Kárpáti Hiradó, 1944. január (21. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-01 / 1. szám

Janár elsejével korlátozták a textilvásárlásokat Teljes sikerre vezettek a német ellentámadások Két napon 240 szovjet páncélos semmis­ült meg Delolasiországban egy ellenséges hadosztályt vertek meg a németek — Hat angol torpedó­­romboló és több szál szóhajó elsü­lyedt — Az angolszászok Mannheim és Ludwigshafen városát, a németek Londont bombázták Berlinből jelentik (DNB). A kirovgrádi részen négy nap óta tartó német támadóharcok december 30-án teljes sikerre vezettek. Igen sok foglyot ejtettünk, azonkívül 193 különböző kaliberű löveget, 297 gép­puskát, sok fegyvert és egyéb hadianyagot zsákmányoltak a németek. Zsitomirnál a bolsevisták december 30-án is tovább folytatták táma­dásaikat, rohamaikat azonban a német védőcsapatok visszaverték. A német ellentámadások itt is eredményesek voltak. A bolsevisták ezen a szakaszon ismét 73 páncélost vesztettek. A súlyos harcok még foly­nak. A Vitebszk-térségben a németek meghiúsították a szovjet csapatok valamennyi áttörési kísérletét és eredményes ellentámadásban több községet és egy fontos magaslatot elfoglaltak. December 29-én és 30-án a keleti arcvonalon 240 szovjet páncélos pusztult el. (MTI) A hivatalos német hadijelentés Berlinből jelentik (DNB): A ve­­zéri főhadiszállásról jelentik, a véd­erőfőparancsnokság Lezi­c Kirovgrádtól északra a négy­napos támadóharcok után elzár­tunk egy fronthézagot és számos fogoly, valamint bő zsákmány ju­tott kezünkre. A Zsitomir- és Vi­­tebszk-térségben a súlyos harcok továbbfolynak. A túlerőben levő szovjet erők támadásainak sikeres elhárítását ellentámadásaink váltot­ták föl és számos községet és fon­tos magaslatot foglaltunk vissza. 240 ellenséges páncélost megsem­misítettünk. A délolaszországi arcvonal nyu­gati szakaszán ellentámadással visszavetettünk egy ellenséges hadosztályt. A többi szakaszon az ellenség erős tüzérségi előkészítés után helyi támadásokat indított. A támadásokat visszavertük. Az ellenséges utánpótlási forga­lom elleni harcban német tenger­alattjárók az Atlanti-óceánon el­süllyesztettek öt ellenséges hajót mintegy 35.000 tonna tartalommal. Négy hajót torpedótalálatokkal sú­lyosan megrongáltunk. Az Atlanti­óceán amerikai partjainál, az At­lanti-óceán északi részén és a Földközi-tengeren még három el­lenséges rombolót süllyesztettünk el. Amerikai bombavető repülőgépek csütörtökön berepültek Nyugatnémet­ország légiterét,­ és Mannheim, vala­mint Ludwigshafen városokat támad­ták. Légiharcban és a légelhárító tüzér­ség útján 39 ellenséges gépet, köztük nagyszámban négymotoros bombázó­kat lelőttünk. Német repülőgépek támadást intéz­tek London külterületei ellen. Az angol haditengerészet a Biscaya­­öbölben folyt többnapos ütközetben a német tengerészeti erőktől súlyos veszteségeket szenvedett rombolókban és torpedónaszádokban. A hosszas harcban megrongáltunk két angol cir­kálót, ezek egyikét lángba borítottuk. A német búvárhajók is beavatkoztak a harcokba és megtorpedóztak hat angol rombolót. Öt romboló elsüllye­dését kétségtelenül megállapítottuk, a hatodik elsüllyedése is biztosra ve­hető. Ezeknek a hadműveleteknek a során, a tüzérségben fölényben levő ellenséges cirkálók ellen folytatott hosszú harcban egy német romboló és két torpedónaszád elsüllyedt. Le­génységük egy részét megmentettük. Egy másik angol rombolót német ten­geralattjárók az újfundlandi vizeken süllyesztettek el. Az angol tengerészet ezek szerint hét rombolót vesztett, amikre pedig a hajókíséretekhez nagyon nagy szük­sége van. (MTI) s Arag­ Vilmos: A háború kitörése ( nem volt új eszten­dő, amefelé annyi várakozásba­ tekintette volna, mint 1944 elé, amelyet a szeguál!) fe­lek egyhangúlag a dözs­égésiek tartanak. Angolszász vérény sze­­rint, ebbe az esztendői v­ezér a m­ásodr harmincéves ibor, né­met megtélés szerint, ji­g­iben az észté­dében mindemtre m­eg­­történik döntés még aor s, ha a háború nem érne vége Az újsztendőnek ilyen Ibírá­lása , hiviseljelek része­ nyil­­vánváós teszi, hogy : elitünk álló év iián hosszú évázdokra eldönt magyarság sont é min­denkém létrehozza lun­pában S azokat erőeltolódástal, ame- I lyeknkatása jövő életükön ér- I vényesi fog. Az esméyeket I nem siabályozzuk, mit nogy a I nagyu­nk is már-már ;sa á­ do- I zatá megindított Unitnak és I kétytélhelletlen alkahanodniok ■ kell a ború öntörvénységéhez. I Vésképlmulott az az dőamikor I a nipel­ tehették, ami seretné­■ nek maiden népnek ízt ell ten-B c(ni£ akr külső körtünérek rá­kapni Nemcsak »á®, és névke a Grtu?li!,::tHnost érikek 1 mérlegre keaitik. *De bánni torSuik is a világat, min- L dig tudnuk kell, hogy ;ddg nem I szin­k iné létjogosultságul, addig heil gyürjtnek maguk a x hábo- I rú elszaladt fúriái, any­­áját ki- I vaottságfcban, nemze­tüldeté- I sükben , igazságunban nem I szlnjik mi hinni. I ilert a magyar államnem akkor I színné ni amikor ideért csizma I testi lábán szent nigyír földre, I vagy ha áncontariot öi­egen éh­­sétek mfeyszer nek­it szabá- ' dunának,nem, amiko­ nemzet­bő kihal at, hogy joga van sza­badon és tetlenül élni.­­míg min­des magi lelkében veníthetetle­­n­ül él a­­győződés a magyarság alkalmas­­, hogy ti h­a­lmi ki­­egyensúlt szerepét a­­ma-me­dencében töltse és zoszlója le­gyen valanyi kistép körös élet—­ie.Mert amit­­ magyar­ig ság ezt esztendőn keresztül ■ művelt, iott, véráldozb­an ho- s zott, az rténelem szélszékének I mérlegém állítható a serpenyő ■ másik era a negyedszázados I bitorlók zatigazságaivl szemr ■ ben. Az következendő katonai I esemény­ mi szempontunkból I azért les döntők, hogy a nem- I­zet és aisz világ előtt nyilván- I valóvá ti mekkora a magyar- I ság erköelkészültsége, elszánt- I sága, boirtokállományát meg- I védje és inelmi jogait érvénye- I sitse.­­ Ezt a tit abban a pillanatban Iveszítené, amikor a nemzet bikében ne a kétely, amikor ■jegszünra múlt hibáiból okul- E újra ennek ,a tévedéseket, ■lelyekmár megállapítottuk, hogy égi vesztünket okozták. f*Víert nem sorsa nem­ engedi meg, hogy rossznak bizonyult I recepthez^ azért ragaszkodja­nak, mert igen tudják elolvasni is a halálüregnek mutatkozó or­vosságnak hitt szert gondolkodás nélkül tudják e recept alapján ösz­­szeállítani. Háttérbe kell szorítanunk azt az embertípust, amely a valóság elől kényelmes képzetekhez menekül csak azért, mert fél önmaga előtt is beismerni, hogy felelőtlenség volna ahhoz ragaszkodni, ami nem vált be és áligazságnak bizonyult. Ha tehát a régi célok új utakat kö­vetelnek, akkor nem habozhatunk a keresztútnál. Mert az utak és esem­ények változhatnak, de a nem­zeti cél örök, változatlan; élete addig tart, míg a nemzeté. Amelyik nemzet módosítani tudja céljait, ahelyett, hogy a feléjük vezető uta­kat módosítaná, az legszebb érté­keiről mond le, saját létét teszi ki kiismerhetetlen veszélyeknek. A politika az egzigenciák tudo­mánya — állapította meg Kossuth Lajos. Ezt az alapigazságot soha jobban nem érezzük, mint éppen ma, amikor tényleg az adott lehe­tőségek megfelelő kihasználásán múlik minden, nem azon, hogy tö­rekvéseinkből és eszményeinkből valaha bármit is föladjunk még gon­dolatban is. A magyar politika eu­­divi­er ■'•'lényei a nemzet nagy n­ai vanossaga­im.v­­ították be, hogy hivatása magaslatán áll, s mindent megtesz, anít a nemzet tőle elvárhat. Van azonban egy bi­zonyos határ, amikor ennek a poli­tikának az eredményessége és ha­tása már nem az államvezetőktől függ, hanem a tömegtől, amely az ország vezetői mögöt áll Ennek minősége, elszántság, kitartása, a nemzeti célokhoz van hűséges ra­gaszkodása, értük hani kész ön­­feláldozása az, ami egy politikát tartóssá tehet, biztosítani tudja eredményességét az események minden forgandósága­­ mellett is. Ezért a sikeres politikáért, amely­nek az elkövetkező évben még sorsdöntőbb jelentősége lesz a nemzet számára, minden magyar ember a saját személyében is fele­lős. A politika művészete csak úgy érvényesülhet, ha annak módsze­reit a nemzettagok génjeikben hor­dozzák, ha az ösztönök érzik an­nak helyességét, amiről beszélni tiltja az ész, a nemzeti lét minde­­nekfölötti érdeke. Amennyire függetlenül alakulnak tőlünk a külső események, annyira magunk készítjük elő saját jövőn­ket. Mert a történelem nem puszta véletlenek sorozata, hanem organi­kus folyamat, amelynek megnyil­vánulásai éppen olyan szabályok és törvényszerűségek között ját­szódnak le, mint minden más élet­­folyamat. Ha ezek a törvényszerű­ségek a tömegek előtt éppen úgy ismertek lennének, mint az állam­férfiak előtt, akkor a nemzetek el­kerülhetnék fatális ismétlődésüket, a nemzeti tragédiákat. Minthogy ez az emberek különbözősége folytán lehetetlenség, a nemzetek sorsában mindig végzetes törvényszerűség­gel ismétlődnének meg ugyanazok a történelmi folyamatok még akkor is, ha az előföltételek némileg mó­dosulnak. Az a lassú javulás, amely a nem­zet fölemelkedésében 1938 óta be­következett, följogosít arra a biza­lomra, higgyünk benne: egy nem­zedék életében mégegyszer Tria­non nem következhet be. Az a nemzeti lelkiismeretvizsgálat, me­lyet tudósaink és íróink annyi ön­­marcangolással végeztek el, ame­lyet ott találunk ma is államférfiaink minden megnyilatkozásában, lehe­tetlen, hogy népünkben ne érvénye­süljön és újjá ne alakítsa társadal­munkat. Ezért hiszünk benne, hogy az 1944-es esztendő, amely felé annyi komor aggódással tekintenek a világ népei, a magyarság számá­ra az erőpróbák és súlyos próba­tételek mellett a magyarság emel­kedő pályájának lesz az állomása. Ha nem is hoz számunkra tünemé­nyes sikereket, de megerősíti hi­tünket, kitartásunkat és elszántsá­gunkat, hogy az ellenségeink által nekünk szánt második Trianont el­kerüljük. Hogy történetünk lapjain az 1944-es esztendő milyen dátum­ként fog szerepelni, az nem is any­­nyira kifürkészhetetlen titok, mint egyenes következménye mind­annak, amit a nemzet két évtized alatt'Clvég^^ vagy mulasztott. * 1944 41 a 30 fillér

Next