Munkás Ujság, 1931 (13. évfolyam, 2-42. szám)

1931-03-15 / 2. szám

2. szám. MUNKÁS ÚJSÁG A Munkácsi Segédek Ipartársulata autonómiáját felfüggesztették Kormánybiztos a társulat élén A különféle feloszlatások után, most a munkácsi Segédek Ipartásulatára kö­vetkezett a sor. A hatóság feloszlatta a munkások által megválasztott vezető­séget és Cerny szociádemokrata hiva­talnok személyében kormánybiztost ne­vezett ki a társulat élére, aki most egyedül rendelkezik mindazon jogok­kal, melyeket eddig a munkások által megválasztott főnök, főnökhelyettes és választmány, valamint közgyűlés gya­korolt. Hogy teljes képet nyerjen Mun­kács minden dolgozója ezen ügyről, tájékozást adunk az ügy előzményei­ről. A munkácsi Segéd Ipartársulat első választott elnöke Pénzelik Lajos volt, ki az itteni Sutay üzemben tölt be bi­zalmi állást. A Pénzelik uralma alatt a Társulat nagy adósságba verte ma­gát, ami nem is csoda, hiszen a Társu­lat akkor alakult, semmiféle felszerelé­se nem volt, szükséges volt tehát kü­lönféle irodai felszerelést vásárolni. (írógép, stb.) Ez még nem lett volna baj, a baj ott volt, hogy semmiféle in­tézkedés nem történt, hogy ezen adós­ságokat némikép is törlesztették volna. Ennél is nagyobb baj volt azonban az, hogy a tagdíjbeszedésen kívül jófor­mán semmilyen munkát nem végeztek. Nem csoda,­ hogy ilyen körülmények között a tagok bizonyos ellenszenvvel néztek ezen intézményre, melyet a kor­mányzat azért is létesített annak ide­jén, hogy a forradalmi szakszervezetek munkáját megnehezítse — azt a hitet terjesztve el a dolgozók között, hogy minek szakszervezet, ha ipartársula­tunk van! Péntelik annyira nem törődött a Társulat ügyeivel, hogy az időközben megtartott rendkívüli és rendes köz­gyűléseken meg sem jelent, hanem in­kább a Csillag söntésében sörözött ilyenkor. Nem csoda, ha ilyen viszo­nyok közepette a legnagyobb rendet­lenség volt a Társulatnál. A későbbi vezetőség sem igen törődött az ügyek javításán semmilyen formában. To­vábbra is tűrte a Társulat a 8 órai munkaidőről szóló törvény lábbal tip­­rását és általában a munkaviszonyok borzalmas rosszabbodását. Az admi­nisztrációban pedig olyan lehetetlen helyzet uralkodott, hogy nem lehetett megállapítani, hogy ki tag és mennyit fizetett. Ilyen viszonyok közepette vette át az újonnan megválasztott új választmány Somplyák cipészmunkással az élén, az Ipartársulat ügyeinek vezetését 1930- ban. Céljuk érdekében a működésük után azonnal a különböző szakosztá­lyokat értekezletre hívták egybe. Vá­zolták munkaprogrammjukat, melyeket a munkások helyeseltek is. A törvényes rendelkezéseket be nem tartó üzemek ellen a feljelentések tömegét adták be a hatósághoz (8 órai munkaidő, vasár­napi munkaszünet, baleset elleni véd­­intézkedések be nem tartása stb.), az adminisztráció rendbehozására ideig­lenesen 2 munkaerőt vettek fel, kiket munkájuk végeztével el is bocsájtottak. Természetes, hogy a feljelentéseknél nem voltak tekintettel arra, hogy az például a Suray üzemet érinti, hol Pén­zelik úr alaposan bevágódott. Ez a dolog azonban csodát művelt. Pénzelik, aki eddig és főnöksége alatt is azzal tűnt ki, hogy pasziv (semmit sem csináló) volt, most hirtelen a tett embere lett. A Sutayt ért PÉNZbünte­­tés PÉNZeliknek is fájt. El kezdett agi­tálni a munkások között, hogy milyen gazdálkodás folyik a Társulatnál, úgy sincs pénz és még 2 munkaerőt vettek fel, követelni kell rendkívüli közgyű­lést, melyen a tagdíjak leszállítását ígérte. Ezt mondotta, de mást gondolt! Ő azt a vezetőséget akarta elsöpörni, mely végre valamit csinált a munkáso­kért is! Aláírásokat gyűjtött, de oly keveset, hogy a választmány az alap­szabályokra hivatkozva, nem hívta egy­be a rendkívüli közgyűlést, mert nem volt meg a megfelelő számú aláírás. Ebbe nem tudott megnyugodni Pén­zelik úr és a főjegyzői hivatalnál jelen­tette fel a Társulat választmányát hűt­len gazdálkodással vádolva azt. A ha­tóság persze örült ennek és Bledha­ n Sutay-Pénzelik a háttérben urat, a munkácsi rendőrség vezetőjét küldte ki a felülvizsgálatra. Azonban a legjobb akarat mellett sem tudták a hűtlen gazdálkodást megállapítani. Tény, hogy az új választmány a régi adósságokból körülbelül 6.000 koro­nát törlesztett, ma rend van az admi­nisztráció terén is. A vizsgálat azon­ban megállapította azt, hogy a Társu­lat nagyon nehéz pénzügyi helyzetben van, melyet csak egy erős kéz javíthat meg. Egy erős kéz, mely kíméletlenül bevasalja a tagdíjakat. És Péntelik úr elérte a célját a hatóság támogatásával. Kormánybiztost ültettek a munkácsi dolgozók nyakára. Munkácsi dolgo­zók! Tiltakozzatok az Ipartársulat autonómiájának felfüggesztése ellen! Seperjétek el a Péntelik-féle árulókat, akik önös érdekből a hatóságot is igénybe veszik a dolgozók szervezeté­nek megbénítására! A beregszászi kerületi bíróság ítélkezett. Nagyszőlősön 1929. május 1-én pártunk tüntető fevonulást és utána nyilvános népgyűlést tartott, melynek előadói Kovács János beregszászi kommunista albíró és Zejkány András imszticsevói földműves voltak. A gyű­lésen mindkét előadó (Zejkány ukrá­nul beszélt) az általános politikai és gazdasági helyzettel foglalkozott. Rá­mutattak a dolgozók helyzetére a ka­pitalista országokban, beszéltek a há­borús veszélyről, a fegyverkezésről, to­vábbá a már akkor mutatkozó gazda­sági válságról, mely napról-napra mé­lyülni fog. Végül fehívták a dolgozó­kat, hogy egységfrontban védekezze­nek a kapitalizmus támadásai ellen. A jelenlevő hatósági kiküldött felje­lentésére a beregszászi ügyészség vá­dat emelt mindkét elvtárs ellen beszéd­jeik miatt, melyekben véleménye sze­rint rendtörvénybe ütköző kijelentések voltak. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ►♦♦♦♦♦♦♦♦« Ez ügyben március 10-én volt a fő­tárgyaló a beregszászi kerületi bíró­ságon, hol rövid tárgyalás után Kovács elvtársat 8 hónapi bör­tönre, a tárgyaláson meg nem jelent Zejkány elvtársat pedig 1 hónapi börtönre ítélte a bíróság. A nagyszőllősi dohánybeváltó paradicsomból (Üzemi levelezőnktől.) Kedves proletár testvéreim! Egy pár szóval be akarom mutatni nektek azt a fene nagy demokráciát, ami nálunk a szőllősi dohánybeváltóban uralkodik. Mindig azt mondogatják, amiben sok volt az igaz, hogy a monarchiában eg­­zed­roztatták a munkásokat az üzemek­ben, mintha katonaságnál volnának, de azt látjuk, hogy a mi üzemünkben a cseh igazgató sem különb. Ezelőtt vagy 5—6 héttel történt, hogy az egyik mun­kásnak enni hozott egy gyerek, eköz­ben az őrszobából egy villanykörtét zsebrevágott. Mágocsi az éjjeli és nap­pali őr meglelte a villanykörtét a gye­rek zsebében és a­helyett, hogy belátva, hogy egy éretlen gyerek csinyje az egész, nagy esetet csinált belőle. Eszébe jutott csigszfürersége, amikor addig laufszittozta a legénységét, míg csak el nem indult az orruk vére — és azonnal feljelentette az esetet. Erre az igazgató úr azonnal kiadta a parancsot, hogy ezentúl nem szabad az udvaron étkez­ni, hanem akár szél fút, esik az eső, az mindegy — tessék az utcára menni! Ebből tehát megtudjátok azt is, hogy egy ilyen állami intézményben nincsen a munkásoknak rendes étkező helyisé­gük, mert hiszen eddig is a zárt udva­ron étkeztünk, most még azt is sajnál­ják tőlünk, hogy eddig étkezés közben védve voltunk legalább a széltől, mehe­tünk az utcára. Még szerencse, hogy az épülettel szemben van a temető halottas kamrája és most ha esik az eső, vagy nagy szél van, hát odajárunk étkezni. Ez aztán jó étvágygerjesztő, ugye pro­letár testvéreim? Ha valakit meg akarnak büntetni, hát akkor is megszokták mondani, hogy milyen ideig tart a büntetés, de itt nem az a szokás, itt úgy látszik, hogy min­den büntetés életfogytiglani. Nem is szólok különösen arról, hogy ha az egyik munkatársunk gyermeke már el­követte ezt a csínyt, miért kell ezért az egész munkásságnak szenvedni. Igazgató úr! Vezényeljen herstellt! Mert nem vagyunk hajlandók tűrni az ilyen baromi bánásmódot. Huszt negyedik bírája (Huszti munkáslevelezőnktől.) Van itt Huszton egy Vaszilinec Iván névre hallgató egyén, akit mindenki igen jól ismer itt Huszton. Eddig csa­vargott, kétszer is volt külföldön sze­rencsét próbálni, de nem volt eredmé­nye, mert ott dolgozni kellett. Legutóbb rendőr akart lenni, de itt is lecsúszott, pedig erős volt a reménye, mert igen jó viszonyban van a rendőrökkel és detek­­tivekkel. Most azután gondolt egy merészet és nagyot és negyedik községi bírónak csapott fel. Röplapokat nyomatott és terjesztett, melyeken a következő fel­írás volt olvasható: »Vasilinec Ivan 4, starosta Chustu.« Volt ő már román spiritusz detektív, tyúkkereskedő, hát miért ne lehetne jó negyedik bírónak is, ezt gondolta magában. De ha már ilyen szép szerével bíró lett, gondoskodni kellett az agrárok segítségével, valami­lyen pártról is, mert az agrárokról tud­ni kell, hogy nálunk nem mernek nyil­vánosan a tömegek elé lépni. Az új pártnak Vaszilinc úr a következő nevet adta: »Földnélküli és kevés földdel ren­delkező munkások pártja.« A földet a földnélküliek részére valószínűleg a te­metőben akarja adni. Az agrárok segít­ségével megszerezte a Vörös Kereszt és községtől a munkanélküliek részére kiadott élelmezési szelvényeket és ezzel szédítette a tömegeket, hogy nézzétek én első Vaszilinec Iván kiharcoltam nektek élelmezési szelvényeket, a kom­munisták azok bitangok, én Vaszilinek fogom megváltani a világot. Hogy ed­dig nem tudta megváltani Huszt sze­génységét a nyomortól és éhségtrt­ox... csak azért van, mert eddig nem műkö­dött a pártja, de ha megindul az új párt működése és ha beléptek, akkor ő ad munkát, kenyeret, földet, felutazik Prá­gába az urakhoz, beszél velük és min­den rendben lesz. Te éhes proli, gyere hát, minden bajodon segít Vaszilinec, csak iratkoz be az új pártba. Meglássá­tok, hogy az őszi községi választások után első bíró leszek, nem mint ma, csak negyedik, így agitál a főtéren Va­szilinec úr, hol egy csomó ember ve­szi körül és nagyot mulatnak rajta. Csak az agrárok reménykednek, hogy hátha sikerül ennek a Vaszilinecnek megszédíteni a dolgozó és nyomorgó tömegeket. Huszti dolgozók, akik még nem ismeritek Vaszil­inecet, hozzátok szólunk: Vigyázat! Mázolva! Az „Egység“ munkás-paraszt szövetkezetről Az »Egység« fogyasztási szövetke­zet igazgatóságához egész Kárpátaljá­ról érkeznek levelek, melyekben a mun­kások és dolgozó parasztok felvilágosí­tást kérnek arra vonatkozólag, hogyan kiési megszervezni az »Egység« fo­gyasztási szövetkezet fiókjainak a léte­sítését? A levelekből megállapítható az, hogy a dolgozó tömegek kezdik meg­érteni, hogy milyen fontos szerepet tölt be az »Egység« szövetkezet a magán­kereskedelem uzsora árai elleni harc­ban. Előfeltétele az »Egység« fiókjainak a kiépítésére, hogy a széles munkás és dolgozó paraszt tömegek vásároljanak »Egység« részvényt, ezzel gondoskod­nak az anyagi eszközökről, amelyek feltétlenül szükségesek a fiókok kiépí­tésénél. Egy részvény ára Ke 55 beha­tási díjjal együtt. De lehet részvényt vásárolni heti Ke 5­5 részletlefizetésre is. Minden »Egység« fiók megnyitásá­hoz szükséges legkevesebb 200—250 részvény jegyzése, ezen részvényjegy­zőket azon körlet dolgozói között kell megszervezni, ahol az »Egység« fiók­ját akarjuk megnyitni. Milyen előnyöket nyújt az »Egység« szövetkezet részvényes vásárlóinak? Olcsó és jó minőségű árúval való ellá­táson kívül, a vásárolt árú értéke után, az év végén százalék visszatérítést ad úgy, hogy azon összeg, melyet a mun­kás és paraszt részjegy vásárlás formá­jában fizet az »Egység« szövetkezet­nek, mindjárt az egy évi árú vásárláson keresztül, százalék formájában vissza lesz térítve az illetőnek s ugyanakkor di­­­tmt tulajdonosa is egy üzletrésznek, mely az alapszabályok szerint, bizonyos jo­gokat biztosít a részvényeseknek az »Egység« szövetkezet működésének te­rén. Dolgozók! Lépjetek be tagként az »Egység« szövetkezetbe! Vásároljatok részvényt! Egy fillért se adjatok a ma­gánkereskedelem támogatására. 3. oldal. Még messze az idő a szavazáshoz, de már... (Csongori levelezőtől). Csongor község összevedlett elöljá­rói között folyik a harc a bírói pá­lyáért. Kik akarják ezt a fene nagy úri hivatalt? Elsőnek lép fel az eddigi agrár­bíró, akinek oly sok vaj van a fején, aki dobzse László módjára, ha a boros poharat foghatja, úgy abban van az igazság. Ő, aki a nép érdekét mindig háttérbe szorítja. Álljatok csak elő sok panasszal élők, kik az ő urhatnámsága alatt oly sok igazságta­lanságot szenv­eitetek és kiáltsátok, hogy elég az a vomatásból. Elégelje meg ő is a b і súgót, üljön as...éré, úgyis boros hordó ő már egészébe Azután jönnek a magyar kardforgató hősök, kik az álarc alatt forognak és voksot húznak egymás ellen. A múlt szavazatnál az agrárokkal paktumot kötöttek és úgy segítették a kormány­pártot a nyeregbe ültetni, most ismét 3—4 sarkanytyus Horthy vitéz tüleke­dik a bírói jussért Lesz-e még köny­t­yelmű, ki rájuk szavazna, rúgjatok bele a báránybőrbe bujtatott farkasba. ■ Nem a magyarság a fontos, csak a zsebüket tudnák teleszedni a ti bőrö­tökre, ők a léhűtő paktálók, nem-e átmentek a keresztény szocialistákhoz. Három széken ültek egy választáson, (agrár, kerszoc, magyar nemzeti) hisz­tek-e hát nekik? A szocdemek? Óh szegény elár­vult áruló bandája, talán belátjátok mindnyájan, hogy nem érdemes sza­vazatot adni rája. Nem él itt senki érettünk e világon, csak Lenin elve fut végig a rónákon. Hegytetőről fúvó szél azt súgja, tömö­rült proletár egységes frontba. A kommunista párt a mi vezérünk, mely győzelemhez vezet, hogyha vele me­gyünk! Adjatok hát kezet, Lenin élve kössön közöttetek frigyet. Föl, föl, ti rabjai a földnek! .. .

Next