MTI) Berlinből jelentik (DNB). Az angolszászok és legújabban a Szovjet részéről figyelmeztetéseket intéztek a semleges államokhoz, hogy azok ne fogadják be az esetleges menekülteket a tengelyállamokból. Ez az álláspont berlini politikai körökben azért kelt figyelmet, mert abban föltűnő beavatkozást látnak egy, a nemzetközi jogban gyökerező hagyományokba és vele együtt a semleges államok szuverenitásába. Hangoztatják, hogy az angolszászok és a Szovjet Uniónak ez a lépése Berlinben nem keltett meglepetést. (MTI) légitámogatás mellett tovább folytatta támadásait állásaink ellen. Az olasz és német csapatok ádáz küzdelemben föltartották az ellenséget. A tengely vadászrepülői és a légvédelmi ütegek 16 angol-amerikai repülőgépet lőttek le. Ezek közül 10 Szardínia-szigetén, kettő Szicíliában, kettő az Égei-tengeren és kettő Görögországban pusztult el. Vadászrepülőink pénteken harcbaszálltak egy ellenséges légialakulattal. A harcban négy négymotoros és két kétmotoros repülőgépet lőttek le anélkül, hogy saját maguknak vesztesége lett volna. Ambrosio tábornok Türelemre van szükség Olaszországban Rómából jelentik (Stefani-iroda). Az Il Ficccolo „Az óra parancsa“ címmel a következőket írja: „Minden oldalról türelmetlenül várják a visszatérést valamennyi szabadságjoghoz. Néhány nap alatt leomlottak a volt uralom főbb fölépítményei, fölösleges tehát, hogy olyan ajtó előtt tolongjanak, amely a háborús viszály végén úgyis tágasra nyílik. Akkor következik be a szabadság napja, a választások, a pártok szervezkedése, a sajtószabadság és az alkotmányhoz való teljes visszatérés. Ha majd Olaszország leküzdi ezt a megpróbáltatást, akkor olyan korszakot nyithat meg történelmében, amely minden téren a haladást hozza magával. (MTI) A német hivatalos hadijelentés Berlinből jelentik (DNB). A vezért főhadiszállásról jelentik, a német véderőfőparancsnokság közli: A keleti arcvonal fő harci szakaszán pénteken erejében növekedett a harci tevékenység. Az ozeli kanyarban az ellenség gyalogos és páncélos erőkkel újabb súlyos támadásokat indított állásaink ellen. Ezek váltakozó harcban, súlyos ellenséges veszteségek mellett, öszszeomlottak. A kubáni hídfőnél és a Ladogatónál az ellenség ismét nagy erőkkel támadott. Krimszkájától nyugatra több szovjet hadosztály támadása omlott össze vonalaink előtt. A Ladoga-tótól délre az erős tüzérségi erőkkel és harci repülőgépekkel támogatott támadó szovjet csapatokat visszavertük és azokat az ellenséges erőket, amelyek arcvonalunkba benyomultak, megsemmisítettük. A két utolsó napon csapataink a keleti arcvonalon 148 páncélost romboltak szét. A Fekete-tengeren egyik tengeralattjárónk elsüllyesztett egy 7000 tonnás tartályhajót. Szicíliában pénteken az arcvonal középső szakaszán csapataink heves harcokban teljes elhárítósikert értek el. Az összes ellenséges, részben friss erőkkel vezetett áttörési kísérleteket, súlyos ellenséges veszteségek mellett hiúsítottuk meg. A Földközi-tenger térségében 16 ellenséges repülőgépet lelőttünk. Az ellenség szicíliai utánpótlása ellen folytatott harcban súlyosan megrongált a légihaderő egy nagyobb szállítóhajót és bombatalálatokat ért el partraszállító hajókon, üzemanyagraktárakban és Avola kikötőberendezéseiben a sziget délkeleti partján. Ellenséges légikötelékek támadták pénteken Kassel városát és a megszállt nyugati területek néhány helységét. A szombatra virradó éjjel Remscheid városát bombázták. A megtámadott város lakosságának veszteségei voltak. Súlyos pusztulások és tűzkárok is voltak. A légelhárító erők, az eddig beérkezett jelentések szerint megsemmisítettek öszszesen 60 repülőgépet, nagyobbrészt négymotoros bombázót. Német tengeralattjárók az Atlanti-óceánon elsüllyesztettek három hajót 15.000 tonna tartalommal. Ellenséges légitámadások elhárítása közben lelőttek az Atlanti-óceánon egy északamerikai léghajót és egy repülőgépet. (MTI) Az olasz hadijelentés Rómából jelentik (Stefani-iroda): Az olasz főhadiszállás 1162. számú hadijelentése: Szicíliában az ellenség friss csapatok harcbavetésével, hatalmas Cáfolják az olasz béketüntetések hírét Rómából jelentik (Stefani-iroda). Hivatalos olasz helyről megcáfolják a külföldi rádióban terjesztett azt a hírt, amely szerint Olaszország több városában tüntetések folytak volna le, amelyeken a békét követelték. (MTI) Ciano lemondott nagyköveti állásáról Rómából jelentik (Stefani-iroda). Gróf Ciano vatikáni nagykövet benyújtotta lemondását. A király a lemondást elfogadta. (MTI) London nem tárgyal megegyezéses békéről Londonból jelentik (Budapesti Értesítő). Londonban hangsúlyozzák, hogy a szövetségesek nem hajlandók olyan megegyezéses békére, amely megfosztaná őket a teljes győzelemtől. De Gaulle különkormányt alakít Lisszabonból jelentik (Stefaniiroda). Algíri jelentés szerint De Gaulle közölte, hogy különkormányt alakít. (MTI) Franciaországban feloszlatták a fasciókat Párisból jelentik (Stefani-iroda). A párisi olasz fasciót az olasz kormány képviselőinek jelenlétében föloszlatták. Hasonlóképpen föloszlatták Franciaország többi városában levő fasciókat is. (MTI) Az olasz vasutat és postát militarizálták Rómából jelentik (MTI). A hivatalos lapban megjelent rendeletek az olasz vasutak, posta, távíró, távbeszélő és rádió személyzetét militarizálják, ezenkívül valamennyi fasiszta tartományi párttitkárt, helyettes párttitkárt katonai szolgálatra hívnak be. Ára 30 fillér FORDULÓNÁL Az egyén szabadságának határát és a közösség jogainak mértékét veti föl előttünk az olasz belpolitikai élet fejlődése. Az új kormány nyilvánvalóan teljes rendszerváltozást jelent. A lapok a helyzetet úgy jellemzik, hogy az olasz belpolitikai élet „törvénytelen“ állapotából visszatér az alkotmányossághoz. A lapok azoknak az embereknek a szabadonbocsájtását követelik, akik az ,.emberméltóság és szabadság” eszményeiért küzdöttek. Felvetődik tehát a kérdés, hogy az emberi szabadság rovására és közösség javára történt európai fejlődés csak tisztán reakció lett volna, vagy pedig egy olyan akció, amely ezután szül reakciót? Függetlenül az ezzel kapcsolatos érzelmi hullámoktól, Olaszországban lényegében az dől most el, hogy megvalósítható-e az egyéni szabadságok kiterjesztése anélkül, hogy ez szabadossággá fajulva olyan befolyásoknak engedjenek tért, amelyek az ország ellenségeinek céljait szolgálják. Kétségtelen tény, hogy nemcsak az olasz népben, de Európa minden népében mélységes békevágy él. A megmaradás természetes ösztöne a harcot sürgeti, de ugyanakkor békét óhajt, harcot azért kell vállalni, hogy a béke elviselhető legyen. Ezek az érzelmi ellentétek ütköznek össze e pllanatban az olasz nép lelkében s fejlődésük irányát látva, sürgető szüksége mutatkozik annak, hogy a történéseknek ebben a szakában — amely bármennyire is olasz belpolitikai jelenség, a többi európai országok belpolitikai fejlődésében is éreztetni fogja hatását — megvizsgáljuk lehetőségeink határát. Az összkép az ezer leselkedő veszély láttán is biztató és a magyar jövő szempontjából reményekre jogosít. Mintha 1918 tanulságai mégse dübörögtek volna keresztül rajtunk nyomtalanul, a világnézeti különbségek ma nem osztják meg közvéleményünket az alapvető nemzeti problémák szemléletében. Hadseregünk ma például, szemben 1917-el nem pacifizmus, vagy militarizmus kérdése, hanem a nemzeti megmaradás, függetlenség és szabadság eszköze. Ma mindenki, aki magyar, tisztában van vele, hogy hadseregünk milyen jelentős tényezőt képvisel a Duna-medencében. Olyan erő ez, amelyre nyugodt biztonsággal építhet a nemzet, ha nem mulasztja el a hadsereg lelki ellenállását szociális problémák megoldásával erősíteni. A honvédség végre elérte azt a helyet az ország életében, amelyet valóban be kell tölteni, nemcsak gigászi nemzetnevelő szervezet, hanem a nemzeti akarat ütésre kész gépezete. Nagy erkölcsi erőt biztosít hadseregünknek az a tény, hogy nem a mások megtámadására és nem idegen hódításokra szervezte meg a nemzet, hanem a magyar határok, a magyar függetlenség megvédelmezésére. Ez a hadsereg senkitől sem akarja elvenni a másét, de a Kárpátok medencéjében mindenütt otthon van s adott esetben otthonosan is mozog. Ez a körülmény, ami erőt ad , biztosítja diplomáciánk és külpolitikánk sikerét, mert soha egy pillanatra se higyye valaki, hogy az ország, vagy kormány, amely mögött nem állanak szuronyok, valamelyes sikerekre is számíthat a nemzetközi politikában. Sikerünk és dunai hivatásunk betöltésének záloga, hogy hadseregünkhöz ragaszkodjunk, erejének növeléséért mindent elkövessünk. Ez a erő azonban nemcsak hadfelsze- relés és pénz kérdése, hanem erkölcsi