Munkás Ujság, 1921 (3. évfolyam, 15-44. szám)
1921-04-14 / 15. szám
2 oldal. munkanélküliek száma milliókra rúg az aránylag legjobb gazdasági helyzetnek örvendő (?) Amerikában épen úgy, mint a Németország nevű kolóniában. Anglia, Franciaország, japán kapitalistái éppen úgy tehetetlenül állanak az irtózatos gazdasági válsággal szemben, mint Magyarország, Ausztria koldusbotra jutott „nemzetien tartói“. Néhány nap alatt százezrekkel növekszik a munkanélküliek tábora, mely napról-napra energikusabban követeli a kereskedelmi összeköttetés felvételét Tanácsoroszországgal. Ellenkező esetben a tőkés állam szétrombolásával fenyeget. Kell még tovább is részletezni azt a gazdasági és politikai helyzetet, amely valamennyi tőkés államban uralkodik, mikor a Tanácsoroszországgal megkötendő kereskedelmi szerződés kérdése van napirenden ? Bizonyítgatnunk kell még, hogy a mérleg karja balra hajlik, a világ dolgozóinak szociális forradalma felé ? Hogy a tőkés termelés szénája rosszul áll ? Hogy a szerződést a tőkének saját érdekében csakhamar meg kell kötnie, ha egy pár percre lélegzethez akar jutni ? Pillanatnyi-e ez a helyzet ? Ha rövidesen nem köttetik meg ez a szerződés, akkor betévő falat nélkül maradt munkásmilliók fegyveres felkelése fojtja meg a tőkés rendet, ha pedig a kényszer hatása alatt létre jön a szerződés, akkor a szociális termelés versenye és a Herkulessé izmosodott Tanácsoroszország végzi el ezt a feladatot. Nincs tehát kiút. A tőkés rendnek pusztulnia kell. A szerződés csupán a vizen úszó szalmaszál jelentőségével bír számára. A mérleg balrafordulása egészen a kommunista társalmi rendig pedig végleges. A magyar munkás nyomorúsága. Nem meglepetés, ha azt olvassuk — a magyar munkás fogyasztási szövetkezetek 1917, 1920. évi jelentésében — Hogy a munkások életszínvonala általában nagyon csökkent. A legtöbb élelmi cikkből aránytalanul kisebb mennyiség jut ma a magyar munkásnak, mint amennyihez a háború előtthozzá juthatott. A drágaság, egyes cikkek valósággal luxusáruvá válása, a munkaviszonyok rabszolgajellegűvé sülyedése, mindehez hozzájárul ahoz, hogy a magyar munkás azelőtt se magas életszínvonalát a nyomor határáig nyomja le ott is, ahol a munkanélküliség nem nyomja teljesen a nyomorgás határai közzé. Az általános munkás fogyasztási szövetkezet évi jelentése e tekintetben a következő sokat mondó adatokat szolgáltatja: 1913—14-ben a szövetkezetben vásárló minden egyes munkásnak 21—78 kilogramm cukor jutott. 1920-ban az évi cukormennyiség egy fogyasztóra negyedrész: 585 kiló volt. Tehát valamivel több, mint fél deka cukor naponta. Kávét 1913-14- ben még 116 kilót kapott a munkás, 1920-ban 007 kilót, azaz hét dekát egész évben ! Zsirt 1913—14 ben a szövetkezet havi 158 kilót adott el minden tagjának. Tavaly ez a havi zsirmenynyiség 46 deka volt. Hogy miből él a munkás, azt a káposztaeladás adatai mutatják. 1913- 14-ben 0,65 kiló káposztát adott el egy-egy hónapban a szövetkezet egy tagjának, 1920-ban 470 kilót. Íme úgy néz ki a proletárdiktatúra utánra ígért „boldogság“ Horthyországban : fél deka cukor naponta, két deka kávé egy egész évre, másfél deka zsír, de majdnem öt kiló káposzta ! Szép. A nemzeti hadsereg tisztjei, a Horthy-udvar lakájai, de még a mai Magyarországon annyira keresett hóhér se ezt a kosztot eszik, az bizonyos! A Kommunista Ifjúmunkások Csehszlovákiai Szövetségének vezetősége kötelességének tartja a március 29 én megtartott első üléséről a most megteremtett Csehszlovákiai kommunista pártot forradalmi szeretettel üdvözölni. Ez a kommunista párt, amely pillanatnyilag még csak német nyelvű munkásokat foglal magában, csírája annak a kommunista pártnak, amely ennek az országnak minden nyelvű kommunista munkáját egyesíteni fogja. Mi, akik az egész országban a proletariátus nagy tömegeivel érintkezünk, tudjuk, hogy ennek az országnak minden részében erős kommunista tömegek vannak. Ezek a kommunista tömegek kívánják az egyesülést, amelynek a munkásmozgalomban példátlanul álló tömegpárt megteremtéséhez kell vezetnie. A cseh elvtársak követelik a kommunista párt megteremtését, forradalmi akciók keresztülvitelét, annak ellenére, hogy kommunista vezetőik hónapok óta tőlük elválasztva, a burzsoázia börtöneiben szenvednek — annak ellenére, hogy a cseh baloldal jelenlegi vezetőinek legtöbbje ingadozó, homályos politikát folytat, amely semmiesetre sem alkalmas a tömegek harcát megszervezni és vezetni. A kommunista ifjúmunkásszövetség országos vezetősége kötelességének tartja ebből az alkalomból megállapítani, hogy a cseh szoc. dem. baloldal vezetősége (Smeral, Skatula, stb.) legjobb cseh nyelvű elvtársak bebörtönzését arra használta ki, hogy a. P. megteremtését a cseh munkások nagy tömegének akarata ellenére kitolja, amiáltal nyilvánvalóvá tették ingadozó, centrista politikájukat. Mi is, a kommunista ifjúmunkásság megtántorodtunk volna hasonló centrista ingadozásoktól, ha nem győztük volna le őket szilárd meggyőződésünkkel. Meg kell állapítanunk, hogy a csehszlovák baloldal vezetősége a március elejei pártválasztmány ülése óta sem változtatta meg taktikáját és ellentétben a kladnói és brünni munkásokkal semmit sem tettek a kommunista párt ideológiai és szervezeti előkészítésére. Sem a központi titkárság, sem a Rudé Pravo nem tettek semmit ebben az irányban. A pártválasztmány ülése óta nem láttunk egyetlen olyan röpiratot, egyetlen cikket a Rudé Pravoban, sem akciókat, vagy jelszavakat, amelyek a kommunista mozgalom szellemének megfelelnének. A cseh baloldal parlamenti tátikája azóta sem lett kommunista, a pártintézményeket nem tisztították meg, az együttműködés a kommunista érzelmű szlovenszkói és ruszinszkói munkástömegekkel azóta se tett nagy lépéseket erre, ámbár a szlovákiai pártszervezetek hozzátartoznak a cseh baloldalhoz. A szlovenszkói munkásüldözés, különösen az ifjúmunkásság elnyomását még mindig „helyi dologinak tekintik. Éppígy elmulasztja a pártközpont anémet munkások kommunista pártjának jelentőségét, ennek a kommunista pártnak akciót méltatni. A külföldi kommunista mozgalmakról (Németország) alig történik említés, még kevésbbé használják ezt ki a felvilágosító munka számára A kommunista ifjúmunkásság mindezért bizalmatlansággal viseltetik a jelenlegi központi pártvezetőséggel szemben. Továbbra is a rendelkezésére álló minden erővel a nemzetközi kommunista párt minél előbbi megteremtéséért fog dolgozni. A munkástömegeket pedig felszólítjuk, hogy mondják meg mindazoknak bizalmatlanságukat, akik nem a kommunista sorra A csehszlovákországi kommunista ifjúmunkások kiáltványa!ї Tolstoj világi elfogása. L. Gy. előadása Tolstoj Leo halálának 19. évfordulóján. Tolstoj azonkívül, hogy nagy költő, sajátságos álláspontot képvisel az erkölcsről s ez egyike azon fontos kérdéseknek, melyben nekünk is állást kell foglalnunk. Tolstoj azért is fontos számunkra, azért is kell őt ismernünk, mert mindenesetre érdekes, hogy komoly, derék meggyőződéses emberek elpártoltak tőlünk, elhagyják a kommunista eszméket s tolsztojanusokká lesznek. A Tolstoj tanítása az, ami az ő írásaiban megnyilvánul s ezekben olyan erkölcsi felfogás jut kifejezésre, mely az egyedüli komoly elvi ellentéte a kommunizmusnak. Ugyanis a többiekről valamennyiről számtalan előadásban, cikkben s különböző írásokban kimutatták már és még ki fogják mutatni, hogy tisztára polgári ideológiák. Ha figyelemmel kisérjük Tolstoj műveit, azt találjuk, hogy a polgári társadalom megítélését illetőleg ugyanaz nyilvánul meg bennük, ami a marxizmusban. A kivezető út azonban a mienkkel homlokegyenest ellenkezik, tehát Tolstoj sem marad belül a polgári társadalmon, neki sincsen polgári ideológiája, ennyiben egyezik meg velünk, kommunis,tákkal. A XIX. században két uralkodó ideológia szerepel. Az egyik szerint az állam mintegy őrzője, védője a polgári jogainak, az állam éjjeliőr. A másik fajta államfelfogás szerint az állam valami istentől származó, a földöntúlival összefüggő dolog, szentség. Tehát Tolstoj felfogása gyökeresen eltér mindkettőtől. Gondoljunk például a Feltámadás bevezető törvényszéki jelenetére, vagyis Iyity Iván halálára. Ezekben láthatjuk, hogy az állam, az ember emberi mivoltát figyelembe nem vevő elvont gépezet, a paragrafus erdő eltiporja azokat, akik véletlenül kerekei közé kerülnek. De nemcsak az elnyomottak számára gép az állam, hanem az elnyomók számára is. Csakhogy ezeket viszont az állam automatákká teszi. Ez a felfogás megfelel annak, amit a marxizmus a polgári társadalomról tanít. De Tolstoj nem azért tekinti az államot halottnak és halált hozónak, mert az egyéniség kifejlődését gátolja, nem, neki nem fontos az egyéniség kifejlődése (Háború és béke). Tolstoj nem állt meg a XIX. század Polgári kritikáján belül, hanem túlmenve az egyéniség szerepén, az államot és a társadalmat az emberről leszakadt öncélszerű voltáért kritizálja. Mi nem egyezünk Tolstojjal abban, hogy az egyénen túlmenő történelmi erők működésében, de nem tekintjük őket vak erőknek s éppen ez a nagy különbség közöttünk és Tolstoj között. Ő nem ismer a történelemben olyan jelenségeket, olyan folyamatokat, melyekbe emberi cselekedetek értelmesen belekapcsolódnak. A proletárdiktatúra állama éppen úgy állam, mint a MUNKÁS ÚJ LAO 15. szám.