Munkás Ujság, 1928 (10. évfolyam, 7-53. szám)

1928-02-12 / 7. szám

Hlrlap-b 1} t-g <ч {Tf 'íMyczvc CIS M V-24._s?. IX. évfoiyam. -■ ‘шшжшнтшжвтлттжж Uthorod (Ungvár) 1928. február 12. ij c^yssiiij V CSF.HciZÍ 'J­Á­RI KOM­MUNISTA PÁRT (a III. Kom­m­unist­i I­t*­nacionale szekciója) cig. kárpátaljai kerületének titál­is lapja. s­z­T­r­k­r. s­y. v­y­c É­n és KIADÓHIVATAl.: UZUC- L-í • L). rá kV)­CZI V. 18)a. -Ф- ■«■»­rí", FIZETÉSI DIJAK: r.«iv üVKK ! ií^évre I : il­, Nr.t'Л KI ' л RE 6 Re, iltív нй’.Л •» egyes SZÁM Ár . UCCU áru­soknál IS 1 RAFIKOK-l!AN 1 KÓR ('NA « « » szám. ьгаиішхїшсж&хжжівіак * лі*ш*вівмі«чаі» Ki Ній! IKÉf A ne­mzetközi helyzet Lenin elvtárs jövőbe látó lángelméje szerint valudit és feszült, mert az imperializmus nem birja ki a benső ellentétek állandó őr­lését, nem bírja ki a versenyt Európa és Amerika, a nagyhatalmak és hatalm csoportok, a nagy és kis nemzetek, az elnyomó és elnyomott nemzetek közt főként nem bírja megsemmisíteni a Szovjetuniót és az onnan kisugárzó nemzetközi proletárforradalmi szelle­met. A háborús veszélyek napról-nap­­ra szembetűnőbbek, a fegyverkezés az őrületig fokozódik, a népszövetség nagyképűen hivataloskodik, de háta mögött, vagy magában a népszövet­ségben fonják a fondorlatokat, műkö­dik a titkos diplomácia és már zörög­nek a fegyverek. Az imperializmus fő mozgató erői Amerikában az Egyesült Államok, me­lyek Mexikó és Nikaragua felé nyújtják ki szuronyos csápjaikat, bankáraik pe­dig egész Európát uzsorás markukban tartják, úgy hogy a burzsoá hatalmak ma Amerika bankárainak hűbéres adó­fizetői. Az európai koncertben Anglia­­és Franciaország játszanak az első he­gedűn. Anglia reakciós konzervatív kormánya már nem is titkoltan Musso­lini útján fenyegeti Franciaországot és érdekcsoportját. Olaszországnak gyar­­matra és európai terjeszkedésre van szüksége, Anglia felbérli és pénzeli Mussolinit, kinek a francia gyarmatok­ra és a francia Riviérára fáj a foga, de szívesen terjeszkedne Albánián keresz­tül a Balkánon is, de nem venné meg Tirolt sem. Mussolini most Görögor­szággal és Romániával főz ki új terve­ket, melyek aggasztják a kis ententet épúgy, mint Franciaországot. Anglia egyébként kész arra is, hogy Németor­szágot támogassa Franciaország ellen, vagy legalább is kijátsza adatként, de arra is vigyáz, hogy Németország ne legyen rá­ nézve veszedelmesen erős. Mindez a száz és száz gyilkos intrika és alattomos paktum arra irányul, hogy Anglia régi pozícióját megtartsa és a kapitalista államokat Szovjetoroszor­­szág ellen mozgósítsa. Ezért segíti a Rothermere-akció Magyarországot is és e rokonszenv felhívás a cseh reak­ció felé is, hogy sorakozzék fel szin­tén, mert különben veszélybe jut. Franciaország befolyása alatt tartja­­ Lengyelországot és a kis entente álla­mait, közben görcsösen ragaszkodik a német jóvátétel­i összegekhez és a Rajna vidék megszállásához. Mindezen államok belső politikai і helyzete azonban zilált, az osztályharc­­ mindenütt élesedik és a világreakció­­ mellett észlelhető a balodali pártok kö-­­zeli győzelme Franciaországban és­ ■ úgy, mint Angliában. A lengyel válasz-­­ tások veszett terror mellett folynak és a kommunista párt vad üldözése sem­­ segít, táborunk ott is nő. A gyarmati népek lázonganak már Indiában is, Kínában pedig a legva­dabb fehér terror és a tömeges kivég­zések sem segítenek, a paraszt és mun­­­kás tömegek állandóan felszítják a for-­­radalom lángját. A fegyverkezés, fegyvercsempésze­tek, botrányok és burzsoá diktatúrák lázában vergődő világban agyonrágal-­­mazott, hazugságokkal teleköpött, de a valóságban egyedül nyugodt, fejlődős és egészséges földdarab: a Szovjetunió,­­ mely végezni tud belső és külső ellen-­­ségeivel és építi a szociális termelési rendet. A kapitalista államok bomlási1 :­­ Landova Stychova kom. képviselő­­. elvtársnő parlamenti interpelációjában ■ részletesen rámutatott azokra a tűrhe­­­­tetlen fogházviszonyokra és állapotok-­­ ra, amelyekben részök van a bebörtön­zött proletár politikai foglyoknak, akik politikai meggyőződésükkel kapcsola­tos ténykedésük miatt garmada számra sínylődnek a börtönökben s akiknek legnagyobb része kommunista. A poli­tikai foglyok még azon jogokat sem élvezik ma, amelyeket a császári rezsim alatt engedélyeztek részükre. Landova elvtársnő interpellációjában többek között rámutatott a súlyosan tüdőbajos Bartos nevű politikai fogoly esetére, aki a Prága-Pankrác fogházban van bebörtönözve és súlyos betegsége dacára betegápolás és betegtáplálás nélkül szenved. Bartos a fogházigazga­tó ama felszólítására, hogy panaszát megteheti, a következőket jelentette ki:­­ »Panasz az nem használ semmit. Ha a levesben svábbogarat, gombot vagy і fésű darabot találok, akkor kiköpöm­­és nem eszek többet, de panaszra rám megyek, mert minden panasz fegyelmi büntetést von maga után és egyáltalán nem használ.« Ezért szoktak le a foglyok általában ,a panasztevésről a pankráci fogházban. Számos forradalmár újságíró van Pankrácon bebörtönözve, akik ott mint közönséges bűnösök lesznek ke­zelve és ezen szégyenteljes rendszer el- I­é­ len a politikai foglyok a Prága-Pankrá­­ci börtönben egy 48 órás tiltakozó éh­ségsztrájkot csináltak. Ha tehát a po­litikai foglyok ilyetén módon való til­takozásra határozták el magukat, ak­kor legfőbb ideje, hogy a lakosság so­raiból ellenőrző bizottságok alakulja­nak, akiknek szabad legyen minden előzetes bejelentés nélkül az ellenőrzést gyakorolni. S hogy még a nemzetgyű­lési képviselőknek sem szabad előzetes igazságügyminiszteri engedély nélkül a fogházakat megvizsgálni, bizonyítja azt, hogy a fogházak falai között olyan dolgok történnek, amelyeket takarni kell és a kritikát nem bírják el. Rámu­tatott még a kosicei és egyébb más fog­házakban dúló állapotokra és a leját­szódott eseményekre, amelyek csöppet sem vallanak a demokrácia dicsőségére. A politika foglyok jogainak kihar­colása igen fontos és sürgős ügyet ké­pez, mondja Landova elvtársnő, amiért nagy és egységes harcot kell folytatni, úgyszintén a reakciós kivételes törvé­nyek megszüntetéséért, a fogházviszo­nyok megjavításáért, a napi élelmezési pénznek napi 7 koronára való feleme­léséért, a csehszlovákiai fogházcellák­­ban és fegyházakban szükséges egész­ségügyi intézkedések keresztülviteléért, a politikai foglyok jogainak visszaállí­tásáért és a dolgozók ellenőrzésének bevezetéséért valamennyi fogházban és hasonló intézményben. Sose nálunk megy! , a Február elsején a köztársasági föld­műves pártnak nevezett, nyakunkra ült társaság Ungváron bált rendezett Volt ottan olyan felhajtás, hogy csak­­úgy ropogott! Jelen volt mindenki, aki a mai hatalmasok közé tartozik, vagy uszályukba kapaszkodik, az alkor­mányzótól kezdve a stréber hivatalno­kig, a földhivatali kijáró ügyvédig. Bol­dog, jól táplált, fényes arcok, a hata­lomtól és szesztől mámoros emberpél­dányok. Eljött még a színjátszó bűvész és párt-fregoli Stefán képviselő is len­gyel csizmában, Horthy bunkóval és cseh sipkával. Hozott mutatóba néhány hucult is Mármarosból, bizonyítva, hogy már van vagy féltucat ilyen vá­lasztója is. Harsogott a zene, ropták a táncot kivilágos kivirradatig, sőt még tovább is. Sohasem halunk meg! A reggeli munkába vánszorgó, kor­­gó gyomrú munkások és az éhségtől favágási robotba űzött falusi proletá­rok másnap reggel bámulhattak a ko­rona előtt, micsoda vadállati üvöltés­ben nyilvánul meg az agrár­intelligen­cia. Frakkos urak és dámáik rikoltoz­­tak berúgva, mint a disznók, ömlött a pezsgő, ordítottak a berúgott nagysá­gok és még a rendőrök sem molesztál­ták őket, hiszen agrár urak és nem va­­lami hontalan, pénztelen rongyos pro­letárok. Az elpazarolt ezresek és a szeszes üvegek maradványai hangtalanul me­gélték a ma történetét, a nyomort, éh­séget, földuzsorát, legelőhiányt, mara­dékbirtokot, illetőségi zaklatást, éhbé­reket, a nagy kárpátaljai sötétséget, melynek vámszedői napokon át nem tó­­mnodtak ki mámorukból és tán ma is і ordítják, sohasem halunk meg! ! Sohasem? A kerék forog, ma felfelé,­­ holnap lefelé. A nyomor tömegei már­­ belefogódzottak a küllőkbe. І Sohasem? Eszünkbe jut az egyszeri і magyar szolgabiró, aki a zsidó hitköz­­i­ség azon kérvényére, mely szerint te­metőjük kapujára rá akarták vésni:­­ »Feltámadunk«, a­­következő határoza­tot hozta: elutasítom. Indokolás: még csak az kellene! Sohasem halunk meg? Még csak az kellene' «а амаатмш • о жм ттгкятшт а Kommunista interpelláció a tűrhetetlen csehszlovákiai börtönviszonyok miatt. Agrár­bál Ungváron. — і tüneteivel szemben a fiatalos erő: ■proletárállamszövetség és rövidesen: ajmult a kapitalizmus, a ma és a jövő, a a dolgozók társadalmi rendje. Garázdálkodnak az adóvégrehajtók! A dolgozó népet fojtogatják,­­ a gazdagokkal szemben kíméletesek. !! A télutó és a tavasz a legnehezebb­­ évszaka a szegény földműves proletár­­inak. Nincs munkája, nincs keresete,­­ nincs már kenyere és burgonyája sem, amije termett, eladta felébte és amije van, amit meg nem ehet — azt felírják a falvakban kíméletlenül fellépő adó­­végrehajtók és ellicitálják az utolsó párnát, az igavonó barmot, a takar­mányt, a bútort, az egész szegénységet. ,, Senki nem ismeri ki magát a renge­teg sok adófajban és maguk az adóhi­­ivatalok sem adnak biztos felvilágosí­tást. A végrehajtó kikapja az aktákat és könyörtelenül fenyeget, holott gyak­ran nem tűnik ki nála, hogy az adózó nem tartozik azzal, amit tőle követel­nek. Íme egy példa a sok esetből: Hete­s János dobronyi földműves megkapta az ungvári adóhivataltól a 12 ex 28.­­ számú árverési hirdetményt, mely sze­­­­rint 034 K. és 26 f. hátralékos egyenes és ártéri adótartozása ügyében lefog­lalták ökrét és február 8-án már el is­­ árverezik. Az öreg földműves, kinek­­ ruhája csupa folt és egész külseje bizo­nyítja, hogy egész életében küzködött és nélkülözött, bejön hozzánk és pana­szolja, hogy nem tartozhatik ennyivel,­­hiszen nyugtái vannak. Elmegy vele e lap szerkesztője az adóhivatalba, hol kitűnik, hogy a va­gyonadóra 345 K. 30 f. túlfizetése van.­­ Ezt ráíratjuk az árverési hirdetményé­re. Ártéri adókönyve is bizonyítja,­­hogy 1927-ben több, mint 100 K.-t se­m fizetett. Erre ráírja az árverési hirdet­ményre Fedorkó tisztviselő csehül, hogy pane Kuchar (így hívják a vég­rehajtót) vonjon le 100 K.-t a tartozás­ból. Elmegyünk erre az adóhivatali fő- s nőkhöz és bizonyítjuk, hogy Hete elv­­­társ még 50 K.-vel sem tartozhatik,­­szüntesse be tehát az árverést. A főhi­­­vatalnok úr kijelenti, hogy neki mind­egy, mit mondott Kugler, a főpénzügy­­igazgató a kis adózók kíméléséről, nek­i ki parancsa van és amig Hete elvtárs і az utolsó fillért ki nem fizeti, nem füg­geszti fel az árverést. Tehát 50 K.-ért : elárverezteti az ökröt. Ez mégis sok volt, fellármáztuk a hi­­­vatalt és végül Dubovy,­főpénzügyigaz­­­gatói helyettes felfüggesztette az árve­­­ rést, amit ismét ráírattunk a hirdet­ményre, hogy lássa azt a legmagasabb végrehajtó úr is. Kérdjük most: miért nem árvereznek oly szorgalmasan a gazdagoknál, kik­nek sok ezer korona adóhátralékuk van és eltagadták jövedelmüket? Azért, mert a burzsoázia az úr és segít ma­gán. Az adókat a munkások és föld­művesek keserves nyomorúságos szer­zeményéből hasítják le kíméletlenül. Felhívunk minden sejtet és minden falusi csoportot, írja össze, kiket akar­nak adóért elárverezni és mennyit fi­zettek adóra a legutolsó évben. Ha be­küldik az adatokat, akciót indítunk ér­dekükben. І Anglia ellen Mell! Blind аг Паї Mid щігіМг, Bombay, február 3. Az indiai alkotmány reformjának elő­készítésére kiküldött bizottság tegnap megérkezett Bombayba. Többszáz tün­­­­­ető verődött össze Saukabali vezetésé­vel. A tüntetők harsány »Le az angol imperializmussal!« kiáltással fogadták a bizottságot. Délelőtt 10 órakor 3000 ember részvételével munkásgyűlés volt, amelyre a tüntetők vörös jelekkel ellá­tott fekete zászlókkal vonultak fel. A kereskedelmi életre kimondott sztrájk nem járt teljes sikerrel, az üzletek fele nyitva volt. A villamos- és az autófor­galom is normális. Idáig nem került sor nagyobb rendzavarásra. • ——mmm «* датаамиа&гзв ев -гаті • Utcai harcok Matti, London, február 3. Tegnap este a sztrájkbizottság hatá­rozatának következtében Kalkuttában már súlyos utcai harcokra került a sor a rendőrség és a tüntetők között, ame­lyek véres kimenetelűek voltak.

Next