Munkás Ujság, 1921 (3. évfolyam, 15-44. szám)

1921-04-14 / 15. szám

2 oldal. munkanélküliek száma milliókra rúg az aránylag legjobb gazda­sági helyzetnek örvendő (?) Ame­rikában épen úgy, mint a Német­ország nevű kolóniában. Anglia, Franciaország, japán kapitalistái éppen úgy tehetetlenül állanak az irtózatos gazdasági válsággal szemben, mint Magyarország, Ausztria koldusbotra jutott „nem­zetien tartói“. Néhány nap alatt százezrekkel növekszik a munkanélküliek tá­bora, mely napról-napra energi­­kusabban követeli a kereskedelmi összeköttetés felvételét Tanács­­oroszországgal. Ellenkező eset­ben a tőkés állam szétrombolá­­sával fenyeget. Kell még tovább is részletezni azt a gazdasági és politikai hely­zetet, amely valamennyi tőkés államban uralkodik, mikor a Ta­­nácsoroszországgal megkötendő kereskedelmi szerződés kérdése van napirenden ? Bizonyítgatnunk kell még, hogy a mérleg karja balra hajlik, a világ dolgozóinak szociális for­radalma felé ? Hogy a tőkés termelés szénája rosszul áll ? Hogy a szerződést a tőkének saját érdekében csakhamar meg kell kötnie, ha egy pár percre lélegzethez akar jutni ? Pillanatnyi-e ez a helyzet ? Ha rövidesen nem köttetik meg ez a szerződés, akkor betévő falat nélkül maradt munkásmilliók fegyveres felkelése fojtja meg a tőkés rendet, ha pedig a kény­szer hatása alatt létre jön a szer­ződés, akkor a szociális termelés versenye és a Herkulessé izmo­sodott Tanácsoroszország végzi el ezt a feladatot. Nincs tehát kiút. A tőkés rend­nek pusztulnia kell. A szerződés csupán a vizen úszó szalmaszál jelentőségével bír számára. A mérleg balrafordulása egészen a kommunista társalmi rendig pe­dig végleges. A magyar munkás nyomorúsága. Nem meglepetés, ha azt ol­vassuk — a magyar munkás fogyasztási szövetkezetek 1917, 1920. évi jelentésében — Hogy a munkások életszínvonala álta­lában nagyon csökkent. A leg­több élelmi cikkből aránytalanul kisebb mennyiség jut ma a ma­gyar munkásnak, mint amennyihez a háború előtt­­hozzá juthatott. A drágaság, egyes cikkek való­sággal luxusáruvá válása, a mun­kaviszonyok rabszolgajellegűvé sülyedése, mindehez hozzájárul ahoz, hogy a magyar munkás azelőtt se magas életszínvonalát a nyomor határáig nyomja le ott is, ahol a munkanélküliség nem nyomja teljesen a nyomorgás határai közzé. Az általános mun­kás fogyasztási szövetkezet évi jelentése e tekintetben a követ­kező sokat mondó adatokat szol­gáltatja: 1913—14-ben a szövet­kezetben vásárló minden egyes munkásnak 21—78 kilogramm cukor jutott. 1920-ban az évi cukormennyiség egy fogyasztóra negyedrész: 5­85 kiló volt. Tehát valamivel több, mint fél deka cukor naponta. Kávét 1913-14- ben még 116 kilót kapott a munkás, 1920-ban 007 kilót, azaz hét dekát egész évben ! Zsirt 1913—14 ben a szövetkezet havi 1­58 kilót adott el minden tag­jának. Tavaly ez a havi zsirmeny­­nyiség 46 deka volt. Hogy mi­ből él a munkás, azt a káposzta­eladás adatai mutatják. 1913- 14-ben 0,65 kiló káposztát adott el egy-egy hónapban a szövet­kezet egy tagjának, 1920-ban 4­70 kilót. Íme úgy néz ki a pro­letárdiktatúra utánra ígért „bol­dogság“ Horthyországban : fél deka cukor naponta, két deka kávé egy egész évre, másfél deka zsír, de majdnem öt kiló káposzta ! Szép. A nemzeti had­sereg tisztjei, a Horthy-udvar lakájai, de még a mai Magyaror­szágon annyira keresett hóhér se ezt a kosztot eszik, az bizonyos! A Kommunista Ifjúmunkások Csehszlovákiai Szövetségének vezetősége kötelességének tartja a március 29 én megtartott első üléséről a most megteremtett Csehszlovákiai kommunista pártot forradalmi szeretettel üdvözölni. Ez a kommunista párt, amely pillanatnyilag még csak német nyelvű munkásokat foglal magá­ban, csírája annak a kommunista pártnak, amely ennek az ország­nak minden nyelvű kommunista munkáját egyesíteni fogja. Mi, akik az egész országban a pro­­letariátus nagy tömegeivel érint­kezünk, tudjuk, hogy ennek az országnak minden részében erős kommunista tömegek vannak. Ezek a kommunista tömegek kí­vánják az egyesülést, amelynek a munkásmozgalomban példát­lanul álló tömegpárt megterem­téséhez kell vezetnie. A cseh elvtársak követelik a kommunista párt megteremtését, forradalmi akciók keresztülvitelét, annak el­lenére, hogy kommunista veze­tőik hónapok óta tőlük elvá­lasztva, a burzsoázia börtöneiben szenvednek — annak ellenére, hogy a cseh baloldal jelenlegi vezetőinek legtöbbje ingadozó, homályos politikát folytat, amely semmiesetre sem alkalmas a tömegek harcát megszervezni és vezetni. A kommunista ifjúmunkás­­szövetség országos vezetősége kötelességének tartja ebből az alkalomból megállapítani, hogy a cseh szoc. dem. baloldal ve­zetősége (Smeral, Skatula, stb.) legjobb cseh nyelvű elvtársak bebörtönzését arra használta ki, hogy a­­. P. megteremtését a cseh munkások nagy tömegének akarata ellenére kitolja, amiáltal nyilvánvalóvá tették ingadozó, centrista politikájukat. Mi is, a kommunista ifjúmunkásság meg­­tántorodtunk volna hasonló cent­rista ingadozásoktól, ha nem győztük volna le őket szilárd meg­győződésünkkel. Meg kell állapítanunk, hogy a csehszlovák baloldal vezetősége a március elejei pártválasztm­ány ülése óta sem változtatta meg taktikáját és ellentétben a klad­­nói és brünni munkásokkal sem­mit sem tettek a kommunista párt ideológiai és szervezeti elő­készítésére. Sem a központi tit­kárság, sem a Rudé Pravo nem tettek semmit ebben az irányban. A pártválasztmány ülése óta nem láttunk egyetlen olyan röp­­iratot, egyetlen cikket a Rudé Pravoban, sem akciókat, vagy jelszavakat, amelyek a kommu­nista mozgalom szellemének meg­felelnének. A cseh baloldal par­lamenti tátikája azóta sem lett kommunista, a pártintézményeket nem tisztították meg, az együtt­működés a kommunista érzelmű szlovenszkói és ruszinszkói mun­kástömegekkel azóta se tett nagy lépéseket e­rre, ámbár a szlo­vákiai pártszervezetek hozzátar­toznak a cseh baloldalhoz. A szlovenszkói munkásüldözés, kü­lönösen az ifjúmunkásság el­nyomását még mindig „helyi do­loginak tekintik. Éppígy elmu­lasztja a pártközpont a­­német munkások kommunista pártjának jelentőségét, ennek a kommunista pártnak akciót méltatni. A kül­földi kommunista mozgalmakról (Németország) alig történik em­lítés, m­ég kevésbbé használják ezt ki a felvilágosító munka számára A kommunista ifjúmunkásság mindezért bizalmatlansággal vi­seltetik a jelenlegi központi pártvezetőséggel szemben. To­vábbra is a rendelkezésére álló minden erővel a nemzetközi kommunista párt minél előbbi megteremtéséért fog dolgozni. A munkástömegeket pedig fel­szólítjuk, hogy mondják meg mindazoknak bizalmatlanságukat, akik nem a kommunista sorra­ A csehszlovákországi kommunista ifjúmunkások kiáltván­ya!ї Tolstoj világi elfogása. L. Gy. előadása Tolstoj Leo halálá­nak 19. évfordulóján. Tolstoj azonkívül, hogy nagy költő, sajátságos álláspontot kép­visel az erkölcsről s ez egyike azon fontos kérdéseknek, mely­ben nekünk is állást kell foglal­nunk. Tolstoj azért is fontos számunkra, azért is kell őt is­mernünk, mert mindenesetre ér­dekes, hogy komoly, derék meg­­győződéses emberek elpártoltak tőlünk, elhagyják a kommunista eszméket s tolsztojanusokká lesz­nek. A Tolstoj tanítása az, ami az ő írásaiban megnyilvánul s ezekben olyan erkölcsi felfogás jut kifejezésre, mely az egyedüli komoly elvi ellentéte a kommu­nizmusnak. Ugyanis a többiekről valamennyiről számtalan előadás­ban, cikkben s különböző írá­sokban kimutatták már és még ki fogják mutatni, hogy tisztára polgári ideológiák. Ha figyelemmel kisérjük Tols­toj műveit, azt találjuk, hogy a polgári társadalom megítélését illetőleg ugyanaz nyilvánul meg bennük, ami a marxizmusban. A kivezető út azonban a mienkkel homlokegyenest ellenkezik, tehát Tolstoj sem marad belül a pol­gári társadalmon, neki sincsen polgári ideológiája, ennyiben egyezik meg velünk, kommunis­,­tákkal. A XIX. században két uralkodó ideológia szerepel. Az egyik szerint az állam mintegy őrzője, védője a polgári jogainak, az állam éjjeli­őr. A másik fajta államfelfogás szerint az állam valami istentől származó, a föl­döntúlival összefüggő dolog, szentség. Tehát Tolstoj felfogása gyökeresen eltér mindkettőtől. Gondoljunk például a Feltámadás bevezető törvényszéki jelenetére, vagy­is I­yity Iván halálára. Ezek­ben láthatjuk, hogy az állam, az ember emberi mivoltát figyelembe nem vevő elvont gépezet, a pa­ragrafus erdő eltiporja azokat, akik véletlenül kerekei közé ke­rülnek. De nemcsak az elnyo­mottak számára gép az állam, hanem az elnyomók számára is. Csakhogy ezeket viszont az állam automatákká teszi. Ez a felfogás megfelel annak, amit a marxizmus a polgári társadalom­ról tanít. De Tolstoj nem azért tekinti az államot halottnak és halált hozónak, mert az egyéniség kifejlődését gátolja, nem, neki nem fontos az egyéniség kifej­lődése (Háború és béke). Tols­toj nem állt meg a XIX. század Polgári kritikáján belül, hanem túlmenve az egyéniség szere­pén, az államot és a társadalmat az emberről leszakadt öncélszerű voltáért kritizálja. Mi nem egye­zünk Tolstojjal abban, hogy az egyénen túlmenő történelmi erők működésében, de nem te­kintjük őket vak erőknek s ép­pen ez a nagy különbség kö­zöttünk és Tolstoj között. Ő nem ismer a történelemben olyan jelenségeket, olyan folya­matokat, melyekbe emberi cse­lekedetek értelmesen belekapcso­lódnak. A proletárdiktatúra ál­lama éppen úgy állam, mint a MUNKÁS ÚJ LAO 15. szám.

Next