Munkás Ujság, 1931 (13. évfolyam, 2-42. szám)
1931-03-15 / 2. szám
2. szám. MUNKÁS ÚJSÁG A Munkácsi Segédek Ipartársulata autonómiáját felfüggesztették Kormánybiztos a társulat élén A különféle feloszlatások után, most a munkácsi Segédek Ipartásulatára következett a sor. A hatóság feloszlatta a munkások által megválasztott vezetőséget és Cerny szociádemokrata hivatalnok személyében kormánybiztost nevezett ki a társulat élére, aki most egyedül rendelkezik mindazon jogokkal, melyeket eddig a munkások által megválasztott főnök, főnökhelyettes és választmány, valamint közgyűlés gyakorolt. Hogy teljes képet nyerjen Munkács minden dolgozója ezen ügyről, tájékozást adunk az ügy előzményeiről. A munkácsi Segéd Ipartársulat első választott elnöke Pénzelik Lajos volt, ki az itteni Sutay üzemben tölt be bizalmi állást. A Pénzelik uralma alatt a Társulat nagy adósságba verte magát, ami nem is csoda, hiszen a Társulat akkor alakult, semmiféle felszerelése nem volt, szükséges volt tehát különféle irodai felszerelést vásárolni. (írógép, stb.) Ez még nem lett volna baj, a baj ott volt, hogy semmiféle intézkedés nem történt, hogy ezen adósságokat némikép is törlesztették volna. Ennél is nagyobb baj volt azonban az, hogy a tagdíjbeszedésen kívül jóformán semmilyen munkát nem végeztek. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a tagok bizonyos ellenszenvvel néztek ezen intézményre, melyet a kormányzat azért is létesített annak idején, hogy a forradalmi szakszervezetek munkáját megnehezítse — azt a hitet terjesztve el a dolgozók között, hogy minek szakszervezet, ha ipartársulatunk van! Péntelik annyira nem törődött a Társulat ügyeivel, hogy az időközben megtartott rendkívüli és rendes közgyűléseken meg sem jelent, hanem inkább a Csillag söntésében sörözött ilyenkor. Nem csoda, ha ilyen viszonyok közepette a legnagyobb rendetlenség volt a Társulatnál. A későbbi vezetőség sem igen törődött az ügyek javításán semmilyen formában. Továbbra is tűrte a Társulat a 8 órai munkaidőről szóló törvény lábbal tiprását és általában a munkaviszonyok borzalmas rosszabbodását. Az adminisztrációban pedig olyan lehetetlen helyzet uralkodott, hogy nem lehetett megállapítani, hogy ki tag és mennyit fizetett. Ilyen viszonyok közepette vette át az újonnan megválasztott új választmány Somplyák cipészmunkással az élén, az Ipartársulat ügyeinek vezetését 1930- ban. Céljuk érdekében a működésük után azonnal a különböző szakosztályokat értekezletre hívták egybe. Vázolták munkaprogrammjukat, melyeket a munkások helyeseltek is. A törvényes rendelkezéseket be nem tartó üzemek ellen a feljelentések tömegét adták be a hatósághoz (8 órai munkaidő, vasárnapi munkaszünet, baleset elleni védintézkedések be nem tartása stb.), az adminisztráció rendbehozására ideiglenesen 2 munkaerőt vettek fel, kiket munkájuk végeztével el is bocsájtottak. Természetes, hogy a feljelentéseknél nem voltak tekintettel arra, hogy az például a Suray üzemet érinti, hol Pénzelik úr alaposan bevágódott. Ez a dolog azonban csodát művelt. Pénzelik, aki eddig és főnöksége alatt is azzal tűnt ki, hogy pasziv (semmit sem csináló) volt, most hirtelen a tett embere lett. A Sutayt ért PÉNZbüntetés PÉNZeliknek is fájt. El kezdett agitálni a munkások között, hogy milyen gazdálkodás folyik a Társulatnál, úgy sincs pénz és még 2 munkaerőt vettek fel, követelni kell rendkívüli közgyűlést, melyen a tagdíjak leszállítását ígérte. Ezt mondotta, de mást gondolt! Ő azt a vezetőséget akarta elsöpörni, mely végre valamit csinált a munkásokért is! Aláírásokat gyűjtött, de oly keveset, hogy a választmány az alapszabályokra hivatkozva, nem hívta egybe a rendkívüli közgyűlést, mert nem volt meg a megfelelő számú aláírás. Ebbe nem tudott megnyugodni Pénzelik úr és a főjegyzői hivatalnál jelentette fel a Társulat választmányát hűtlen gazdálkodással vádolva azt. A hatóság persze örült ennek és Bledha n Sutay-Pénzelik a háttérben urat, a munkácsi rendőrség vezetőjét küldte ki a felülvizsgálatra. Azonban a legjobb akarat mellett sem tudták a hűtlen gazdálkodást megállapítani. Tény, hogy az új választmány a régi adósságokból körülbelül 6.000 koronát törlesztett, ma rend van az adminisztráció terén is. A vizsgálat azonban megállapította azt, hogy a Társulat nagyon nehéz pénzügyi helyzetben van, melyet csak egy erős kéz javíthat meg. Egy erős kéz, mely kíméletlenül bevasalja a tagdíjakat. És Péntelik úr elérte a célját a hatóság támogatásával. Kormánybiztost ültettek a munkácsi dolgozók nyakára. Munkácsi dolgozók! Tiltakozzatok az Ipartársulat autonómiájának felfüggesztése ellen! Seperjétek el a Péntelik-féle árulókat, akik önös érdekből a hatóságot is igénybe veszik a dolgozók szervezetének megbénítására! A beregszászi kerületi bíróság ítélkezett. Nagyszőlősön 1929. május 1-én pártunk tüntető fevonulást és utána nyilvános népgyűlést tartott, melynek előadói Kovács János beregszászi kommunista albíró és Zejkány András imszticsevói földműves voltak. A gyűlésen mindkét előadó (Zejkány ukránul beszélt) az általános politikai és gazdasági helyzettel foglalkozott. Rámutattak a dolgozók helyzetére a kapitalista országokban, beszéltek a háborús veszélyről, a fegyverkezésről, továbbá a már akkor mutatkozó gazdasági válságról, mely napról-napra mélyülni fog. Végül fehívták a dolgozókat, hogy egységfrontban védekezzenek a kapitalizmus támadásai ellen. A jelenlevő hatósági kiküldött feljelentésére a beregszászi ügyészség vádat emelt mindkét elvtárs ellen beszédjeik miatt, melyekben véleménye szerint rendtörvénybe ütköző kijelentések voltak. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ►♦♦♦♦♦♦♦♦« Ez ügyben március 10-én volt a főtárgyaló a beregszászi kerületi bíróságon, hol rövid tárgyalás után Kovács elvtársat 8 hónapi börtönre, a tárgyaláson meg nem jelent Zejkány elvtársat pedig 1 hónapi börtönre ítélte a bíróság. A nagyszőllősi dohánybeváltó paradicsomból (Üzemi levelezőnktől.) Kedves proletár testvéreim! Egy pár szóval be akarom mutatni nektek azt a fene nagy demokráciát, ami nálunk a szőllősi dohánybeváltóban uralkodik. Mindig azt mondogatják, amiben sok volt az igaz, hogy a monarchiában egzedroztatták a munkásokat az üzemekben, mintha katonaságnál volnának, de azt látjuk, hogy a mi üzemünkben a cseh igazgató sem különb. Ezelőtt vagy 5—6 héttel történt, hogy az egyik munkásnak enni hozott egy gyerek, eközben az őrszobából egy villanykörtét zsebrevágott. Mágocsi az éjjeli és nappali őr meglelte a villanykörtét a gyerek zsebében és ahelyett, hogy belátva, hogy egy éretlen gyerek csinyje az egész, nagy esetet csinált belőle. Eszébe jutott csigszfürersége, amikor addig laufszittozta a legénységét, míg csak el nem indult az orruk vére — és azonnal feljelentette az esetet. Erre az igazgató úr azonnal kiadta a parancsot, hogy ezentúl nem szabad az udvaron étkezni, hanem akár szél fút, esik az eső, az mindegy — tessék az utcára menni! Ebből tehát megtudjátok azt is, hogy egy ilyen állami intézményben nincsen a munkásoknak rendes étkező helyiségük, mert hiszen eddig is a zárt udvaron étkeztünk, most még azt is sajnálják tőlünk, hogy eddig étkezés közben védve voltunk legalább a széltől, mehetünk az utcára. Még szerencse, hogy az épülettel szemben van a temető halottas kamrája és most ha esik az eső, vagy nagy szél van, hát odajárunk étkezni. Ez aztán jó étvágygerjesztő, ugye proletár testvéreim? Ha valakit meg akarnak büntetni, hát akkor is megszokták mondani, hogy milyen ideig tart a büntetés, de itt nem az a szokás, itt úgy látszik, hogy minden büntetés életfogytiglani. Nem is szólok különösen arról, hogy ha az egyik munkatársunk gyermeke már elkövette ezt a csínyt, miért kell ezért az egész munkásságnak szenvedni. Igazgató úr! Vezényeljen herstellt! Mert nem vagyunk hajlandók tűrni az ilyen baromi bánásmódot. Huszt negyedik bírája (Huszti munkáslevelezőnktől.) Van itt Huszton egy Vaszilinec Iván névre hallgató egyén, akit mindenki igen jól ismer itt Huszton. Eddig csavargott, kétszer is volt külföldön szerencsét próbálni, de nem volt eredménye, mert ott dolgozni kellett. Legutóbb rendőr akart lenni, de itt is lecsúszott, pedig erős volt a reménye, mert igen jó viszonyban van a rendőrökkel és detektivekkel. Most azután gondolt egy merészet és nagyot és negyedik községi bírónak csapott fel. Röplapokat nyomatott és terjesztett, melyeken a következő felírás volt olvasható: »Vasilinec Ivan 4, starosta Chustu.« Volt ő már román spiritusz detektív, tyúkkereskedő, hát miért ne lehetne jó negyedik bírónak is, ezt gondolta magában. De ha már ilyen szép szerével bíró lett, gondoskodni kellett az agrárok segítségével, valamilyen pártról is, mert az agrárokról tudni kell, hogy nálunk nem mernek nyilvánosan a tömegek elé lépni. Az új pártnak Vaszilinc úr a következő nevet adta: »Földnélküli és kevés földdel rendelkező munkások pártja.« A földet a földnélküliek részére valószínűleg a temetőben akarja adni. Az agrárok segítségével megszerezte a Vörös Kereszt és községtől a munkanélküliek részére kiadott élelmezési szelvényeket és ezzel szédítette a tömegeket, hogy nézzétek én első Vaszilinec Iván kiharcoltam nektek élelmezési szelvényeket, a kommunisták azok bitangok, én Vaszilinek fogom megváltani a világot. Hogy eddig nem tudta megváltani Huszt szegénységét a nyomortól és éhségtrtox... csak azért van, mert eddig nem működött a pártja, de ha megindul az új párt működése és ha beléptek, akkor ő ad munkát, kenyeret, földet, felutazik Prágába az urakhoz, beszél velük és minden rendben lesz. Te éhes proli, gyere hát, minden bajodon segít Vaszilinec, csak iratkoz be az új pártba. Meglássátok, hogy az őszi községi választások után első bíró leszek, nem mint ma, csak negyedik, így agitál a főtéren Vaszilinec úr, hol egy csomó ember veszi körül és nagyot mulatnak rajta. Csak az agrárok reménykednek, hogy hátha sikerül ennek a Vaszilinecnek megszédíteni a dolgozó és nyomorgó tömegeket. Huszti dolgozók, akik még nem ismeritek Vaszilinecet, hozzátok szólunk: Vigyázat! Mázolva! Az „Egység“ munkás-paraszt szövetkezetről Az »Egység« fogyasztási szövetkezet igazgatóságához egész Kárpátaljáról érkeznek levelek, melyekben a munkások és dolgozó parasztok felvilágosítást kérnek arra vonatkozólag, hogyan kiési megszervezni az »Egység« fogyasztási szövetkezet fiókjainak a létesítését? A levelekből megállapítható az, hogy a dolgozó tömegek kezdik megérteni, hogy milyen fontos szerepet tölt be az »Egység« szövetkezet a magánkereskedelem uzsora árai elleni harcban. Előfeltétele az »Egység« fiókjainak a kiépítésére, hogy a széles munkás és dolgozó paraszt tömegek vásároljanak »Egység« részvényt, ezzel gondoskodnak az anyagi eszközökről, amelyek feltétlenül szükségesek a fiókok kiépítésénél. Egy részvény ára Ke 55 behatási díjjal együtt. De lehet részvényt vásárolni heti Ke 55 részletlefizetésre is. Minden »Egység« fiók megnyitásához szükséges legkevesebb 200—250 részvény jegyzése, ezen részvényjegyzőket azon körlet dolgozói között kell megszervezni, ahol az »Egység« fiókját akarjuk megnyitni. Milyen előnyöket nyújt az »Egység« szövetkezet részvényes vásárlóinak? Olcsó és jó minőségű árúval való ellátáson kívül, a vásárolt árú értéke után, az év végén százalék visszatérítést ad úgy, hogy azon összeg, melyet a munkás és paraszt részjegy vásárlás formájában fizet az »Egység« szövetkezetnek, mindjárt az egy évi árú vásárláson keresztül, százalék formájában vissza lesz térítve az illetőnek s ugyanakkor ditmt tulajdonosa is egy üzletrésznek, mely az alapszabályok szerint, bizonyos jogokat biztosít a részvényeseknek az »Egység« szövetkezet működésének terén. Dolgozók! Lépjetek be tagként az »Egység« szövetkezetbe! Vásároljatok részvényt! Egy fillért se adjatok a magánkereskedelem támogatására. 3. oldal. Még messze az idő a szavazáshoz, de már... (Csongori levelezőtől). Csongor község összevedlett elöljárói között folyik a harc a bírói pályáért. Kik akarják ezt a fene nagy úri hivatalt? Elsőnek lép fel az eddigi agrárbíró, akinek oly sok vaj van a fején, aki dobzse László módjára, ha a boros poharat foghatja, úgy abban van az igazság. Ő, aki a nép érdekét mindig háttérbe szorítja. Álljatok csak elő sok panasszal élők, kik az ő urhatnámsága alatt oly sok igazságtalanságot szenveitetek és kiáltsátok, hogy elég az a vomatásból. Elégelje meg ő is a b і súgót, üljön as...éré, úgyis boros hordó ő már egészébe Azután jönnek a magyar kardforgató hősök, kik az álarc alatt forognak és voksot húznak egymás ellen. A múlt szavazatnál az agrárokkal paktumot kötöttek és úgy segítették a kormánypártot a nyeregbe ültetni, most ismét 3—4 sarkanytyus Horthy vitéz tülekedik a bírói jussért Lesz-e még könytyelmű, ki rájuk szavazna, rúgjatok bele a báránybőrbe bujtatott farkasba. ■ Nem a magyarság a fontos, csak a zsebüket tudnák teleszedni a ti bőrötökre, ők a léhűtő paktálók, nem-e átmentek a keresztény szocialistákhoz. Három széken ültek egy választáson, (agrár, kerszoc, magyar nemzeti) hisztek-e hát nekik? A szocdemek? Óh szegény elárvult áruló bandája, talán belátjátok mindnyájan, hogy nem érdemes szavazatot adni rája. Nem él itt senki érettünk e világon, csak Lenin elve fut végig a rónákon. Hegytetőről fúvó szél azt súgja, tömörült proletár egységes frontba. A kommunista párt a mi vezérünk, mely győzelemhez vezet, hogyha vele megyünk! Adjatok hát kezet, Lenin élve kössön közöttetek frigyet. Föl, föl, ti rabjai a földnek! .. .