Munkás Ujság, 1920 (2. évfolyam, 18-23. szám)
1920-11-12 / 18. szám
A PRIKARPATSKA-RUSI NEMZETKÖZI SZÖGI HIVATALOS LAPJA. II. évfolyam. Uzhorod (Ungvár), 1020. november hó 12. 18. szám Előfizetési árak: Egész évre 3 К 40 f. I Negyedévre . 9 К 60 f. Félévre . 1 К 20 і Egy hónapra . З К 20 f. Égés szám ára 80 fillér. Kiadótulajdonos : Ij RUSINSKOI NEMZETKÖZI SZOCIALISTA párt Megjelenik hetenként pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uzhorov (Ungvár), Széchenyi-tér 39. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. sz Évforduló. November hetedikén volt hároméves évfordulója az orosz tanácsköztársaság kikiáltásának. Három esztendeje annak, hogy az orosz munkásság harcban áll az egész világ kapitalista érdekszövetségével. Letörhetetlenül vívja azt a gigászi harcot, amelynek célja: lerakni a dolgozók társadalmának a létalapjait. A képzeletünkben egy hatalmas munkás alakjának a körvonalai bontakoznak ki. Az egyik kezében fegyvert szorongat, a másikban az alkotó szerszámot tartja. Egyszerre verekszik és egyszerre dolgozik. És nincs vége sem a harcnak, sem a munkának. A mesebeli sárkányfejek újra és újra kinőnek. Nincs nyugalom és nincs megállás. És a munkás áll rendületlenül. Meg-meginog a csapások alatt, de újult erőre kap. A hosszú elnyomatás és a kancsuka alatt megedződött forradalmi akarattal szemben nincsen eredmény. Oroszország még néhány esztendővel ezelőtt mint az elnyomatás rendszerének európai védője élt a köztudatban. A cári hatalom félelmetes mumusa terpeszkedett rá, mint gátló momentum minden fejlődniakarásra. És bent Oroszországban a feltörekvő proletárenergiák levezetésére a szibériai ólombányák és a legborzalmasabb börtönök szolgáltak. És ma, mennyivel mást jelent ez a szó: Oroszország. Az elnyomott, ezerszer letiport és véresre korbácsolt muzsik öntudatos emberré nemesült a szenvedések alatt. Harcol, dolgozik és szenved aша is, hogy megalkossa a dolgozók világát, hogy reális valósággá érlelje a marxi gondolatok megváltó igazságait. Három esztendeje folyik ez a küzdelem. A világháború, a kapitalista világrendnek ez a grandiózus öngyilkossága hozta létre az első szocialista államot, az orosz tanácsköztársaságot. A győztes államok nagy osztozkodásánál Oroszország nem kért semmit. Nem is zavarta senki cirkulusait. Akármilyen nehezen, de mégis kezdenek kibékülni egymással, amíg újabb kapitalista érdek-összeütközések ismét össze nem veszítik őket. Van egy ország azonban, amelyikkel semmiképen sem akarnak kibékülni. Van egy ország, amely ellen ma is háborút viselnek. Nyíltan, fegyveresen is, ha kell.A gazdasági háborút is, ha lehet. Ezzel nem akarnak békülni. Ezt, csak ezt szeretnék eltiporni. Csak ez zavarja meg a győzelem habzsoló örömeit. Nem hagyják élni. Hol innen, hol onnan küldenek rá csapatokat Hát, miért? Azért, mert ennek az országnak nyugodt fejlődése nagyobb veszedelmet rejt magában, mint bármelyik más ország háborús készülődése. Nem szabad tűrni, hogy a proletariátus országa megépüljön. Nem szabad, hogy élő bizonyítéka keletkezzék annak, hogy a szocialista államrend nemcsak lehetséges, hanem egyetlen lehetősége a békés és boldog fejlődésnek, a tömegek emberi életének. Nem szabad megengedni, hogy a világ proletariátusa ebből a példából tanuljon, mert ez mindenütt a kapitalisták kizsákmányoló, here uralmának a végét jelentené. Akármilyen nehézségek árán is, de az orosz testvérek alkotó munkája folyik. Minden hazugsággal és rágalommal szemben itt a tény: háromesztendős az orosz szovjet. Egyszer végre mégis csak meg fogja unni a világ proletariátusa, hogy a mai közönnyel nézze az oroszok harcát. Egyszer végre mégis csak tettekben nyilvánuló tevékenységre fog átváltódni a mai érzelmi szolidaritás. Ez a segítség bármikor jön is, úgyis későn jön, de el kell jönnie. November hetedikét a világ proletariátusának csak tettekkel van joga ünnepelni. — jednota vagy Unió? A vasutas elvtársak két szervezete ez. Az előbbi a mérsékelt, jó fiuk egyesülete, az utóbbiban pedig a gerinces, harcos vasutas elvtársak tömörülnek. A még le nem csatlakozottak között most folyik az agitáció. Csakhogy nagyon furcsa eszközökkel. Amagasrangú főtisztviselők minden eszközzel a Jednota érdekében dolgoznak. A hozzájuk csatlakozni nem akaró vasutas elvtársakat csendőrökkel zaklatják, feljelentésekkel molesztálják. Ha a Jednota érdekében csendőrökkel kell dolgozni, ez a legjobb agitáció az Unió javára. * Gondokozzunk! Mennyi hazugság hangzott már el a polgári sajtóban arról, hogy vége van az orosz proletáruralomnak ! hányszor ölték már meg Lenint és Trockijt! Hányszor győztek már az ellenforradalmi csapatok A redakciókban és más hazugsággyárakban készült győzelmet és merényletek helyett az igazság az, hogy az oroszok jubiláltak. A tényállás az, hogy az egész világ proletariátusa ünnepnappá avatja a három éves évforduót. Persze, nehéz megérteni, hogy miért nem bukik meg az orosz tanácsköztársaság. A világháború után „békés viszonylatra“ áttért államok, ш, milyen nehezen konszolidálódnak. Háborút sem visenek és, mégsem bírnak magukhoz térni. És itt van egy ország, magára van utalva, a maga gazdasági erejéből győzelmes haverukat visel, fejleszti az iparát, javítja a közlekedését, hatalmas kultúrprogrammot valósít meg. Hát ez érthetetlen. De csak annak, aki nincs tisztában a kapitalizmus és szocializmus közti különbséggel. Amott a kapitalista termelési anarchia, itt az egységes rend és irányítás, amott a kapitalizmus rabláncaiba fogott bérmunkások, itt az öntudatos szocialista dolgozói és építői az új világrendnek. Itt a magyarázat és ezért felesleges minden hazudozás. A halódó kapitalizmus csak hazugság-csatát vívhat eredményesen az életrekelő szocializmussal szemben. Bomladozik a magyar betyár- uralom. Minden jel arra mutat, hogy rövidesen felszámol Horthy társasága, mint bűnszövetkezet. Ez lesz a légisalárdabb bukás. Az akit a néhány összerablott millió, avpassz.va sok ezer ártatlanul halálra kíntott munkás irtózatos halála. A béke ratifikálása azt jelenti, hogy le kell szerelni a tiszti betyárhadat, a leszereléssel pedig megszűnik a rémuralom fenntartásának minden lehetősége. A fehér terrorral szemben a vörös terrort szokták felhozni mint erkölcsi indokolást. Csakhogy míg az első azt a célt szolgálja, hogy néhány élősdinek munkanélküli megélhetését biztosítsa, az utóbbi a dolgozók társadalmának kiépítési eszköze. Az előbbi egyes kiváltságos egyének uralmának biztosítására irányuló törekvés, az utóbbi az osztályuralom megszüntetésének elkerülhetetlen módszere. Az előbbinél elkerülhetetlen az örök lázadás és alkalmazásának állandó fokozásával lehet csak ideig-óráig boldogulni. Az utóbbinak foka és mértéke az ellenérzésű tömegek belátásának és felvilágosodásának növekedésével állandóan csökkenő irányzatot mutat. Az előbbi erkölcstelen is, mert egyéni célokat szolgál, tehát pusztulnia kell. Horthyékon is betelik a sors, ha nem is abban az értelemben, ahogy mi szeretnénk. Egyelőre csak azért örülünk, hogy az ártatlanul bebörtönzöttek talán nemsokára szabad levegőt szívnak. A pécsi ellenkormányt is csak ebből a nézőpontból látjuk Poigán kormányzat ez is, ez egészen bizonyos, hogy becsületesebb, mint a mai. Ha jövetele csak annyi eredményt jelent is, hogy megszűnik a herésőkés uralma, ám jöjjön. A végső, az igaz megoldást úgysem ez hozza. Az igazi börtönajtók kulcsai nem az ő kezükben zörögnek. #vv3 Lapunk ma, száma 4 oldal.