Munkás Ujság, 1920 (2. évfolyam, 18-23. szám)
1920-11-12 / 18. szám
4. oldal. — A gyertyánligeti pasa. Kehrling úrról, a gyertyánligeti vasgyárnak már régen a börtönre megérett igazgatójáról van szó. Ugyanis ez a lelketlen pénzkofár nem tud abba belenyugodni, hogy ma már a munkásokkal nem lehet úgy elbánni, mint ezt már megszokta a magyar uralom és a román megszállás alatt. Kehrling úr vezetése alatt levő gyár csak negyedannyi munkabért fizet, mint a többi vasgyárak. Ezzel nem elégszik meg ez az ár, hanem azt akarja, hogy a munkásság meg se merjen moccanni és minden úgy történjen a községben, ahogyan ő akarja. Legutóbb is kijelölte valami hűséges tulajtársát,hogy azt kell bírónak megválasztani. Sőt már a mármarosi zsupánnal megegyezett, hogy a zsupánság hivatalból elrendeli a gyárigazgató által megjelölt egyén bíróvá való megválasztását. De az urak rosszul számítottak. Mert mikor a zsupánság megbízottja, egy csendőr-őrmester kiment Gyertyánligetre a bíróválasztás megejtése céljából, akkor a gyár munkássága a falu lakosságával egyetemben kijelentette, hogy Kehrling úr által kiszemelt egyént nem választják meg bírónak, hanem majd azt, akit a község népe kijelöl. A zsupáni kiküldött látva a hangulatot, kénytelen volt a választást elhalasztani. Kehrling urnak még kedvenc szokása, hogy a munkásokat avval„ fenyegeti, hogy bezárja a gyárat és a munkások éhen fognak halni. Megüzenjük Kehrling úrnak, hogy ahogyan nem sikerült bírónak megtenni a saját emberét, úgy nem fog sikerülni a gyárat sem bezárni. Mert megsúgjuk Kehrling úrnak, ha nem tudná, hogy a Csehszlovák Köztársaságban törvény van aról, hogy munkást elbocsájtani, vagy gyárat bezárni csak a bizalmi-férfiak beleegyezésével lehet. Figyelmeztetjük az igazgató urat, hogy nagyon jó lesz, ha tisztességesebben viselkedik, mert majd észretérítjük, hogy nem a magyar monarchiában élünk. — Válasz a nyílt levélre. A „Kárpáti Napló“ című keresztény szocialista újságban „ts" jelzésű bornirt fráter van szabadjára elsztve. Minden lapszámot ez az analfabéta legény maszatol tele humorosan nagyképű és megdöbbentően primitív írásaival. A zsurnalisztikai működésének kilencven százaléka a szocializmus és a szocialista párt piszkolásában merül ki. Egyik legutóbbi sekélyes elmefuttatásában arra biztatja a hatóságokat, hogy lépjenek fel a párt ellen azért, mert a katholikus regényegylet tagjait nem tűri meg a sorai között. Mindenféle konzekvenciát levon ebből a tényből a pártra. Nem igen érdemes ezekre az óvodai színvonalú elmefuttatásokra érdemileg válaszolni. Ha a szocializmusnak ilyen szánalmasan szegény legények az exponált vezérellenségei, jól áll az ügyünk, ha sok van ilyen, majd az eljövendő szocialista államban egy néhánynyal több butaság elleni szanatóriumot fogunk felállítani. — A falu és a papja. Úgy látszik, ezen a címen még sokat kell írnunk. Most arról értesítenek elvtársaink, hogy Tiszaszirma és Sasvár Jeles nevű g. kath. papja is erősen terjeszti az „Ur boldogító tanait“. Gyakran találkozunk a szószékről politizáló papokkal, de a jeles tisztelendő ur még kollégáit is túl szeretné licitálni. Kihirdette az Ur e szelíd szolgája, miszerint mindazok a földmunkások, akik a szocialista pártba szervezkednek, vagy a Pravdát olvassák, fel lesznek akasztva. Öntudatos földmunkás elvtársaink bátran szembeszálltak a csuhás hadsereg e díszpéldányával és megfelelő választ adtak a lelkipásztornak. Mi csak annyit üzenünk Jeles urnak, hogy a kötélnek két vége van. — Szőllősvégardón is meggyűlt a népnek a baja a pappal. Kádár a neve az ottani gör.-kath. lelkésznek, aki nem tud belenyugodni a mai helyzetbe. Öntudatos földmunkás elvtársaink közölték vele, hogy vége a maszlagolásnak, a pap nem politizálhat, hát vigyázzon a szószéken, mert úgy talál járni, mint kollegája , a veresmarti pap. A megszeppent lelkicsordás különféle huncutsággal próbált hatni a szocialista igazságot hirdető földmunkásokra. Minden hiába! Földmunkás elvtársaink felmondták nála az ingyen munkát és a tisztelendő ur nemsokára egy lyukkal beljebb húzhatja a nadrágszijjat keszeg derekán. — Az újságírók és a Zemski Érdekes és pikáns história jutott tudomásunkra. Az eset azért jellemző különösen, mert nagyszerű fényt vet a polgári újságok és újságírók úgynevezett erkölcseire. A lap hasábjain állandóan demokráciáról, jogegyenlőségről és hasonló jókról szavalnak, közben kijárják az élelmezési hivatalnál, hogy az újságíró urak nem a rendes elosztó helyekről, hanem közvetlenül a hivataltól kapják meg a járandóságaikat. Azért közvetlenül, hogy meg ne lássa más, hogy nekik jóval nagyobb adag cukor és liszt jut. Az igazság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy itt nincs zsidókérdés, hogy nincs keresztény kérdés, a zsidó Havas éppúgy felveszi a nagyobb adagot, mint a keresztény Magyar Bálint. Mi címen van az újságíróknak privilégiumuk? Lehet azért is, hogy megírjanak valamit. De még inkább lehet azért, hogy ne írjanak meg valamit. Hiszen annyi sokat hallottunk már arról a külön újságírói tisztességről, hogy amint a mellékelt ábra is mutatja, egészen biztosra vettük, hogy nincs. MUNKÁS ÚJSÁG Munkások! Polgárok! Kishivatalnokok! Hozzátartozóiknak 300 koronáért készítem a legelegánsabb costumöket. Ugyanez a munka láncosok, árdrágítók, hadimillik, csempészek, valutasikerek, dollárspekulánsok és mindenféle más hasonló burzsujtársaságnak 6—7—800 K-ba kerül. Horovicz Herman angol női szabó, Váralja-1. 12. Szakmozgalom. Munkásbiztosítás. II. A régi osztrák-magyar monarchiában az uralkodó osztályoknak az volt egyik érvük a munkásság politikai törekvései ellen, hogy a munkásbiztosításban szabad kezet adtak. Ez még nem vett a tiszta önrendelkezési jog, mert a munkásbiztosító pénztárak igazgatóságát paritásos alapon választották, vagyis felerészben a munkáltatók, felerészben pedig a biztosított munkásokból kerültek ki az igazgatóság tagjai. Az ekét választott igazgatóságban mégis alkalom és mód volt arra, hogy a biztosított tagok jogai és kívánságai érvényesüljenek. Tisza István gróf, aki kétségen kívül az uralkodó osztályok reprezentatív vezére volt, annyira ment, hogy hajlandó volt a munkásságnak a biztosítás terén szabad kezet biztosítani. A munkásság harci szervezete a biztosítás kötelezettségét a maga javára teljes egészében ki is használta. A munkáltatók szervezeteinek minden támadása visszapattant, mert a munkásságnak autonómiája, ill. önrendelkezési joga volt. A munkásság ezzel azt a jogot érvényesítette, hogyha a munkás munkaközben beteg lett, vagy baleset érte, volt törvény, mely az utcára való kidobása ellen megvédte. Kórház, szanatórium, becsületes kórházi ápolás állt többé-kevésbé rendelkezésére. Csehszlovákiában a munkásbiztosítás terén változás lesz. A parlament előtt levő törvényjavaslatról azonban megállapíthatjuk, hogy az kizárólag a munkáltatók érdekeit szolgálja s megvalósulás esetén visszaesést jelentene. A munkásbiztosító pénztárak igazgatóságának azt a jogát, hogy tisztviselőit, alkalmazottait maguk válasszák, át akarják utalni az első fokú politikai hatóság hatáskörébe. Mit jelent ez? Pórázon akarják vezetni a munkásságot ?! Hát hogy gondolja a törvényjavaslat alkotója, hogy még a magyar szolgabírót megszégyenítő jogfosztásba is belemegyünk ? A törvényjavaslat megvalósulása esetén a pénztár önrendelkezése szempontjából a munkásság szociális törekvéseit lehetetlenné tenné. Hogy a pénztár igazgatósága nem választhat, nemcsak azt jelenti, hogy nem irányíthatja a pénztárak igazgatását, hanem gúzsbakötését jelenti minden szociális akaratnak ! Meg fog történhetni az, hogy a pénztárak élére a régi szolgabíró kerülhet. S a gyakorlatból tudjuk, hogy ahol szolgabiró van, ott vannak a csendőrszuronyok is. Ez a folyammat az, amelyet a törvényjavaslat megindít. Márpedig erre a törvényjavaslatra a munkásságnak semmi szüksége nincsen. A jelenlegi önrendelkezési jog sérelmes úgy is, hogy a munkásbiztosítás kötelezettsége alól kivonják az állami ideiglenes napidíjas alkalmazottakat. A szolgabírói önkény megnyilvánul abban a tényben is, hogy amikor a baleset, vagy betegség ellen biztosított munkást kórházba utalják, az utolsó betegosztály ápolásában lesz részesítve. A kapitalizmus üldözése elkíséri a dolgozó proletariátust a betegség útjain is. Nem szólunk arról, hogy nincs törvény, mely a munkást öreg napjaira a nyomorgó nélkülözése ellen megvédi. Nincsen törvény, amely a munkáltatót arra szorítja, hogy a gyárban munkásvédelmi rendszabályokat vezessen be a balesetek elhárítására. Nincsen törvény, de nincs meg az arra irányuló komoly törekvés sem, hogy gátat vessenek az alkoholizmus pusztításának. Az alkoholizmus különösen a ruthén népet sújtja. A háborúból hazatért katonák venereás betegségei ellen a küzdelmet komolyan és céltudatosan — bár sok hibával és gyarlósággal — a munkásbiztosító pénztárak vették fel. Eredményes munka ezen a téren csak úgy lehet, ha a munkásbiztosító pénztárakban a teljes önkormányzati jog érvényesül. Ez az önkormányzati jog volt képes arra, hogy a nedves lakásokból Budapesten a proletárok tízezreit gyógyulás céljából az adriai tengerpartra küldötte. Az önkormányzat volt csak képes arra, hogy a munkakeresmény 60 %-át kapta meg a biztosított tag betegség esetén táppénz gyanánt. A munkásbiztosítás önkormányzata volt Magyarországon az egyetlenegy szerv, amely a dolgozó anya érdekében anya- és csecsemővédelmi intézményeket állított fel. Mindaddig, amíg az államhatalom ereje nem teljesen a dolgozó milliók érdekeit képviseli, minden antiszociális munkástörvény ellen tiltakozunk. Követeljük a munkáltatók kizárásával teljes szabad önkormányzatot, annál is inkább, mert munkásfillérekből hozták létre a betegsegélyző pénztárakat. A munkásbiztosítási szervezeteket a népegészségügy, illetve az osztály tudatos munkásság szolgálatába kell állítani. A háztartási alkalmazottak szervezkedéséről írtunk a lap egyik legutóbbi számában. Nem is hittük, hogy a kis hír olyan nagy hatást fog kiváltani. Nagy lett a felzúdulás. Hah, már a cselédek is ! Értjük a nagy felzúdulást. Mi lesz, ha ez a legkiuzsorázottabb párja is emberibb bánásmódot és jobb fizetést fog követelni baromi munkájáért ? Mi lesz a nagyságok helye, dologtalan kényelmével ? Megszólal egy ,,ts.“ jelzésű alkalmi szociológus is és kimutatja, hogy indokolatlan a cselédek mozgolódása. A legfőbb érve az, hogy a cseléd még subickot is kap a cipőjéhez. Bizony, subickot. És még mozgolódni mer. Hogy romlik ez a rossz világ. Szaktanács: ülés. Folyó hó 9-én a szaktanács ülést tartott, amelyen a kereskedelmi alkalmazottak, bérmunkások, vasmunkások, malommunkások és famunkások kollektív szerződései képezték megbeszélés tárgyát. Az ujhorodi fodrászmunkások szakcsoportjának új vezetősége: Elnök Jónás Ernő, jegyző Berkovits Sándor, pénztáros Nagy Mihály, ellenőrök Klein Bernát és Soltész Béla, szaktanácsi tag továbbra is Tamásy László maradt. A szabók szakszervezete felhívja tagjait, hogy szombaton délután 3 órakor taggyűlésen jelenjenek meg. A tárgysorozat fontosságára való tekintettel mindenki pontosan jelenjék meg. Nyomatott a „Viktoria“ könyvnyomdában Uirhorod (Ungvár). 18. szám. Felelős szerkesztő: Gáti József. Felelős kiadó: Schvingula Ferencz.