Munkás Ujság, 1920 (2. évfolyam, 18-23. szám)
1920-11-12 / 18. szám
2. oldal. MUNKÁS ÚJSÁG Interpelláció: Podkarpatska-Rus ügyei a parlament előtt — Az összes szocialista pártok aláírták. — Sürgős orvoslást követelnek. A prágai nemzetgyűlés interpellációs könyvébe a következő, az összes szocialista pártok által aláírt interpellációt jegyezték be: Interpelláció a miniszterelnökhöz a Podkarpatska-Russi polgári és katonai hatóságok visszaéléséről, munkásellenes magatartásáról, irredenta tevékenységekről, Nicaj légionárius törvénytelen fogvatartásáról, a rokkant- és árvasegélyek viszszatartásáról, a cseh-szlovák állampolgároknak Horthy-országba való embertelen kiszolgáltatásáról és átcsempészéséről. Az interpellációhoz terjedelmes indokolás is van csatolva, amelyben az interpelláló képviselők konkrét adatokkal hozakodnak elő. Részletes és alapos megvilágításba kerülnek mindazok a panaszok és sérelmmek, amelyekkel már mi is többször és eredménytelenül foglalkoztunk. A terjedelmes indokolást nincs terünk teljes egészében közölni,supán egyes részleteket közlünkz alábbiakban: A bevezetés általánosságbanoglalkozik az itteni állapotok megrajzolásával és a következőket mondja: „Podkarpatska Rus a csehszlovák republika legelmaradottabb, legkulturálatlanabbb, legsötétebb területe. A közmondásossá vált magyar szolgabíró-uralom évtizedeken keresztül itt ülte leginkább orgiáit, itt a legnagyobb az analfabetizmus, itt leghajmeresztőbb a zsidó uzsora, legnagyobb a nyomorúság“. Majd rátér az indokolás arra, hogy mit várt a ruthén nép és mit kapott ? Hogy dolgoztak a régi tisztviselők és hogyan dolgoznak a maiak ? Részletezi, hogy a közigazgatási tisztviselők, egyrészt passzivitással, másrészt aktív tevékenységgel szolgálják az irredentizmust. Hivatkozik Cerny miniszterelnök azon kijelentésére, hogy az irredentamozgalom legértékesebb ellensúlyozója a munkásság és mégis — mondja tovább az indokolás, a republika legfőbb támaszát, a munkásság szervezeteit üldözik, zaklatják szervezkedésében. Ezután a konkrét adatok következnek. Kimerítően ismerteti Brezsovszky zsupán ténykedéseit majd így végzi: „Brezsovszky önkényeskedései, panamái, visszaélései és üzletei állandó izgalomba tartják Máramarost, sőt az egész Podkarpatska Russ munkásságát“. Ugyanígy alapos megvilágításban kerülnek sorra: dr. Pavlok mezőkassonyi főbíró, Grabovszky, dr. Toronszky, aki az amnesztia rendelet megszegésével csehszlovák állampolgárokat juttatott a magyar hóhérok kezére. Részletesen foglalkozik a Nicaj elvtárs esetével és követeli a sürgős orvoslást. Szó van a rokkantak, munkanélküliek és hadiárvák ügyéről is. Ezek az ügyek szintén nálunk a legelhanyagoltabbak. Az interpelláció eredményeképpen nem várunk lényeges javulást. Prága messze van innen s a mi szavunk nem igen hallatszik addig. Had kiáltsa közvetlen közelről valaki a nagyothalló fülekbe a bajt. — A tiszaujhelyi közigazgatás. Két klasszikusan jellemző, és felháborító esetet közölnek velünk a tiszaujhelyi elvtársaink. Negéz megtartani az objektiv hangot, de megpróbáltuk, mert hiszen maguk az események is eléggé alkalmasak arra, hogy felkorbácsolják minden becsületes ember vérét. Hát van itt jogbiztonság? Hát van itt rend? Hát mi van itt? Tiszaújhelyre új jegy-~rzőt neveztek ki, a neve: Lakatos Mihály. Eljött, kinézett magának egy lakást és az ott lakó családot, miután szép szóra kimenni nem akartak, a csendőrökkel kidobatta az utcára. A család az éjszakát kint a hidegben töltötte. Másnap felmentek a negyszőllösi párttitkárságba és a nagyszöllösi főszolgabíró az elvtársak közbenjárására elrendelte a kidobott család visszahelyezését. Vissza is költöztek. Erre a jegyző a főszolgabírói határozat dacára ismét kilakoltatta a szerencsétlen embereket, akiknek ismételten a főszolgabíró asszisztenciáját kellett igénybe venni, hogy visszamehessenek. Ez így tartott volna ugy látszik a végletekig, ha a tiszaujhelyi lakosság sarkára nem áll és véget nem vet a megvadult jegyző őrületének. A másik eset főszereplője Fried Lébi földbirtokos úr. Állítólag elloptak tőle valami saroglyát. Ezen a címen végigmotoztatta az egész falut. Végre egyszerűen ráfogta a lopást minden alap és gyamúok nélkül Elek Sándor elvtársra, akinek a fiát a csendőrség le is tartóztatta. Nem őt, hanem a fiát. Kivándorlás. Nap-nap után egyre nagyobb proletártömegek indulnak el Amerika felé. A dollár valutáris értéke, az állítólagos jobb gazdasági körülmények, mint a mágnes a tűz, úgy vonzza az embereket tengeren túlra. Nem lehet ezen jelenségek felett könnyedén napirendre térni. Az ilyen tömeges megmozdulások mindig valamilyen társadalmi betegségnek a jelenségei. Az egyes országok termelési rendje nem képes a rendelkezésre álló munkaerő-energiákat bérbe venni. A munkaerő, mint piaci áru teljes elértéktelenedése megmozdulásra kényszeríti a megélhetést kereső egyéneket. Nem újak ezek a jelenségek. Ismerjük már őket a régi Magyarországból. A magyar feudalizmus rideg elzárkózása a becsületes földreform elől, először a városba, ipari munkára szorította a tömegeket, a kapitalizmus időszaki anarchiája pedig az iparilag fejlett és nagyobb befogadó képességű amerikai trösztök karjaiba dobta a modern bérrabszolgákat. A magyar kormányok nem tettek ez ellen semmit. Legfeljebb azt, hogy üzletet kötöttek a hajóstársaságokkal a kivándorlók bőrére. A világháború ezeket a jelenségeket felidéző anarchiát az egész világra kiterjesztette. Az egyes államok jobbléte csak látszólagos. Az egyes kapitalista csoportok nemzetközi összefüggése lehetetlenné tette a betegségtől való elszigetelődést. Az amerikai gazdasági jólét csak innen látszik jólétnek. A nagyobb gazdasági erő talán később érzi meg a nyomást, de ha megérzi, az összeomlás annál katasztrófálisabb lesz. Annál nagyobb bérmunkás-tömegeket taszít nyomorba. A kivándorlással megnövekvő, elhelyezkedést kereső bérmunkástömegeknek a bérmunka árára leszorító hatása van. Átmenetileg injekciózzák ezzel a feltápászkodni akaró kapitalista termelési rendet. Megoldást azonban nem jelent a kivándorlás az egyén számára sem.A gazdasági helyzetét pillanatnyilag nem javíthatja meg vele, sőt rosszabbíthatja. Érdekes és jellemző, ahogy a kormányzati szervek kezelik a kivándorlást. Teljes passzivitással nézik a legnagyobb értéknek, a munkaerőnek a folytonos csökkenését, így akarják megoldani a munkanélküliséget. Úgy akarnak gyógyítani, mint az az orvos, aki orvosság helyett megöli a beteget. Nem nagyon tehetnek róla, mert radikálisai úgy sem tudnak segíteni. A kapitalista termelési rendszer megváltozása fogja csak megállítani a kivándorlást. 18. szám 4 Pártmozgalom. co A proletárkongesszus minden valószínűség szrint még az idén meg lesz tartv. A kezdeményezés advalevőleg a németek részéről üdult ki. Az agitáció már teljes A baloldali szakszervezetek is foglalkoztak a kérdéssel, azt kedvzően ítélték meg, úgy,hogy nemcsak a csehszlovák, hanem az összes munkások egységének megvalósulása nemsokára faktum esz. Londonban esó 20-án lesz a nemzetközi szaktervezeti kongresszus megtartva, amelyen a csehszlovák szocista pártokat, illetve szakszervezteket Tagerle fogja képviselni. Tiszaujlakon megalakult az ifjúmunkásszervezet is. A pártélet állandóan élénk. Minden héten előadást tartanak Jogos panasza az ottani ebtársainknak az élelmezéssel kapcsolatban az, hogy míg a környékbeli községekben havonként 2 kg. lisztet és 1 kg. cukrot mérnek ki, ők csak 1 kiló liszet és 40 deka cukrot kapnak Miért e megkülönböztetés ? Ők másodrendű emberek, vagy kisebb a gyomruk? A földmunkásságnak nagy az elkeseredése Eoz Móric földbirtokos ellen, aki akasztófával és Horthyval fenyegetődzik állandóan és egyre-másra dobja ki a mezőgazdasági cselédeket. Ez a Móric — úgy látszik — nagyon fiatal, hogy Horthy r óhajtja. Ha óhajtja, mi mindenesébe kívánjuk neki. Megérdemli, hogy kiherélje. Tiszaújhelyen a múlt vasárnap alakult meg a párt. Elnök lett: Balogh Gáspár, alelnök: Holländer Ignácz, jegyző: Terebesy János, pénztáros: Dankó István, ellenőr: Kotobé János és Papp Sándor, bizalmiak : Liszák János és Boldogh Lajos. A megalakulás után azonnal, több mint kétszázan iratkoztak be. A földmunkás elvtársak kimondották, hogy az állami földosztásból nekik jutó földeken szövetkezeti gazdálkodást kezdenek. Nagyszőllősön analfabéta tanfolyam nyílik. A párttitkárság akciót indított, hogy a tél folyamán a felnőtt analfabétákat írás-olvasásra megtanítsák. E célból az ottani párttitkárság érintkezésbe lépett az ottani tanfelügyelőséggel. Mihályka tanfelügyelő a legnagyobb megértéssel karolta fel az ügyet és a párt eme akciójához a legteljesebb támogatását ajánlotta fel. Az összeírás már kezdetét vette és a tanítást előreláthatólag a jövő hó elején kezdik meg. Szőlősvégardón szépen fejlődik a földmunkás mozgalom. A mozgalom élén Király Ferenc elvtárs áll. A munkácsi körzet vasutasainál lázasan és eredményesen folyik a szervezési munka. A Volócz-Bátyúi vonal majdnem minden vasutasa tagja a szervezetnek. A szervezett tagok száma maghaladja a 700-at. A mozgalmat főképen Spicska, Schifferer és Magyari elvtársak vezetik. A legutóbb lezajlott bizalmi testületi választásoknál száz százalékos szavazat esett az osztálytudatos szocialista vasutasok szakszervezetének, az Uniónak jelöltjeire. Nagy a felháborodás a munkácsi elvtársak között amiatt, hogy