Munkás Ujság, 1929 (11. évfolyam, 3-52. szám)

1929-01-20 / 3. szám

3. szám. MUNKÁS ÚJSÁG A földmunkások középkori kizsák­mányolása Kárpátalján. A verh­ovinai szörnyű nyomort ki­használják a kárpátaljai földbirtokosok évente. Ágenseik felhajszolják a 40— 100 főnyi csoportokat, melyek készek májustól októberig robotolni náluk. Már ilyenkor januárban lekötik őket ígéretekkel, holmi rongy előleggel, ami ott a Verh­ovinán a fenyegető éhhalált elhalasztja és szerződéses írással, me­lyet meg nem értenek. Dolgoznak azután virradattól vaku­­lásig keserves és nem tápláló eledelért, mely természetesen bérként szerepel. Ez az ablak: reggel egy darab száraz ke­nyér, délben zsírtalan bableves kenyér­re­, vacsorára ugyanaz. Minden mun­kás 9 kg. kenyeret faszol egy­ hétre és 1 kg. babot. Aratásra, ami két hetet vesz átlag igénybe, kap a munkás egy hétre 9 kg. kenyeret, 1 kg. szalonnát és főképen 1 liter pálinkát. Kétszer hetenkint azonkí­vül bableves ebédre. Az asszonyok fél­liter pálinkát kapnak. Szénakaszálás idején a munkás hajnaltól estig tartó (16 órás) munkáért kap 15 K.-t. Tulaj­donképen csak akkor kapnak pénzbeli bért, egyébként a természetbeni divatos. Miből áll ez? A burgonya ültetésért, kapálásért és szedésért kapják a termés 33 százalékát. A gabonafélék aratásáért és csépléséért, szántás és vetésért kapnak 16—18 szá­zalékot a termésből. A répatermelésnél útiköltséget és holmi terményt kapnak. A burgonyát gyakran kicserélik rozzsal és a munka végeztével a jámbor ver­­h­ovinai — sőt a beregi nép is — ha­zavisz, — ha ugyan hazavisz — 4 mé­ter mázsa búzát, vagy rozsot, ami a ki­­telelési élelmet jelenti egy fél évi robo­tolás után.­­ Ha ezt pénzre átszámoljuk, megálla­pítható, hogy mennyire kirabolják és ki­zsákmányolják a földmunkásokat. Ve­gyük úgy, hogy hat hónap alatt, mond­juk csak 150 nap alatt, naponként csak 14 órai munkaidőt véve összesen 2100 órán át dolgoznak Vegyünk csak egy órai bérre 2 K.-t, akkor kapnia kellene 4200 K.-t. Össesen: 1929'— . De a legnyomorultabb 2 K.-ás óra­bér mellett kapnia kellene 4200 K.-t, vagyis épen 2361 K.-val kevesebbet kap, mintha 2 K.-ás órabért kapna. Ennyi máris a földbirtokos zsebében marad, egy 40 főnyi csoportnál így 90.000 K., azaz kilencvenezer koronát rabol el tő­lük a tőkés. Ha a földmunkás a Verh­ovináról csak 2 K.-ás órabért kapna, nem 4 má­zsát, hanem 14—15 mázsa termést vi­hetne magával haza. A közölt példát a borosi uradalom­ból vesszük, Ungvár tőszomszédságá­ból, hova a berezna vidéki Verchoviná­­ból toboroznak munkásokat. A többi nagybirtokon sem igen rózsásabb a helyzet. A verchovinai ukrán, hogy éhen ne haljon, évenként eladja hitvány áron egyetlen áruját, munkaerejét. A földbir­tokosok ránevelik őket a bérleszorítás­­ra és szükség esetén a sztrájktörésre. A kommunista párt, okulva a disz­kusszióból és leküzdve passzivitását, harcot kezd a földműves szezonmunká­sok tömegeivel életnívójuk emelésére, keresetük megjavítására, harcot kezd a természetbeni kirablás helyett pénzbeli bérek kiharcolására, és a szervezetlen tömegek szervezésére. Minden tagnak és sejtnek kötelessé­ge elsősorban azon vidéken, honnan az öntudatlan proletárokat e rabszolga­­munkára verbuválják, felhívni figyelmü­ket erre az akciónkra és vissza­tartani őket a káros rablószerződések aláírásá­tól. Elő kell készíteni őket az egységes és szervezett bérharcra országos mére­tekben és egységfrontban. Az erdei munkások helyzete is ször­nyű és hasonló harcot kell érdekükben előkészítenünk. Óriási erdőkben az er­dei munkások ezerei dolgoznak egyes tőkések és tőkés csoportok meggazda­­gítása végett, éhbérért, életveszélyes kö­rülmények közt, lehetelen munkafeltéte­lek mellett, hajnaltól késő estig és ak­kordmunkában 20—24 K.-t keresnek. Egyes firmák ezt sem fizetik ki pénz­ben, hanem áruban és pedig nyugták formájában, melyekért bevásárolhatnak. Hogy ily módon megrövidülnek és dup­lán is keres rajtuk úgy a firma, mint a kereskedő, ezt nem kell magyarázni se. Hogy azután e »nyugtákat«, hogy állít­­ják ki és hogy számolják el, ez a csalá­sok láncolata. Sokszor maga a cég ke­reskedik (pálinka, dohány stb.). Ezek az állapotok mind középkoriak, iljasak, tűrhetetlenek. Ezekkel az álla­potokkal végezni kell. Fel a harcra, egységfrontban, a kommunista párt ve­zetése alatt, amelyről az urak oly szívesen szoktak szavalni, vagy a főszolgabíró úrnak az a demokrácia, hogy a munkanélküli fa­vágó munkások tüdővészes feleségük és gyermekeik minél előbb elpusztulja­nak?! mert a t­­uracskáknak a favágó munkások odadobott válasza ezt jelenti. Favágó munkások! A főszolgabíró urnak nektek adott nyilatkozatát jól véssétek az agyatokba és tanuljátok meg belőle, hogy ellenségetekben soha ne bízzatok, mert azok csak a ti elnyomói­tok és törvényeikkel kényszerítenek benneteket a biztos pusztulásba, hanem ti magatok a többi munkásokkal együtt fogjatok össze és cselekedjetek!­­A favágó-gépek a racionalizáció je­lenségei, a vállalkozók nagyobb nyere­séget, a munkásoknak nagyobb nyo­mort és munkanélküliséget hoznak. Nem a gépek ellen kell harcolni, hanem a rendszer ellen, nem a szolgabiróság­­tól, hanem a céltudatos és hatalmas ak­ciótól várható csak segítség. Szervezzé­tek harcra a munkanélkülieket. Szerk.) Átszámítva természetbenieket pénzre: 234 kg. barna kenyér á 2­50 K 585. K 2 kg. szalona á 18'— K 36'­— K 2 liter pálinka á 16'— K 32*— K 360 kg. bab á 1*— K 360­ K szénakaszálás 90і K 4 mm. gabona a 200 K 800'— K vasútra átlag _________26'- K --------------------'-----— Г.-—Ж» EB (Munkás levelezőtől.) Minden túlzás nélkül állíthatjuk,­­hogy Kárpátalján egyetlen egy város­ban sem lakik annyi szezon munkás, mint Beregszászon, ahol munka a mun­kásoknak csak a nyári időszakban van, akkor is inkább a felvidéki falvakból beözönlő munkásoknak, mint a helybe­lieknek, mert a helybeli munkásokat a messze faluból jövő öntudatlan mun­kások kiszorították a téglagyárakból, az építő-segédmunkából és mindenféle szőlőmunkából, akiket a munkaadók, mint kisigényű jámbor munkásokat in­kább alkalmaznak, mint a szakképzet­tebb beregszászi munkásokat, mert azokkal úgy bánnak el a munkáltatók, ahogyan az nekik jól esik s igy a felvi­déki munkások alkalmazásával a nap­számbéreket annyira leszorították, hogy abból a munkásoknak még elegendő száraz kenyérre sem jut. Ettől eltekint­ve a munkaadóknak ezen eljárása örö­kös munkanélküliségre ítélte a bereg­szászi munkásokat, akik az éhenhalás elől a téli favágáshoz menekültek, mert a nyári keresetükből, amely hetenkint egy pár napra zsugorodott, télire egy fillért sem tudnak megspórolni. Ez év­ben pedig már a favágási keresettől is elestek, mert a favágó gépek annyira elszaporodtak, hogy házról-házra jár­va, még az utolsó fél örfát is ők vág­ják fel. F. hó 5-én az éhhalálra ítélt favágó munkások összeverődtek a munkapia­con és számszerint 80 munkanélküli fa­vágó munkás baltával és fűrésszel a vállukon felvonultak a főszolgabirói hivatalba és követelték a főszolgabíró­tól, hogy a favágó-gépeket szüntesse be és ha már fát akarnak mindenáron vág­ni, — úgy mint évekkel ezelőtt — csak a telepen vághassanak. A főszolgabíró azonban a favágó munkások fenti ké­relmét kereken elutasította, arra való hivatkozással, hogy az ipartörvények a szabad iparűzést nem gátolják. A fő­­­szolgabíró úr az ipartörvényeket ha a szegény favágó munkásokról van szó, örömmel alkalmazza, de ha a favágó­gép tulajdonosokról van szó,­­zenét huny a törvény paragrafusai előtt s ezt bizonyítja a t. hivatal eljárása is, mert Bergszászon az ipartársulatnál csak két favágó-gépre adtak ki ipart, már pedig a városban 9 favágó-gép dolgozik, amely sok nyomorgó munkáscsalád szájából rabolta el még az utolsó falat kenyeret is, hát miért nem alkalmazza a főszolgabírói hivatal a törvényszéket, hiszen 7 favágó-gép ipar nélkül dolgo­­zik­ Beregszászon, melyek burzsuj tulaj­donosai nyáron majdnem kivétel nélkül csépelnek, vagy más jövedelmi forrá­suk van, míg a favágó munkásoknak munkájuk még nyáron sincsen. Hát hol van itt »a demokrácia«. A beregszászi favágó munkások tüntetése a munkanélküliség ellen. A Bány­atárspénztári választási eredmények Aknaszlatinán. E hó 3-án voltak a kerületi bánya­­társpénztár vezetőségébe való válasz­tások Aknaszlatinán. Becskó úr már előtte való két nap óta ott tartózko­ HÍREK. Felhívás előfizetőinkhez és olvasóinkhoz! Sokszor megírtuk, hogy magyar nyelvű pártlapunkat csakis előfizető­ink áldozatkészségéből tarthatjuk fel. Üldöz bennünket az eg­ész burzsoá apparátus és alig várja, hogy lapun­kat beszüntethesse. Ha most a prole­tariátus hanyag és közömbös marad, előfizetését nem rendezi sürgő­sen és a lap anyagi alapját aláássa, akkor beszünik lapunk a burzsoázia kényszere nélkül is, mert a nyom­dánál tartozik ezresek­kel és már e számot csak a legnagyobb nehézsé­gek közt tudtuk kiadni. Moz­gósítani kell a Munkás Újságért! Azonnali áldozatok szükségesek! Mindenki haladéktala­nul tegye meg kötelességét! Előfizet­ni, előfizetőt gyűjteni, hátralékokat fizetni, kolportázst megszervezni! Itt az utolsó óra. Magatok lesztek okai, ha kihull kezetekből ez a fegyver. — Készüljetek a Lenin-hétre! Lapunk múlt heti számában sajtóhiba folytán a Lenin-hét január 13-tól 20-ig volt jelöl­ve. A Lenin-hét, amint a szervezeteink­hez küldött körirataink már helyesbbí­­tették e tévedést, január 20-tól 27-ig tart. Ünnepeljétek meg mindenütt bolse­vik munkával, az agitprop utasításai szerint! — kinevezik a betegpénztárak igaz­gatóságát. A munkásbiztosítási szégyen­törvény alapján a közel­jövőben nyilvá­nosságra hozzák, kiket neveztek ki a burzsoá hivatalok a betegsegélyzők igazgatóságába. Még nem ismeretesek a nevek, de tartja magát a hír, hogy a bur­zsoázia összeölelkezvén a szoc. reniek­kel, sehova egyetlen kommunistát, sőt a Nesz. egyetlen tagját sem nevezte ki. Állítólag Picha, volt szoc. dem. titkár, a munkácsi betegsegélyző igazgatója ját­szott össze »elvtársaival« Prágában és Uzhorodon és az itteni szoc. dem­-eket segítette a magas nyeregbe, oly alako­kat, kiknek a munkásmozgalomhoz semmi közük. Ismételjük, még a névsor nem került nyilvnosságra, de mihelyt e hír bebizonyul, a munkásság méltóan fog válaszolni erre a disznóságra. Nem azért, hogy nem neveztek ki kommunis­tákat, a munkásság fütyöl a kinevezé­sekre, hanem azért, mert azt követeli, hogy a betegsegélyző legyen munkás­intézmény és követeli, hogy írják ki a betegsegélyzőkben a választásokat, döntsenek a munkások, kit akarnak az igazgatóságokba küldeni. — HALLÓ! Az uzhorodi munkás ze­nekar és munkás dalárda 1929. jan. 26- án, szombaton nagyszabású álarcos jel­mezbált rendez a »Kaszinó« összes ter­meiben. Éjféli szünetkor a munkás da­lárda Papp Ferenc karmester és zene­szerző vezetése alatt énekszámokat ad elő. Kezdete este fél 9 (fél 21) órakor. Jelmezverseny értékes dijakkal. Közre­működik a munkás zenekar orchestere, — Szocdemek a Bodnárok vé­delmezői. A nemzetgyűlés két házá­nak közös elnökségi ülésén Szivin szocdem­ alelnök indítványozta, hogy a jövőben csak a képviselők és sze­nátorok vehetik fel fizetésüket a pénz­tártól és legfeljebb fizetésük egyhar­­madát adhatják pártcélokra. Az indit- 3. oldal. Levelek a falvakból és üzemekől. Hogy néz ki a racionalizáció a Légioná­rius Druzstvoban? A napokban vásároltam a Druzstvo­ban. Az üzlet telve volt emberekkel. Az üzlet az jól megy, ellenben az alkalma­zott kevés benne. A pénztárnoknőnek kell, hogy a kasszát kezelje és amellett a vendégeket is ki kell szolgálnia. A Druzsivónak annyi vevője van, hogy maga a pénztár kezelése is, épen elég munkát és főleg figyelmet kíván. A le­ányra egyszerre két ember is vár és tü­relmetlenkedik, az egyik, aki fizetni akar, a másik, aki az árut meg akarja venni. Így a leány nem tud rendesen dolgozni és vagy itt, vagy ott történek tévedések. Várjon a hó végén mennyit­ vonnak le csekély fizetéséből? Ott vol­tam, amikor egy ilyen tévedés miatt a főnök a leányra kiabált és többek között ezt mondta: »Tudja meg, ez le lesz von­va a fizetéséből!« Most el lehet képzelni, hogy mit kell eltűrnie akkor, amikor nincs senki az üzletben. Itt van nektek egy élő kép a kapita­lizmus racionalizációjából. Ahol két személy helyett egy végzi a munkát. A Druzsivó vevőinek legnagyobb része munkás. Munkások! akik ott vásároltak, vállaljatok szolidaritást munkástársaito­kért! Uzhorodi nőmunkás levelező­­dött és minden elképzelhető eszköz­zel a szoc.­dem. lista győzelmét töre­kedett biztosítani, sőt a választás nap­ján г szavazó helyiségben is ott volt egész idő alatt. A választási megbí­zottak és bizalmiak egész testülete az ő helyi és egyénileg érdekelt vezér­karából került ki, a mi elvtársaink alig tudtak­­ bizalmit beküldeni a választáshoz, mert a rendes időben bejelentett választási megbízottakat nem vették tekintetbe Becskóék és mindenre kapható burzsoá szekértolóik, hogy ezáltal is az ő győzelmüket biz­tosítsák a mostani választásoknál. A választást is úgy rendezték meg, hogy a titkosságát teljesen kigúnyolták és a szavazást csak a vak nem látta. De nemcsak a szavazás volt teljesen nyílt, hanem Bocskó úr a választási helyi­ségben is terrorizálta a szavazókat, hogy az ő listájukra szavazzanak. Dacára minden mesterkedésnek és ter­rornak, nem sikerült a többséget meg­kapni, mert a szavazatok száma a kö­vetkező volt: 1-es (szoc. dem.) 161 szavazat, 2-es 4 szavazat, 3-as 4 szavazat, 4-es 42 szavazat, 5-ös 1 szavazat, 6-os (NÖSz.) 368 szava­zat, 7-es 20 szavazat, 8-as 2 szava­zat. Tehát itt is megmutatták a vá­lasztások, mennyire vannak a dolgo­zók a Becskó és társai féle uralom­mal megelégedve a társpénztári mű­ködésükkel. Különösen az aknaszlatinai bányamunkásoknak élénk emlékezeté­ben van még az itteni volt Becskó féle társpénztári ellenőr, Trecsák átkos működése, mert 3 éven át igen sok szegény beteg és nyugdíjas proletár könnye és átka emlékezik ennek itteni volt működéséről! Aknaszlatinai levelező.

Next