Munkás Ujság, 1929 (11. évfolyam, 3-52. szám)

1929-01-20 / 3. szám

2. oldal Polgári lapok a Szovjetről. A märisch-ostraui Morgenzeitung jan. 2-і számában megjelent tárcacikk elejét kiragadjuk olvasóinknak: Hogy juthatunk innen Carskoje Se­­lora? — kérdezzük a kommunista if­jút, aki önként vezetőnkül szegődött Leningrádon keresztül. Az ifjú nagyot néz és ártatlanul kér­di: Detskoje Selo, ugye, oda akarnak menni, Detskoje Selora? Természetesen. A Szovjetunió szereti a történelmi nevek megváltoztatását. Carskoje Selo — a cár faluja — ez volt régen. Ma Detskoje Selo a neve — a gyermekek faluja —, mert az orosz proletár ifjúság nevelkedik és üdül itt, fél órányira vonaton Leningrádtól, ugyanazon palotákban, amelyek egykor a legelőkelőbb arisztokraták lakásai voltak. Mindenütt gyermekházak, gyer­­mekotthonok, elemi iskolák. A nyári hónapokon kolóniákat küldenek ide ál­lamköltségen. Ez a Detskoje Selo egy valóságos gyermekfalu, mondja a kísérőnk, egy egészen különös, csodálatos látvány. Ezt mindenkinek látni kellene. * 11. Miklós cár egykori nyári reziden­ciájához az állomástól hosszú, elárvult út vezet. Mindkét oldalán fából való vil­lák sorakoznak, vigasztalan képet nyújt­va. Néhány emberrel találkozunk, akik ócska, lerongyolódott ruhát viselnek, rongyos cipőket és hasonló kabátokat. Nőket látunk, akik divatjamúlt régi kö­penyekbe burkolják testüket. Kik ezek a szegények? — Lezüllött orosz arisz­tokraták, emberek, akik a mai rend­szerrel elégedetlenek és a fővárosból ide vonultak vissza, erre a helyre, amely az ő számukra kétségtelenül szebb múlt emlékét idézi fel? Igen, ez a feltevés he­­lyesnek látszik.* Ennyit idézünk. És most elképzel­hető,­­ mennyivel több dicséretet érde­melhetnek a szovjet intézmények, ha a polgári lapok is hasonlóan írnak ró­luk. A politikai foglyok és üldözött forradalmárok iránti szolidaritás­nak át kell hidalni mindennemű pártkeretet. A közbiztonság őre mint betörő. Számtalanszor meggyőződhetünk ró­la, hogy a rendőrség gyakran gonosz­tevőket bizalmi emberévé tesz meg. Ha nagyritkán sikerül egérfogóba szoríta­nunk őket és garázdálkodásaikat lelep­leznünk, büntetésül legfeljebb áthelye­zik őket, amint ez a huszti vérengző rendőrkomiszáriussal és társaival tör­tént. Ezek után pedig másutt folytatják a rájuk bízott munkát. Egy újabb kép a nagy gyűjtemény­ből, egy újabb szál az akasztóvirágok gyönyörű csokrából: a betörő pilzeni rendőrfelügyelő. Néhány nappal ezelőtt Filip kereskedő Pilzenben a Gyümöl­csös-téren észrevette, hogy lezárt üzle­téből egy alak surran ki­ rákiáltott, ez azonban futásnak eredt és az üldözők elől egy pincébe bújt. Elfogták és cso­dálkozva ismerték fel a betörőben a vá­ros rendőrfelügyelőjét Pech-et, akinek ez alkalommal tényleg pech­e volt. Ehhez az esethez közük piszeni elv­társaink, hogy Pech rendőrfelügyelő a »legtevékenyebb« pendrekek egyike volt a munkásság tüntetéseinél, a leg­nagyobb durvaságokat és jogtalansá­gokat követve el. Természetesen ottho­nos volt a­­legjobb a társaságokban, mialatt nem kevesebb, mint 6 betörést sikerült elkövetnie pech nélkül. (A rendőrségnek pech­e, azért nem tudott a betörő nyomára jönni.) Érdemei ju­talmául, amelyeket a munkások elleni kíméletlen, kegyetlen fellépésével szer­zett (a Sokolban előtornász is volt) rö­viddel ezelőtt kerületi felügyelőnek ne­vezte ki a prágai rendőrigazgatóság. Mit gondoltok, elvtársak, a rendőr­uralomról, melynek ilyen mákvirágjai is vannak? MUNKÁS ÚJSÁG Fascista puccs Jugoszláviában Sándor jugoszláv király január ha­­todikán felfüggesztette az alkotmányt és kíméletlen fascista diktatúrát lép­tetett Mussolini példájára életbe Ju­goszláviában, így most Jugoszlávia az angol és francia imperializmus parancsára a Szovjetunió elleni háború használha­tóbb operációs területévé vált a Bal­kánon és iskolai példája a burzsoázia módszerének a háború elő­estéjén. Felfüggesztették a kapitalista álla­mokban már régóta nem számító al­kotmánytörvényeket, szétugratták a vá­lasztott képviseleteket, kivételes tör­vényeket adtak ki a burzsoá államok­ban papíron maradt, de nem érvé­nyesülő „politikai szabadsájogok“ el­len, aki pedig valamely nemzeti, vagy proletármozgalomban vesz részt, an­nak büntetése halál, vagy a legjobb esetben 20 évi fegyház. Kivételes bí­róság ítél, melynek ítélete ellen ni­ncs felebbezés. A hivatalok élére gene­rálisokat és tiszteket állítottak. Min­den kellemetlen pártot és egyesüle­tet feloszlattak. Főként feloszlatták a munkás szervezeteket és elfogták a munkásság vezetőit. Mindez arra irá­nyul, hogy minden a háború útjába álló körülmény fasciszta terrorral le­gázolható legyen, a munkásság pedig a végletekig kizsákmányolható és el­nyomható legyen. . Érdekes és jellemző, hogy a „de­mokratikus“ Csehszlovákia polgári és szocialista lapjai szinte egyhangúlag megértéssel foglalkoznak a Sándor ki­rály fascista puccsával és mentegetik, hogy ez volt az egyetlen kiút. Ugyan­­ily hangulatot váltott ki ez a legújabb diktatúra természetesen a jugoszláviai burzsoáziában is. A csehszlovákor­szági burzsoázia hangcsövei egyene­sen célzást is tesznek arra, hogy ahol „éretlen“ a nép a demokráciára, épen ennek érdekében „erős kéz“ szükséges. Mindezen jelenségek mindennél éle­sebben bizonyítják, hogy a nemzet­közi imperializmus készül a háborús leszámolásra. De a nemzetközi dol­gozók is résen állanak. A Tuka-eset jelentősége. Kerületünk december 30-i rezolució­­ja megállapítja, hogy he­telen volt ke­rületünk politikai vonala a nemzetiségi kérdésben és opportunizmus volt az autonómia, vagyis a békeszeződésben foglalt jogokért való harci jelszó vá­lasztási felhívásunkban. Pártpolitikai vonalunk helyesbbítése érdekében is foglalkoznunk kell részle­tesebben a Tuka esettel, mely nemcsak Szlovenszkót, hanem Kárpátalját is érinti és alkalmas arra, hogy vele szem­ben a tiszta bolsevik álláspont kikris­tályosodjék. Jelent-e az autonómai a legkisebb előnyt is a proletariátusnak, jelent-e nemzeti felszabadulást? Nem jelent. Ha az autonómia előnyt jelent valamely osztálynak, az csak a burzsoázai lehet, akár szlovák, akár magyar, akár »ru­szin« burzsoáziáról van is szó, és ezért hangoztatja alap programként Tuka, vagy akár Korláth, akár Kurtyák. Med­dig van szükségük a burzsoázia ezen exponenseinek az autonómia hangoz­tatására? Amíg a cseh burzsoáziával nem egyeztek meg, hogy közös erővel, összenőve egymással vegyék fel az osz­tályharcot, a nemeztközi proletariátus­sal országos és világméretben. A tőkés termelés stabilizálódott és ezzel együtt megnőttek benső ellenté­tei, kiélesedett az osztályharc, a nem­zetközi imperializmus háborúra készül az egyetlen proletárállam ellen, a bur­zsoá államapparátusok fascizálódnak s kíméletlen támadásokat indítanak a dolgozók politikai joga, megélhetési és elsősorban természetesen a kommunis­ta párt ellen. Ez a folyamat magával hozza Csehszlovákia különböző nem­zeti burzsoáziájának megegyezését és összeforrását a közös ellenség, a bel­földi dolgozók és a Szovjetunió ellen. Látjuk ezt Kárpátalján élesen, hol a zsi­dó burzsoá az aranyparasztokkal együtt meghúzódik a cseh agrárpárt­ban, a g. kath. papok és burzsujok a cseh néppártban, Volosinnal, a pravo­szlávok (trudovaja partija) Prokop képviselővel élükön a cseh nemzeti de­mokrata pártban. Akik ma még a ki­sebbségi burzsoáziából az ellenzékben vannak, alig várják az alkalmat, hogy a cseh burzsoázia árnyékába húzódja­nak (magyar pártok — reálpolitika) és ami ma még harsogóan ellenzéki, az holnap, az osztályharc újabb kiélese­désével úgy összefut, mint a csirkék a zivatar elől a kotlós szárnyai alá. Ez a jelenség ma már oly előrehala­dott stádiumban van, hogy a cseh és szlovák burzsoázia csendes megegye­zéssel bebörtönözteti Tukát és a velük összenőtt szociálpatriota vezérek pedig az uszító szerepet játszották (Hrusov­­szky, Dérer) a nemzetközi burzsoázia érdekében. Magának a Hlinka pártnak vezető tagjai már nem kifogásolják a bírói elintézést. Ha még fel-felhördül­­nek lapjaikban, az csak a megtévesz­tett öntudatlan tömegeknek szól, de egyáltalán nem jelent a legcsekélyebb komoly ellenállást sem. Megtörténik suba alatt a megegyezés is, vagy leráz­zák magukról a közös burzsoá érdeket zavaró Tukát, vagy egyszerűen felmen­tik őt aszerint, ahogy ez célszerűbb. A Hlinka párt jól megfizetteti magát és még szűkebben összenő a köztársaság egyéb nemzetiségű burzsoáziájával. Az azután mindegy, hogy nálunk Kárpátalján még Tuka sincs, de hívnák bár a mi Tukánkat Korláthnak, vagy Egrynek, vagy Kurtyáknak,a dolog lé­nyegén ez nem változtat. A magyar, zsidó és ruszin burzsujok máris egyez­kednek a cseh és egyéb nemzeti bur­­zsujokkal és aki még nem egyezkedik, annak is anyagai okai vannak arra ide­iglenesen, hogy a burzsoá egységét za­varja. Ezek azonban csak egyes szemé­lyek, vezetők és ha pártunk aktívabb lesz, ha az osztályharc még élesebb lesz, még ezek is elhallgatnak, mert a nagy közös cél és a nagy közös veszély likvidálja a huzavonát. Ezek után nagyon is érthető, hogy jöhet idő, amikor esetleg a cseh bur­zsoázia megadhatja az autonómiát min­den kockázat nélkül és megegyezik a más nemzeti burzsoáziával minden te­kintetben, de e megegyezés is a dolgo­zók bőrére szól. Az autonómia tehát tiszta burzsoá ügy és a nagyobb profit fontosabb a kisebbségi burzsoáziáknak minden nemzeti kérdésnél. Tuka tehát éppl­ kevéssé nemzeti felszabadító, ép oly kevéssé mártír, akárcsak a mi ha­­szonleséses, gyáván keringő autonó­mistáink. A nemezti jogok megvalósí­tása a szociális forradalomra vár. A dolgozó osztály jelszava soha nem le­het autonómia, hanem csakis az ön­rendelkezési jog a legszélesebb érte­lemben. Osztály tudatos munkás munkássajtót támogat! 3. szám To. VI . 9(28 68 iménom Repubiiky! Soudní tabule v Kosücich oddéleni pro Podkarpatskou Rus jako soud odvolací, roshodla v trestní véci proti Arminu Győző a Jősefu Estefányi-u pro pfeőin die §-u 1. 2. § 3. odst 2. ő. 1. zák. na ochranu cti o odvolání zástupce, soukr. íalobce dr. Leopolda Sterna z rozsudku soudni stolice v Uíhorodé zedne 18 Fijna 1927. ő. TI. IV. 55/25—52 po hlavním odvolacím liőení tímto — dne 22. Őervna 1928. vefejné vyhlááenym rozsudkem: Rozsudek soudu první stolice die § 423. odst 3. tr. f. pokud se tyőe ob­­falovaného I. Armma Győző se zménuje a ob­­íalovany Armin Győző, rozen 6. bfezna 1885. v Uzhorodé bydlíci, bez vyznání, zenaty, tajemnik komunistické strany, uznává se vinnem pfeőinem uráZky na cti tiskem die § 2. 3. odst. 2. ő. 1. zák. ól. XL : 1914. spáchanym tím Ze slovy citovanymi v obZalobnim spisu v őlánku, ktery byl overejnény v ő: 26. periodického őasopisu „Munkás Újság“ vydaném v Uíhorodé dne 21. őervna 1925. a ktery byl oznaceny názvem „Pimaszkodik dr. Stern Lipót a nagykaposi beteg­pénztár orvosa“, jako autor toho őlánku pouZil proti soukr. Zalobci dr. Sternovi vyrazü zneuctívajících, zaham­­bujích a ponííujicích, proto odsuzuje ze die § u 4. odst. 2. téhoi zákona za pouiítí § 92. tr. zák. k penéZitému trestu 300 Kő, (trista) jako trestu hlavnímu a 80 Kő. (osmdesát) jako trestu vedlejgímu, které mají byti zap­­laceny pod následku exekuce u stát­­ního zastupitelství v Uihorodé do 15 dnu a v pfipadé, áe budou nedobyt­­nymi mají se die § 22. zák. ő. 124. z roku 1924 sbir. zák. a nar. pfeme­­niti ла 3. a 1 den vézení. Soudu prvni stolice se ukládá, aby die § 7. zák. ő. 562- z roku 1919. sbir. zák a naf. a die usnesení nej-. vyáéiho soudu ő. 1510/23. prés. do­­dateőné rozhodla o tóm, má-li byti vykon uloíeného trestu podminéőné odloZen, őí nikoliv. Obíalovány jest povinnen die § 480 tr. E nahraditi eráru trestni nák­­lady celého fízeni, dale jest povinnen nahraditi útraty fízeni vzniklé soukr. Zalobcí do ruk jeho zástupce do 15 dn« pod následku exekuce a to fízeni pred I. stolice v obnosu 1000 Kő. a odvolacího fízeni v obnosu 600 Kő. II. ohlednéobZalovaného Jozefa Es­­tefányia se potvrzuje Ve smyslu § 14. zák. ől. c. 124. z rok,u 1924 sbir. zák. a naf. ukládá se zodpovédnému redaktoru dr. Jozefa Gátirnu a vydaviteli őasopisu „Mun­kás Újság“ aby bezplatné a bez poz­­námky uvérejnili v jmenovaném őa­sopisu enununciat tohoto rozsudku. Egy földmunkás levele Szovj­etoroszországból. Néhány napja megkaptam leveledet, de nem tudtam rögtön válaszolni. Sok dolgom van, január 1-ig meg lesznek nálunk a választások. A kullákok (gaz­dag parasztok) már sírnak, mert a mun­kások vigyázni fognak arra, hogy egy kulák se jusson be a szovjetekbe. Majdnem azt mondtam, hogy nincs nálunk semmi újság. Ismét szerencsét­lenül jártunk. A legjobb lovunk elpusz­tult, de a munkások és parasztok se­gítségemre jöttek. Az elhullott lóért 105 rubel kártérítést kaptam, úgy hogy egy másikat vehettem érte. Láthatod eb­ből, hogy milyen jó a kormány velünk szemben. Hiába köpködnek a kapita­listák, hiában hánynak, amint irod, ki­­gyót-békát a mi szovjetkormányunkra, de mi tudjuk, micsoda ez nekünk. Nincs hatalom a világon, amely a mi szovjetkormányunkat megdönthetné. Ne higyj senkinek, aki a mi Szovjet­­oroszországunkat szidja. Vannak ugyan nálunk is elégedetlenek, ezek azonban azok, akik azelőtt napokon keresztül dolgoztattak engem és Téged egy csé­sze teáért. Ez ma már nincs és ezért jár a szájuk. Üdvözlettel: Andrej.

Next