Munkás Ujság, 1929 (11. évfolyam, 3-52. szám)
1929-01-20 / 3. szám
3. szám. MUNKÁS ÚJSÁG A földmunkások középkori kizsákmányolása Kárpátalján. A verhovinai szörnyű nyomort kihasználják a kárpátaljai földbirtokosok évente. Ágenseik felhajszolják a 40— 100 főnyi csoportokat, melyek készek májustól októberig robotolni náluk. Már ilyenkor januárban lekötik őket ígéretekkel, holmi rongy előleggel, ami ott a Verhovinán a fenyegető éhhalált elhalasztja és szerződéses írással, melyet meg nem értenek. Dolgoznak azután virradattól vakulásig keserves és nem tápláló eledelért, mely természetesen bérként szerepel. Ez az ablak: reggel egy darab száraz kenyér, délben zsírtalan bableves kenyérre, vacsorára ugyanaz. Minden munkás 9 kg. kenyeret faszol egy hétre és 1 kg. babot. Aratásra, ami két hetet vesz átlag igénybe, kap a munkás egy hétre 9 kg. kenyeret, 1 kg. szalonnát és főképen 1 liter pálinkát. Kétszer hetenkint azonkívül bableves ebédre. Az asszonyok félliter pálinkát kapnak. Szénakaszálás idején a munkás hajnaltól estig tartó (16 órás) munkáért kap 15 K.-t. Tulajdonképen csak akkor kapnak pénzbeli bért, egyébként a természetbeni divatos. Miből áll ez? A burgonya ültetésért, kapálásért és szedésért kapják a termés 33 százalékát. A gabonafélék aratásáért és csépléséért, szántás és vetésért kapnak 16—18 százalékot a termésből. A répatermelésnél útiköltséget és holmi terményt kapnak. A burgonyát gyakran kicserélik rozzsal és a munka végeztével a jámbor verhovinai — sőt a beregi nép is — hazavisz, — ha ugyan hazavisz — 4 méter mázsa búzát, vagy rozsot, ami a kitelelési élelmet jelenti egy fél évi robotolás után. Ha ezt pénzre átszámoljuk, megállapítható, hogy mennyire kirabolják és kizsákmányolják a földmunkásokat. Vegyük úgy, hogy hat hónap alatt, mondjuk csak 150 nap alatt, naponként csak 14 órai munkaidőt véve összesen 2100 órán át dolgoznak Vegyünk csak egy órai bérre 2 K.-t, akkor kapnia kellene 4200 K.-t. Össesen: 1929'— . De a legnyomorultabb 2 K.-ás órabér mellett kapnia kellene 4200 K.-t, vagyis épen 2361 K.-val kevesebbet kap, mintha 2 K.-ás órabért kapna. Ennyi máris a földbirtokos zsebében marad, egy 40 főnyi csoportnál így 90.000 K., azaz kilencvenezer koronát rabol el tőlük a tőkés. Ha a földmunkás a Verhovináról csak 2 K.-ás órabért kapna, nem 4 mázsát, hanem 14—15 mázsa termést vihetne magával haza. A közölt példát a borosi uradalomból vesszük, Ungvár tőszomszédságából, hova a berezna vidéki Verchovinából toboroznak munkásokat. A többi nagybirtokon sem igen rózsásabb a helyzet. A verchovinai ukrán, hogy éhen ne haljon, évenként eladja hitvány áron egyetlen áruját, munkaerejét. A földbirtokosok ránevelik őket a bérleszorításra és szükség esetén a sztrájktörésre. A kommunista párt, okulva a diszkusszióból és leküzdve passzivitását, harcot kezd a földműves szezonmunkások tömegeivel életnívójuk emelésére, keresetük megjavítására, harcot kezd a természetbeni kirablás helyett pénzbeli bérek kiharcolására, és a szervezetlen tömegek szervezésére. Minden tagnak és sejtnek kötelessége elsősorban azon vidéken, honnan az öntudatlan proletárokat e rabszolgamunkára verbuválják, felhívni figyelmüket erre az akciónkra és visszatartani őket a káros rablószerződések aláírásától. Elő kell készíteni őket az egységes és szervezett bérharcra országos méretekben és egységfrontban. Az erdei munkások helyzete is szörnyű és hasonló harcot kell érdekükben előkészítenünk. Óriási erdőkben az erdei munkások ezerei dolgoznak egyes tőkések és tőkés csoportok meggazdagítása végett, éhbérért, életveszélyes körülmények közt, lehetelen munkafeltételek mellett, hajnaltól késő estig és akkordmunkában 20—24 K.-t keresnek. Egyes firmák ezt sem fizetik ki pénzben, hanem áruban és pedig nyugták formájában, melyekért bevásárolhatnak. Hogy ily módon megrövidülnek és duplán is keres rajtuk úgy a firma, mint a kereskedő, ezt nem kell magyarázni se. Hogy azután e »nyugtákat«, hogy állítják ki és hogy számolják el, ez a csalások láncolata. Sokszor maga a cég kereskedik (pálinka, dohány stb.). Ezek az állapotok mind középkoriak, iljasak, tűrhetetlenek. Ezekkel az állapotokkal végezni kell. Fel a harcra, egységfrontban, a kommunista párt vezetése alatt, amelyről az urak oly szívesen szoktak szavalni, vagy a főszolgabíró úrnak az a demokrácia, hogy a munkanélküli favágó munkások tüdővészes feleségük és gyermekeik minél előbb elpusztuljanak?! mert a turacskáknak a favágó munkások odadobott válasza ezt jelenti. Favágó munkások! A főszolgabíró urnak nektek adott nyilatkozatát jól véssétek az agyatokba és tanuljátok meg belőle, hogy ellenségetekben soha ne bízzatok, mert azok csak a ti elnyomóitok és törvényeikkel kényszerítenek benneteket a biztos pusztulásba, hanem ti magatok a többi munkásokkal együtt fogjatok össze és cselekedjetek!A favágó-gépek a racionalizáció jelenségei, a vállalkozók nagyobb nyereséget, a munkásoknak nagyobb nyomort és munkanélküliséget hoznak. Nem a gépek ellen kell harcolni, hanem a rendszer ellen, nem a szolgabiróságtól, hanem a céltudatos és hatalmas akciótól várható csak segítség. Szervezzétek harcra a munkanélkülieket. Szerk.) Átszámítva természetbenieket pénzre: 234 kg. barna kenyér á 250 K 585. K 2 kg. szalona á 18'— K 36'— K 2 liter pálinka á 16'— K 32*— K 360 kg. bab á 1*— K 360 K szénakaszálás 90і K 4 mm. gabona a 200 K 800'— K vasútra átlag _________26'- K --------------------'-----— Г.-—Ж» EB (Munkás levelezőtől.) Minden túlzás nélkül állíthatjuk,hogy Kárpátalján egyetlen egy városban sem lakik annyi szezon munkás, mint Beregszászon, ahol munka a munkásoknak csak a nyári időszakban van, akkor is inkább a felvidéki falvakból beözönlő munkásoknak, mint a helybelieknek, mert a helybeli munkásokat a messze faluból jövő öntudatlan munkások kiszorították a téglagyárakból, az építő-segédmunkából és mindenféle szőlőmunkából, akiket a munkaadók, mint kisigényű jámbor munkásokat inkább alkalmaznak, mint a szakképzettebb beregszászi munkásokat, mert azokkal úgy bánnak el a munkáltatók, ahogyan az nekik jól esik s igy a felvidéki munkások alkalmazásával a napszámbéreket annyira leszorították, hogy abból a munkásoknak még elegendő száraz kenyérre sem jut. Ettől eltekintve a munkaadóknak ezen eljárása örökös munkanélküliségre ítélte a beregszászi munkásokat, akik az éhenhalás elől a téli favágáshoz menekültek, mert a nyári keresetükből, amely hetenkint egy pár napra zsugorodott, télire egy fillért sem tudnak megspórolni. Ez évben pedig már a favágási keresettől is elestek, mert a favágó gépek annyira elszaporodtak, hogy házról-házra járva, még az utolsó fél örfát is ők vágják fel. F. hó 5-én az éhhalálra ítélt favágó munkások összeverődtek a munkapiacon és számszerint 80 munkanélküli favágó munkás baltával és fűrésszel a vállukon felvonultak a főszolgabirói hivatalba és követelték a főszolgabírótól, hogy a favágó-gépeket szüntesse be és ha már fát akarnak mindenáron vágni, — úgy mint évekkel ezelőtt — csak a telepen vághassanak. A főszolgabíró azonban a favágó munkások fenti kérelmét kereken elutasította, arra való hivatkozással, hogy az ipartörvények a szabad iparűzést nem gátolják. A főszolgabíró úr az ipartörvényeket ha a szegény favágó munkásokról van szó, örömmel alkalmazza, de ha a favágógép tulajdonosokról van szó,zenét huny a törvény paragrafusai előtt s ezt bizonyítja a t. hivatal eljárása is, mert Bergszászon az ipartársulatnál csak két favágó-gépre adtak ki ipart, már pedig a városban 9 favágó-gép dolgozik, amely sok nyomorgó munkáscsalád szájából rabolta el még az utolsó falat kenyeret is, hát miért nem alkalmazza a főszolgabírói hivatal a törvényszéket, hiszen 7 favágó-gép ipar nélkül dolgozik Beregszászon, melyek burzsuj tulajdonosai nyáron majdnem kivétel nélkül csépelnek, vagy más jövedelmi forrásuk van, míg a favágó munkásoknak munkájuk még nyáron sincsen. Hát hol van itt »a demokrácia«. A beregszászi favágó munkások tüntetése a munkanélküliség ellen. A Bányatárspénztári választási eredmények Aknaszlatinán. E hó 3-án voltak a kerületi bányatárspénztár vezetőségébe való választások Aknaszlatinán. Becskó úr már előtte való két nap óta ott tartózko HÍREK. Felhívás előfizetőinkhez és olvasóinkhoz! Sokszor megírtuk, hogy magyar nyelvű pártlapunkat csakis előfizetőink áldozatkészségéből tarthatjuk fel. Üldöz bennünket az egész burzsoá apparátus és alig várja, hogy lapunkat beszüntethesse. Ha most a proletariátus hanyag és közömbös marad, előfizetését nem rendezi sürgősen és a lap anyagi alapját aláássa, akkor beszünik lapunk a burzsoázia kényszere nélkül is, mert a nyomdánál tartozik ezresekkel és már e számot csak a legnagyobb nehézségek közt tudtuk kiadni. Mozgósítani kell a Munkás Újságért! Azonnali áldozatok szükségesek! Mindenki haladéktalanul tegye meg kötelességét! Előfizetni, előfizetőt gyűjteni, hátralékokat fizetni, kolportázst megszervezni! Itt az utolsó óra. Magatok lesztek okai, ha kihull kezetekből ez a fegyver. — Készüljetek a Lenin-hétre! Lapunk múlt heti számában sajtóhiba folytán a Lenin-hét január 13-tól 20-ig volt jelölve. A Lenin-hét, amint a szervezeteinkhez küldött körirataink már helyesbbítették e tévedést, január 20-tól 27-ig tart. Ünnepeljétek meg mindenütt bolsevik munkával, az agitprop utasításai szerint! — kinevezik a betegpénztárak igazgatóságát. A munkásbiztosítási szégyentörvény alapján a közeljövőben nyilvánosságra hozzák, kiket neveztek ki a burzsoá hivatalok a betegsegélyzők igazgatóságába. Még nem ismeretesek a nevek, de tartja magát a hír, hogy a burzsoázia összeölelkezvén a szoc. reniekkel, sehova egyetlen kommunistát, sőt a Nesz. egyetlen tagját sem nevezte ki. Állítólag Picha, volt szoc. dem. titkár, a munkácsi betegsegélyző igazgatója játszott össze »elvtársaival« Prágában és Uzhorodon és az itteni szoc. dem-eket segítette a magas nyeregbe, oly alakokat, kiknek a munkásmozgalomhoz semmi közük. Ismételjük, még a névsor nem került nyilvnosságra, de mihelyt e hír bebizonyul, a munkásság méltóan fog válaszolni erre a disznóságra. Nem azért, hogy nem neveztek ki kommunistákat, a munkásság fütyöl a kinevezésekre, hanem azért, mert azt követeli, hogy a betegsegélyző legyen munkásintézmény és követeli, hogy írják ki a betegsegélyzőkben a választásokat, döntsenek a munkások, kit akarnak az igazgatóságokba küldeni. — HALLÓ! Az uzhorodi munkás zenekar és munkás dalárda 1929. jan. 26- án, szombaton nagyszabású álarcos jelmezbált rendez a »Kaszinó« összes termeiben. Éjféli szünetkor a munkás dalárda Papp Ferenc karmester és zeneszerző vezetése alatt énekszámokat ad elő. Kezdete este fél 9 (fél 21) órakor. Jelmezverseny értékes dijakkal. Közreműködik a munkás zenekar orchestere, — Szocdemek a Bodnárok védelmezői. A nemzetgyűlés két házának közös elnökségi ülésén Szivin szocdem alelnök indítványozta, hogy a jövőben csak a képviselők és szenátorok vehetik fel fizetésüket a pénztártól és legfeljebb fizetésük egyharmadát adhatják pártcélokra. Az indit- 3. oldal. Levelek a falvakból és üzemekől. Hogy néz ki a racionalizáció a Légionárius Druzstvoban? A napokban vásároltam a Druzstvoban. Az üzlet telve volt emberekkel. Az üzlet az jól megy, ellenben az alkalmazott kevés benne. A pénztárnoknőnek kell, hogy a kasszát kezelje és amellett a vendégeket is ki kell szolgálnia. A Druzsivónak annyi vevője van, hogy maga a pénztár kezelése is, épen elég munkát és főleg figyelmet kíván. A leányra egyszerre két ember is vár és türelmetlenkedik, az egyik, aki fizetni akar, a másik, aki az árut meg akarja venni. Így a leány nem tud rendesen dolgozni és vagy itt, vagy ott történek tévedések. Várjon a hó végén mennyit vonnak le csekély fizetéséből? Ott voltam, amikor egy ilyen tévedés miatt a főnök a leányra kiabált és többek között ezt mondta: »Tudja meg, ez le lesz vonva a fizetéséből!« Most el lehet képzelni, hogy mit kell eltűrnie akkor, amikor nincs senki az üzletben. Itt van nektek egy élő kép a kapitalizmus racionalizációjából. Ahol két személy helyett egy végzi a munkát. A Druzsivó vevőinek legnagyobb része munkás. Munkások! akik ott vásároltak, vállaljatok szolidaritást munkástársaitokért! Uzhorodi nőmunkás leveleződött és minden elképzelhető eszközzel a szoc.dem. lista győzelmét törekedett biztosítani, sőt a választás napján г szavazó helyiségben is ott volt egész idő alatt. A választási megbízottak és bizalmiak egész testülete az ő helyi és egyénileg érdekelt vezérkarából került ki, a mi elvtársaink alig tudtak bizalmit beküldeni a választáshoz, mert a rendes időben bejelentett választási megbízottakat nem vették tekintetbe Becskóék és mindenre kapható burzsoá szekértolóik, hogy ezáltal is az ő győzelmüket biztosítsák a mostani választásoknál. A választást is úgy rendezték meg, hogy a titkosságát teljesen kigúnyolták és a szavazást csak a vak nem látta. De nemcsak a szavazás volt teljesen nyílt, hanem Bocskó úr a választási helyiségben is terrorizálta a szavazókat, hogy az ő listájukra szavazzanak. Dacára minden mesterkedésnek és terrornak, nem sikerült a többséget megkapni, mert a szavazatok száma a következő volt: 1-es (szoc. dem.) 161 szavazat, 2-es 4 szavazat, 3-as 4 szavazat, 4-es 42 szavazat, 5-ös 1 szavazat, 6-os (NÖSz.) 368 szavazat, 7-es 20 szavazat, 8-as 2 szavazat. Tehát itt is megmutatták a választások, mennyire vannak a dolgozók a Becskó és társai féle uralommal megelégedve a társpénztári működésükkel. Különösen az aknaszlatinai bányamunkásoknak élénk emlékezetében van még az itteni volt Becskó féle társpénztári ellenőr, Trecsák átkos működése, mert 3 éven át igen sok szegény beteg és nyugdíjas proletár könnye és átka emlékezik ennek itteni volt működéséről! Aknaszlatinai levelező.