Munkás Ujság, 1920 (2. évfolyam, 18-23. szám)

1920-11-12 / 18. szám

2. oldal. MUNKÁS ÚJSÁG Interpelláció: Podkarpatska-Rus ügyei a parlament előtt — Az összes szocialista pártok aláírták. — Sürgős orvoslást követelnek. A prágai nemzetgyűlés inter­­pellációs könyvébe a következő, az összes szocialista pártok által aláírt interpellációt jegyezték be: Interpelláció a miniszter­­elnökhöz a Podkarpatska-Russi polgári és katonai hatóságok visszaéléséről, munkásellenes magatartásáról, irredenta tevé­kenységekről, Nicaj légionárius törvénytelen fogvatartásáról, a rokkant- és árva­segélyek visz­­szatartásáról, a cseh-szlovák állampolgároknak Horthy-or­szágba való embertelen kiszol­gáltatásáról és átcsempészé­­séről. Az interpellációhoz terjedel­mes indokolás is van csatolva, amelyben az interpelláló képvi­selők konkrét adatokkal hoza­kodnak elő. Részletes és alapos megvilágításba kerülnek mind­azok a panaszok és sérelmmek, amelyekkel már mi is többször és eredménytelenül foglalkoztunk. A terjedelmes indokolást nincs terünk teljes egészében közölni,­supán egyes részleteket közlünk­z alábbiakban: A bevezetés általánosságban­oglalkozik az itteni állapotok megrajzolásával és a következő­ket mondja: „Podkarpatska Rus a csehszlo­vák republika legelmaradottabb, legkulturálatlanabbb, legsötétebb területe. A közmondásossá vált magyar szolgabíró-uralom évtize­deken keresztül itt ülte leginkább orgiáit, itt a legnagyobb az analfa­betizmus, itt leghajmeresztőbb a zsidó uzsora, legnagyobb a nyo­morúság“. Majd rátér az indokolás arra, hogy mit várt a ruthén nép és mit kapott ? Hogy dolgoztak a régi tisztviselők és hogyan dolgoznak a maiak ? Részletezi, hogy a közigazgatási tisztviselők, egy­­részt­ passzi­vitással, másrészt aktív tevékenységgel szolgálják az irre­dentizmust. Hivatkozik Cerny miniszterelnök azon kijelentésére, hogy az irredentamozgalom leg­értékesebb ellensúlyozója a mun­kásság és mégis — mondja tovább az indokolás, a republika leg­főbb támaszát, a munkásság szervezeteit üldözik, zaklatják szervezkedésében. Ezután a konkrét adatok követ­keznek. Kimerítően ismerteti Brezsovszky zsupán ténykedéseit majd így végzi: „Brezsovszky önkényes­­kedései, panamái, visszaélései és üzletei állandó izgalomba tartják Máramarost, sőt az egész Pod­karpatska Russ munkásságát“. Ugyanígy alapos megvilágításban kerülnek sorra: dr. Pavlok mező­­kassonyi főbíró, Grabovszky, dr. Toronszky, aki az amnesztia rendelet megszegésével cseh­szlovák állampolgárokat juttatott a magyar hóhérok kezére. Részletesen foglalkozik a Nicaj elvtárs esetével és követeli a sürgős orvoslást. Szó van a rokkantak, munka­­nélküliek és hadiárvák ügyéről is. Ezek az ügyek szintén nálunk a legelhanyagoltabbak. Az interpelláció eredményekép­pen nem várunk lényeges javu­lást. Prága messze van innen s a mi szavunk nem igen hallatszik addig. Had kiáltsa közvetlen­ közelről valaki a nagyothalló fülekbe a bajt. — A tiszaujhelyi közigaz­gatás. Két klasszikusan jellemző, és felháborító esetet közölnek velünk a tiszaujhelyi elvtársaink. Ne­géz megtartani az objektiv hangot, de megpróbáltuk, mert hiszen maguk az események is eléggé alkalmasak arra, hogy fel­korbácsolják minden becsületes ember vérét. Hát van itt jogbiz­tonság? Hát van itt rend? Hát mi van itt? Tiszaújhelyre új jegy-~r­zőt neveztek ki, a neve: Lakatos Mihály. Eljött, kinézett magának egy lakást és az ott lakó csalá­dot, miután szép szóra kimenni nem akartak, a csendőrökkel ki­dobatta az utcára. A család az éjszakát kint a hidegben töltötte. Másnap felmentek a negyszőllösi párttitkárságba és a nagyszöllösi főszolgabíró az elvtársak köz­benjárására elrendelte a kidobott család visszahelyezését. Vissza is költöztek. Erre a jegyző a főszolgabírói határozat dacára is­mét kilakoltatta a szerencsétlen embereket, akiknek ismételten a főszolgabíró asszisztenciáját kel­lett igénybe venni, hogy vissza­mehessenek. Ez így tartott volna ugy látszik a végletekig, ha a ti­szaujhelyi lakosság sarkára nem áll és véget nem vet a meg­vadult jegyző őrületének. A má­sik eset főszereplője Fried Lébi földbirtokos úr. Állítólag elloptak tőle valami saroglyát. Ezen a címen végigmotoztatta az egész falut. Végre egyszerűen ráfogta a lopást minden alap és gyamúok nélkül Elek Sándor elvtársra, aki­nek a fiát a csendőrség le is tart­óztatta. Nem őt, hanem a fiát. Kivándorlás. Nap-nap után egyre nagyobb proletártömegek indulnak el Ame­­­­rika felé. A dollár valutáris értéke, az állítólagos jobb gazdasági kö­rülmények, mint a mágnes a tűz, úgy vonzza az embereket tenge­ren túlra. Nem lehet ezen jelenségek felett könnyedén napirendre térni. Az ilyen tömeges megmozdulások mindig valamilyen társadalmi be­tegségnek a jelenségei. Az egyes országok termelési rendje nem képes a rendelkezésre álló munka­erő-energiákat bérbe venni. A munkaerő, mint piaci áru teljes elértéktelenedése megmozdulásra kényszeríti a megélhetést kereső egyéneket. Nem újak ezek a jelenségek. Ismerjük már őket a régi Magyar­­országból. A magyar feudalizmus rideg elzárkózása a becsületes földreform elől, először a városba, ipari munkára szorította a töme­geket, a kapitalizmus időszaki anarchiája pedig az iparilag fejlett és nagyobb befogadó képességű amerikai trösztök karjaiba dobta a modern bérrabszolgákat. A magyar kormányok nem tet­tek ez ellen semmit. Legfeljebb azt, hogy üzletet kötöttek a hajós­társaságokkal a kivándorlók bő­rére. A világháború ezeket a jelen­ségeket felidéző anarchiát az egész világra kiterjesztette. Az egyes államok jobbléte csak látszólagos. Az egyes kapitalista csoportok nemzetközi összefüggése lehetet­lenné tette a betegségtől való elszigetelődést. Az amerikai gaz­dasági jólét csak innen látszik jólétnek. A nagyobb gazdasági erő talán később érzi meg a nyo­mást, de ha megérzi, az össze­­omlás annál katasztrófálisabb lesz. Annál nagyobb bérmunkás-töme­geket taszít nyomorba. A kivándorlással megnövekvő, elhelyezkedést kereső bérmunkás­­tömegeknek a bérmunka árára le­szorító hatása van. Átmenetileg injekciózzák ezzel a feltápászkodni akaró kapitalista termelési rendet. Megoldást azonban nem jelent a kivándorlás az egyén számára sem.­A gazdasági helyzetét pilla­natnyilag nem javíthatja meg vele, sőt rosszabbíthatja. Érdekes és jellemző, ahogy a kormányzati szervek kezelik a ki­vándorlást. Teljes passzivitással nézik a legnagyobb értéknek, a munkaerőnek a folytonos csökke­nését, így akarják megoldani a munkanélküliséget. Úgy akarnak gyógyítani, mint az az orvos, aki orvosság helyett megöli a beteget. Nem nagyon tehetnek róla, mert radikálisai úgy sem tudnak segí­teni. A kapitalista termelési rendszer megváltozása fogja csak megállí­tani a kivándorlást. 18. szám 4 Pártmozgalom. co A proletárkongesszus min­den valószínűség szrint még az idén meg lesz tartv. A kezdeményezés advalevőleg a németek részéről üdult ki. Az agitáció már teljes A baloldali szakszervezetek is foglalkoztak a kérdéssel, azt kedvzően ítélték meg, úgy,­hogy nemcsak a cseh­szlovák, hanem az összes mun­kások egységének megvalósulása nemsokára faktum esz. Londonban e­só 20-án lesz a nemzetközi szaktervezeti kon­gresszus megtartva, amelyen a csehszlovák szoc­ista pártokat, illetve szakszervezteket Tagerle fogja képviselni. Tiszaujlakon megalakult az ifjúmunkásszervezet is. A párt­élet állandóan élénk. Minden héten előadást tartanak Jogos pana­sza az ottani ebtársainknak az élelmezéssel kapcsolatban az, hogy míg a környékbeli köz­ségekben havonként 2 kg. lisz­tet és 1 kg. cukrot mérnek ki, ők csak 1 kiló liszet és 40 deka cukrot kapnak Miért e megkü­lönböztetés ? Ők másodrendű emberek, vagy kisebb a gyomruk? A földmunkásságnak nagy az elkeseredése Eoz Móric földbir­tokos ellen, aki akasztófával és Horthyval fenyegetődzik állandóan és egyre-másra dobja ki a mező­­gazdasági cselédeket. Ez a Móric — úgy látszik — nagyon fiatal, hogy Horthy r óhajtja. Ha óhajtja, mi mindenesébe kívánjuk neki. Megérdemli, hogy kiherélje. Tiszaújhelyen a múlt vasár­nap alakult meg a párt. Elnök lett: Balogh Gáspár, alelnök: Holländer Ignácz, jegyző: Tere­­besy János, pénztáros: Dankó István, ellenőr: Kotobé János és Papp Sándor, bizalmiak : Liszák János és Boldogh Lajos. A meg­alakulás után azonnal, több mint kétszázan iratkoztak be. A földmunkás elvtársak kimon­dották, hogy az állami földosz­tásból nekik jutó földeken szövet­kezeti gazdálkodást kezdenek. Nagyszőllősön analfabéta tan­folyam nyílik. A párttitkárság akciót indított, hogy a tél folyamán a felnőtt analfabétákat írás-olvasásra megtanítsák. E célból az ottani párttitkárság érintkezésbe lépett az ottani tanfelügyelőséggel. Mi­hályka tanfelügyelő a legnagyobb megértéssel karolta fel az ügyet és a párt eme akciójához a leg­teljesebb támogatását ajánlotta fel. Az összeírás már kezdetét vette és a tanítást előreláthatólag a jövő hó elején kezdik meg. Szőlősvégardón szépen fej­­l­­ődik a földmunkás mozgalom. A mozgalom élén Király Ferenc elvtárs áll. A munkácsi körzet vasutasa­inál lázasan és eredményesen folyik a szervezési munka. A Volócz-Bátyúi vonal majdnem minden vasutasa tagja a szerve­zetnek. A szervezett tagok szám­a maghaladja a 700-at. A mozgal­mat főképen Spicska, Schifferer és Magyari elvtársak vezetik. A leg­utóbb lezajlott bizalmi testületi választásoknál száz százalékos szavazat esett az osztálytudatos szocialista vasutasok szakszerve­zetének, az Uniónak jelöltjeire. Nagy a felháborodás a munkácsi elvtársak között amiatt, hogy

Next